Zalamegyei Ujság, 1944. január-március (27. évfolyam, 1-73. szám)

1944-03-18 / 63. szám

ft, ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1944. március 18« Irta: Kovács Ferenc kisgazda. Az első világháború s a forradalmak után, a* 1920-as és az ezt követő években, mint­egy 3—8 évig a mezőgazdaság régi adósságai­ból kilábalva, anyagilag megerősödve, azt hit­űik, hogy ez a folyamat tartós lesz s az anya-' Í ilag megalapozott mezőgazdaság az esetleg ekövetkező válságot kibírja. E reményünk nem vált be. mert a mil­liós koronás világ elmúltával az új pengő a | mezőgazdaságban pangó lett a mezőgazdasági termel vények áresésének következtében és mind nehezebbé vált a gazdaságok helyzete. Az 1930—38-as években kezdődött egy •lyan nagymértékű menekülés a földtől, ami­hez talán csak az első világháború előtti ki­vándorlás hasonlítható. Hogy miért? Mert a teld jövedelme nevetségesen kevés volt pengő értékben; ugyanis a föld hozamából esetleg jól lehetett lakni, inni, de ruházkodni, adót I fizetni, adósságot és kamatot fizetni már csak az ingatlan újabb megterhelésével, eladásá­val lehetett. Ezzel szemben egy fiatal rend­éinek, vagy bármilyen szolgának, illetve al­tisztnek a jövedelme több volt, mint egy 15 — 30 holdas parasztnak. így tehát annak az igen ■tehéz, fáradságos munkának, amelyet a pa­rasztság végzett, nem látszott semmi ered­ményes haszna. A földtől való menekülés egyaránt ta­pasztalható volt a nagyobb birtokosnál ép­pen úgy, mint a parasztságnál. Ha bárhol egy szolgai, hegyőri vagy városi helyen egy mező- éri szolgálat hirdettetett, mindent megmoz­gattak a pályázók százai a pénzfizetéses szol­gálat elnyerésére. Az ipari vállalatok, bank- érdekeltségeknél pedig a nagyobb és közép- birtokosok közül iparkodtak elhelyezkedni, hogy más társadalmi osztályokkal jövedelem tekintetében egyenrangúak lehessenek, marad­hassanak. A háborús helyzet A mezőgazdaság helyzete a második eu­rópai bonyodalom, illetve háborús előkészüle­tek idején némileg javult állataink élő és vá­gott állapotban való kiszállítása révén. Ámde akkor még csak minőségi árú tudott piacot találni, míg végre a franciák a minőségi árú mellett minden állatot átvettek. Fokozatosan így javult a helyzet országunkban a háborúba való belépésig. Ekkor azonban a közellátásra tekintettel, a mezőgazdasági árak az ipari cik­kekkel aránytalan árrögzítése következett, «melynek során a mezőgazdasági árakban az ipari árakkal szemben csak alig számottevő ár­emelkedés engedélyeztetett, úgyhogy a gazdák a nekik akár a gazdaságban, akár saját ré­szükre szükséges ipari cikkeket (ruházat stb.) a rögzített áraik mellett megfizetni, besze­rezni képtelenek. Ezenkívül vannak más okok is. Nézzük «zeket sorjában. Kell-e több ruha és lábbeli bárhol is, A hazatelepített bukovi­nai székelyek megrázó él e*t története: Szín ai ÉH Dr. Németh Kálmán bácsjózseffalvi plébá­nos, a hazatérés veze­tőjének lenyűgöző könyve: Kapható a „ZRÍNYI“ kö ny vk er es ke d é sb en. j&tr>a 28 P* mint a mezőgazdaságnál? S a mezőgazdasági cselédeken és munkásokon kívül (akik ezt az akciós anyagot is nehezen fizetik jövedelmük­ből) kap-e a kis parasztság akciós áron? Egy nagyon érdekes jelenség a földdel kapcsolatos észrevételem. Az emberi természethez tartozik az, hogy amint a közhivatalnok rendszernél a szolgá­lati rátermettség nélkül is évek múlva automa­tikusan emelkedik fel rangban és fizetésben, s ha bármi okból — saját hibáján kívül — ez el­marad, megáll nála az ambíció és igyekszik nyugalomba, vagy bárhová elvonulni; ugyan­ez áll a parasztságra is. Elkezdi fiatal korában, sokszor a semmiből, kis vagyonának gyűjté­sét és ezért egész élete csupa harc, munka, küzdés csak azért, hogy élete célját, független­ségét biztosító vagyont szerezhessen össze. Ez ment is rendes gazdasági viszonyok között szé­pen, mert szorgalmas munkával, takarékos élettel földet venni, életének célját elérni le­hetett. Az első világháború után boldogult nagy­nevű kultuszminiszterünk, Klebelsberg Kunó gróf, pár év alatt évtizedek mulasztását alkotta meg az iskolák s így a kultúra terén. Ezenkí­vül megindult az iskolánkívüli népművelés s ha sokszor ferde, nem szakirányban is, de a tu­dás, szélesebb látókör határozottan fejlődött mindenfelé. Tanulmányi kirándulásokat ren­deztek, mindig többet érintkezett a falu a várossal. A kultúra fejlődésével az igények természetszerűen növekedtek, de, sajnos, a jö­vedelem ezzel ellentétben, állandóan csökkent. Tudjuk, hogy, ha valaki belekóstol a jóba, nehezen viseli el a rosszabbat. Tehát egyik oka megint ez volt