Zalamegyei Ujság, 1943. július-szeptember (26. évfolyam, 145-221. szám)
1943-07-31 / 171. szám
ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1943. júlias 31. ü Strandolok! Sokan talán mosolyognak ezen a kategorikus kijelentésemen. Igaz, ahogy kimondtam la dolgot, meg is bántam, mert azt .szeretnem leírni, hogy hogyan strandolunk, igen, strandolunk! Van talán, aki nem strandol? Ugy-e. hogy nincsen! Ilyenkor, nyáron, mindenki elsiet'a strandok hűsebb, vagy melegebb tájékára és ott gondol egy merészet és ,nagyot, lefekszik, miközben a nap felé hunyorít ér, aszongya, hogy aszongya: \apocska. te csak süss, nem tudsz érdekelni, mert jó magami »kivettem hasamat az szép verb lényre« és ebura fakó, mit bánom a világ folyását, énj most strandolok! Természetesen, strandolni is különböző formátumokban leltet. Vannak ugyanis béka (természetű emberek, akik csak egy-egy slukkra jönnek ki a szárazra s aztán újra csak ott lubickolnak a vízben, sokszor csak a bokáig- érőben, máskor meg, mondjuk, a mély vízben, amelyre tábla vagyon függesztve, amely imigyen szól: Csak úszni tudóknak! Ezek a béka- ,természetű strandolok legtöbbször termetes asszonyságaink bájos köréből kerülnek ki, akik előnyeiket és még nagyobb hátrányaikat nem szívesen mutogatják kinn, a homokon, ahol esetleg költő imigyen zengedező verssora illenék rájuk, mondván, hogy »vélnéd, mintha látnád termetes növéséit« Az ilyen hölgyek elvileg szimpatikusak nekem. De természetesen itt is egészen más a gyakorlati szempont, amit saját bőrömön voltam kénytelen megtapasztalni. Ha már itt vgaynka, hát elmesélem a dolgot, üsse kő! Szóval ott lubickoltam magam is a csekélyebb vízben. Sietek előrebocsátani. hogy nagyon szeretek és tudok is úszni, csak éppen az utóbbi időben, amióta lábbal és kézzel is kell csinálni, nem kulti- válomf a dolgot s így csak, mint öreg emberhez illik, meghúzom magam a csendesebb és főleg a kisebb vizeken. De, hogy egyik szavam a másikba ne vétsem, visszatérek az előbbire. Éppen egv ilyen sekélyes vízben, mondjuk 80 centiméteres vízben, lubickolok egyszer egv elvileg szimpatikus asszonysággal. Hogy itt vagyok, egyszer #ak megpillant bennünket egy másik elvileg szimpatikus hölgy, aki azonnal felénk igyekezett. Meg is érkezett hamarabb, mint éppen gondoltuk volna! Az történt ugyais, hogy közvetlenül mellettem volt egy hirtelen mély, csúszós lyuk, aminek a szélén jövevényünk váratlanul meglendült és filigrán alakjával rámzuhant. A másodperc ezredrésze alatt eltűntem a csekély vízben, miközben a szimpatikus hölgy egyre jobban nyomkodott lefelé és sikoltozott az ijedtségtől. Mire aztán1 a körülállók levonszolták rólam, a hasam hordónyira tjngaclt a sok feleslegesen elnyelt víztől, az arcom csupa sár volt és derekamat! nem éreztem. Persze percek tellettek bele.) amíg szóhoz jutottam és sántákéba ugyan és felpuffadva. elhagytam a vizet.. Azóta a fürdőzőknek ezzel a válfajával csak elvileg szimpatizálok, de gyakorlatilag.. No hagyjuk! A békatípusú fürdőzőknek éppen ellentéte az, aki viszont strandolni strandol, de. az égvilág mindén kincséért egyetlen égvszer meg nem mártózna, hanem csak újjnyi vastagon bekeni a bőrét holmi vieik-vacak kenceficével és finom gyapjú takaróján terpeszkedik el, lehetőleg úgy, hogy minél többen lássák és megcsodálják az új fürdőruhát és a strand- £ipő|t, a köpeny t é-s a Ifialapot. Ezek a fürdőzők elvileg unszimpatikusak nekem. Nem tudom, hogy ki, hogyan, de én úey vagvok velük, hogy nem Járok rájuk nézni. A körmük vörös, la szemöldökük ívelt, kifestett ajkuk csábosán fénylik, a szemük pedig csillagokat szór az ember felé. irtózom, ezektől a nőktől, mert úgy-e nem volt nehéz kitalálni, hogy csak nők lehetnek az illetők! Lehetőleg negyvenen alul vannak és elípgadható az alakjuk. Mint mondom, ezeket a hölgyeket elvileg nem bírom, de gy n k or la : i 1 a g annií! inkább1. Csak ne tessék megmondani a felesegemnek, mert ebből könnyen baj lesz, úgyis csupa kék-zöld, bordó és fekete a karóin, a hasonló gyakorlati megiíyilvánulásolc következményeképpen _ előállott családi helyzet következtében. . ( Nem akarom a jámbor olvasó türelmét és1" idejét pocsékolni tovább^ mert hiszen azt hiszem, ég mindenki a vágytól és főleg a naptól,' és siet bemenni a vízbe. Az igazság azonban azt követeli, hogy tovább készítsem fényképfelvételeimet a strandolókról. Megígérem, a jövő szombaton megteszem. Cneref Lákasz. s Borban az igazság Kása Ábris megcsóválta a fejét. — Nem lesz ez jó dolog mégse! Botjával csapkodta a bakkancsa orrát, hümmögetett, néha kitárta a kezeit úgy, mint aki nem tehet semmit, vonogatta a vállát. A nap lemenőben volt. Aranysárga föl tokkal pettyezte a fatörzseket és a földet. Ábris botjával belevágott a levegőbe: — Bolond dolog, buta dolog! Mi lesz, ha a sógor megtudja! A fejét is megcsóválta hozzá. Már messziről látta, hogy a pinceajtón rajta van a kuícs. A sógorasszony frissebb volt. Benyitott: — Agyisten ! — Neked is sógor. Mán a bort is előkészítettem. Igyunk. Osztán majd elmondok mindent. —■ Hej! hej! — Ne óbégass sógor. Én még nem kértelek szívességre, csak most eccer. — Hát jó. Na igyunk, osztán beszélj. Ittak. — Hát tudod, — kezdte a sógorasszony az én Jancsi fiamról van szó. Mán talán hallottál is róla. — Nem én. — Na, asse baj. Hát akkor én mondom meg. Hát a Jancsi pitvarok — Ezt se halottam. — Ne szólj közbe sógor. Csakhogy tudod, kinek pitvarol? A Borzon Katinak. — A Katinak? Annak a kódisnak? Iszen nincs annak még fejealávalója se! — Na látod sógor! Hát ezér hívtalak ide. — Elhiszem. Dehát akkor mondd el amit akarsz, mer sötétedik. Meg osztán nem szeretném, ha a sógor megtudná, hogy itt vagyunk, mer aszondaná, hogy te is pitvaroltatsz velem- A múltkor is majdnem kitörte a fogamat, fene azt a doktort a villanyosgépével együtt. — Jól van sógor, hát sietek. Szóval nincs annak a lánynak semmije, csak a karika lábai, a gurgula szemei, a lapát_ fülei, meg a csám* pás dereka. Majdnem fölfordulok a méregtül, ha hallom, hogy a Bürge Jancsi meg a Borzon Kati így, meg úgy. Az apjátul nem fél a gyerek, hát verd ki a fejedbül a Katit te. — Megvergyem ? — hökkent meg Ábris. — Úgy ahogy mondod 1 De előbb igyunk! — A bokállós korsó lassan kiürült. A másikat kezdték meg. — Hát megvergyem? Ha gyáva vagy, akkor ne, de ha igazán sógor vagy, akkor nem engeded rajiunk ezt a szégyent. — Gyáva az nem vagyok ! — csattant föl Ábris — Istók uccse elverem. — Köszönöm sógor. Az ígéret szép szó. Akkor többet ne is beszéljünk róla. Ezt meg igyuk meg, osztán menjünk el haza. Bürgénének már vöiösödött az orra a FERENCJÓZSEF KESERÜVIZ bortól, Abris szemei is kezdtek keresztbeállani, amikor nyilott az ajtó és belépett: ifjú Bürge János: — Nini, mulatnak maguk ? Abris köhögött: — Csak a hordót segítettem odébb tenni, oszlán anyád megkínált, — Énvelem is kocintana. — Veled? Nagyon szívesen ! Szó ami szó : megint kiürült a bokállós korsó. A következőnél már énekeltek: — Megismerni a zalai menyecskét, Már messziről kiáltja a jó estét. Én meg csak úgy betyárosan fogadom, [de fogadom: Adja Isten kökényszemű galambom. Abris a pipát félrevágta a szájában, Bür- géné az ujjával mutogatott, Jancsi földhözvágta a kalapját. — Igyunk Kati egészségére ! Ittak. — Mer, úgye sógorom, nincsen szebb lány nála az egész faluba? — Nincs. — Ugy-e édesanyám? — Nincsen, fiam, nincsen.-- Mer nincs ollan szeme senkinek. Az egész faluban övé a legszebb. — A dereka a legegyenesebb — szólt Abris. — Igaza van sógorom — ölelte át Jáncsi. Hát a lábai miilenyek? — Egyenes, mint a hajnali rózsaszál — mondotta Abris és felvette a poharat. — A fülei a legszebbek — vélte Bürgéné és ő is megfogta a poharát. — Osztán gazdag is — mondta Jancsi. — Igaz, hogy földje nincs, de ollan szép, hogy övé az egész világ. — Az övé — mondta Bürgéné — Az övé — bólintott ébris. — Borban az igazság l — rikkantott Jancsi, — igyunk! Kása meg Bürgéné összenéztek: igaza van Jancsinak, borban az igazság. Bürgéné hümmentett, Abris bólogatott. Ittak. — Hun is Hagytuk el? — kérdezte Jancsi. — Mán tudom: Megismerni a zalai menyecskét. Bürgéné az ujjával integetett, Kása a pipápal verte a taktust: Adjon Isten kökényszemü galambom ! ú ‘ - K. I. HZ&LÜEGERSZEGIKÖLGSÖHKÖNYYTÁB LORD ROTHERMERE-UTCA 5. Újdonságok: Szili: Magányos sziget. Maurier: Halott éjiszakák. Spriig: Kosza népség. Hobart: Kínai kárkany. Solyinour: Ártatlan szerető. Bcrcndné: Álomlovag. Török: Tolvajok. Bibó: Sötét hajnal.
