Zalamegyei Ujság, 1944. április-szeptember (27. évfolyam, 74-145. szám)
1944-04-08 / 79. szám
8. ZALAMEGYEI ÚJSÁG 6si állatfajtáink Irta: f ü I ö p István ii. Együtt vonult be ebbe a kerek kis magyar világba ősi állatfajunk, a magyarság szilaj szarvasmarhája. Évszázadokon keresztül küzdött velünk együtt a honfoglalás óta igénytelen lieberes szürkeségével, llésztvett minden bánatunkban és szenvedésünkben. Velünk együtt jjsusztult, velünk együtt vérzett a tatárok szörnyű pusztítása idején, ott harcolt együtt magyar hőseinkkel a pogány török dúlásokban. Elkísérte számkivetésbe a mádéfalvai veszedelem idején a bosszúállás elől menekülő székelyeinket Bukovina kietlen, magányos magyar szigetére, hogy nyugodt természete és neki- leszülő izma megkönnyítse fáradozásában a száműzötteket, hogy kevesebb legyen a magvarnak a verejtéke és a könnye. Gyönyörű villásszarvaival mintha csak a magyar büszkeséget akarta volna jellemezni. Fekete orrával, segítő törhetellenségével ballagott hosszú évezredes, nyárfás utakon a magyar tanyák munkahelyére. Mindig' békés jókedvvel áll az eke elé, azzal a természettel, ahogy neki azt megadta az Isten. Szinte összeforrt rideg paraszti életünkkel. Évszázadokon át nem ismerte a kényelmes, uradalmi istállókat, nem látott vályút, nem terhelte gyomrát ízletes takarmánnyal, abrakról meg álmodni sem mert volna. Kint ólt évszázadokig télen-nyáron, éjjel- nappal, esőben, hóban zivatarban a puszták ege alatt. Beletörődött szélsőséges, hideg telünkbe, megszokta bőre a száraz meleg nyarunkat, hozzáalakult a mi éghajlatunkhoz. Nem raktak eléje »srágba« illatos szénát, magának kellett gondoskodni táplálékáról. Nyáron csak megvolt bőséggel, de ha a tél eljött, leesett a hó, mehetett túrni a havat a bakonyi disznóval együtt a befagyott nádasokra, hogy kikaparja sovány, téli eledelét. Bizony így lassan kipusztult a »férgese«. De ami megmaradt, az a kevés, már valóban magyarfajta: szilaj, ©rős és edzett. _ Az Alföld magyarsága évszázadokon át szilaj pásztorkodással foglalkozott. Rideg pász- ♦orkodásnak is nevezik. Az állatokat egész év en át a legelőn tartották. Takarmányozásról télen sem gondoskodtak. Az öreg pásztorok elbeszélése szerint amíg idegen, más éghajlat álatt kitenyésztett állatfajtáinkat be nem hozták, a száj- és körömfájás ismeretlen fogalom volt. JA magyar szarvasmarhát csak akkor fogták be és fogjuk be most is kivétel nélkül! mindenütt, amikor igavonásra akarták használni. Nem volt sohasem cél a tejtermelés mennyiségének emelése. Az volt a fontos, hogy dolgoztassuk, folyattassuk, hogy szaporítsuk. Ha fejni lehet, nagy vigaszság, de, ha nem Jhdja le a tejet, az sem elkeserítő. Szóval a magyar tájfajta marhát tejho- eam szempontjából sohasem tenyésztettük. Állattenyésztésünkben hosszú ideig elmaradt a tervszerű kereszteztetés. Addig a nyugati kis t iarasztállamokban a múlt század második léében a náluk honos, különböző tájfajta szarvasmarhák közül a jobban tejelő fajtákat addig keresztezték, amíg a legtöbb tejhozamú, sok zsírtartalmú tejet adó fajtákat kitenyésztették. Hatalmas gazdasági fellendülést jelentett az is, Hogy megszervezték a tej és tejtermékek fogyasztását és kivitelét. Gyönyörű példa erre a gazdag parasztok országa, Dánia, a soha sehol nem tapasztalt szövetkezeti érzékkel megáldott nép összefogása a gazdasági és nemzeti összeomlás előtt. Az azelőtt legelésző, ' agy igavonásra befogott szarvasmarhát csak a lejelés és szaporodás céljából tenyésztették. Istái lózásra fogták, mozgását annyira korlátozták, hogy még inni sem engedték ki az első megellés után. Az üszőket cl lesig legeltetik és szabadon járatják, hogy csontjai megerősödjenek. De később, mint a gépek, nem igen hagyhatják e! helyüket. Takarmány ózzák, abrakolják és fejik. Ezen a tej- és tejtermék-; a ; 'á kodáson ezek a kis paraszt- államok meggazdagoclt ak. Ölj lj Ezt hazai viszonyaink között is meg lékelné csk;á'ni. A rideg jószágtartást fel lehetne váltani tehenészetekkel. A mi népünknek is elkelne, ha minél több tejet és tejterméket fogyasztana. Gombamódra szaporodtak először az uradalmi. tehenészetek. De nem a hazai különböző tájfajta, jobban tejelő magyar marhát próbálták istállózással, takarmányozással és természetesen keresztezéssel ki tenyészteni, nem, ez eszükbe sem jutott. Behozták az idegen, alpesi tájak, meg a nyugati kis, tengerparti államokban kitenyésztett fajtákat. Az idegen állatfajták az Alpesekben épúgy, mint a nyugati kis államokban, páradús éghajlat alatt nevelődtek és diísnedv ű takarmányon éltek. Évszázadokon keresztül ezekhez az életfeltételekhez hasonultak. A mi éghajlatunk ellenkezője a nyugati államokénak. Hazánkban szárazföldi éghajlat van, (félig steppe-klima. A mi éghajlatunkhoz szokott magyar fajta marhát kellett volna ebből a célból tovább tenyészteni. (Folytatjuk). Rügyek a Balaton parton ^ BTatonfüred. április 5Sűrű napfényben állnak a fák. Bullájuk ráncát lesimították és fejükre könnyű szél- kendőt kötöttek. Karjaikat ölelve tartják és ringatják rajtuk rügygyermekeiket, mint a csecsemőiket dajkáló menyecskék. Átnyúlnak egymáshoz és boldogan mutogatják a pólyájukban duzzadó reménységeiket. Némelyik csendben alszik, a másik meg mindenáron ki akar bújni takarói közül. Mindegyik fa más színű ruhába öltöztette a fakadó kis életeket és rendezett sorokban helyezkedtek el, hogy elegendő hely legyen közöttük a nagy műtéthez. Most dől el, kinek kell kés, vagy olló, hogy szebben, erőteljesebben fejlődjék. Mindenki itt van és olyan most a kert, mint egy nagy orvosi rendelő, ahol titokban remegő izgalommal várják a fehér ajtó nyílását. A levegőben átható, tiszta illat terjeng és mosolyt nyitó bódulatot okoz, mint a csecsemők egészséges tejszaga. Jókedv' és bizakodás, béke és remény árad belőlük. Testvéri egyetértésben állnak egymás melleit a fiatal barack Ts a liszteskorú dió, a törpe alma és a hórihorgas mandula, a karcsú rózsa és a széles csípőjű orgona. Néha egy játékos felhő- darab ül a napfény tetejére, rádobja árnyékkal bélelt köpenyét a fák vállaira, majd meg- únja és továbbszalad. Egy cinke tartja ellenőrző körútját és nyitott kabátja alól kivillan sárga mellénye. Teletorokkal énekel, bekukkant minden kis nyílásba, sürög-forog, tor- nászik, táncol és a sapkája nem esik le a fejtről. Az öreg dió száraz mellét harkály kopogtatja erélyesen és hallgatja a belső zörejeket. Néha megáll, hogy kifújja magát és elnéz a zölden csillogó Balaton felé, ahol fehértestű hajó igyekezik Siófokra. Lármás v erébcsapat bújik az orgonabokorba és onnan les a kertbe. Kezembe veszem a metszőollót és kilépek a fák közé. Egyszerre csend lesz. A verebek, láVa, hogy itt semmi érdekes nem készül, elégedetlen csiripeléssel szétrebbenuek. A cinke, mintegy igazolásul, elismétü többször is, hogy: »Itt sincs! Itt sincs!