Zalamegyei Ujság, 1944. április-szeptember (27. évfolyam, 74-145. szám)
1944-04-08 / 79. szám
ZALAMEGYEI ÚJSÁG 3. 1944. április 8. JÍÉlÉBÍnHHMnBHÍÍÍnn^NHklttlHHDKBnWBi^SnÍÍMÍ Váratlan látogatás Udvardy Ignácnái, a legzalaibb e^erszegi festőművésznél, akiről i csaknem elfeledkeztek már szülővárosában Zalaegerszeg, április hó. Az ápriliséi éji eső úgy zuhog alá, mintha kannából öntenek, amikor elindulok, hogy megkeressem Udvardy Ignác festőművész műtermét és felfedezzem szülővárosa számára. Nem is. kell sokat keresnem, mert a Központi Takarékpénztár első kapualjában ott szerénykedik a felírás: UDVARDY IGNÁC műterme Csak ennyi és semmi más. Nincs ott, hogy nyugalmazott tanár és, hogy festőművész. Pedig az, tagadhatatlanul. Erről szerezhet bizonyságot az ember, amikor belé]) a színe® műterembe. Azért írom, hogy színes, mert Udvardy Ignác képei szép sorjában ott csiin- genek a falon, vagy keret nélkül a szobában körül. Mindenhol kép. Színesebbnél színesebb és egyénibbnél egyénibb meglátásokkal isme- merős zalai tájak és sok más vidék, nemcsak hazánkból, hanem sok máshonnan is. Egy pillanatig állok és szinte nem jutok szóhoz, annyi a szín és olyan merészek, olyan egyéniek, hogy ugyancsak meglepnek, pedig már néhány piktor-barátomnál elnézegelődíem. Ez azonban más mindeniknél. — Szeretem az ilyen merész színeket, — mondja —, amikor látja csodálkozásomat. Aztán arra kér, hogy nézzek meg mindent, mert nagyon szereti, ha komoly és művészetet szerető ember érkezik hozzá, csak írni ne írjanak rőLa. Nehéz szívvel bár, de megígérem. (Hogy nem tartottam meg, azért utólag, Náci bátyám, itt kérek tőled elnézést, de azt hiszem, hogy Te sem tudod otthagyni azt a képet, ami megkapta a szemedet. Én is így vagyok, mert gyerekkorom óta újságíró és vérbeli riporter vagyok, nem tudom megtenni, hogy színes, kedves egyéniségedet be ne mutassam szülővárosod közönségének). Zalaegerszeg—Nagyvárad De talán ügy érem ej H célomat igazán, ha leírom ide az életedet. Udvardy Ignác Zalaegerszegen született 1877 május 8-án. Mivel itt akkor még nem volt gimnázium, a polgári iskolát végzi el, majd a kanizsai főgimnáziumban folytatja tanulmányait. Az érettségi után rajztanári oklevelet szerez a Képzőművészetin, majd 24 éves korában, mint fiatal művész, a nagyváradi premontrei gimnáziumnak desz a rajztanára. Itt is marad egészen 1922-ig, nyugdíjbavonuíásáig. — Mit csináltál ezután, mivel tudomásom szerbit csak két éve érkeztél ismét haza? — szólok közbe. — Nyugdíjazásom után tanulmányútra mentem. Ekkor kezdődött tulajdonképpen az igazi művészéletem. Végigjártam Münchent, Berlint, a Keleti-tengert, és Rómát. Két esztendeig tartott ez a tanulmányút és ezután, 1924-ben Nagybányán telepedtem le, ahol 1937-ig éltem. — Közben is jártál valahol? — Firenzében. Igen nagy hatást tett rám az olasz kultúra és az olasz építészet szépsége — mutogatja egymásután a híres firenzei épületekről és utcákról készült képeit. Elmondja még, hogy Nagybányáról Nagyváradra ment, ahonnan fél esztendővel a visz- szacsa olás előtt Budapestre, majd két évvel ezelőtt Zalaegerszegre költözött. Közben a katonás rendben sorakozó fiókokból is előkerül a sok tolirajz, amelyek mind-mind Zalaegerszeget, a szülővárost, il etve környékét mutatják be. Annyi van belőlük, mintha Udvardy Ignác a maga számára emléknek csinálta volna őket, vagy törlesztésül a! hosszú távolmaradásért. Azután egy másik fanéból színes grafikák ' tömkelegé sorakozik előttünk, régi olasz- országi emlékekkel. — Hol íarto tál életedben kiái.ításokat? trsze t fel mellékesen. — Bukarestben, Kolozsváron, Budapesten. — Budapesten hol? Nemzeti Szalon—Műcsarnok—Műbarát — 1901-ben egy képemet a Nemzeti Szalonban tették ki. 1912-ben 4 képpel szerepeltem Műcsarnokban és két évvel ezelőtt 35 /képpél a: Műbarátban állítottam ki, amikor az állam és a főváros is vásárolt tőlem. — Hol állítottál ki legtöbbet? — Természetesen: Váradon, ahol igen so- > kát íilak rólam annakidején Bíró József és j I al>éry Géza műkritikusok is. — Igen sűrűn látlak a templomban. Tu- S lajdonképpen én itt figyeltem fel személyedre. Ott ötlött szemembe, hogy vájjon ki lehetsz, — kanyarítom el a témát. — 25 éve napi áldozó vagyok. — Mi az oka a nagy vallásosságodnak? — A művész mélyebben belenéz a természet titkaiba, nem csoda, ha alázatosabb lesz és befelé élőbb. A művészet maga nem fő cél, a lelkiélet a fő. — Mit szólsz a mai nagy dfempinghez, amikor minden képet el lehet adni? — Aki igazi művész, azt nem lehet elrontani a mai világban felburjánzó pénzszerzési konjunktúrával se. Aki ebbe beleszületett, az nem is igyekszik kihasználni ennek az anyagi oldalát, hanem kitart egyénisége mellett. Nem is tehet má3t, mint alkot. — Milyenek a jövő terveid? Nem kívánsz kiállítást rendezni és árúba bocsátani a képeidet ? — Nincs értelme, nem ez a cél, hanem a művészi alkotás. Nem pénzért, hanem magáért a művészetért csinálom a képeimet. Sőt, sietnem is kell, mert aimyi újat, annyi szépet látok és még nagyon sokat szeretnek alkotni. Közben az állványon lévő, félig kész balatoni kép előtt állok és nézegetem. Különös kemény színek, mint a többi képen. Hány Balatont láttam és valamennyi más és más volt. Valahogy azonban ez a kép is hasonlít j a szobában lévőiére, mindegyiken ott van az t ecsetvonásban Udvardy névjegye, nem lehetne j letagadni sem őket. Látja is, hogy7 nézem egyik j képet a másik után, mintha összehasonlíta- j nám. . — Kérlek szépen, látod ezeket a kemény színeket szeretem. Minden képemen ezt látod. Küzdelem az anyaggal — Mégis mi a terved? — Szeretném itt kivárni a háború véget és azután ismét felköltözni Budapestre, mert ez az igazi művészi talaj. A sarokban kis satu van, vésőkkel és egyebekkel díszítve. Rajta áll egy keményfa tuskő, amiből most alakul ki valami figura. Kérdőleg nézek rá. ? — Ezeket csak úgy szórakozásból csiná- * lom. Figyelem az anyagot. Nézd csak, mii yen ; érdekes, — szedi le egymásután a polcán lé- ; vöket, — milyen különös játéka a természet- i nek, szülte kész alakok. Vagy nézd ezt a kö- ! zönséges törött darabot, ha aláteszek egy fém- j tükröt. Olyan szép, mint a leggyönyörűbb ten- ! gerparti szikla. Valóban érdekesek ezek, a jelenségek, de még érdekesebbek, amiket Náci bácsi a különféle tüskékből és darabfákból alakított ki, \a- lóságos kis mesevilág. Mint mondja, szeret birkózni az anyaggal. S valahogy úgy érzem, hogy az egész élete nem más, mint örök birkózás, küzdelem az újabbért és a fejlődésért. Keresni, kutatni a természet, tehát az Isten titkait. Nincs ennél szebb hivatás, legalább is művészi hivatás. Biztos, hogy ezért is adott az Isten művészi tehetséget, hogy képesek le■ni mi ii