Zalamegyei Ujság, 1943. október-december (26. évfolyam, 222-296. szám)
1943-11-13 / 257. szám
4 ZALAMEGYEI ÚJSÁG FERENCJÓZSEF KESERÜVIZ mosollyal» fogadja el a neki kijáró »köszönöm« -öt. ( Szegény fess-fiú, ha tudnád, milyen visszataszító udvariasság volt ez, szégyenedben elbújnál a köd mögé. Vasárnap délelőtt. A v asúti kocsiban minen Ölőhely foglalt. Egy öreg néni nagy esőiagot cipelve húzódik y idé \!ig tud mozülni. Jobbra tőle. a ] arti z izmos yfiatalmber ül. Újságot olv; s: ít. Föl sem gyek Amott egy fékét tál lány. Ö olvas. De nem Népsz •..-•vár hanem egy ismert katolikus újságot, \srmu észreveszi az asszonyt, leteszi a lapot és hozzálép. Nehéz csomagját ugyancsak karínegfeszítéssel emeli a csomagtartóra. Az asszonyka reheg valami köszönömöt és leül a padra. Az utazóközönség jóleső elismeréssel néz a lányra, de az mar, mintha semmit sem tett volna, újra felveszi fi Is ág j át és a pad végében állva tovább olvas. Az izmos fiatalember pedig még tekintetre sem méltatja őket, csak úgy bújja a Népszavát. — Az udvariasság szín ességé szépül a szeretet melegétől, míg a jelszavakat hangoztató »népért küzdők« (?) egy mozdulatra sem képesek — gondolom meghúzódva az egyik sarokban. Egy színelőadás után kifelé igyekszik a nép a teremből. Mindenki a fogasnak rohan. Egy csinos hö 1 gyszemélynek három udvarias- kod ó fiú is segíti felvenni a kabátját, míg egv idős bácsinak egyik sem nyújtja oda az el nem ért kalapját. A hölgyilce észre sem veszi ezt, hanem öntelt boldogsággal csicsergi a körötte förgolódóknak: — Ö, milyen udvariasak! S azok, szegények, el is hiszik ,. . Az egyik dunántúli nagyváros állomásán voltam szemtanúja a következő jelenetnek. Egy kiránduló társaság szállt fel a vonatra. Vezetőjük, egy feketerubás úr, türelmesen állt a lépcső mellett és megvárta, míg ß kis csapat 17 tagja fölszállt. Mikor az utolsó személy is fellépni készült, egy idegen férfi megkapta a kocsi ajtaját és rendbontóként közbe akarta fúrni magát. A feketeruhás úr egy gyors mozdulattal fellépett a lépcsőre és mintegy bezárva a társaság rendjét, keskeny mozdulattal besiklott a kocsiba. Az idegen férfi erre durván kifakadt és az elsőbbség jogát tulajdonította magának, bántalmazó hangon támadt az úrra. Az csendesen szólt neki valamit. Erre az idegen férfi még durvább kifejezéseket használt. Megijedtem. Feszült félelem dobbant bennem a szavak súlyától: — Most mit válaszol, jaj mit válaszol? Mert biztos, hogy visszavág, hisz még engem is rob- banóvá tett a sértés és világos, hogy neki van igaza. De a feketerubás úr győztes fegyelemmel hallgatott. Csak az arca rándult egy keményet az elfojtott indulattól. Csodálkoztam. Nem tudtam megállni, hogy a társasági egyik kedves tagjának el ne mondjam az esetet, mivel a jelenetnek csak magam voltam a szemtanúja. dole megtudtam, hogy az illető úr ID osztályú jegyével III. osztályú és zsúfolt kocsiban utazik, feláldozva a kényelmes helyet, csak azért, hogy vezetője és tekintélye legyeit a kis társaságnak. Akkor megtudtam, hogy a feketeruhás úr Krisztus győzedelmes katonája. ’ A kocsiban senki sem sejtette, hogy utazik köztük valaki, aki két,percen belül 17-szer (!) volt udvarias feltűnés* észrevétel nélkül, bár hivatásának méltóságánál fogva, első lehetett volna a felszállásnál. S mindezért egy goromba sértést kapott. 