Zalamegyei Ujság, 1943. július-szeptember (26. évfolyam, 145-221. szám)
1943-08-07 / 177. szám
2. I ZALAMEGYBI ÚJSÁG 1943. augusztus 7. < Megszűntették a dalmát kormányságot (MTI) Római jelentések szerint a kormány rendeletét adott ki. amely megszünteti & dalmát kormányzóságot. Ezentúl Dalmáciát Már nem sajognak, már csak a nyomai látszanak az iapró karcolásoknak, melyeket az léles gabonaszálak hásítottak karunkon a sok- sokezer ölelés alatt. Aratás után vagyunk. S most mégegyszer végigpereg előttem az a színes film, mely a Föld arcára vetítette egyévi élőképeit. Először jöttek a zsenge, zöld vetések és lassan-lassan ringatózni kezdtek lágy, szétfolyó hullámzásban. Megjelentek fölöttük a hangos fecskék és gyors szárnyaikkal néha- méha lecsaptak, szinte súrolták a lenge sásokat. A szellő is többször bujt közéjük szétfújni hosszú, sötétzöld ruhájukat, melyek selymes suhogással omlottvak egymásba. Aztán súlyosabb lett a mozgásuk: kibomlott lejük halk haj lad ozással imbolygott az ébredés .mámorában. Enyhe, meleg sugarakkal végigszán- tott rajtuk az Isten napja. És egyre nvulódítják. magasodtak, szépültek. A vér, a föld fehér vére mind lázasabban csörgött ereikben. Kicfuzzasztotta hamvas szemeiket. A madarak ujjongva kaptak dalra a nyári fény- Őzönben, csak a kakuk hangja lett egyre tompább. Aztán forró, érlelő, nagy tűz lett a Nap. A vékony, lenge szálakon fényesedni kezdett a fej. És egyszerre kalász lett belőle: drága, érett aranykalász. Már nem susogott, mint ifjonta, hanem énekelt, duruzsolt, aranyzenét zizegett. Millió kecses fényláb táncolt apró karikákban bódult keringőt a muzsikaszóra- S mint egy .ünnepi főúri lakomán a pezsgő, Bzétfolyt közöttük a perzselő nyár illata. A finomporú, fehér liszt, már ott feszült tömören a kemény szemekben. Az új kenyér szaga kiszabadult a magábafojtott kis acél- magokból és lengve, lobogva szállt a sárgafénybe olvadt szelídkék ég magasa leié, mint egy nagyot sóhajtó lélek mélyéről kiszakadt hálaima ... Aztán suhant a kasza. Az elsőnek ért fehér rozsok felett egy hosszú, síró hang ömlött szét és beleszakadt egv hármas roppaAzok a nyaralók, akik a korszerű so- I mogyparti fürdőhelyeken verik le idillező szállásaikat és lubickolnak a selymes homoksző- nyeggel „tapétázott“ tómederben, úgy találják teljesnek a „közérzetet“, ha a gyógyító balatoni hullámok édes langyos ölelései közben a szemek kívánságát a — túlsó part hamvas hegyvonalainak szemléletében elégítik ki. Mert a somogyparti „hullámverés“ nek kiegészítője az a panoráma, ami Zala festenivaló tűzhányóinak és eszményien kies zöldjének csábítóan káprázatos színpompájában tárul az idegen elé, aki ebben a lenyűgöző hatásban, tudatosan, vagy ösztönösen a déli tengerek festőinek műveire, vagy az égő napnyugta hangulatában Velasquez szenvedélyesen tűzpiros ecsetjér« emlékezik. A víz- és hegyimádók az után vágyódnak Tihanyba, meg Füredre. A hajók óránkint ontják a kis opál-ten- geren a tájszomjas tömeget, mielőtt Tihanyban, perbeszállna a visszhanggal és beszerezné kiváncsi gyermekeinek a „kecskekörmöket“ vagy bekortyiníaná Füreden a gyógyító ásványvizet, esetleg ugyanott megtekintené a Blaha Lujza két hadtest kerületéhez osztják be és a katonai parancsnokok szobják meg a kormányzás irányelveit. násba: acélizom, acélkasza, acéÜszieni... Engedelmesen dőltek a hajlékony, karcsú szálak a kaszaélre, mint szűz menyasszonyok a jegyesek karjaiba. Sírtak, mikor leszakadtak az Örök-Édesanya kebléről, de azért mentek alázatosan. lehajtott fejjel, hogy éltet adjanak, hogy ki ne haljon a nagy Ember-nemzedék. Aztán jöttek a búzák. Ezek már ínéin sírtak, csak pattogtak, ropogtak. A testük, egv enestartású volt és büszke. A fejüket nem az alázat, hanem a dac hajtotta meg. Katonák voltak, kemény, szálas katonák, akiknek az utolsó mozdulata is lendületes visszavágás volt. Nem simultak, hanem estek, zuhantak a testükbe hasító kasza éles, villogó acéljára. A hangjuk is serkenő, harsány csatakiáltás volt. Bátran, merészen haltak meg, mint a hősök. Szabályos egysorba hulltak el, töretlen v iaszktesttel. De száraz, tikkadt arcukon a győztesek mosolya égett. Mert tudták: azért halnak meg, hogy életüket átadják másoknak. Igen, hogy éljenek, akiknek drága kincs az élet, akikért érdemes meghalni, mert lelkűk van: emberek... A nagy harcban csörgött a veri {{ék, gyors ütemben dolgoztak a kezek. A tarlók fölött elkészültek a keresztek: fehérek, sárgák, fénytől