inni lÉiMffniiiTi rnrrr linmrfhfM iíiimTnrYrrii'1'rnitrinir gyünk kutatni a titkait és kifejezni legalább kis mértékben a szépségeit. !la én művész lennék, az ecset, vagy * véső művésze, biztosan tudom, hogy magam is örökké küzdenek, hogy minél tökéletesebben és minél egyénibb úton mutassam be * körülöttem lévő világot. Nem is lepnek meg Náci bácsi merész, szinte bántóan éles, metsző színei, amikor ki akar valamit emelni, merf hiszen látjuk naponta, hogy nincs az a merészség és nincs az a nagyvonalúság, ami el ne tör- pülne az Isten nagyvonalúsága mellett. S talán'minél merészebbek vagyunk, annál jobba« megközelíthetjük a Teremtő elgondolásait. ...Nem is tudom, hogy hol folytatnám ezeket a gondolatokat, ha lenne rá idő. De menni kell és amikor kezet szorítunk Udvardy Ignáecai, Zalaegerszeg szülöttével, úgy; érzem, egy gondolaton vagyunk a művészetről. — Jobb szeretném, ha semmit sem írnál* — mondja még szerényen és búcsúzóul, amikor megyek lefele a lépcsőkön. Én utólag visszavonom az ígéretem... ■MWMWWWAMWMnMMMWmMMMMMmMM 2,138.496 embert vesztett a magyar birodalom a múlt világháborúban Magyar statisztikai adatok közük az elmúlt világháború veszteség-adatait E szerint a magyar birodalomban a belügy- és honvédelmi minisztérium számításai szerint 3 millió 674.179 embert mozgósítottak a 'világháború idején, tehát a népesség 17.54 százalékát. Halott, halottnak tekinthető és eltűnt 660.821 volt, sebesült 743.359, hadifogságba! jutott 734.316. Magyarország háborús vesztesége tehát összesen 2,138.496 halott, sebesült és hadifogoly volt. A világháború alatt a központi hatalmak 22.2 millió embert vettek igénybe katonai célokra. Németország embervesztesége 1,822.545 halott volt. 4,064.000 sebesült és 618.000 hadifogoly. Ausztria embervesztesége 863.241 halott, 1,095.091 sebesült és 963.000 hadifogoly. Magyarország embervesztesége 660.821 halott, 743.359 sebesült és 734.316 hadifogoly. Törökország vesztesége 500.000 halott, 720.000 sebesült és 207.000 hadifogoly. A központi hatalmak együtt 3,922.007 embert vesztettek halottként, 6,722.450 sebesültet és 2,673.000 hadifoglyot. Az entente-hatalmak gyarmataikkal együtt 40.5 millió embert állítottak a háború szolgálatába. Oroszország 2,300.000 halottat, 5 millió ötszázezer sebesültet és 2,250.000 hadifoglyot. Franciaország 1,400.000 halottat, 2 millió ötszázezer sebesültet cs 500.000 hadifoglyot, az angol birodalom 950.000 halottat, 2 millió sebesültet és 180.000 hadifoglyot. Olaszország 500.000 halottat, 950.000 sebesültet és 558.000 hadifoglyot, Szerbia 700.000 halottat, 1 millió sebesültet és 175.000 hadifoglyot, Románia 160.000 halottat, 170.000 sebesültet és 190.000 hadifoglyot, Belgium 100.000 halottat, 200.000 sebesültet és 45.000 hadifoglyot, az Egyesült Államok 56.000 halottat, 250.000 sebesültet és 2.000 hadifoglyot, Portugália 30 ezer halottat, 70.000 sebesültet és 7.000 hadifoglyot, Montenegró 20.000 halottat vesztett. Az entente-hatalmak tehát 6,216.000 halót át, 12.660.000 sebesültet és 3,904.000 hajifoglyot vesztettek a világháború idején. A világháború tehát a hadviselők táborából 10,138.627 halottat, 19,302.400 sebesültet és 6,607.000 hadifoglyot követelt. I Bé I y e g z ö t| aía-r8is?eten a Cserkészboltban rendijén S Bárhol hirdetett s X- é p i r o d a I m«j könyv kapható és rendelhető