1943. november 13.. Ez a légszínű, alig látható keretire rejtett kép fogta meg leginkább szívemet és azért hoztam ide, hogy .láthatóvá tegyem. Láthatóvá tegyem azért, hogy tanuljunk belőle. Tudjunk udvariasak lenni akkor is, amikor nem várják tőlünk, akkor is, amikor őszre sem veszik es akkor is. amikor durva sértés a köszönet. Hu ennyi önfegyelmet tanulunk a lentiekből, akkor az a feketeruhás úr biztosan kárpótolva lesz mindenért. Ezt akarom. —Na _< r m mi n n i«»r. .. -------^rmrv nrrw _uult j A gazdákat érdekli... Csak a képzett gazda biztosíthatja a nemzet jövendőjét Irta: Fülöp István A városi kisiparos fia, majdnem kivétel nélkül, elvégzi legalább a négy polgárit. Iparos akar lenni ő is. El kell még utána menni négy évre inasnak. Ez idő alatt sokat lát és tapasztal. Iparostanonciskolába jár. Tanulnia kell, hogy megszerezhesse azt az alapot, hogy hogy boldogulhasson az életben. Három év után felszabadul. Szabadulás után melyik iparos segéd mer önállósulni? Bizony hosszú gyakorlati idő kell ahhoz, hogy valamilyen szakmában önálló legyen, hogy a maga lábán tudjon járni. 'És nálunk, gazdáknál mi a helyzet? Ahogy a fiú elhagyja az elemi iskolát, mindjárt befogják munkára. így lassan eltanulja azokat a fogásokat, amit még az apja dédapjától tanult. Szokásszerűen megy a munka, meg ha helytelen is. Hogyha meghal az apa, ott marad a húszéves legény özvegy édesanyjával ,és a gazdasággal, aztán csak a/kedve van meg a földhöz. meg a szorgalma. Nagy és sokat érő kincs ez, de azért egy kis tudás is kell hozzá. A cipőgyártáshoz, a patkószeg-készítéshez, a papírkereskedéshez megkövetelik, hogy előbb évekig tanulja. Végeredményben minden iparos egész éven át mindig csak ugyanazokkal az anyagokkal találkozik. Minden kereskedő csak azzal kereskedik, amit tanult, amilyen kereskedőnek készült. És mégis évekig tanulnia kell. Csak éppen a drága magyar földhöz nyúlhatnak hozzá szakképzettség nélkül. Csak a magyar föld, mindnyájunk íétalapja kerülhet szórakozók, sokszor semmittevők kezelése alá. előfordul az, hogy sokszor detektívek gazdatisztek lesznek holnap és a főnyeremény birtokosa holnapután azt nyomtatja névjegyére,, hogy: »földbirtokos«. A cipő készítéséhez ki mer hozzányúlni csak úgy kapásból? De vonaton, társaságban, ha szóbajön, minden ügynök és minden állomásfőnök a legnagyobb szakértelemmel szél a gazdasági dolgokhoz. Mindegyik kiváló állattenyésztő, és a növénytermesztés is a kisujjában van. Pedig egyedüli foglalkozás a földművelés és az állattenyésztés, amit nem lehet csak úgy sablon mellett kirajzolni. Minden nap új és új esetek merülnek fel. Á tehén ellése nem olyan egyszerű, mint az autó összeszerelése. A szénaszárítás nagy kérdését nem lehet megoldani villanyerőre, mint a fodrászok a haj szárítását. Deli át azt hosszú évekig tanulják, a földművelést soha. vagy nagyón ritkán. Bunda, boa akkor jó, ha Laky «síöl faié [ Bundák mérték után, mikádók bélelése és gfilléreiása legolcsóbban ífj.Laky Sándor szfiesmesternál Mine! 1 Z&LAEOERSZEO