Zalamegyei Ujság, 1944. április-szeptember (27. évfolyam, 74-145. szám)
1944-04-15 / 84. szám
ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1944. április 15, A CSIZMA Hosszú Jancsi csizmát csináltatott a szomszéd falu csizmadiájánál. Magának is. féleségének is. üzend is jött már, hogy kész a kel pár csizma. Vasárnap ebéd után el is indult értük János barátunk. Egy kis bort öntött a kebelére, pénzt vett magához és szolidan elballagott a csizmadiához. A csizmák jól sikerültek, szépek. Kifizeti rendjén és indul hazafelé. Alig ér ki a csizmadiától, találkozik egy régi katonapajtásával, akit már régóta nem látott. Megörülnek egymásnak. S hát János szíves magyar szóval hívja a pajtást a kocsmába. mert ott jubbízűt lehet beszélgetni egy kis borocska mellett. Hamarosan be is szedtek a korcsmában úgyannyira. hogy széles jókedvük kerekedett. De kivált a Jánosnak. Még táncolt is. Először csak egyedül. Majd egy pár csizmával, aztán mind a két párral, jókedvvel, mintha csak a csizmaszárak felfelé szép asszonyi testben folytatódnának. Hamarosan el is ejtette az egyik csizma párját; beesett az asztal alá. De János nem vette ezt észre. Folyt a bor, ropogott a tánc, csak úgy száraz szóra. Hanem, mint tisztességes emberhez illik, aki nem dorbczol egyik vasárnaptól a másikig a korcsmában, János, amint hétköznapot érzett a nap pirkadásából, hazafelé vette útját. A jóbarát elkísérte, mert, hát a családot is meg kell nézni. Ballagdálnak szép csendesen, bűntudatos fővel. Hát amint a potyogóhídhoz érnek, Jánosnak nehéz a csizma s átadja a pajtásnak. Az meg csak rámordul ám: — Mért adsz nekem több csizmát, mint amennyit a sujsztertól elhoztál? — Én? Én nem adok neked többet- hát hol szedtem volna föl? — De. hát nézd. ez nem két pár csizma, ez több eggyel. János nézi. nézi. Megállnak. Leteszi "a pajtás. Számolja a szemével. Hát több. Eggyel bizony több. Számolja szóval: egy, kettő, három, négy, öt...- A csizma több. Számold meg te is. A pajtás is megszámolja. A csizma öt. — Hát hogy lehet ez?- Hát úgy, hogy a sujszter be volt rúgv a és többet adott eggyel, mert hát nézd: csizma egy, csizma kettő: ez az enyém, csizma bárom. csizma négy; ez a feleségemé, csizma öt. . . ez páratlan . . . Sujszter. becsaptad magadat. Számold meg te is! A pajtás is megszámolja. A csizma öt. — Na, tudod, pajtás, ehhez még csináltatok egyet és lesz két pár csizmám. De minek neked két kár csizma? Igazad van. Papucsom úgysincs. Elvágom, oszt lesz belőle papucs, valahonnan még kerítek hozzá egyet és jó papucsom lesz. Mindjárt le is vágom u szárról. János zsebébe nyúl a késért. Keresi. Nincs kés. Minden zsebét átkutatta, de nincs.Mát elveszett. — Na, nem baj, — gondolja — cs mennek tovább, .Nótáinak egyet. Álég táncolnak is örömükben, úgy, hogy még a napsugár is örül, amikor rájuk ér. Közben elveszett a pajtás fövege is. Már a Balog-hegy alá értek, amikor észrevették. — Te, pajtás, nincs meg a kalapom. — Nem baj, ne búsulj utána! Itt a csizmaszár, ha levágom róla a fejét, jó lesz ez kalapnak, bőrsapkának. Adj egy bicskát! — De nincs nálam! — Hát nem baj, majd otthon! -— mondja János — és mennek tovább. Szépen haza is érnek, illendően he is köszöntének, s nagy örömmel újságolják János feleségének, hogy micsoda szerencséjük volt: a sujszter be van csapva, mert öt a csizma, a kalap az elveszett, de a páratlan csizma szárából kitűnő föveg lesz, a fejéből meg papucs. Az asszony egy szempillantással átlátja a helyzetet és haragos szemeket vet az ura felé s amikor az csak úgy áradozik a boldogságtól, fölkapja ám a páratlan csizmát és az ura fejéhez vágja. A pajtás megrémülve hazáig szalad. János pedig számtanleckét kapott az asszonytól otthon, délután meg elindult szépen, hogy megkeresse a harmadik csizma párját... H. S. Kormánybiztos a magyar újságok élén Budapest, április 15. ' A kormányzó a miniszterelnök előterjesz- j. lésére dr. Kolozsvár}'-Borosa Mihályt, a Sajtókamara elnökét, a magyar sajtóügyek, a könyv ikiadás, a Magyar Távirati Iroda és Rádió élére kormány biztosnak államtitkári címmel kinevezte. A hír újságíró-körökben őszinte, örömet keltett, mert hiszen közismert, hogy a Sajtókamara elnöke mindig lelkes vezére volt a keresztény sajtónak és mint sajtókamarai elnök, mindig a hivatásos újságírók érdekeit tartotta szem előtt. Csak a március 15-i évi rendé® kamarai közgyűlésre kell utalnunk, amikor a felszólalások befejezéseképpen lapunk felelős szerkesztője ismertette a vidéki sajtóproblémákat, amelyek iránt nagy- érdeklődést és nagy. megértést tanúsított dr. Kolozsváry-Borcsa Mihály és egyúttal ígéretet is tett, hogy a felvetett komoly kérdéseket a miniszterelnök elé terjeszti. — Bízunk benne, hogy a Sajtókamara elnöke most már saját hatáskörében biztosítja a magy ar ú jságírók elsőszülöttségi jogát a magyar sajtóban. De bízunk abban is, hogy a ponyvairodaimon is sokszor túltevő könyvin- váziónak is véget vet, s igen selejtes munkák előtt elvágja a megjelenési lehetőséget, egyúttal a papírpazarlást. Csak a fokozott takarmánytermesztés tudja biztosítani az állattenyésztést Zalaegerszeg, április 14. A vármegyei Állattenyésztők Egyesülete tegnap délelőtt tartotta közgyűlését (amelyről, sajnos, az egyesület vezetőségének szokásos fe- ledékenysége folytán csak elkésve számolhatunk be) Koller István dr. elnöklete mellett. A közgyűlésen megjelent Tahv Béla gazdasági felügyelő, az Alsódunántúli Zöldmező Szövetség képviseletében pedig Dezsofv György m. kir. gazdasági felügyelő. Tahy felügyelő felszólalásában megemlített'. hogy a vármegyében szépen fejlődik* az állatállomány, amihez azonban az kell, hogy a gazdák minél több takarmányt termesszenek. Ezután Ferenc/.} István gazdasági felügyelő számolt be részletesen az egyesület ellenőrzése alatt lévő gazdaságok és gazdasági udvarok tej- hozamáról. Gs'náth Gábor azt tette szóvá, hogy Nagy- réesén, amíg a vármegyei apaállatok éheztek, addig a cirkuszt nagyszerűen ellátták a gazdák takarmánnyal és egész rakományt el is v ittek a községből a cirkuszosok. A felszólalók szorgalmazták a sertésszimultánozást és hangsúlyozták, hogy fel kell hagyni a vegyes tenyésztéssel. * * * / Sajnálattal állapítjuk meg, hogy az Állattenyésztők Egyesületében továbbra is az eddigi szellem uralkodik. Mint minden évben, ezúttal is elfeledkeztek a sajtó képviselőit értesíteni, legalább is a Zalamegyei Újságot, pedig talán valami kis közünk nekünk is van a vármegye gazdáihoz. Mindenféle vadbőrt: sxarvast, őzet, macskát, pézsmát, borzot, nyári rékát, nyalat a legmagasabb napi áron megveszek. :&& fii RADU DEZSŐ tímár 7a!aec;e*’sze$g, Berzsenyi Dániel-atca 55—57. sz. Szókimondó, független, friss és színes, katolikus újság : amely mindennap részletesen és budapesti napilapokat 12 órával megelőzve közli a világszenzációkat. Ha tehát lépést akar tartani a világeseményekke itíXögMaüG rendelje meg I Ára havi 3*40 P. • — Sertéseket drágítottak. Kolonis Lajos 78 éves zalaboldogíai földműves a múlt év december havában egy 105 kilós sertést adott el a törvényes legmagasabb 286 pengős ár helyett 650 pengőért. — Einíág Ferencné Dornum Teréz 31 éves bazitai napszámosasszoay ugyancsak a törvényes legmagasabb árnál magasabban egy 75 kilós sertést 86 pengő helyett 310 pengőért adott el. Mind a két árdrágítás» esetet szombaton tárgyalta a zalaegerszegi kir. törvényszék egyes uzsoráin raja és a terhelő bizonyítékok alapján mind a kettőt 150—150 pengő pénzbüntetésre ítélte. Mind a két ítélet jogerős
