Zalamegyei Ujság, 1944. január-március (27. évfolyam, 1-73. szám)

1944-03-11 / 58. szám

1944. márciis It. ZALAMEGYEI ÚJSÁG 5, A szombathelyi püspök köszöneté Zalaegerszegnek Zalaegerszeg, március 11. Kovács Sándor szombathelyi megyéspüs­pök kinevezése alkalmával vitéz Tamásy Ist­ván dr. polgármester Zalaegerszeg megyei vá­ros közönsége nevében hódolatteljes „táviratot küldött az új megyéspüspöknek. Az üdvözlő táviratra ma a következő vá­lasz érkezett: vitéz Tamásy István polgármes- Öber úrnak, Zalaegerszeg. »Hálás 'szívvel köszönöm Zalaegerszeg vá­ros tisztikarának és közönségének szeretetteljes hódolatát és üdvözletét. Főpásztori szívem őszinte szeretetével viszonzom. Székfoglalásom után elsők között igyekszem felkeresni a vá­rost, amelyik a legkiváSóbb lelkipásztorát veszti el, de akinek munkája örök időkre élni fog. A jó Isten áldása szálljon Zalaegerszeg városára. Kovács Sándor püspök«. 'v Tizennyolc író és művész lép fel a vasárnap esti műsoron a Kultúrházban Zalaegerszeg, március í í. A Deák Ferenc Irodalmi és Művészeti Kör elnöksége közli, hogy a vasárnap esti mű­soros előadáson a következők lépnek fel: He­gedűs Klári, Gáspár Ferencné Takács Dóra, Ivánfi Jánosné, Bacsics Válmos, Bita József, Borbély János, Gsiky György dr., Dómján Ist­ván dr., Hajba Kálmán, Hon tv ár y Gyula, Hor­váth Sándor, Fürtös Lajos, Kocsis László, Ne­mess Ernő, Szakái Ferenc, Szeleczky Bugyács Márciusi hó Akkora pel) bekben esett, mint egy tépett, bolyhos vattadarab. Puhán és súlytalanul eresz­kedett a földre, mintha pem is szemenként hullott volna, hanem csak kiterített köpeny­ként dobta volna v alaki a ifeketedő világra, hogy mégegyszer tiszta és szép legyen. Kristályszemecskei finomabbak, mint a téli béé, de gyengébbek is, mert plyan égvmásba- símultan omlottak össze, mint szélrázta virá­gok szirmocskái a kerti talajon. A fákon vastagon csillogott a töméntelen csipkehalom. Az ágakon nagy pamacslabdák csüngtek, mint lánykák barna hajában ünnepi szalagcsokrok. A fák, ezek az őrködő, nagy szí­vek, úgy tartották édes terhüket, mint ölelő anyakar a habtestű, hablelkű csecsemőt. A márciusi hé egy kicsit tavasza a télnek. Csak virágja van, leheletkönnyű, finom, vi­rága a hideget fennhagyta magából a felhők­ben. A márciusi hó melegen indult el az Ég felől, csak a durva szelek tépték meg útjában. A fenyőágakon mégis megöleltük és magunkra ráztuk a bokrokról. S annyi volt .'rajtunk, mint Édesanyánk Mennyországból küldött csókja. A márciusi hó a tél májusának virága. Illata has, tiszta és békessége:?. Csupán annyi, mint patak hangjában az á-moll. A márciusi hé nem pyikordult a lépé­sünk alatt, csak muzsikált. Nem menekültünk előle fűtött szobába, hanem beletiportunk érin­Vilmos, Tóth Ervin dr., Ujlaky László és Zom- bory Béla. Az előadás pontosan fél 5-kor kezdődik és a helyek szigorúan számozottak, amiért ké­rik, hogy a közönség mielőbb foglalja el he­lyét, mert az egyes számok alatt a terembe nem engednek be senkit. Az előadásra egyébként újabban Hajós Elemér 4, Zsomboly István 10, N. N. 20 és Tóth Gyula 20, vitéz Tamásy István dr. pol­gármester 5 pengőt fizetett felül. teilen szőnyegébe, amely úgy süppedt a lépé­sünk alatt, mint egy finom, fehér felhő. S mi boldogan merültünk bele álomszép vilá­gába. Hagytuk, hogy váltunkra tapadjon lágy selyme, s arcunkba olvadjon kristályszirma. Néha elkaptunk egy-egy szédelgő pillét, hogy hűs szárnyacskája rákerüljön kezünk meleg, piros erére. Kicsit angyalok lettünk tőle. Fel­ébredt bennünk valami régi, csillagokból ho­zott vágy a nagyon tiszta és nagyon szép után. A szemünkre akadt Ids pilléket nem vertük le, mintha hittük volna, hogy csöppnyi fehér er­nyője alatt