Zalamegyei Ujság, 1944. április-szeptember (27. évfolyam, 74-145. szám)
1944-04-15 / 84. szám
T944. április 15. ZALAMEGYEI ÚJSÁG 5. A doviai kovács fia Mussolini útja Romagnútól a Palazzo Veneziáig írta: Csordás János I. Európa vihar előtti csend-korszakával esett isgybe ifjúsága. A múlt század forradalmas évei elültek, hosszúié vtizedek következtek, egy hosz- 8zu történelmi nyál-, amelyben hol csendben, hol zajosan érett egy elkövetkezendő évszázad minden forradalma, háborúsága, tragédiája, s talán a felemelkedése is. A nyitott szemekkel, jó ösztönnel járó ifjúság már érezhette és érezte is a »nagy idők« eljövetelét, amelynek nem egy előjele is volt. Évszázados hatalmi törekvések, új társadalmi eszmék készültek ösz- szecsapni, s sokszor egészen képtelen utópiák szülője volt ez a korszak. Az emberi elme minden megnyilatkozásában 1 Kinne volt egy rettenetes, egész kontinensünket megrengető forradalom. Olyan szellemek nyugtalanították a kor ifjúságát, iriint Nietsche, Marx, Engels, Einstein, s a nyomukban felburjánzó egész sor gondolkodó, Utópista, s még Morus Tamás szelleme is ide vetette hatalmas árnyékát a 16. századból. Még meleg volt a nyoma Dosztojevszkyaek, még élt Tolsztoj, s Gandhinak, már hívei voltak. A meglévő monarchiák utolsó kártyájukkal játszottak a történelem asztalán, hogy egy végső fegyveres összecsapásban mindenütt összeomol- jék az a birodalom, amelynek szövetét már mindenütt kikezdték a fentebb említett gondolkodók eszméi, s azok következetes követői. MUSSOLINI IFJÚSÁGA magán viseli e korszak minden vajúdását, útkeresését, tévedéseit, botlásait, s csak veleszületett nagy jelleme, izzó hazaszeretete mentette meg hazája számára. Olaszország egyik legszegényebb vidékén, parasztosok ivadékaként született, olyan vidéken. amelynek népe reggeltől estig tartó robotban tudta csak élni szegényes, nélkülözésekkel teli életét. Apja kovácsmester volt, nyugtalan forradalmár lélek, aki büszke volt fiára, a maga vérének vad lobogását, tiszta jellemét és világos logikáját látta benne. Anyja, a megtestesült jóság, a befelé élő nő, aki tanítónő lévén, gyermekeinek lelkiismeretes, vallásos nevelést akart adni. JEgész leikével aggódott,, családjáért és sokat szenvedett a sokszor kétségbeejtő szegénység miatt. Ő is felismerte fiának rendkívüli tehetségét, s elhatározták, hogy tovább taníttatják az eszes Benitot. A NYUGTALANSÁG, LÁZADÁS s az állandó belső hév jellemzik iskolás éveit, » nem egyszer ütközött össze korlátokat nem ismerő és nem tűrő természete az iskola és a kollégium fegyelmével, s ezért iskoláit is gyakran kellett változtatnia. Már egészen gyerekfejjel, 18 éves korában tanítói öklévé .et szerzett. Ettől az időtől kezdődnek meg igazi regényes évei, háayódtatásai. Első útja a fiatal tanítónak természetesen álláskeresés volt, a predappiói községi titkári állást pályázta meg, de eredménytelenül. Nem esett kétségbe. APJA AZ ORSZÁG ÚTRA MUTATOTT s ezekkel a szavakkal küldte el: »Nem itt van a Le helyed, menj világgá szerencsét próbálni«... Alessandro Mussolininak nem kellett fiához intézett szavait megismételnie, mert a fiatal forradalmár, aki szinte vakon bízott magában, nyugodtan választotta az országutat. Egv kicsi faluba, Gualtieri Emíliába került segédtanítónak, ahoi mintegy negyven gyereket bíztak gondjaira. A falucska vezetői szélsőséges forradalmárnak ismerték meg, s csakhamar ellene fordultak. tanév befejezése után tovább kellett mennie. Útját Parma, Milánó, Chiasso városok jelzik. Az utóbbi már svájci körtársasági föld volt- Chiassoból Luzernbe. Yverdonba, majd Or- beba ment. KŐMŰVESEK MELLÉ ÁLLT NAPSZÁMOSNAK s napi tizenegy órai nehéz munkával kereste meg szegényes élelmét. Hamuban sült krumplit evett, s esténként halálos fáradtsággal zuhant rá szalmából vetett fekhelyére. Egy hétig tartott ez a munka, s nem éppen barátságos körülmények között vett búcsút munkavezetőjétől. Továbbállt innen is. Lausennebe ni ár megint pénz nélkül érkezett meg, s első éjt- szakáját a Teli Yilmos-szobor talapzatán ülve, betegen töltötte el. Nemsokára ugyanott egy szocialista újságot szerkesztett, az egyetemre járt, s egy borkereskedőhöz kifutónak szegődött. Az utóbbi volt egyetlen megélhetési alapja. ŐRÖK NYUGTALANSÁG A innen is tovább vitte s Bembe került, aholi életében először, Leninnel is találkozott. Bernből csakhamar kitiltották, s Genfbe, majdí Zürichbe utazott. Itt éri apja megbetegedésének híre, s hazatér 1903 telén Doviába. 