Zalamegyei Ujság, 1943. október-december (26. évfolyam, 222-296. szám)

1943-11-27 / 269. szám

1943. november 27. ZALAAIEGYEI ÚJSÁG 3. valóságok, a szavaknak, a helyes és pontos szavaknak szerepük fenn a jövő kiépítésében, megszüli rdításában. Nein érek rá .elmélkedni, mert tovább folytat ja a beszedet az egykori képviselő. — Erről jut eszembe — mondja , bog) Apponyi akkor vallás- ,es közoktatásügyi mi - iniszter volt. beikért a tárcájához tartózó h el­ügyelő Bizottságba, hogy vállalnám ei a tag­ságot. Nem akartam a pártelnök hozzájáru­lása nélkül elfogadni a szerepet. Molnár Já­nos komáromi plébános, xakl a néppártnak ösz- szetartó ereje volt, biztatott, csak fogadjam cl. A legérdemesebb embereket szokták fel - kérni, — hangsúlyozta. Jól van, — szóltam — csak ne gorombáskodjek velem. Mintha azt mondta volna: nem én vagyok az érdemes, hanem a [vártunk, annak szól a kitüntetés. Másfél millió forint Arra kért, ne írjam meg, amit most. el­mond, mert »hencegésnek« tűnne föl. Nem tettem'ígéretet. Megírom, mert példának tar­tón!. \\ lassies Gyula volt a kultuszminiszter. 18 és 15 milliós gazdasági természetű, va­gyoni dolog kicseréléséről lett volna szó. Neki szánták) a (megbízást. Kérte, okosabb embert válasszanak^ mert Samassa József egri bíbo­ros-érsek is ott volt. Vau gazdasága? — kér­dezték. Volna hét szilvafám — válaszolta. Utá­na az egyik képviselő (a nevét is megmondta) 9zóbaelegytedett vele (és három millió meg­szerzésének lehetőségéről beszélt, amelyből ne­ki juthatott volna ja fele. Nem mondta meg, tiogyian vált el tőle a másik képviselő, én meg nem kérdeztem, hogy a vagyonból nem lett semmi. Megértem, amikor kijelenti: nyugodtan vagyok a sír szélén. Készakarva rosszat nem tettem senkinek. Egyszerűen az igazságnak él­tem. Azután természetesen legyint: sic transit gloria mundi, így múlik el a világ dicsősége. Körülnézek a szobában, amely egyszerű. A volt képviselőt ,is .megnézem. Hajlott 87 esz­tendő súlya terheli. Mégsem leverő mindez számomra, mert éreztem a beszélgetés végén: non transit pax et gloria animae, nem múlik el a lélek békéje, boldogsága, amely Isten akarata szerint ’tett a saját és a társadalom életében. —rög. Cserdás János versei AZ ERDŐ KÖDBEN ÁLLT... Nyárvégi őszön ballagtunk arra, (néha megálltunk, mint két kőszobor, (nagy mesterünk, jaz Isten, úgy akarta, hogy álljunk meg a Tájban valahol, s úgy vitáztunk, mint prédikátorok, Apámmal, ki gránit-ember volt... zsellér-sors, hagyma, krumpli, rossz borok súlya alatt meg nem hajolt... kopott kabátunk, rossz kalapunk a lelkűnkön jelmez volt csupán, mindketten (udluk: mások vagyunk, s külön Istenünk van talán, ki számot vet velünk reggelente, s poharunkba hcönti borát, mielőtt a végtelenbe lépünk keresni új sorsot s új hazát. ŐSZI SZILVAFÁK ALATT... Kis leveleit a szél leverte, f 'az utolsót js, tán tegnap este, őszi szelek ülnek alatta, ímint öreg ember levett kalapja... Pár lépés csak a hóhullásig, Tél jön már a szilvafákig, nagy fehér lépteit érzem, valahol ballag át a réten... Zalaegerszeg, november 27­Hiába, november vége van. Az eső egész nap úgy szakad, mintha odafent a játszó ked­vükben lévő angyal fiókák azzal szórakozná­nak, hogy miképpen is futtassák meg az em­bert. Jól tudják, hogy félünk az esőtől, így hát azzal' (ijesztgetnek bennünket. Rövid az |út a lakásomtól a Lev ente-pályáig, de kiadós. Minden baj nélkül eljut az ember az új be- j járatig, itt ,meglepődöm és a nagy cseppek - J ben hulló eső ellenőre is villanylámpával, vé- | gigmerém az új, díszes kapukat, j Belül a kapun új világ kezdődik. Ügy hat az ember itt zseblámpával, mint a filmek éj­jeli zuhogó (esős felvételei. Csak az a kü-, lönbség, hogy amíg ott csak éppen a szereplő nyakára esik az eső a műtermi ziv atarban, ad­dig itt, amerre a szem ellát, hosszú fényekék szántják a pillangós, csobogó víztengert, ami itt terpeszkedik (előttem a sportpályán. On­nan túlról a főépületből szöktek ki a fények, amelyek most (itt éles barázdát hasítanak a sötét, zavaros vízben. t Szegény, tragikus porsú Petőfi mezőtúri mondása jut eszembe: no, itt barátságos sár van. Valóban, mert néhányszor körvadászatot kell rendeznem ja lemaradt kalucsnim után. De egyszer csak mégis vége v an ennek is és ott szöszmötölök ,az újonnan átalakított öltö­zők elsötétített (ajtaján. Belülről vídámhangú leányok beszéde hallatszik és edények csörögr nek. Végállomás... — No, megérkeztem— gondolom, nem kis megkönnyebbüléssel és hegyőröm magam az ajtón. Itt világos van és nagy a sürgés-forgás. Egyszerre megáll minden , leánykéz, önkény­telen mozdulattal lesímítják a ruhájukat, mint minden nő, akit munkájában hirtelen meg­lep a ‘férfi: a teremtés koronája, önkény|te- lenül is (nevetnem kell, mert arra gondolok, hogy, mint (minden termésben, így7 az em­bertermésben is vannak gyengék s nagyon sok közülük (nem érdemli meg, hogy körü­lötte forogjon (a világ. Már pedig körülötte forog, az biztos. Aki nem hiszi, győződjék meg az ellenkezőjéről. (Íme, itt van 17 kis­lány, aki .süt főz, tanul és mosogat, hogy1; aztán amiál 'hibátlanabból ki tudja a szolgálni a fentebb említett személyiségeket. De nagyon elkalandoztunk, hát csak visz- szatoppanunk. A .levegőben kellemes szagok terjengenek. Olyan melyeket szívok belőle, mint a fenyvesek ózonnal teli illatából szok­tam, ha (erdőn járok. Aztán a menü után kí­váncsiskodom. íme: zöldséges leves, kelká­poszta főzelék, nyersburgonya feltéttel (bárki mit mond, én marhapörkölttel szeretem) és sárgarépa kifli. Mbit megtudom, este van (ugyan, de (azért ebédet főznek itt mindig, mert a kislányok nem tudnak máskor össze­jönni. Elméleti és gyakorlati Sze beni Ida vezetőnő vezeti a tanfolya­mot, aki szívesen áll rendelkezésünkre, amikor bele-bele kotnyeleskedünk az ételfőzés titkaiba. — Napi programmunk, hogy föltesszük az ebédet, aztán (elméletben megbeszélgetjük az egyes fogások (elkészítésének módját. A lányok pedig három héten keresztül .mindennap fel­írják a menüt, hogy aztán rendelkezésükre álljon, ha szükséges. — Ki rendezi tulajdonképpen a tan fo­lyamot ? — A szombathelyi kerületi leány leven le központ. — Mit fizetnek a lánykák a tanulásért ? — Fizetni semmit sem fizetnek, hanem a főzéshez szükséges nyersanyagokat hozzák. Aztán megkérjük a vezetőnőt, hogy föl) - tassa a munkát. Erre a lánykák az asztalhoz ülnek és elméletben megbeszélik az egyes fo- I gásokat. .. [ ° • r j .... F-ödő alatt pároljuk a hagymát, hogy I ne legyen ihagyrnaszagú a ruhánk, mire a férj hazaérkezik — hangzik a jóindulatú fi­gyelmeztetés. Mire a kislányok egyrésze bál­ványán elpirul, ami ékes bizonyítéka 'annak, hogy ugyancsak férjliezmenési célja van ..‘msek a tanulásnak. A porcukor meg a Vira Az elméleti (oktatás után megindul a fő- i zés. Sürögnek-forognak a kislányok s az egyik meg nagy sóhajtással nekifekszik a mosoga­tásnak. Közben Zs .. .. félrehúz ben­nünket és a lelkünkre köti a titkot. Én meg is ígértem, hogy nem a(dom közre, evégből csak zárójelben (inerem leírni is. (A dologi ott kezdődött, hogy az egyik nap a nagy főzés közben, a tálcára öntötték a Vím-et, amely) tudvalevőleg »mindent tisztít« a konyha körül. Az egyik kislány kissé torkos lévén, erre félrehúzta p másikat és mutatja, hogy in ilyen jó dolog ez a porcukor. A nagyobb nyomaték kedvéért (azonnal alaposat nyal a »porcukorból«. Persze (kitört a hangos nevetés és vagy félóráig öblögették a póruljárt torkos száját, mire a Vim, állítólag, borzalmas ke­serű izét kissé tompítani tudták.) Sajnálom, hogy nem (mondhatom el a dolgot, de hát köt a szavam, meg a hivatásommal járó titok­tartás. No, de az óra erősen előrehalad, s ne­kem is búcsúzni kell. Hogy azonban tanú jaim legyenek, ideírom, hogy meghívtak vacsorára. Jobb, ha az ember óvatos, mert a tavaszon is úgy jártam, hogy meghívtak zöldborsó főze­lékre és a rántottcsirkére, de, ahogy kedves olvasóim nem (ettek belőle, úgy magam is hoppon maradtam, pedig de fentem rá akkor a fogam. Ezért kell a tanú most is, hogy aztán le ne tagadhassák . . . i ... Kinn vigasztalanul esik tovább az eső, de azért ígéretet tettünk, hogy máskor is el­jövünk ... (sz) Bunda, boa akkor jó, ha Bundák mérték után, mikádók bélelése és gaiiérssása iagolcsóbb&D szfiesmesíersél teflln&fc ZALAEGERSZEG Bethlen Gábor-u. 5. sz. — Fejszével fogadta a híva lián vendéget. Halász János petesházai földműves este be­verte Kulcsár Mihály né lakásának ablakait, majd behatolt a lakásba. Az asszonyt ez any- nyira feldühösítette, hogy fejszét ragadott és azzal csapkodta meg ;a ,hívatlan vendéget. Az ügyet most a zalaegerszegi törvényszéken foly­tatták, ahol Halászt magánlaksértés miatt 14 napi fogházra ítélték, a verekedő asszonyt pedig 7 napi elzárással sújtották, de az ő bün­tetését egy évi próbaidőre felfüggesztették. RiíaniK itt tani An, teimta is pMeltta il i Mt-leliii

Next

/
Thumbnails
Contents