csordultak. S most már zúg a cséplőgép. Dohogva nyeli magába a kévéket és harsogva dönti az életadó, piros magot. A szalma sárga-melegen bömböl öblös szájából és csavarodott, szorosra- zárt fonódással kazalba süllyed, magával rántva (egy darabot a nyárból. A por is illatosán száll, messzehordva a gabona friss lehelletét. A tarlók tikkadtan áhítoznak, mint a szom j as- holyhú, új itatóspapír. S bent a magtárakban, pihegő ritmussal forrásba indulnak parányi magszívek; majd nehéz, nagy kerekek között zúzódnak, őrlődnek és puhán, ízesen átfolynak csengő, éhes emberszájakba . .. És megy az élet.. lassan .,. gyorsan .. . ütemesen, tökéletes ritmussal az Isten tenyerén. .. N. M., —, vagy Jókai-házat, a kiserdei tenniszpályán elmélkednék a néhai Kisfaludy Színház illúziójában, a parkban megtapintaná a Rabindranath Tagore derekasan megnőtt fáit; netán megállna egy pillanatra a közepesen mutatós, állítólag Jávor Pálról mintázott Széchenyi szobor előtt; esetleg elolvasná a fürdő ódon fabejárója felett álló Czuczor Gergely — írta klasszikus epigrammát s azután továbbmenne — az arácsi strandra fürödni. De áhítattal sétálna el a sebesült hatonák ideiglenes kórháza előtt; élvezné a budapesti Veres Károly csendesre hangolt muzsikáját a Györffyben, csengetné kábán poharát a Grand- ban, inná tejét-kávéját a „Kioszk“ ban, (ha bőven adnák) és iihatná szerelmes lapjait az öreg park platánjai alatt, vahahova a kis faluba; sőt mondhatnám: bizarr mesékkel ajzaná fel vágyait balatoni kirándulásra a szép özvegynek, pillangókisasszonynak, jóbarátnak, vagy akinek otthon dicsekedni óhajt, ha már nem úgy cselekszik, mint az, aki „okos“, eltagadván, amijp van (pénze) és aki szentimentális lapok gyártása helyett akkurátus csendben szemel ki magának szunyogmentes villatelket, amire az ő és neje őnagysága egyéni tervei szerint építtet majd szép, összkomfortos villát, talán szebbet, mint, amilyent az Uj Idők annakidején kisorsolt olvasói között. A kertben mandulafák, meg dió, barack — csonthéjasok — díszlenek majd. Igaz, hogy az előbbieket csak az unokák élvezik, legfeljebb a barack éri utói magát, ha közben a guta meg nem üti... Valóban, Somogy korszerűsége és feltűnőbb hygiénája jelenti a Balaton Újvilágát, amely a test igényeit hiánytalanul kielégíti és a mondaine légkört adja, mig Zala a Balaton Ovilága, a maga történelmi mozzanataival, emlékeivel és értékeivel. Zala a Balaton natú- rájának múzeuma. Somogy a Balaton gabonás magazinja; Zala a Magyar Tenger panoptikuma és a nagy Tópart konzervatív eszmevilágának képviselője s ezzel az összahasonlíthatatlan fenségességével megosztásra bírja a Balatoni, Nyaraló kíváncsiságát és igényszomjának betöltését. Amit Somogy kényelme nyújt, az a testé. Ami a szellemé, vagy a léleké: az egyenlő a« Tihany, Balalonfüred, Badacsony és Szigliget kéklőn zöldelő hegyláncaiba és várromjaiba „beépített“ történelem értelmével, flórájának illatával és szelíd dús párázatával, s mindezeknek közvetlen érzékelésére a Balatoni Nyaraló Somogyból áthajózik Zalába. Éppen olyanformán, mint Svájcban az idegen, aki, ha látni akar, megnézi Bázelt, aztán Luzernbe utazik, holott Bázel szebbe de Luzernt a tömegpszichózis szívessebben lakja. * * * Idei nyári utazásom célpontja Balatonfü- red után Siófok volt, a legujdonabb balatoni fürdőhely. Füreddel szembeni elhelyezkedése annyival szerencsésebb, hogy a község és a fürdőtelep együvé tömörülve bújt a világra. A nyár bútító hevében kóválygó idegen nem kényszerül félóráig bandukolni, hogy elérje a vízpartot. A község piacán és utcáin shortos nők, rövidnadrágos férfiak futkosnak már a reggeli órákban, hogy a napi élelme2éz penziós adagjain felüli falatnak valót biztosítsák. Érdemes itt is nyaralni! Jönnek is ám ide mindenhonnan, mintha ingyen adnák az ellátást. Augusztus elején még minden szoba foglalt, miként a női szivek —, mert úgy látszik, mintha ki ki a maga párjával strandolna... (Folytatjuk.) Üzlet megnyitási Női kalap!!! Divatáru!!! Tisztelettel értesítem a nagyérdemű vásárló közönséget, hogy ffolyó évi augusztus hó 9-én, hétfőn a Széchenyi-téren, a Postapalota mellett megnyitom női divatkalap és divatáru* kereskedésemet. Szíves támogatást kér Pajor József né női kalaposmester — Divatos női ruhák, blúzok, szoknyák, yermekruhák nagy választékban találhatók e ichtitz Árúház ruhaosztály ám j Aratás után Sebtében, röptében a nyári Balaton körül Bita József riportja