« — és elrepül a szomszéd kertbe. A harkály is abbahagyja kopogását és csodálkozva néz le jám. Meglátja kezemben az orvosoló metsző-ollót, s mivel két dudás egy csárdában nem lehet, gyorsan lenyeli a csőrében vonagló férget és sértődötten a Balaton Télé veszi útját. Szinte hallom és látom a felém áradó aggódást. Melyiküknek kell vájjon feláldoznia néhány rügygyermekét!? Tudják ugyan, hogy ez a metszés olyan, mint a csecsemők tavaszi himlőoltása, amely biztosítja egészséges, szép növekedésüket, mégis félnek tőle és sajnálják megölt rügyeiket. A menyecske is behúnyja szemét, amikor gyermekének karját karcolja a tű. Gyorsan végzek hát a metszéssel és végigjárok a fák között. A megmaradt rügyek most nagy igyekezettel és gonddal készülnek a tavaszi divatparádéra. Ruhák és színek bomlanak és omlanak kövér és karcsú rügytesteken, hogy kiválaszthassák a legpompásabbat a káprázatos bemutatóra. Legjobban igyekszik a barackfa. Kis csoportokban ülnek ágain a virágrügyek, mint pirosruhás kislányok. Dundi kis testükön feszül és fénylik a ruha, mintha selyemből lenne. Nyakuknál kilátszik rózsaszín ingecs- kéjük és az egészet sötétbordó alj keretezi. A karcsú levélifjak nyugodtan nézik készülődésüket s még csak a kabátjuk felső gombjait nyitották ki. A mandularügyek világosabb, szolidabb színt választottak. Csontsárga blúzuk mélyen kivágott és sovány vállukat áttetsző, hamvasfehér fátyol borítja. Derekuktól lefelé csúcsban kezdődő barna szoknyájuk van. Itt q le- vélrügvek is serényebbek és nem akarnak elmaradni a viráglányok készülődésétől. A körte megfontoltabb. Sárgaruhás rügyei fejlettebbek és magányosak. Kényelmesen készülődnek, mint a tükör előtt álldogáló nagylányok. Barna kabát feszül a testükre. A levélrügyek még nyakig zártan alszanak s hagyják, hogy a virágrügyek zavarta kínul kifejthessék pompájukat. Az almafa kevés rüggyel képviselteti magát. Sokat pihengetnek készülődésükben és erősen gondolkodnak, levegyék-e már a piros ruhájukra terített angóra-buadát. A cseresznyefán még nagy a hallgatás és a csend. Egy rügy sem dugta ki még az orrát és barna 'takaródarabjaik oly szorosan borítják őket, mint az egymásra simuló halpikkelyek, Hanyag előkelőséggel lustálkodnak, akárcsak a barnásszürke diórügyek és a komor méltósággal hallgató szilvafák is. Ezek, úgylátszik, azt tartják, hogy elkésni előkelő és hatásos. A vékonydongájú, de harcias rózsafán olyan áltetszőck a rügyek, mint lázzal festett arcú kislány bőre. Pedig egészséges erő feszegeti karcsú testüket. Némelyek már fod- rősszélű levéLszoknyácskájukat próbá 1 gatj ák. A kövér orgonabokrok csúcsain párosával simulnak egymáshoz a zöldessárga kabátú levélrügyek. Itt még igen mélyen alszanak a virágrügyek s lila szoknyájukat a fejük alatt vasalják. Idáig,értem és jött a postás. Képes folyóiratot hozott, címlapján gyönyörű ruhájú, fiatal nővel. Szegényes volt! Párizs és Budapest, Berlm* és Hollywood legválogatottabb divatszalonjai sem tudnak olyan színpompában kibontakozó ruhákat tervezni és összeállítani, mint amilyeneket az- imént láttam a kertemben, az Isten műhelyében! Márkus Dezső. 1 Mindenféle vadbőrt: : szarva 8fp őzet, m&oskátf, j ; i foorzoft, wyárí ! rdfcátp j 1 ; | a legmagasabb napi áron megveszek. \ \ I ! ij RADII DEZSŐ tim«r j !; ; ! ; I Berzsenyi Dániel-utca 55—57. sz. \
