Zalamegyei Ujság, 1944. január-március (27. évfolyam, 1-73. szám)
1944-02-25 / 45. szám
ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1944. február 26. Egyszerű kép, aranykeretben Viliikor majd a halál küszöbén imiltbiarebbeii hunyó leien tetem, az em léke zés araiiykiere leiben ez a kéji lesz legkedvesebb nekem: Régi kertünk kapájában állok. Harangoznak. Zsong a nyári dél. Felettem; a futórózsa-íven bíborszínben bomlik a levél. Rég porladó Piri macskánk ballag felém a kerti úton. Erezem meleg testéit, bársony bundácskájiát, amint rásímul becéző kezem. Rigó fütyül öreg körtefánkon, méhecske dong a rózsák körül. Derűs béke, szent nyugalom árad, érzem: mindén ujjong, él. örül. Aztán a ház felé fordul arcom. V konyhában az anyám dúdol s tudom, mosollyal vár. ha belépek és vár a kedves, sok meghitt bútor. Nyújtózom egyet, lustán, júlesően... A régi kertre víg .napfény ragyog. — Én Istenem, milyen boldog voltam! És nem is tudtam, hogy boldog vagyok. HÁRY EMMA. Valahol mindig süt a nap Göcsejben Csodálatosan enyhe volt a tél s hamar indult a tavasz. Az ezerdomb országát befonta arany hajával a nap. Kici frozen Inak a dombok, sokszínű, csíkos .kultúrák mosolyognak a kora- tavaszi fényben. Meghangosodik az erdők dalos szája és tisztítja vízét a Csert a, Kerka és a \ álicka. Mert meg kell tisztulni a vizeknek tavaszra. A Fekete-berek és minden völgyvadon sötétbarna fái és a dombhátak örök fenyői most már mind ujjongó kiáltás a tavaszi A favágók, a szénégetők, a szelíd hajlású parasztok zsúppos házaikból a szántók felé pislognak és f el-f elballagnak a szőlőkbe. — Nyitni kék! Nyitni kék! — csengetyűzi a kis cinke vidáman. A pinceszeren is erről folyik a szó. Három-négy ember tanakodik erős. cövek lábakkal ki nt állva a pincés előtt.-— Hát mikor is?... Egyik ilyent mond. a másik olyant. Smegokosodnak egymás bölcseségétől, mint ahogy megvilágosodik egyik domb a másiktól a délutáni futó felhők alatt. Mert Göcsejben valahol mindig süt a nap... Ott állnak tavaszt-tanakodón, termést-reménykedőn. időt-jósol gáton, mint Isten felé nyúló kar, . jövőt lépő akarat. 0(1 állnak eövekMindenféle vadbőrt: tzarviff, §zet, macskát, pézsmát, borzot, nyári rókát, nyalat a legmagasabb napi áron megveszek. RJtDU DEZSŐ limár y afaegerszef|y Berzsenyi Dániel-utca 55—57. sz. lábakkal a napfényes domboldalon, a pincék előtt, a szőlők vegében, ahonnan belátni a határt, a \szőlők sorát és belátni a kis falut is, a házat, ahol a gyermekhad rajzik a napszínű és fehér, kis házak előtt, ahol mosott ruhákat lebegtet a szél az .ágaskodó kerítéseken. Ott állnak hárman-négyen. Donga János, morc és vén borbutvkos, aki sohasem áll meg a dologban és az ivásban. Dávid Mihály, a ferde- csónakos, aki a v izekhez is ért és a kenderáztatókai szokta éjen te megzsákmányolni nyáron s aztán csónakkal iadikázza le valamely patakra, jó messzire. És a fiatal Ifiké Pál. a szunvogos, akit a Piávétól kezdve szeretnek a szúnyogok, miért édes a vére, pedig ám keseríti eleget a dolog, meg az asszony. Ott állnak és lábukat a napfénynek cöve- kclik. Egyik-másik pipál is. ámbár tudja, hogy kár a napfényt rontani. Alinak és beszélgetnek. mert koponyájukban megsárgult télen át az agy és a gondolat. S az arcuk színét se verte fagy és hóvihar. Ha IMI fordulás fényes, tiszta: bőven terem mező, puszta, — mondja nagycsontéi Bikó Pál, aki ezt a saját neve kedvéért tanulhatta meg valamikor s most ügy rántotta elő. mint a szakadt madzagot ,a gatvakorcból. Könnyű ezt má mondani, Pál, 1 mert elmúlt s űgv vét! — szól neki öreg Donga János. Már pedig én azt mondom, ahogy az öregektől hallottam, hogy a januári meleg Isten csapása. Mert azt is mondták, gyenge január: hűvös tavasz, forró nyár. Na és mit válunk még? Csend lelt. Szinte érezni lehetett a nap- meleg sürrögő munkáját, olyan csend lett. Agyukban ott szorongott a nyár, az ősz sovány tarlósa, a jövő tél éhsége, hajdinakásája. tejbekölese, kches marhája... Eszébe jutott öreg Dávid Mihálynak is százéves öregapja keserves mondása s szóvá is teszi: Bizony, ha nem fagyott januárban, majd lesz akkor márciusban, áprilisban. A szemek összevillannak a nagy ijedősben s mint gonosz cimborák néznek egymásra a napfényben leeövelcelve. Hát ki ennek az oka? Ki, felelős ezért? ki lesz. felelős azért, ha nem terem bőven a mező, puszta, rét és a szőlő? Ki lesz a felelős azért, ha az ország nem kapja meg a maga élelmét? Jaj. az Ország nagy úr! Jaj, ha az Ország felelősségre von valakit! Mi lesz?... Szomorú kavargás támadt a sárga agv- velőkben s az arcok munkás redői kegyetlen kínba feszültek. Az Úristennel még csak megvolnánk. -— mondták egymásnak az agvrö- göcskék, hiszen adja a jó napot, ^dioit* — de az Ország nem ismer kegyelmet és jaj! mindenki Ország: kisgyerek, asszony, a szénáért bőgő tehén, a szomszéd, a szegén) Vak Ferkó, a tanítónk, a Jancsi, aki most is katona. Mind-mind várnak, kérnek, követelnek és hogy néznek majd ránk és hogy nézünk a szemük közé, ha nem lesz jó termés?... Bikó Pál egy dunnyogó szúnyogot vert el a fülétől a lesülvosodott csendben s aztán utánanézett, mint a törvénybe indító reggelen az útján átfutó nyúlnak. Ez is szomorú dolog, — lökte meg egyik gondolati a másikat, — aztán megszólalt: — Lám, ha januárban megszólal p. szúnyog. akkor sietv e nézzünk még takarmány írtán! — s iltit v an. A szúnyog elkeringéit a pincés felé s az emberek utánaengedték a szemüket és bólogattak. A pincevégben verebek ugráltak a tágra- nvílt deszkák között s jóllaköttan borzolkodtak. — Januári kövér veréb hosszú telet jelent, — pislogott feléjük Donga János. És csak álltak, álltak a napfényben vagy, jó félórát, hol elfordulva a naptól, hol neki- támaszkodva. Tanácstalanok voltak nagyon és a lel- kük legalján félelem remegett az Ország nagy, felelősségétől. Magukban méregették a pincék menekülő távolságát és mindegyik szájon ott lebegett már a pohárkínáló jó szó. De hogyan is kell megszólalni ennyi szomorúság után valami jóra?... Ekkor szuszogott felfelé a dombon öreg Dara Gábor. Látták, amint lépeget feléjük s tudták, hogy tudja a gondolatukat. De nem szóltak, csak köszöntötték. Akkor az öreg szétnézett a dombtetőről a fénybemártózott határon, a fényi ien - árny ókban bujócskázó dombokon, elhúzta a száját, mint az ég, amikor nevet és melegen süt a tavaszi nap. elhúzta a száját cs meleg szívvel mondta az emberek felé: Nem kell búsulni, nem lesz már erős té,l! Jó termés lesz, erőt vett már a földön a nap Gyertek csak be a hajlékomba, megkóstoljuk a boraimat. Mit néztek? Idebent Göcsejben valahol mindig süt a nap. Mert annak az a dolga, s ha egy ik dombot árnyék is takarja, a másikon biztosan süt. Mert a napnak valahol mindig sütnie kell!... H. S. SAKK A kerületi sakkbajnokság nevezései folyamatban vannak és, úgy halljuk, hogy igen nagy az érdeklődés. Egymásután jelentkeznek a sakkcsapatok, hogy résztv egyenek a kerület bajnoki mérkőzésein. , * * * A zalaegerszegi sakkcsapat ezúton is felkéri a II. csapat játékosait, hogy fényképeket ad j amik be a titkárságra, mert a 11. csapatot is indítani kívánják a kerületi bajnokságon. Bunda, boa akkor jó, ha ! Bundák mérték után, mikádók bélelése és g&llóruása legolcsóbban Laky szűcstől tálé ZALAEOERSZEO Bethlen Oábor-u. 5. sz. ífj.Laky Sándor íizűcsmesterné) készfllnek
