Zalamegyei Ujság, 1943. október-december (26. évfolyam, 222-296. szám)

1943-11-27 / 269. szám

ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1943. november 27. szigetekinél a Csapatokat igen súlyos harcukia kbli előkészíteni. A miniszter szerint a súlyos veszteségeket annak (tulajdonítják, hogy az amerikaiaknak tel jesen famentes vtei üleien kel­lett partiaszálküok (és a japánok pedig jól be­épített fedezékekből harcoltak. Belli Mullini tábornagy a Güber-szigetek elleni harcokban meghalt. Helsinki. Az Egyesült Államok ügyvivője Stockholmba 1,(öltözött (adminisztrációs okok­ból és kije lentette, sa jnálja Finnországot, liógy abba, ja (helyzetbe jutott, amiben van. Zágráb. Del mice községben politikai ülést tartottak. Az ülésre az erdőkből is visszatért több ember és kérték őket, hogy álljanak a rendes log 1 aIkozásuklioz. 1 * \ Madrid. Madridlmn letartóztattak 14 kom­munistát. Berlin. Ban ja bikában feleskették a kom­munisták ellen harcoló katonákat. Sífelszerelést-Rodiii a zalaegerszegi Levente- Cserkészboltban vásároljon. — Telefon 266. Ajándékkönyvek — JÁTÉKÁRUK és az összes SPORTCIKKEK NAGY VÁLASZTÉKBAN. ség határában, egy zalaegerszegi nimrúddal. így volt, igaz volt, aki nem hiszi, járjon utána! A Zalaegerszegen is ismert bazilai va­dász bajtársunk -—legalábbis így mondja! — látta is, hiszi is, mondja is. 1 la pedig ő (mondja? . . . * * * .Jártamban-keltemben igyekszem megnézni és meg látni j— lehetőleg —- mindent. A feliratokon, nem csoda, hamar meg­akad az ember szeme. így az enyémé is. íme pár felirat: Gellcnházán: Községi eilend iskola. (A rossznyelvek szerint azért két 1-lel, mert két- tanerős iskola ... . v olt. De mi lesz most, amikor már három tanerős?) Nagylengy elben: Levente tolhon. Egy t-vel. I alán kicsi otthon lehet! Kernelem, idővel mecr­Beszélgetés Farkas József volt néppárti képviselővel Zalaegerszeg, november 23. írtam a (néppártról, írtam grói‘ Zichy! Nándorról, írtam gróf Esterházy Miklósról. Be­vallom, mindez, ha a közlés szempontjából lényeges is volt, nem elégített ki. A né]»párt 50 éves jubileuma alkalmával gondolatai in­ban újra és újra megjelent Barkas József volt néppárti képviselő, jakivei a zalaegerszegi ut­cán párszor találkoztam. Lassan, megfontoltan, mások azt mondanák: öregesen, szerintem hig­gadtan járt, .mint aki tudja: nem érdemes sietni, úgyis elérünk a végére. Mindig, amint meglátott — nem is engem, hanem a reve­rendámat — megállt, tisztelettel megemelte a kalapját és úgy köszöntötte bennem az Egy ­házat. Mint valami régi lovag, gondoltam mindannyiszor elismeréssel. Ezek után érthető, ha nyugtalanság volt bennem, mert jnem beszéltem vele most. ami­kor a Néppártra, amelynek tizenkét évig kép­viselő-tagja volt, ünnepélyesen emlékezünk. Ma azután jnem tűrhettem tovább az újság­írói nyugtalanságot, meglátogattam. Amióta beszéltem vele (és leírtam a beszélgetést, nyu­godtan v agyok, mert érzem, eleget tettem kö­telességemnek, amely szerint leírási a méltató anyagot közvetítettem az olvasónak. Olyan kedvesen, előzékenyen, látható örömmel fogad, (mint ahogvan elképzeltem előre. Ügy érzem: a helyzetem támadó jel­legű. amint kissé előrehajoltau megkezdem a beszélgetést. A ,néppárt jubileuma alkalmával szeretnék érdeklődni egv és más felől, — kér­dezem óvatosan. Emelt fővel — 87 éves vagyok már — mondja. Nem emlékezem jól a dolgokra. Ami érdekli, ami­ről beszélni (tudok, nagyon szívesen szólok. Legutóbb', amikor Eruszt Sándornak az emlé­kezetére megtartott (ünnepségre meghívtak, a köszönő levélben úgy írattam alá a nevemet v. néppárti képviselő. Azóta a néppárt ú j rá­kéit nevében, Adja isten, hogy a szellemé­ben is valóság legyen, egyezünk meg a kí­vánságban. I lógván lett (képviselő? — Nem akartam képviselő lenni — foly­atatja. Nem tartottam magamat alkalmasnak. Mások se. Amikor Zichy Nándor eljött, hogy a képv iselő jelöltséggel megbízzon és a v álasz­tásnál segítsen, nekem kellett üdvözölnöm. Eze­ket mondtam. —- Felemelte hang ját. \ olt benne valami a régi tőzből. Nem, mint amikor az öreg színész a régi kedves Shakespeare szere­pet mond. hanem mint aki egész meggyőző­désből beszél, jelkének kincsét, örök elvét hir­deti meg: Emelt fővel, nyílt homlokkal v állom magam római katolikusnak. A magam .vallását szere írem, (a másét tisztelem. Hazám némten polgárát vallásosnak kívánom látni- 'mert vallás nélkül nincs erkölcs, erkölcs nél­kül nincs családi élet (és e. háromság nélkül el fog bukni (imádott hazánk. Az üdvözlés után odajött Simon Imre al­sónemesapáti kisbirtokos, g magyar ember egy enességével mondta pz .