Zalamegyei Ujság, 1943. július-szeptember (26. évfolyam, 145-221. szám)

1943-08-07 / 177. szám

2. I ZALAMEGYBI ÚJSÁG 1943. augusztus 7. < Megszűntették a dalmát kormányságot (MTI) Római jelentések szerint a kor­mány rendeletét adott ki. amely megszünteti & dalmát kormányzóságot. Ezentúl Dalmáciát Már nem sajognak, már csak a nyomai látszanak az iapró karcolásoknak, melyeket az léles gabonaszálak hásítottak karunkon a sok- sokezer ölelés alatt. Aratás után vagyunk. S most mégegyszer végigpereg előttem az a színes film, mely a Föld arcára vetítette egyévi élőképeit. Először jöttek a zsenge, zöld vetések és lassan-lassan ringatózni kezdtek lágy, szét­folyó hullámzásban. Megjelentek fölöttük a hangos fecskék és gyors szárnyaikkal néha- méha lecsaptak, szinte súrolták a lenge sáso­kat. A szellő is többször bujt közéjük szét­fújni hosszú, sötétzöld ruhájukat, melyek sely­mes suhogással omlottvak egymásba. Aztán sú­lyosabb lett a mozgásuk: kibomlott lejük halk haj lad ozással imbolygott az ébredés .mámo­rában. Enyhe, meleg sugarakkal végigszán- tott rajtuk az Isten napja. És egyre nvulód­ítják. magasodtak, szépültek. A vér, a föld fehér vére mind lázasabban csörgött ereik­ben. Kicfuzzasztotta hamvas szemeiket. A ma­darak ujjongva kaptak dalra a nyári fény- Őzönben, csak a kakuk hangja lett egyre tom­pább. Aztán forró, érlelő, nagy tűz lett a Nap. A vékony, lenge szálakon fényesedni kezdett a fej. És egyszerre kalász lett belőle: drága, érett aranykalász. Már nem susogott, mint ifjonta, hanem énekelt, duruzsolt, aranyzenét zizegett. Millió kecses fényláb táncolt apró karikákban bódult keringőt a muzsikaszóra- S mint egy .ünnepi főúri lakomán a pezsgő, Bzétfolyt közöttük a perzselő nyár illata. A finomporú, fehér liszt, már ott feszült tö­mören a kemény szemekben. Az új kenyér szaga kiszabadult a magábafojtott kis acél- magokból és lengve, lobogva szállt a sárga­fénybe olvadt szelídkék ég magasa leié, mint egy nagyot sóhajtó lélek mélyéről kiszakadt hálaima ... Aztán suhant a kasza. Az elsőnek ért fe­hér rozsok felett egy hosszú, síró hang öm­lött szét és beleszakadt egv hármas roppa­Azok a nyaralók, akik a korszerű so- I mogyparti fürdőhelyeken verik le idillező szál­lásaikat és lubickolnak a selymes homoksző- nyeggel „tapétázott“ tómederben, úgy találják teljesnek a „közérzetet“, ha a gyógyító balatoni hullámok édes langyos ölelései közben a szemek kívánságát a — túlsó part hamvas hegyvonalainak szemléletében elégítik ki. Mert a somogyparti „hullámverés“ nek kiegészítője az a panoráma, ami Zala festenivaló tűzhányói­nak és eszményien kies zöldjének csábítóan káprázatos színpompájában tárul az idegen elé, aki ebben a lenyűgöző hatásban, tudatosan, vagy ösztönösen a déli tengerek festőinek műveire, vagy az égő napnyugta hangulatában Velasquez szenvedélyesen tűzpiros ecsetjér« emlékezik. A víz- és hegyimádók az után vágyódnak Tihanyba, meg Füredre. A hajók óránkint ontják a kis opál-ten- geren a tájszomjas tömeget, mielőtt Tihanyban, perbeszállna a visszhanggal és beszerezné ki­váncsi gyermekeinek a „kecskekörmöket“ vagy bekortyiníaná Füreden a gyógyító ásványvizet, esetleg ugyanott megtekintené a Blaha Lujza két hadtest kerületéhez osztják be és a ka­tonai parancsnokok szobják meg a kormányzás irányelveit. násba: acélizom, acélkasza, acéÜszieni... En­gedelmesen dőltek a hajlékony, karcsú szálak a kaszaélre, mint szűz menyasszonyok a je­gyesek karjaiba. Sírtak, mikor leszakadtak az Örök-Édesanya kebléről, de azért mentek alá­zatosan. lehajtott fejjel, hogy éltet adjanak, hogy ki ne haljon a nagy Ember-nemzedék. Aztán jöttek a búzák. Ezek már ínéin sírtak, csak pattogtak, ropogtak. A testük, egv enestartású volt és büszke. A fejüket nem az alázat, hanem a dac hajtotta meg. Katonák voltak, kemény, szálas katonák, akiknek az utolsó mozdulata is lendületes visszavágás volt. Nem simultak, hanem estek, zuhantak a testükbe hasító kasza éles, villogó acéljára. A hangjuk is serkenő, harsány csatakiáltás volt. Bátran, merészen haltak meg, mint a hősök. Szabályos egysorba hulltak el, töretlen v iaszktesttel. De száraz, tikkadt arcukon a győztesek mosolya égett. Mert tudták: azért halnak meg, hogy életüket átadják mások­nak. Igen, hogy éljenek, akiknek drága kincs az élet, akikért érdemes meghalni, mert lel­kűk van: emberek... A nagy harcban csör­gött a veri {{ék, gyors ütemben dolgoztak a kezek. A tarlók fölött elkészültek a keresztek: fehérek, sárgák, fénytől csordultak. S most már zúg a cséplőgép. Dohogva nyeli magába a kévéket és harsogva dönti az életadó, piros magot. A szalma sárga-melegen bömböl öblös szájából és csavarodott, szorosra- zárt fonódással kazalba süllyed, magával rántva (egy darabot a nyárból. A por is illatosán száll, messzehordva a gabona friss lehelletét. A tarlók tikkadtan áhítoznak, mint a szom j as- holyhú, új itatóspapír. S bent a magtárakban, pihegő ritmussal forrásba indulnak parányi magszívek; majd nehéz, nagy kerekek között zúzódnak, őrlődnek és puhán, ízesen átfoly­nak csengő, éhes emberszájakba . .. És megy az élet.. lassan .,. gyorsan .. . ütemesen, tökéletes ritmussal az Isten te­nyerén. .. N. M., —, vagy Jókai-házat, a kiserdei tenniszpályán elmélkednék a néhai Kisfaludy Színház illúzió­jában, a parkban megtapintaná a Rabindranath Tagore derekasan megnőtt fáit; netán megállna egy pillanatra a közepesen mutatós, állítólag Jávor Pálról mintázott Széchenyi szobor előtt; esetleg elolvasná a fürdő ódon fabejárója felett álló Czuczor Gergely — írta klasszikus epi­grammát s azután továbbmenne — az arácsi strandra fürödni. De áhítattal sétálna el a sebesült hatonák ideiglenes kórháza előtt; élvezné a budapesti Veres Károly csendesre hangolt muzsikáját a Györffyben, csengetné kábán poharát a Grand- ban, inná tejét-kávéját a „Kioszk“ ban, (ha bőven adnák) és iihatná szerelmes lapjait az öreg park platánjai alatt, vahahova a kis faluba; sőt mondhatnám: bizarr mesékkel ajzaná fel vágyait balatoni kirándulásra a szép özvegynek, pillangókisasszonynak, jóbarátnak, vagy akinek otthon dicsekedni óhajt, ha már nem úgy cse­lekszik, mint az, aki „okos“, eltagadván, amijp van (pénze) és aki szentimentális lapok gyártása helyett akkurátus csendben szemel ki magának szunyogmentes villatelket, amire az ő és neje őnagysága egyéni tervei szerint építtet majd szép, összkomfortos villát, talán szebbet, mint, amilyent az Uj Idők annakidején kisorsolt olvasói között. A kertben mandulafák, meg dió, barack — csonthéjasok — díszlenek majd. Igaz, hogy az előbbieket csak az unokák élvezik, legfeljebb a barack éri utói magát, ha közben a guta meg nem üti... Valóban, Somogy korszerűsége és feltű­nőbb hygiénája jelenti a Balaton Újvilágát, amely a test igényeit hiánytalanul kielégíti és a mondaine légkört adja, mig Zala a Balaton Ovilága, a maga történelmi mozzanataival, emlékeivel és értékeivel. Zala a Balaton natú- rájának múzeuma. Somogy a Balaton gabonás magazinja; Zala a Magyar Tenger panoptikuma és a nagy Tópart konzervatív eszmevilágának képviselője s ezzel az összahasonlíthatatlan fenségességével megosztásra bírja a Balatoni, Nyaraló kíváncsiságát és igényszomjának be­töltését. Amit Somogy kényelme nyújt, az a testé. Ami a szellemé, vagy a léleké: az egyenlő a« Tihany, Balalonfüred, Badacsony és Szigliget kéklőn zöldelő hegyláncaiba és várromjaiba „beépített“ történelem értelmével, flórájának illatával és szelíd dús párázatával, s minde­zeknek közvetlen érzékelésére a Balatoni Nya­raló Somogyból áthajózik Zalába. Éppen olyanformán, mint Svájcban az idegen, aki, ha látni akar, megnézi Bázelt, aztán Luzernbe utazik, holott Bázel szebbe de Luzernt a tömegpszichózis szívessebben lakja. * * * Idei nyári utazásom célpontja Balatonfü- red után Siófok volt, a legujdonabb balatoni fürdőhely. Füreddel szembeni elhelyezkedése annyival szerencsésebb, hogy a község és a fürdőtelep együvé tömörülve bújt a világra. A nyár bútító hevében kóválygó idegen nem kényszerül félóráig bandukolni, hogy elérje a vízpartot. A község piacán és utcáin shortos nők, rövidnadrágos férfiak futkosnak már a reggeli órákban, hogy a napi élelme2éz penziós adagjain felüli falatnak valót biztosítsák. Ér­demes itt is nyaralni! Jönnek is ám ide mindenhonnan, mintha ingyen adnák az ellátást. Augusztus elején még minden szoba foglalt, miként a női szivek —, mert úgy látszik, mintha ki ki a maga párjával strandolna... (Folytatjuk.) Üzlet megnyitási Női kalap!!! Divatáru!!! Tisztelettel értesítem a nagyérdemű vásárló közön­séget, hogy ffolyó évi augusztus hó 9-én, hétfőn a Széchenyi-téren, a Postapalota mellett megnyitom női divatkalap és divatáru* kereskedésemet. Szíves támogatást kér Pajor József né női kalaposmester — Divatos női ruhák, blúzok, szoknyák, yermekruhák nagy választékban találhatók e ichtitz Árúház ruhaosztály ám j Aratás után Sebtében, röptében a nyári Balaton körül Bita József riportja

Next

/
Thumbnails
Contents