a parasztságnál a földtől való' menekülésnek a jobb, könnyebb meg­élhetés után v aló vágyódásért és ennek kere­sése más foglalkozásban. Nagy hibának és szerencsétlenségnek tar­tom azt az állapotot is, amikor a közgazdasági léletben a napi pártpolitika érv ényesül. Az igazi, hithű magyart, a földért minden áldozatra kész, v érbeli gazdaembert, akár kis-, v agy nagyobb gazdát, sohasem a pártpolitika ter­melte ki, hanem ellenkezőleg, inkább a párt- politika tette a föld iránt közömbössé és segí­tette előmozdítani az embereknek a földtől v aló menekülését. Gazdag parasztok országa Gyakori eset, hogy írások, beszédek fog­lalkoznak a nyugati kis államok, különösen Dánia mezőgazdaságának a mienkkel, a dán parasztságnak a mi parasztságunkkal v aló ösz- szehasonlításával. Ez bár rendkívül hálás anyag, különösen az előadóra, azonban nem állja meg a helyét az a megállapítás, hogy teljesen a pa­rasztságon áll az átreformáiódás. Hosszas lenne most ennek okait boncolgatni, miért is csak azt említem fel, hogy volt idő- Dániában is, amikor a gazdasági v álság miatt meg volt ott is az ok a földtől való menekülésre, sőt aho­gyan maguk a dánok írták: »a nép a gazda­sági és politikai nyomorúság miatt lassan siily- lyedt a kétségbeesésbe«, — de ennek a két­ségbeesésnek szomorú következményeit az ön­zetlen, igaz hazafiság, a nemzeti összetarto­zás erős fegyvere a dánoknál megakadályozta, — szemben a nálunk akkor uralkodó gazda­ságpolitikai felfogással, amelyik inkább Ame­rikáivá szóló ingyen hajójeggyel mozdította elő azt a földtől való menekülést, amely az első világháborúban és utána végzetesen éreztette s zomo ni k ö v e tkezm én ycit. összehasonlíthatatlan a két nemzetnél uralkodó szellem, s ha azt akarjuk, hogy Ma­gyarország Keleteurópa Dániája legyen, első­sorban a kor- és közéletünk szellemét kell megváltoztatni, amely után már sokkal köny- nyebb lenne parasztságunknak dán mintára való nevelése és fejlesztése. E nélkül a dán paraszti mintának felvétele lehetetlen, viszont ezzel megszűnne a menekülés a földtől, amely- "vei elérnék azt, hogv a Dunamcdcncében a vezető és irányító szerep a mi nemzetünké lesz, mert így Magyarország lenne Keleteuró- pában a »gazdag parasztok országa« amelyet adjon Isten! A háború erkölcsöt is hoz A hadakozó lelek igazolni igyekszenek szándékaik, tetteik helyességét, jogossá­gát. Mégha nagypénteken mossa a hollo a fiát, akkor is ritka lesz a fehér holló. A fürdetésnek mégis lesz haszna. Ha meg­marad hollónak a fióka, meg feketének, mégis tiszta lesz. A háború is megma­rad v éteknek, amelyért vv alaki felelős, még akkor is, ha a címet a cikk élére mertük írni. Csak, mert benne élünk, mert sokat hal­lottunk borzalmas oldaláról, most egy hír a cím felírására késztet bennünket. A NTI jelentette Tokióból: A kormány ren­deletét adott ki, amelynek értelmében egyelőre egy esztendőre beszüntetik a tea- és gésaházak nemzeti intézményét. Az in­tézkedés egyedül Tokióban 2100 teaházat és 4300 gésaházat érint. Amikor ezekről a helyekről hallunk, a Pillangókisasszony, a Mosoly országa, a Roninok kincse jut eszünkbe. Ezek köny- nyű, csaknem naív mesék. Sokkal többről van most szó. Az erkölcsi fertő feneketlen, bűzbödt mélységeiről. Amikor a szabadot nemi élet, a féktelen élvezetvágy, amely­nek nem felel meg az Isten megállapí­totta keret, pénzzel fizetett adót az ál­lamnak, a tulajdonosnak és legutoljára, legkevesebbet a szegény nyomorultaknak, akik testüket, szerelmüket, emberi méltó­ságukat dobták a mocsokba, a bűnért. A magáraeszmélődés perceiben, a kor­ágyon találkoztam az ilyen szomorú áron élő, inkább megélő, szerencsétlen nővel. Keserű könnyekben, egész összetörtségben jelentkezett a szörnyű megalázóttság, a kilátástalan élet. Arra gondoltam, miérti kell ennek az életformának jogot bizto­sítani. Ez nem kultúra, nem civilizáció. Boldogságot, még földit sem hoz. Az Is­ten büntetését vonja magara. \ alamikor, Szodomára, Gomorara kenköves, tüzes es5 hullott. Ma az egész világon a háború égeti az alvilágnak ezeket a fészkeit. Japánban talán nem is erre jöttek rá. Csupán a háborús 'helyzetnek kényszeríté­seként ezeket a nőket hadifontosságű üze­mekben alkalmazzák. Mindegy. Mégis ér­vényesül az Isten hatodik parancsolata: Ne paráználkodjál. Én meg leírtam a cí­met. 11a a világban továbbra is megma­radnak a hollók, ha feketének maradnak a fiókák, mintha ennyivel is tisztábbak lennének. íme: a háború erkölcsöt is hoz., ______—1rög« Hi rdessen a ZALAMEGYEI ÚJSÁG-ban Eredményes — gyors és biztos! M Hti i inait a dini?

Next

/
Thumbnails
Contents