őszinte szót: »Min­dig attól leltem, nem tudja megköszönni. Jó lesz képviselőnek.« — Hogy foly t Je az első választás? — Ott tartottam ^ programmbeszédet a. Zöldfa előtt (a mai Toldy-üzlet).. Utána oda­jött hozzám Király Elek. a. hahó ti plébános. Arra kért, fizessem meg a 36 kilométerről bejött választók fuvarját. Azután Kiss Já­nos. jó néppárti ember hozta oda 71 válasz­tóját Söjtörről. Gróf Széchenyi Béla cselédjei közül is voltak közöttük. A tiszttartó, meg az erdőmester ,a másik részre mentek, de mi itt vagyunk. Azt gondoltam, ha az egyiknek kifizettem a fuvart, a másik se lehet mostoha- gyerek. Kiss János yazonban így felelt: »Mi, akiknek az Isten (jobb módot adott, befogtuk ' a lovakat és behoztuk az öregeket. A fiatalok meg bejöttek gyalog. Nem kérünk mi sem­mit, csak adja a jó Isten, h-ogy a haza javára dolgozhasson. / Apponyi dicsérete Arra is emlékszik, hogy' a felsőbagodi Kéri Fülöp így biztatta a szavazókat: »Az adót így is, úgy is megfizetjük, legalább a magunk nyáját fizessük. így kapott tizenkét­ezer vokssal többet, mint a másik jelölt. — Hogyan szerepelt az országházban? — Egy alkalommal Apponyi Albert is gratulált melegen. — Rég hallottam ilyen szép magyar beszédet, f— dicsért meg. Nem az érielmességét emelte ki, szerénykedik, de a magyarságát. — Nekem meg kissé melegebb lett a szívem. Milyen lényeges lenne, ha ma is mindig magyarul beszélnének és írnának. A Francia Akadémiának, amely a világ egyik legjelentősebb tudományos testületé, húsz tu­dósa, írója, csendesen és konokul, rokonszen­vesen — még a megszálló németek is tiszte­lik munkájukat r— a nagy nemzeti szeren­csétlenség idej én ^Párizsban a szav ak hely es­ségét őrzik ellen. Úgy vélik ezek a szellemi ki­Mindenféle vadbőrt: # szarvast, azét, macskát, pézsmát, toorzot, nyári rókát, nyuNi a legmagasabb napi áron megveszek. RADU DEZSŐ tímár Zalaegerszeg, Berzsenyi Dániel-atca 55—57. sz. Zalai képek A vadászokat <a közv élemény úgy ismeri, mint akikkel sok mókás — sokszor hátbor­zongató — (eset történik. Bár magam nem tartozom Nimród alattvalói közé, mégsem hi­szem el azokat a rossznyelvű mende-m.indá­kat. amelyek .árnyékot akarnak vetni a dicső vadásztörténetekre és főleg azok hőseire. De akkor sem állok éppenséggel kötélnek, ha »dicshimnuszokat« zengnek vadászaink • »hős­tetteiről«. Ebben a tekintetben szántszándék­kal követem ,az úgynevezett arany középutat. Se tömjén, se füst ne szálljon nimréd jainkra. Az igazság verőfénye világítson meg minden vadásztörténetet! Miután így már eléggé kifejtettem vé­leményemet és álláspontomat, lássuk végre a »medvét« !... Bazita egyik dicső vadászát párszor már tollhegyre szúrtam. Legutóbb — nevének meg­említése nélkül akkor, amikor nagyszerű nyél (vacsorát rendezett ?— rókahúsból. Most nem az ő bőrét viszem vásárra, hanem kedves zalaegerszegi barátjáét. Történt ugyanis, hogy bázitai nimrodunk vadászatra hívta (meg pár barátját, köztük a már említett zalaegerszegi műkedvelő va­dászt is. Örömmel mentek, hogyne mentek volna! Eddig rendben van a széna. Kivonulták a vadászterületre, ahogy az már illik. Ez is rendben van. Átértek az úgynevezett »Kellő- híd«-un. Ez is rendben van. Ami viszont (most következik, az, nem tudom, rendben van-e?! Az történt (Ugyanis, hogy a kellő elhelyez­kedés után zalaegerszegi vadászunk felé őzike közeledett. Göcsejben őzike? Az bizony! Le sem lehet tagadni! Közeledett ? Nem, ez már nem egészen fedi a valósa-' got. Nem közeledett, hanem szökdelt. Zalaegerszegi barátunk — mii is tehetett volna egyebet! -— kapja puskáját. Hogy aztán mi történt a gyorsan múlott pillanatok alatt, ki tudja? A vadásztársak csak annyit látlak, hogy egerszegi vadászba jtársunk• .háttal -fekszik a föl­dön, a puska meg felfelé feivyegetődzik. No, valljuk csak meg őszintén, keze is, lába is az ég felé kalimpált. A sebeslábú őzike, igen, az őzike pedig miután keresztülvágtázott rajta, eltűnt a gö­cseji dombok jótékony hajlataiban . . . Ez történt, így történt, az új világhá­ború ötödik esztendejének őszén, Bazita köz­felelő nagyságú lOtthoura tesznek szert, s ak­kor nyjilván — és joggal — két t-vel lehet már írni. Alsóiéin Iván: Cukrázda. Vigyázat! Igv, ahogy irtain: cukraztla es nem cukrászda. 11 át, ami azt illeti, 'ehet, hogy valami huncut rázó alkalmatosságot működtetnek ama helyiségben. Az igazság kedvéért .megjegyzem, hogy ez a felírás még a jugoszláv időkből maradt fenn. Jurjén igen (kurtácska lehet a váróte­rem, mert ez a felírás ékesíti: 111. OSiZTy VA BOTE BEM. Bövid o, tehát nyilván rövid a terem. Vagy nem? llojitváry Gyula-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents