Zalamegyei Ujság, 1944. január-március (27. évfolyam, 1-73. szám)
1944-03-18 / 63. szám
W44. mvrcftua It. ZALÁMEGYII ÚJSÁG NAPLÓJEGYZETEK Jegyzi: Csordás János írók temetésén. Az elsői: Életében sohasem láttam. Csak írásaiból s a róla szóló írásokból ismertem. Egy város levegőjét szívtuk. Tudtam róla mindent, amit »kívülálló« tudhatott róla. Nem ©gy közös ismerősünk is akadt. Amikor találkozhattunk volna, már lialott volt. Éppen a sír szélén állott a koporsója. Alig voltak körülötte többen, mint ahány könyvet írt. Azok is író-barátai voltak. Fekete ruhában, fedetlen fővel, ahogy temetésen illik lenni. S egykét rongyos, külvárosi férfi és nő. Akik ott voltunk a temetésén, nyugodtan elmaradhattunk volna. Akik nem voltak ott, azoknak kellett volna elzarándokolni legalább a koporsójához. Kibékülni vele, bocsánatot kérni tőle. Mert Móricz Zsigmond volt... — o— A másodikat: Életében sokszor láttam. Beszédes voltam vele. A Vilmos császár-úti borozóban sok délutánt töltöttünk együtt. Beteg volt és züllött, koldus és büszke. Egymaga akkora port vert, mint más egész csapat író. Éppen ez a por fullasztotta meg, már a harmadik lépésnél. Az utolsóig, a harmincadikig is csak fuldokolt. A temetésén mégis ezrek tolongtak. Miért?... Kuriózum-életű volt, úgy élt, ahogyan csak kevesek. Nem a pénzt szórta, önmagát. Legaláhh annyira tetszett az élete, mint egy légtornász mutatványai. De a sorsára is jutott. Lezuhant. Egyetlen becsületes dolog történt vele: azok temették el, akik tétlenül nézték »mutatványait«. Ila idejében segítenek rajta, még tíz évig él, — s a nemzet temette volna el., Szegény Sértő Kálmán... — o — GONDOLATOK A KORRÓL. A fegyvergyártás kora vagyunk. Ma mindenből fegyvert gyártanak. Vasból, ólomból, cinkből, fából, Betonból, foszforból, belőled s belőlem is. A szavakból, a gondolatokból, a lépéseinkből, az álmainkból is. A múltadból s a jövődből is. A házadból is holnap erődítmény lehet. Megvédhet a haláltól, vagy éppen miatta pusztulsz. Mindegy. Fegyver vagy így is, úgy is. Feletted álló erők robbantanak. Akár akarod, akár nem, De mindez nem lenne baj. De itt van ajtód előtt egy terror-legény. Nem látod, de mégis a legsúlyosabbat, a lelkedet, a hitedet követeli. Fegyvert akar már abból is. Nem baj. Csak arra vigyázz, nehogy ellened fordíthassa. — o — Salazar, a mai Portugália feje, mondotta: »Az elégedetlenségek mélyén az van, hogy a közérdek egyesek egyéni érdekeivel ellenkezik«. Én hozzá szeretném fűzni: Sajnos, jobbára csak Portugáliában. A kontinens e részén így lehetne megfogalmazni: A közérdek sokszor mélyen alatta van egyesek közös érdekeinek. — o — Az önkény. Kétféle van belőle. A legtöbbször: nagyobb, mint viselőjének képességei és nagyobb, mint a, jelleme. A másik: A tömegek rendszertelenségét ti maga törvényei alá akarja kényszeríteni. Ritkán sikerül, mert a tömegek rendszertelenségének is van egy törvénye: tartós, rend csak akkor lesz, ha mindenki külön-külön törvényt szab magának: az emberi megbékélés és a szolidaritás törvényét. Sífelszerelést-RódSit : a zalaegerszegi L e v e n t e-Cserk észboltban