Bethlen Qábbr-u. 5. sz. De meg is van a látszata. Főleg, ha összehasonlítást teszünk azokkal az államokkal^ ahol már a földművelést is régen éppen úgy szakképzettséghez kötötték, mint az ipart. A német és dán gazdáknál kifejlődött az a szokás, hogy a nyolc elemi elvégzése után a link otthon dolgoznak. Aztán legkevesebb egy cvre az ország másik részében (Sgy haladó, gazdához megy dolgozni a legény, csak ellátásért. Nem fizetnek neki, mint családtag dolgozik. Nem sajnálják az időt, mert mind- egvik gazdaifjú; amire hazatér, hoz magával annyi új ismeretet, amit felhasználva, anyagiakban is megérzi a családi birtok. A gyakorlat után következik a népfőiskola. Itt kapjak meg aztán a szükséges elméleti ismereteket, amit nálunk a téli gazdasági iskolák és népfőiskolák képviselnek. Csak itt látjuk meg, mit jelent a gazdaképző iskola, ha szeretetheti és érzésen kívül állattenyésztési ismeretek, a növény életének! ismerete, a talaj csodálatos világának tudásai a gazda kezében van. De látjuk, hála Istennek, egyre gyakrabban nálunk is az arany- és ezüstkalászos gazda testvéreinknél, hogy mi az értelme és mit eredményez a több tudás, és nagyobb szakértelem, hogyha a föld szeretetem kívül a szerzett ismeretek is segítségére lesznek a gazdának a többtermelésben. Hogy ezt fokozottabb mértékben elérhessük, törvényig kellene hozni, hogy bizonyos koron, mondjuk huszonnégy éven túl, csak az gazdálkodhat, akinek a gyakorlati és elméleti képzettsége megvan rá, és bebizonyítja, hogy megérdemli bzt, hogy a nemzetnek kenyeret termeljen. Álékor a tizenháromezer lakost számláló Zalaegerszeg, melynek közel 50 százaléka földműves, bizonyára juttatott volna legalább egy tanulót a téli gazdasági iskolának. A kisgazdák jórésze, főleg az idősebbek, értenek a földhöz, de fiaikat küldjék csak) szakiskolákba, hogy azok- még többet tudjanak, minőségi emberek legyenek. Legkevesebb, amit el kellene végezni, a téli gazdasági tanfolyam, 20 holdig, öt ven holdig a kétéves téli gazdasági iskola, ötven holdon felül már mezőgazdasági szakiskola, vagy gazdasági középiskola lenne kötelező. Hogyha valóban gondolkozunk rajta, meg kell, hogy értsük, hogy végeredményben a saját létünkről van szó. Mi járnánk jól vele, de ugyanolyan mértékben áldásthozó lenne a mezőgazdasági szakoktatás kötelezővé tétele az egész közösségre is. A nyolc osztályú népiskola két felső osztálya az első lépes és ez már a szükség-megoldás első jele a mezőgazdasági szakoktatás kötelezővé tételéhez. Azonban a tudás megszerzésének nem szabad szórvány jelenségnek lenni. Éppen ezért kellene bevezetni egyetemesen, hogy így a tudás mindenki részére megszerezhető lehetne, aki csak haladni akar. így állhatna teljes erejével a gazdaképző a magyar művelődés szolgálatában és így ébredhetne a magyar föld fia annak tudatára, hogy fajtánk, mily nagy belső értékek hordozója és ősi népi hagyományaink szellemétől telítődne minden ifjú lélek, mikor bezárulnak mögötte az iskola kapui és elviszi magával népünk újra megismert szokásait a magyar faluba. így talál meg bennük a falu lelke újra és tanuljuk meg azt, hogy a magyar faluban mélyen ősi érték rejlik, mint igazgyöngy a
