Zalamegyei Ujság, 1943. július-szeptember (26. évfolyam, 145-221. szám)
1943-07-31 / 171. szám
1943. július 31. 3ALAMEGYE1 ÚJSÁG Töhötömke véleménye a világról I XXII. vélemény. Kedves Nénik és Bácsik! Azt mondja apukánt, hogy most itt van fásiiam a nyár. Anti azt Illeti, ennek örülök), is, nj^rt mindéit másképpen van, mint (élen. Akkor ugyanis minden fehér volt és sok-sok ruhácskát adott ránt édesanyukám. Most még valami kis nadrágot kapok és a karjaim, aj hátam, mellem szabadon van. A fejemre se tesznek most semmit se. Annak Örülök legjobban, amikor édesanyukáin letesz egy kerek, nagy edényt, azt mondja, hogy ez tek- (íyő, abba vizet önt, és engem levetkőztetve (mellé tesz. Hát ezt nagyon-nagyon szeretem. A tenyeremmé! rávierek a vízre és az a sze-s ntembe loccsanik. Hujnye, de megijedek ilyenkor! Nagyon szoktam nevetni is ezen. Nem mulaszthatom el, hogy el ne miesél- jiem kalandomat, ami á legutóbb a Rózsa- ligetben történt velem. Édésanyukámmal voltam ott, amikor váratlan vendégem érkezett, ’Kissé szégyenltem magamat így egyszál nad* rágocskában, mert hölgy volt az illető s nekem a rövid nadrágocskámból b'zonyos, meg nem nevezhető fehér és rózsaszín rnhavegek virítottak ki. De nem baj,' gondoltam és haj (már kikezdett velem a !)...• Baba, hát én) ís béletnlentem a játékba. Úgy látszik, tetszem a hölgynek, miért így szól édesanyukámhoz: v f — Néni kérem, tessék megmondani, hogy hívják a Tümötömkét ? Erre figyelni kezdtem, hogy vájjon édes., (anyukám leveti-e inkognitómat. Levetette és, így a hölgyikc megtudhatta, hogy Ferenc a, nevem, vagy ahogy általában nevezni szoktak: Ferike. Baba kérdezett csak tovább, persze én nem válaszolhattam, mivel csak néhány szót sikerült eddig ellesnem a nagymamától. Édes- ianyukám válászolgatott helyettem is. Nem sokáig tartott az egész, mert a hölgy odajött; hozzám és megvert, mire én megfogtam a; haját és meghúztam, ahogy édesapukápiéjii szokt am. A dolognak az lett a vége, ni on í dánom sem kell, hogy sírtunk mind a ketten. Mire ő megint édesanyukámhoz fordult: — Tessék mondani, Néni kérem, miért! sír Tömötömke? Hát erre aztán elhallgattam, mert egy, olyan hölgy előtt, aki engem megver és megkérdezi, hogy miért sírok, az előtt én egyáltalán nem vagyok hajlandó sírni. Naív kis teremtés!... De szép kis terem tc(s ... Nekem tetszik... { . i Hát kérem, kedves Nénik és Bácsik, így; jártam Babával. Tessék most ehhez szóba. Megbántott, megsértett és mégis nagyon vonzódom hozzá és egy hajhúzás erejéig máskor1 is nagyon szívesen barátkozom vele. Sajnos, közben csalódás is ért, mert ami - (kor megint kerestem a kis hölgyet, azt a felvilágosítást kaptam, hogy elutazott nyarain)»-. Mondják, az is nagyon szép dolog, a nyaralás, csak az a baj, hogy édcsapukám nem nyaralhat, mert sok-sok bácsi haragszik egy- tatásra és nagyon verekednek, bár van olyan bácsi is, aki időközben hosszú nyaralásra ment. Édesapukám csak egy hónapra menne, de azt elem lehet, mtert kevesen tannak. Hót nemi j különös, ott sok-sok bácsi van, ahol vérek- j szenek, itt kevés. S míg egyes bácsik hosszúi szabadságra mentek, addig édesapukáin pi- Uicnni sem tud, miért? firtat keik hogy misi-f síenSi tu dión a verekedőkről és a 'szabadsa-1' I gospkról. * (izeket a sorokat egy hús árnyékban író - ! gátjuk édesapukáinmal, akit el tudtam kapu1 egy kicsit m'a délután. Addig azonban, amíg I ismét sikerül ez, mindenkit csókol: Zalaszentbalázs község hazafias közönsége nem mulaszt el egyetlen egy alkalmat sem, hogy szeretetét kifejezésre ne juttatná a harctéren lévő honvédek és hozzátartozóik iránt. Mint a télen megírtuk, 52 hadbav onult katonájának küldött karácsonyra szeretetcso- magot a harctérre. De nem feledkezett meg a sebesültekről sem. A Bajtársi Szolgálat pedig lelkesen gondoskodott az otthonimaradt családtagokról. Legutóbb pedig hármas ünnepre készült az í^gész község apraja-nagyja. E napon ünnepelték Kormányzó Urunk 75. születésnapját és ünnepélyesen fogadták a harctérről hazatérő 33 honvédet és ugyanakkor volt a leventenap is. Az ünnepség szentmisével kezdődött, amelyre díszmenetben vonultak fel a leszerelt katonák, leány- és fiú leventék. Felemelő érzés volt látni a zsúfolásig megtelt templomban, amint az egész község a szentáldozushoz járult hálaadás és engesz- t elésképpen. Szentmise után kezdődött az ünnepség. Az ezrekre menő ünneplő közönség a feldíszített díszkapu alatt az iskolaudvarra vonult, ahol külön sorokban vonult fel a harctérről hazatért katonaság és a leventék. A Hiszekegy el éneklése után egy ifjú levente a Kormányzó Ur 75. születésnap járói írt költeményt szavalta