vásároljon. — Telefon 266. Ajándékkönyvek — JÁTÉKÁRUK és az összes SPORTCIKKEK NAGY VÁLASZTÉKBAN 5, Zalai gyerekfejek Elismerem, bogy a legtöbb kisgyerek érdekes, megfigyelést érdemlő humorista, de azért talán nem lesz felesleges kiemelnem annak a néhány zalai kismagyarnak mosolyogni való alakját, akiket közvetlen közelről ismerek. Első helyen kell talán megemlítenem azt a kisfiút, aki az egerszegi kórház múlt évi ápoltja volt és műtét után — leugorva a műtőasztalról — bejelentette, hogy elmegy megmondani az édesapjának, hogy megoperálták. Kis idő múlva valóban hiába keresték a mi kis magyarunkat a kórházban. Erre két markos fiú lódult neki a keresésnek, mert a gyanú »kifelé« terelődött. Szökés közben fogták el és nyomban vallatni kezdték a kis nebulót meglépése felől. Szőke fejét felvágta és szemrebbenés nélkül adta'elő: — Med atartam mondani aputámnat, hód medoperáltat. A kedves Máter Szent Margit szenttéavatásával kapcsolatban előadást tartott zár- distáknak a Királyleány életéről. Többek között megemlítette, hogy az alázatos Margit nővér mindig egyszerű, kopott ruhát viselt, de még így is különösen a térdén nagyon vásott, ernyedt volt a ruha. — Na, meg tudnád-e mondani, kis Kató, miért? — fordult az egyik tanítványhoz. —• Mert műrostos volt, kedves Mater kérem — vágta ki önérzetesen korunk gyermeke. Két pöttöm leánytestvér a harmadik csöppséget felcipelte a padlásra. Érdekes, hogy fölfelé még csak ment a művelet, de a »leszállás« már sehogy se sikerült. Nagy tanácstalanságukban összebugyolálták a csöppséget és ráfektették a felső lépcsőre. Erre egyikük lement a földre, a másik pedig megindította lefelé a szállítmányt. Szerencsére a gyermek — néhány sikoltástól eltekintve — baj nélkül legurult a lépcsőn. Jóska, a csintalan kisfiú, házőrző volt a nyári munkaidőben. Otthon nem mert nagyobb galibát csinálni, hát átment a szomszédba, ahol jól ismerte a baromfihad szelídségét. Természetesen nem volt otthon senki sem. Jóska behívta az etetőkamrába a jércéket és egyenként végrehajtotta rajtuk a műveletét. Fejüket visszafordítva, Bedugta a szárnyuk alá és így sorBan lerakta őket a fát mellé. A szegény állatok mozdulni sem tudtak, úgy látszott, hogy valamennyinek levagdalták a fejét. Csak amikor a gazdasszonv hazaért és rettentő kétségbeeséssel kapkodni kezdte a fejetlen jércéket, történt meg a csoda: a szárnyasoknak előugrott az eltűntnek hitt feje. Évvégi vizsga van az elemi iskolában. A tanító úr felhívta Pétert és, hogy a feladott számtanpéldát gyakorlatiasan adja a gyereknek, így szól: — Péter, te be voltál az én kertembe és elvittél onnan 4 barackot. Nagyon megízlett, másodszor is Bementéi, akkor elvittél hatot. Harmadszor nyolcat. Hány barackot vittél el összesen ? A gyerek vörösre gyulladt képpel, izgatottan feleli: — Tanító úr kérem, én még csak egyszer voltam bent... Van a szomszéd falunkban egv ritka neves nebuló. Ha valami gyerekcsiny történik, az öcsi, ha nem is fő-, de mellékszereplője a dolognak. Sok-sok mulatságos esete közül c. ak egyet emelek ki. Egy szép, napsugaras napon öcsi fogta a nagyapja esernyőjét és felmászott vele a s: almakazalra. Ami ezután következett, azt már mindenki kitalálja. Természetesen öcsi nem úgy jött le a kazalról, hanem »ejtőernyőst« ugrott. A legérdekesebb azonban az, hogy nem történt semmi baja sem, mert csinta’ansá- gokban kiszívásuk teste gumi módjára felpattant, csupán az ernyőt kellett nyugalomba küldeni. Feltűnően értelmes, helyes kisfiú a szomszédék Gyuszikája. Még nincs 3 éves, de csupa humor, ötlet. Az úrásság már »bevett mestersége«. Ritkán mulasztja el, ha átszökhet hozzánk — természetesen a kapu alatt —, hogy ceruzát és papírt ne kérjen, amivel aztán szokatlan ideig elszórakozik. Néha bizony befirkálja a kezeügyébe kerülő összes füzeteimet. A minap olvasásra fanyarodott. Szemüveget kért és nekikezdett az ó-á-zásnak. Egy- szercsak hirtelen hoci-vágya támadt, mert a ház legkedvesebbje neki'.mégis csak a kis boci. Figyeltük, mi okozta ezt a hirtelen változást. Gyuszi minden további nélkül beszaladt az istálóba és rátette a szemüveget a kisborjú orrára. , , Két falumbeli fiúcska az egyik nyáron kivetődött a vasú tmenti Nádas-tóhoz is. Játék közben fel-felszaladtak a vasútra, amit a közelben lévő munkások úgy akartak megakadályozni, hogy rájuk ijesztettek a csendőrökkel. A két öklömnyi legény ugyancsak megrémült, mert akkortájt történt, hogy a faluban két inasgyereket úgy büntettek a csendőrök, hogy egymást pofoztatták velük a vallatás szükségeképpen. A kis betyárok nagy kerülővel hazavefték útjukat 'és azon tanakodtak, mi lenne, ha őket is szembe állítanák a csendőrök és nem tudnának elég nagyokat ütni? — Gyere be mihozzánk. nincs otthon senki, kipróbáljuk! — indítványozta a tízéves Józsi. Laci ráállt. Megkezdődött a mérkőzés. Alapos, vad pofozkodás kezdődött. Csak úgy lángolt a képük. Egyszer csak a kis Lacinak! eleredt az orra vére. Sírni kezdett. — Ne sírj, na, —- biztatta Józsi —, hiszen megegyeztünk, hogy nem haragszunk és nem bőgünk. — Akkor ez nem jó volt, kezdjük újra — szipogta Laci —■ és új virtussal addig ütötték egymást a »barátságos mérkőzésben«, míg meg nem elégedtek az eredménnyel és meg nem nyugodtak abban, hogy most már jöhetnek a csendőrök, kibírjuk. —k Még ma iratkozzék be a Magyar Jövő Nép- és Kölcsönkönyvtárba ——----ruari umwr—Turrnniwi ra— ~m i i iiwimmii— iiiib Ko ssuth Lajos-utca 55. sz. Nyitva: Szerdán 8 — 12-ig. Szombaton 5—8-ig. Diákoknak külön kedvezmény. I Mennyit beszélünk egy életen át? Az egyik tudósnak sikerült megállapítani, hogy az ember átlag naponta kb. 18.000 szót beszél. Ha ezt a beszédet írásba foglalnák, úgy ez naponta nem kevesebb, mint 54 írott oldalt tenne ki. Napi 54 írott oldal azonban] egy évben 66 olyan könyvet tenne ki, amelyeknek mindegyike 300 oldalból áll. E számítások szerint tehát egy átlagbeszédű ember a 70« életévéig »csupán« 4500 könyvet kitevő szöveget beszél. Természetesen ez a megállapítás nem általánosítható, mert a bőbeszédűek ennek dupláját is elérik és ez vonatkozik főleg a főv árosok lakóira; ugyanis a vidékiek általá- Ban szűkszavúbbak és így »beszédteljesítmé-« nyuk« is valamivel kevesebb. (MNK.)