1904 tavaszán öccsével, Almaidéval visszatér Lausenneba. Egy politikai vita alkalmával tett kijelentései miatt letartóztatták, s fogházba került. Kiszabadulása után kitiltották a cantonból, de nemsokára ismét Lausenneban van, ahol óraadásból élt és szocialista agitációt folytatott. Csak az év végén tért haza, hogy katonai szolgálatát kitöltse. UTOLJÁRA AZ ÉDESANYJÁNÁL. Már katona volt, amikor apjától távirat érkezett, amelyben rajongásig szeretett édesanyja utoisó napjairól értesült. Nyomban szabadságot kért, hazautazott, de édesanyja már nem tudott megszólalni, csupán nagy, dióbarna szemeivel szótlanul bámult megerősödött, nagy rabecsült fiára. Csakhamar meg is balt, a nélkül, hogy már szói válthattak volna egymással. Mussolini később erről a jelenetről ezekkel a szavakkal emlékezett meg: »A gyásznak ebben az órájában meghajoltam az emberi élet kérlelhetetlen törvénye előtt«. Édesanyjának elvesztése gyógyíthatatlan seb maradt a lelkén. A KATONAI SZOLGÁLAT KITÖLTÉSE után visszatért Doviába, ahol apja vendéglőt nyitott, s szegényen, megroskadva tengette életét. Már nem volt az a régi, lobbanékony! forradalmár, aki első útjára, az országúira mutatva elbocsátotta Bénító Mussolinit, hanem nagyon is megtört ember. A kiszolgált katona apja mellett, a vendéglőben töltötte az estéket, s Machiavellit olvasgatta és terveket sző'»ügetett a jövőre. Hamar elunta ezt a falusi é’etet is és megint továbbállt. Ezután már felváltva volt tanító, francia nyelvtanár, újságíró és politikai agitátor. Maid több megpróbáltatásban, megaláztatás! an, harcban én nélkülözésben volt része az alig 24 éves fiatalembernek, akinek híre egyre jobban nőtt, s 'mindenütt nyomot Hagyott maga után, ahol csak megfordult.. Ebben az időben már meglehetősen kifejlődött nagy egyénisége, amely további harcaiban, küzdelmeiben méginkább megedződött. (Folytatjuk). GARIBALDI HALÁLÁNAK ÉVFORDULÓJÁN beszédet mondott a falu lakosságának, amelyben alaposan kikelt Olaszország akkori állapotai ellen^ s jefó a beszéld, bár a lakosság nagy - része mellette állt, végképpen megpecsételte sorsát ebben a kis Pu-menti falucskában. A KÉS ERŰ VIZ Feljegyeztük, . •. hogy legutóbbi szombati számunk Feljegyeztük rovatában megírtuk, hogy Sztójay Döme pórszombat! származású. Megállapítottuk, hogy vidéki munkatársunk tévedett, mivel a nevezteti birtok mai tulajdonosa Szabó Döme. Valószínűleg a hasonló név adott o«vot a tévedésre. Sztójay Döme miniszterelnök Eszéken született... . •. hogy Kocsis Laci barátunk, aki a múlt esztendőben is hosszú hónapokat töltött el Zalaegerszegen és igen sokat szerepelt lapunk hasábjain, mögt ismét április 15-ével bevonul Zalaegerszegre és reméljük, ismét sok színes Bürgo-kaland- dal szerez kellemes perceket olvasóinknak... ... hogy a budapesti bombakárosultak megsegítésére indított országos gyűjtés Zalaegerszegen is megindult és a kereskedők között maguk a Baross-fiók társelnökei járják, végig a kereskedőket és gyűjtenek a szerencsétleneknek. Itt említjük meg, hogy az egyik idényjtermc- lőnk. aki közismerten nem számít gazdagnak, ötszáz pengővel s e tett a bomba - , károsultak megsegítésére. Sajnos, természetesen vele szemben vannak olyan jómódú kereskedők és iparosok, akik csak pengőkkel járulnak hozzá az agyonbom- bázott otthonok felépítéséhez... ... hogy herceg Batthyány-Strattmann László szerdán Nagykanizsára érkezett éa a hercegi uradalom ügyeiben folytatott tárgyalásokat... . •. hogy a nemrégen alapított polgári bronz érdemkerosztet a kormányzó a honvédelem érdekében kifejtett hasznos munkáért Zalában először Abzinger Gyula, Angyal Ferenc, dr. Barnabás Kálmán, Bősze Kálmán, Gyulai Zoltán, Kalmár László és Pokker Ernő Maori-mérnököknek adomány ózta... Az első rügy Ma láttam az első rügyet. A nyírfalányunk karcsú ágán újzöld orcával nevetett. Néztük, néztük egymás szemét... Isten volt a gondolatunk, s áldani kezdtük szent Nevét. (Fölöttünk a kék azúrba madárka fúrta friss magát s felcsendült a kristály trilla.) Harmat gyűlt a kis levélen s ki tudja, hogyan, hogyan sem, átvette róla két szemein. ! Azon könnyesen lehajoltam, a fehér fácskát átkaroltam és mint vasárnap délután a kíshúgomat, megcsókoltam. N. M. FOHÁSZ. Ha mosolynak küldöttéi, Uram, engedj ragyogni emberarcokon. Ha önvétkemből könny lettem ott, törölj le még e tavaszon. FIAT. Valami néha nagyon-nagyon felfájdul bennem s kiált... — Én csendesen adok rá választ: Ha a harc Tőled el nem választ, Uram, fiát... v — a
