Zalamegyei Ujság, 1944. január-március (27. évfolyam, 1-73. szám)
1944-02-25 / 45. szám
ZALAMEGYEI ÚJSÁG 5. Isten éltesse Rozsányay főhadnagy urat, a mi kedves Leks zinket! Urak, háromszori ál jen es ex! — emelkedett lel ültéből a szá- zadparanesnok. Az éljenek elzűgása után a szerelő szakasz őrmestere lépett az ünnepekhez: — Főhadnagy úr, engedje meg, hogy névnapja alkalmával átnyújtsam az ön gépének, a kitűnő Lórinak a modelljét emlékül!... Rozsnyay mosolyogva vette át a nehéz bombavető néhány ki lés mását, maga elé állította az asztalra, aztán szívélyesen megrázta a szerelő őrmester kezét: Köszönöm, hálásan köszönöm, kedves Takács barátom ezt az igazán ügyes kis munkát. Erről a nem mindennapi ajándékról jut eszembe egy, három év előtti, békebeli névnapi ajándék, amelyet a feleségemtől kaptam menyasszony korában. Az nem okozott ilyen zavartalan örömet, mint a Lóri modell je. A főhadnagy újból elfoglalta a helyét a vacsoraasztalnál. Valahol a keleti harctér egyik repülő- támaszpontjának gyepeshátú dombocskának álcázott szállásán pihenőnapját töltötte a jnehez bombavető század. A cigarettafüst már tömör, gyöngyszürke sátorként takarta el őket, akár valami mesterséges ködfejlesztő készülék. A századparancsnok körbefuttatta tekintetét a kiürített poharakon. Az »ex« komoly volt... Rozsnyay még mindig az előtte álló Lóriban gyönyörködött. Arcán hazarévedő, méla mosolv ült. Sármány zászlós már kissé akadozó nyelvvel felriasztotta a haza-merengésből: Főhadnagy úr, ha nem vagyunk in- diszkretek, miért nem okozott ilyen zavartalan Örömet az a bizonyos békebeli ajándék? Rozsnyay ál pillantott a századparancsnokra. Ha nem untatlak benneteket, hát elmondom a zamatos és derűs békebeli esetet. Azt példázza, bog) a polgári repülés y>em műidig veszélytelen, ott is érhette az embert egy kis baleset. Ha másféle is, mint mondjuk egv szovjet légvédelmi ütegállás felett... He Lekszi. kiáltott fel a százados, felfogva a főhadnagy engedélyt kérő pillantását —A a te névnapodat ünnepeljük, tehát korlátlan beszédidő áll a rendelkezésedre,: ha unalmas leszel, majd szunyókálunk!... Nem leszek unalmas, százados úr, — rázta a fejét Rozsnyay mosolyogva —, sőt talán meg Szerdahelyi is felébred... Egy szemvillanással a tőle balra ülő és szelíden szundikáló, szőke ós kissé kövér hadnagyra vágott. — Álomszuszék! — legyintett Sármány zászlós. — No kezdd el már azt a békebeli történetet, főhadnagy úr!... Rozsnyay gyengéden végigfuttatta ujjait a Lóri modelljének törzsén és a tömören feI Még ma iratkozzék be l a Magyar Jövő Nép- Kölcsönkünyvtárbi Kossuth Lajos-utca 55. sz. Nvitvo • Sz*rdán 8-12-ig. " y * Szombaton 5—8-ig. Diákoknak külön kedvezmény. lettük lebegő füstbaldaehinba bírta a tekintetét. A Malert Budapest—Bukarest között közlekedő személyszállító gépét vezettem. Ma bárom éve, egy szép, szélmeiites, nyári reggelen, Elek napján. Boldog vőlegény voltam, a menyasszonyomtól gyengéd csókkal búcsúztam, aztán intettem a szerelő mesternek e.s lel- másztam az odaállított guruló lépcsőn az utas- gépbe. Rej)iilóvendégeimet, mint jólnevelt, udvarias kapitányhoz illik, barátságosan köszöntöttem. Az egész utaslétszám négy hölgy és tíz úr, már elhelyezkedett az utasíulkében és feszülten várakozó arccal figyelte a gép indulását. Utasaimat mindig figyelmesen meg szoktam nézni, hogy megállapíthassam az arcukról, melyiktől várhatok egy kis rosszul letet. izgalom kitörését útközben... Rögtön feltűnt nekem egy nyugtalan, izgő-mozgó, vörösképű öreg' űr, aki túlzott elővigyázatosságával szorongatta irattáskáját az ölében. Kedves uram, engedje meg. hogy azt tanácsoljam önnek, üljön egv kicsit előbbre. Ott hátul nem egészen kényelmetlen a gép járása annak, aki először repül... Ich verstehe gar nicht was Sie da sagen — felelte hollandias kiejtésű észak- németséggel. Mire én németül fordultam hozzá és még azt is hozzáfűztem, hogy az irattáskáját elhelyezheti a hálóban is. A kövér hollandus lilavörös lett a méregtől. Krákogó torokhangon förmedt rám: — Talán többet repültem életemben, mint a kapitány úr. Amsterdamból Holland-Indiába is. Mi a véleménye erről ? Udvariasan szalutáltam és mosolyogva vonultán) vissza a vezetőfülkébe. Odalent menyasszonyom buzgón integetett, én is visszaintettem Marikának. Aztán egész figyelmem már a ígépé volt, a műszereimé, bár a hollandussal való szóváltásom tovább rezgett az ideg- rendszeremben. Rossz előérzetem volt. Ezzel az utassal valami kellemetlenségem lesz. . . De ti tudjátok, hogy a pilóta nem töprenghet sokat, összes érzékeinek figyelmével bele kell kapcsolódnia a komplikált óra szerkezetbe, amely a vezető helyiségben azonnal működésbe lép remegő mutatóival, mikor a gép gurulni kezd és a levegőbe emelkedik. — Elfoglaltam helyemet a kormánykeréknél, amelyet figyelmes kezek örökzölddel díszítettek. Hiszen a névnapom volt. Mégegvszer intettem Marikának, aki sild árán és napsugár- szőkén ott állott a terrasz szélén. — Szélmentes, tündöklő nyári ég alatt repültük át a Tisza csillogó szalagját. Nyugodt, egyenletes volt a gép járása. Eszembe jutott Marika mosolva és az ő névnapi ajándéka, amelyet eredeti bolti csomagolásban ő tett a bőröndömbe, sajátkezűleg, vájjon mi van benne? Milyen kedves meglepetés? De merengésemből a távirász ébresztett fel, aki elem tolta a következő szöv egű radiogramol: »Feljelentés folytán Kolozsvárt álljon a va!utarendőrség rendelkez cséré. Tartózkod ást meghosszabbítani. Repülőt érpnrancsn okság.« — No, itt van ni! — kiáltottam a frnotorok dü börgésébe 1 rosszaiik<>d v a. — Kutya legyek, ha nem a hollandus van a pakliban. — És igazad volt! rikkantott közbe a zászlós, de Rozsnyay a fejét rázta: — Nem volt igazam. Sármánvka! Sőt kiderült, hogy a valutacsempész én v agyok. Ugv am! — A kolozsv ári valutaréndőrség egv Budapesten, a gép indulása idején befutott telefon- jelentés alapján megvizsgálta a bőröndömet. A detektívfelügyelő nagy érdeklődéssel, lapozni kezdett abban a könyvben,' amelyet a Marika ajándékcsomagjában talált. — A menyasszonyom névnapi ajándéka — adtam a felvilágosítást mosolyogva. A detektívfelügyelő tovább lapozott és egv ötven dolláros bankjegyet emelt ki a .könyvből. Négy darab ötvendolláros került elő egymásután. Jegyzőkönyv. Kölcsönös megdöbbenés. Egy régi pilótakapitány, tartalékos repülőtiszt mint valutacsempész? Ennek fele sem tréfa. — Nem 'éppen nyugodt és gyengéd lelki- állapotban állottam Marika elé, amikor megérkeztem és sebtében elmondom neki a balesetemet. — Marika, most a becsületemről, a boldogságomról van szó — mondtam neki. Jól figyelj ide és gondolj vissza műiden körülményre, kitől, hol vetted a könyvet. Kinek a kezeljen volt, mielőtt becsomagolták a, könyvkereskedésben ? — A dolog nagyon komoly. Meg kell tudnunk, ki csempészte a könyvbe a dollárbank jegyieket. Mert különben .. . Elkísért valaki a könyvesboltba, Marika? .. . A menyasszonyom lángvörös lett: Igen, a kikosarazott kérőm, az ame- rikás Horváth, a halasi gőzmalmos. Újból megkérte a kezemet és én újból visszautasítottam. Itt van Pesten és (a \ áci-utcában hozzám csatlakozott, elkísért a boltba. — Nem akarlak tovább untatni benneteket, mert ti is elutaztok, akárcsak Szerdahelyi. A nemrég Amerikából visszatért gazdag Horváth, Marika földije csempészte bele a négv ötvendollárost a könyvembe, mialatt Marika a divatlapokat forgatta. Ugyanis Marika büszkén eldicsekedett neki, hogy pékem veszi a könyvet, el is viszem magammal az útra. () minden fukarságát legyőzve, védés a bosszú« jelszóval csúsztatott négy darab ötven dollárost a könyvbe, aztán feljelentett. De a 'fukarságánál fogtuk is meg ezt a vörös- hajú gangste rt. Marika telefonált neki a szállóivá, hogy az ajándékkönyv véletlenül kimaradt a bőröndömből, ő kezdte olvasni és a legnagyobb meglepetésére amerikai bank jegyeket talált benne. Talán Horváth úr tette bele könyvjelzőül, mikor a könyvbe beleolvasott, mialatt ő. Marika a divatlapokat forgatta a boltban . . A fukar lép re ment. Már talán sajgótt is a tárcája, talán az elveszített kétszáz dollár fájt is neki. Némi habozás után bemondta, hogy bízom szórakozottságból ő tette bele a könyvbe a bankjegyeket... El is jött értük Marikáékhoz. A többit elintézték a valuta detektívek . . . Naposcsirke ^ előjegyzéseket elfogad BEKE GYULÁNÉ Pázmány Péter-utca 6 szám. Éra 8*80 gsengő. — Szerszámok kemény fából. A műgyantából sajtolt szerszámok mellett, amelyek mindenekelőtt a német repülőgépiparban váltak be kitűnően, a német szerszámgépkonstruktőrök újabban keményfából is állítanak elő vágószerszámokat. Az újszerű szerszámok előállítására az erősen összepréselt keményfa szolgál, mégpedig több rétegnek műgyantával v aló összeragasztása útján. Maga a vágóéi 8 15 milliméteres acéllemezből áll. Ezek a szerszámok nemcsak rendkívül könnyűek és könnyen kezelhetők, hanem átlagosan 85 százalékos nyersany ag- és mintegy 33 százalékos munka- időmegtakarítást tesznek lehetővé. Xggény £lenygr: Névnapi ajándék