el, mely után R é - vész Lajos körjegyző emlékezett meg az országépítő és gyarapító Kormányzó Úrról* majd a község nevében üdvözölte a hazad tért katonákat. Méltatta az otthonért és a hazáért hozott áldozatot, amelyet sohasem felejt el a hálás utókor. Ezután Késs István esperesplébános intézett beszédet a leszerelt katonákhoz. Ezután következett a leventeapródok fogadalomtétele, mely után a járási levente- parancsnok buzdító beszédet intézett a leventékhez, példaképül állítva a kötelességteljesítésben a leszerelt honvédeket. A hazaíiságtol izzó ünnepség páUiszegf P á 1 f f y László zárószavaival ért véget, mely, után a leány- és fiúleventék díszmeneftbeni vonultak el a katonaság képviselői és a leszerelt I/atonák előtt. Az ünnepség után a Hangya Női Liga Révész Lajosné vezetésével vendégül látta a leszerelteket és a Bajtársi Szolgálat tagjait. Itt Berkes János igazgató emlékezett meg ä Budavárban 75. születésnapját ünneplő Kormányzó Úrról és köszöntötte a leszerelt katonákat. A leszereltek ‘részéről Gyurkó Károly szakaszvezető köszönte meg a szülőföld gondoskodó szeretetét, kiemelve a Hangya Női Liga áldozatkészségét. Megköszönte bajtársai nevében a karácsonyi íszeretetcsomagokat is, amely a 45 fokos orosz télben éreztette velük az otthon szeretetét, melegét, összetartásra, áldozatkészségre buzdította hajtársait és a Kor- mánzó Ur éltetésével fejezte be szavait. őrei a legmozgalmasabb múltú bolsevista város Berlin. Orel városa, melyet a német hadijelentések ismételten megemlítenek, rendkívül mozgalmas történelmi múlttal rendelkezik. Magyarul a város neve sast jelent. A város elkeresztelésének nagyon (érdekes, régi monda az alapja. 1564-ben Rettenetes Iván, orosz cár parancsára az Oka és az Őrlik folyók összefolyásánál erős várat kellett építeni. Alig hangzottak el az első fejszecsapások a hatalmas erdőben, egy felriadt sas szállott a magasba. A munkások felkiáltottak: »Nézzétek! Itt repül a madarak királya, a sas!».-— és így nevezték ezután a várost is. Orel alatt haladt el régebben a moszkvai cári birodalom határa. Á 17. század vége tele a var elvesztette régebbi jelejntősé!g|étt, mert a moszkvai birodalom mind délebbre; tolta ki határait. Orel ezentúl nagyobbrészt mezőgazdasági és ipari (ikekk piaca lett, kikötőt kapott és innen jutottak az áruk az Okán lefelé Moszkvába, Nizsnijnovgorodba és és Kalugába. { A 18. századvége felé Orel a déli kisrszkf, charkovi, poltavai és csernigovi tartományok áruinak is elosztóhelye lett. Orel juttatta el, ezeket az árukat Moszkvába. Az' áruk legnagyobb része gabona, kender, viasz, mez és só volt. 1760-ban az oreli kikötőben két éy fél millió pud (1 púd 16 kg.) különböző árut, legnagyobbrészt gabonát raktak lie, amely Moszkvába, Pétervárra vagy Nyugat-Eui ópába került. A vasút keletkezésekor — az Orel—tulai szakasz a régi Oroszország egyik legrégibb vonala — a 19. század második felében az! oreli kikötő elvesztette jelentőségét, a város, azonban ennek ellenére jelentős kereskedelmi központ maradt. Nagy hatással volt a város, fejlődésére, amikor 1779-ben az oreli kerület fővárosává tették. A várost új tervek szerint újjáépítették. 1800 körül Orel túl nyómórészt a nemesség városa volt. A mai Rolsov-utat régebben Nemes-útnak nevezték. A. környék nemes föld- birtokosai a városban vásároltak telkeket ésf ideépítették palotáikat, a telet a városban töltötték. A 1,8. században a város kultúrváros lett.- V asárnapi, magánlelekezeti - és állami elemi iskolákon kívül néhány fiú- és leánvgimná- zium, reál- és szakiskola nyílt meg. E/aftán nyílt meg, 1843-ban egy kadét-iskola és egy szeminárium, amely egyike volt a cári Oroszország papi nevelőintézeteinek. A bolsevizmus, mint azt egy haditudósító jelentése megemlíti, a város tiszteletrjeméltó, műemlékeit legnagyobbrészt lerombolta és helyettük semmi ú jat nem teremtett. Egy színházi építkezés, amely a 30-as években kezdődött és egy kultúrház a mai napig semkészült el. Bár a lakosság a század eleje ólai 40 ezerről 123 ezerre emelkedett, a lakásépítések terén semmi se történt. A gyáraid tömege, amely körülbelül 6 ezer embert foglalkoztat, Őreit az iparosítás jegyében a, jólét városából a szegénység városává alakították. ' hirdetmény Vaspör község (Zala m.) határában gyakorolható vadászati jogot 1943. augusztus 1-től 1953. július 31-ig terjedő időre, vagyis 19j évre, Vaspör községházánál 1943. augusztus 29-én délután 2 órakor tartandó nyilvános^ árverésen haszonbérbe adjuk. Árverési feltételek. a vaspöri körjegyzői hivatalban a hivatalos órák alatt megtekinthetők. Vaspör, 1943. július 28-án. Községi elöljáréjsiágk