magasabb a tekintetünk. Szép volt a márciusi hó, mint az Isten kézéből hullott ártatlanszép. De a föld, ez a sáros, fekete göröngy, átszakította patyolat- palástját és óriás-markában szétfoszlott a fi­nom, fehér takaró... Novak Mária. HIRDETMÉNY A m. kir. Földművelésügyi Miniszter Ur 162.000/1944. F. M. sz. rétidé let e alapján köz­hírré teszem, hogy az 1944. évben a .nyílt vi­zeken az általános halászati tilalom ideje má­jus hó 1-től május hó végéig tart. A fenti tilalmi időn felül nem szabad! nyílt vízből folyami és kövi rákot október hó 15-től május hó végéig kifogni. FIZESSEN ELö A ZALAMEGYEI ÚJSÁGRA! A nagyböjt esztétikája Az ember mindig önmagát keresi. Ezért alkot emberi társaságokat is: hátha vala- kiben megtalálja önmagát. Ugyanakkor menekül szenvedései elől és elrejti legsa­játosabb énjét, isteni eredetét. Az anyagi világ ezernyi ezer kötelékeibe bonyoló­dik, élvezeteket hajt föl, hogy feledni tudja igazi rendeltetését. S egyszer csak a zajos és zavaros em­beri együttlét megszűnik, vége a víg mu­latozásoknak, az Egyház bölcs parancsa nagyböjti csendet int, az (ember magára marad. S ebben a magányosságban ,akar, vagy nem akar: találkozik a magánvos kereszt- tel, a szenvedések fájával. Megrendítően szép ez a találkozás az egyes embereknél, szenteknél és bűnö­söknél egyformán. Drámai találkozás: ma is. i Tavasz van, a földet, a testet átjárják a megújító, friss szelek; mégis: a böjttel és magáraeszméléssel, a szenvedések ma- gáravállalásával oldódik fel az ember Krisztus szenvedéseiben, szeretetébén s jut! közelebb Istenéhez, távolodik el a föld­től, amely ezer új hangjával csalja, s a szenvedések fája alatt erű meg önmagát, s azt a drámai feszültséget, amely közt, mint anyagi lény és isteni-szellemi tény; között fennáll. Olyan két végletes talál­kozása ez a művészi ellentétnek, amelyet a legnagyobb művészek is csak kontár utánzatban tudtak érzékeltetni, mint Mi­chel Angelo: Mézes szobrában. Az Egyház elejétől kezdve (tudta, hogy iez a találkozás a tévelygő és fekete-szürke vidámságok közt botorkáló emberre nézve csak haszonnal járhat, azért állítja oda a nagyböjt középpontjába a keresztet, a magabatérés, a szenvedések vállalásának figyelmeztető jelét. De ugyanakkor, mi­dőn figyelmünket a megváltás szent jelére irányítja a lelket, harcra kényszeríti a test és az anyagi világ ellen: böjtöt hir­det. A böjt pedig a megtisztulásnak, meg- igazulásnak első feltétele. S elvkor, a har­cok közepette sem ígér mást, mint az Is­tenembert, aki elénk áll: »Aki hozzám méltó akar lenni, tagadja meg önmagát, vegye Föl keresztjét mindennap és jöj­jön, kövessen engem«. (Sz. Máté: XVI, 24.) Nincs tehát menekülés: ebben a világ legbensőbb, legfenségesebb drámájában az ember számára egyik főszerep vár. A szen­vedések, földi bajok elől a testiség-érzéki­ségbe akartál agyadig menekülni, se látni, se hallani: most íme, itt van: a (r ag)böjtbe! torpan a lábad, a szenvedések kínját és a legártatlanabb vércseppek hullását kell látnod, hallanod, érezned, hogy felvedd magad is a keresztedet és önmagaddá tudj lenni. öh, nagyböjt: nagy és mondhatatW fenség a te drámád, s mikor érjük még, hogy az elénk jött kereszt előtt frloMód- ] u i de, könny cinkkel, sze nvedés ebk 1c el, mindennapos 'jajainkkal legalább a lá­badig érhessünk el, áldott Krisztus!:'... H, S, Zalaegerszeg, 1944. március 6. Püígármíesíerw Szókimondó, független, friss és színes, katolikus újság amely mindennap-részletesen és budapesti napilapokat 12 órával meg főzve közli a világszenzációkat. Ha tehát lépést akar tartani a világeseményekke .azonnal rend^yje nragl Ára havi 3*4sí P, S ,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents