Zalamegyei Ujság, 1943. október-december (26. évfolyam, 222-296. szám)
1943-10-23 / 240. szám
A. náuk meg mi is, amikor itt ezen a vidéken ügy sincsen papírzacskó. Felmentem a polgármester úrhoz és megkérdeztem, hogy kezdhetünk-e valamit. Azt mondta, hogy igen, csak a tisztiorvost kell megkérdezni, hogy a nyomásos papírosból készült zacskó nem ártalmas-e az egészségre. Megindul az üzem — Ketten, az öcsémmel kezdtük meg először hálunk, a lakásunkon, aztán a pincében, majd |az iskolában kaptunk egy termet, ahol előbb hatan-nyolcan, később pedig 10—24 személlyel dolgoztunk. — Mikor induit meg az üzem?-— Augusztus vége felé. — Mennyit tudtok termelni hetenként? — Ha elegendő fiú van, akkor 2 méter- mázsát tudunk feldolgozni. — Vannak megrendelők is? — Ajaj kérem, csak győznénk csinálni. Ezideig leszállítottunk rendelésre 6 mázsa zacskót, most készen van 2 mázsa, és még van rendelésünk is. Volt eleinte egy ügynökünk is, TVagy Antal bejáró tanuló, aki delvette a megrendeléseket, de le kellett állítani, mert nem tudtunk annyi papír előteremteni, hogy mindenkit kielégítsünk. — Mennyi papírt vettetek eddig? — Körülbelül 10 métermázsát. Most vagyunk tárgyalásban, hogy rendes zacskópapírt is kapjunk, legalább egy harmad részben. ' — Mivel folyik a ragasztás? — Eleinte Kuliffaynál vettünk ragasztót, míg most kaptunk egy métermázsa kleiszter- kéményítőt. — De várj csak, fiam, mi lesz, ha megkezdődik az iskola? Komoly munkásokat fogadnak — Most kihurcolkodunk az iskolából valami más helyiségbe. De nem hagyom abba az üzemet, hanem fogadok munkásokat, akik állandóan dolgoznak. A diákok ezentúl csak szabadidejükben dolgoznak, u — Aztán mennyit fizettél a munkásaidnak ? — A diákok kaptak kilónként 65—75 fillért. — Az előbb a fertőtlenítést említetted? Vagy legalább is a közegészségügyet. (Hogy állunk ezzel, mert hiszen köztudomású, hogy az újságpapíros nem éppen a legtisztább valami s számtalan kézen megy keresztül, mire ideér? — A kész zacskókat fertőtlenítjük. Elvisszük a Pete pékműhelybe, ahol ingyen megengedték, hogy a kemencében fertőtlenítsük az árut. — Hát aztán te mi akarsz lenni? — Közgazdász. A kereskedelmi életbe akarok belekapcsolódni. — Most ki az ifjúsági diákkaptár diákvezetője? — faggatom tovább. — Én. Bunda, boa akkor jó, ha Ltd? szűcstől ?a!ó luntíák mérték után', íiikádók bélelése és galléréiba legolcsóbban zücsme térnél készülne* ZALAEGERSZEG Bethlen Oábor-u. 5. sz. ZALAMEGYE1 ÚJSÁG 1943. október 23. — Kik a tagjai? — Feltételesen az iskola minden tanulója tag, de rendes tag csak az lehet, akinek már legalább 5 pengő betétje van. — Mint vezetőnek, mik a céljaid? Természetesen, fejleszteni akarod a vállalkozást? — Belekapcsolódunk a különféle gyűjtésbe is. Már nCfú a szállításba, de az összegyűjtésbe. Esetleg más vállalkozásba kezdek... Ezzel aztán be is fejezzük a vallatást, mert hiszen fentebb hallottuk, hogy költözik az üzem s azt mindenki tudja, hogy egy hadiüzem elköltöztetése nem éppen könnyű feladat. A konkurencia Éppen búcsúzni akarok, amikor hirtelen eszembe jut, hogy van egy másik konkurrens cég is, ahol szintén papíros zacskókat gyúrta- nak. Mindjárt meg is mondom: — Hát azt hallottad-e, hogy Vvan konkur- rencia is ? — Hallottam. Persze ezeknek nincsen ehhez joguk, mert én tanultam ki a mesterségei Pesten és ezek mind éntőlem tanulták meg. Különben is ezek nem fertőtlenített gacskót hoznak forgalomba s így vétenek a közegészségügy ellen is. Legyint Pallós László cégtulajdonos :úr^ a kezével és nekifog a munkának. Magam pe- dig leballagok a lépcsőkön. Az utón önkényte- lenül elmosolyodok és valami édes Boldogság tölt el. Sokat hallottam, hogy nem életre való a magyar ifjúság! Hát vájjon igaz ez? íme itt látjuk, hogy nem. Mert ez a papírstanielí. vagy komolyabban: zacskógyártás, nem is olyan komolytalan üzem. Tegyük fel, hogly vége lesz a háborúnak és szabadon lehet papírost vásárolni, akkor is fenn tartható és rentábilis, mert ezen a környéken nincsen ilyen gyártelep és ezt is lehet később fejleszteni dobozgyárrá, esetleg egyébé, ami itt még nincsen. De vegyük csak azt, hogy csak a háború idején lesz üzemben a gyár, akkor is jó munkát végeztek ezek a derék fiúk, mert hiszen nagy szükségben segítették a kereskedőket és egyúttal pénzt is gyűjtöttek, nemzeti vagyont is gyarapítottak, amivel, ha többet nem, egyetlen téglát raktak le a nemzeti élet talapzatára. Nem léha játékkal, nyaralással, hanem komoly munkával töltik az időt, ami igazolja, hogy a magyar nemzet megújulása örök és mindig abban az időpontban következik be, amikor arra nemzeti szempontból szükség, is vau így örök a magyar nép, mért ennek a nemzetnek a jövendője az ifjúsága, .amely minden nemzeti if júságnál értékesebb, mert egyéniség. mert önálló, mert van hite a nemzet jövőjében és önmagában, mert találékonyságával bámulatba ejti a világot és mert örök megííjodása a természet legértékesebb öröksége. SZAKÁL FERENC. Véngazemberné Nem azért szüret a szüret, hogy ne érezze magát jól az ember. És nem azért szüretel, hogy ne igyék akár mustot, akár óbort. Bür- génél már a szüret első napján se panaszkodhatott senki, hogy nem ihatott kedve szerint. Az asszonyok okosan csinálták, hogy csak egyfélét ittak. Az emberek összekeverték a mustot a borral és fordítva. Kása persze (inéin tudta előre levonni az utólagos következményeket és ezért nézte meg többször is, hogy feljött-e az üstökös. Azt mondják, hogy a példa ragadós, ezért többiek is követték Kársa példáját. Bürgéné nekiállt gulyást készíteni, Abris pedig újból az eget vizsgálni. Mire fakószínű arccal visszatért, a többiek már kanalazták az, ebédet. Minden szem Ábrisra nézett: — Jó étvágyat! — mondta Kása. — Köszönjük sógor — felelte Bürge. — bírniuk, de mink is most eszünk. Nevettek rá mindnyájan. A nászasszony hátrahúzta a mellette lévő üres széket: — Gyere, sógor ide, megérdemlőd az ebédet. A nászom csak azér viccül, mer elverted. Majd itt mi köztünk leszól. Kása végignézett az asszonynépáégen: — Na, mán ippen csak ez köllött! Mér ippen tiközöttetek ? Tik összeesküdtetek a hátam mögött! Nem jóba töritek a fejeteket. Valami forradalom készük \ A rászasszony huncutkodott: — Nem mibennünk van a forradalom, hanem tebenned. — Ravaszul mutogatott az! ujjúval: — Ott belül... belül! — Beszélj csak, beszélj, úgyis arra való a szád! — szólt Kása. — Ne törőggy a fehérnépekkel, sógor — intett nászuram, — gyere, koccints velem. — Én nem iszok! — állította határozottan Kása. y — Én se igen szoktam. |Én csak két esetben iszok: ha társaságba vagyok, meg hogyha egyedül vagyok. Máskor sohase. Kása írem felelt rá. Tányér mellé ült és evett. Ebéd után újra nekikészülődtek a munkának. Kása búsan nézte a készülődést: — Te nem gyű sz, sógor? — kérdezte Bürge. — Nem. Lefekszek. Felesége Ijedten állt eléje: — Beteg vagy? — Dehogy. Pihenés után édes a nyugalom. Az asszonv megcsóválta a fejét. Aztán' szépen elsimította az ágyon a pokrócot. Több szalmát húzott, hogy Abris magasabban tarthassa a fejét. Lefektette Kását és betakarta jól nagykendőkkel. Bort tett föl forralni, mert kutyaharapást szőrével ,kell gyógyítani. Nászasszony mindezt Jkárörvendv e nézte. Nem állta meg szó nélkül: — Engem nézz meg, sógor, én nem esek össze a bortól. Kása a másik oldalára fordult: — Na, Vni csak: mentül koszosabb a malac, annál Jobban vakaródzik. A nászasszony *szó nélkül kifordult a pincéből. Kásáné un cg kön ny eb bü Sten lélegzett: —- De megijedtem! Nincs neked semmi bajod, te vén gazember! Kása a keszkenőt a fejére húzta, az alól dörmögött ki: — Te vén gazemberné! K. L.
