Zalamegyei Ujság, 1943. április-június (26. évfolyam, 73-144. szám)
1943-04-03 / 75. szám
2. ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1943. apriliß 3. Egy zalai hős Si^num Laudisan^k története a honvédvezérkar főnökének jelentésében Fmlékezetci. hog\ régebben Garam.völgyi ‘József tartalékos zászlós. esácsbozsoki szüleléaöa i«aiaeger3zegi aíióhivataK tisztviselő, a Kormányzó legmagasabb elhatározása folytán, Sig- láum-laiidis kitüntetésben részesült. Most a Magyar hősök- sorai között, a honvédvezérkar főnökének jelentésében (ia ram völgyi Jó- zftef zászlós hősi harcairól a következőket ol- » ássuk: »A Korobov község környékén vívóit igen elkeseredett harcokban tűn - lette ki magát kiváló bátorságával és vá Halk ozósze Item ével G aram völgyi József zászlós. \ község elfoglalása céljából támadásban nag\ körnítekintéssé megindított és bátorsággal oldotta meg feladatát. Ä község szélének elérésekor azonban példátlan heves tűzben akadozni kezdett a honvédek támadása. Garainvölgyi ekkor embereit felbnzdit- va, közelharcra vitte szakaszát, mirci az ellenség ellenállása a szélső házakban megrendült és hátrálni kezdett. Ga- ramvölgyi zászlós mindenütt az élen haladva, sarkában maradt: a visszavonulóknak és szakadatlan harc közben több foglyot ejtett. Bár a községet szinte házról-házra kellett elfoglalni, a hőslelkű zászlós minden ellen -< álló fészket leküzdött és győzelmesen hatolt előre szakaszával. Fegyverténye az egész támadásra nézve döntő hatású volt.« Előnyomulás egy szovjet- orosz falun keresztül. Hajnali támadás (Honvéd haditudósító század, liiry Lajos, tub. hdp. őrmester.) Csak itt orosz földön, lehet ilyen bolondos idő. Úgyszólván órárói-órára változik Ktz idő. Olvadás, majd fagy, napfény, majd! pedig hóvihar. Most éppen hóvihar dühöng. Harmadik napja igyekeznek áttörni az arc- vonalszakaszt a bolsevisták. Egész éjjel veretitek a tüzérséggel a hevenyészett állásokat. Valahol északon elszabadult a metsző hideg szél *és őrjöngve járja a keringőt a 1 végtejíenlbá vesző mezőkön. Versenyt fütyül a puskagolyókkal. A parancsnokságon állandóan szól a telefon, jelentések érkeznek, jelentések mennek. A túlsó oldalon minduntalan felüvelt a Sztálin-orgona s nyomban felel rá tüzerséJ jgünk. Néhányat már kilőttek az éjjel. Emel- Int tüzérségi párharc is folyik, készítik a tá4 Öltözködjünk tró rn svul * úri és női szabő.n^ábői Kész nöikabát és ru haosztály Uridivat; és azöveleladás madást és idebent erőt gyűjtenek a bakák. A szellős fedezékekben dobognak a kis kályhák. zúgva ropog bennük a gyantaszagű fenyő, konzervek melegszenek és jó magyar paprikásgulyás illata tölti be a levegőt. Veszprémmegyei honvédek várják a hajnali támadást. Talán már egy óra múlva ölre kell menni a bolsevistákkal s most nyugodtan esznek, ékelődnek, levelet írnak, vagy! olvasnak. Nagyon nehezen virrad. Ott, Magyarországon még éjjel van, amikor itt meghasad! az ég alja. Egymásután mennek a futóárkokban a szakaszok és foglalják el helyeiket. Fehér- leples honvédek olvadnak bele a hóba. A tüzérség az erdőt lövi, pedig már csak szilánkok és forgácsok maradtak a fából. Az aknák magasra vágják a fehér havat és a fa-' gyos földet. JSitnuk... A bakák fekszenek és várnak. Az állások előtt hullámosra fújta a szél a havat. A géppuskák, rövid időközökben, oda-odacresztenek egy-egy sorozatot az erdőbe. A test melege megolvasztja a havat. Az idegek már megszokták a táncot és még az egész közeli becsapódásoknál sem rezdülnek meg. Az erdő szélén most megmozdult valami feketeség, meg nem látni jól, alig válik ki a hajnali szürkületből. Végigfut a szó: — Jönnek ... A parancs: várni, nem szabad elsietni a dolgot, jöjjenek csak egész közel a bolsevisták. A vörös tüzérség az erdő elé lő, az út at akarja egyengetni a támadáshoz. A géppuskába bei ózott heveder gyengén lóg alá. Tüzérségünk pontosan' belőtte az ellenséges ütegeket, ^orra elhallgattak, Vagy új állásokba vonulnak. Már tisztán látszanak a vörösök. Mintha: nem is emberek volnának, kúsznak előre a hóban. Az egyik bokorból megszólal a vörös géppuska és a bakák mögött sűrűn verdesi a havat. Kecskeméti őrvezető a géppuskás, a második rövidsorozattal kilövi a bolsevista puskást, s utána csak úgy kedvtelésből odaenged még egy hosszúsorozatot és végigszórja a vörösöket. A szárnyakon már támadnak a mieink és egyetlen hangzavarrá olvad össze géppuska, golyószóró, kézigránát, akna s tombol, tombol az elkeseredett küzdelem. Megjön a parancs. Előbb a szárnyakon kell végezni az ellenséggel. A bolsevisták frontális támadással csak ki akarják csalogatni a N honvédeket az árkokból, hogy azután oldalról, géppsukával, aknával kaszabolják 1c. Előbb' tehát meg kell várni, míg a szárnyakon el« intézik a vörösöket, addig hadd jöjjenek előre, amíg tudnak. Szuronyharc ai erdőben Mintha dróton rángatnának minden katonát, felugranak, aztán lefekszenek. A szárnyak már biztosítva vannak. — Na, most nekik! A gyakorlati szabályzatban persze egészei* más fogalmazásban szerepel a támadási parancs, itt azonban ezt értik. Vége a feszült - ségnek. Ez kell nekünk! A füleink mái' csak zúgnak, a szemek előtt egybeolvad minden és valami meghatározatlan hang tör elő a' torkokból. A szárnyak kanyarodnak befelé és. középen egyre tömörülnek, zsúfolódnak a vörösök. A tüzérség most néma. Egy-két akna' szól már csak, meg a kézigránátok durrognak bele a puskaropogásba. Vörös lesz a hó a robbanásoktól és csorog az emberekről az izzadtság. A bolsevisták az erdő felől próbálnak kitömi, de sikertelenül. Mire új állásaikból újra megszólal a vörös tüzérség. Ez a vörös támadás is összeomlóit: vonalaink előtt. A támadók ott fekszenek el- torzultan, szétterpeszkedve, ahogy a halál meg- dermesztette őket a fehér havon. Néhány sebesültet cipelnek hátrafelé. Kovács úrvezető rajából négy ember hiányzik, ott találjuk őkét arcraborulva... Mennek visszafelé állásaikba. Fölöttük átlő a tüzérség. Az egyik magyar oda3zól a mellette lévőhöz: — Na, most már megvirradt Lovász-1 palotán is! A bombaétvátjyu cápa (MN) Izgalmas, de szerencsés kimenetelű kalandot élt át nemrégen egy délamerikai parti őrhajó legénysége. A legénységnek az volt a', feladata, hogy bizonyos parti vizeken mélység- méréseket végezzen. Erre a célra a szolgálatvezető tiszt egy, körülbelül kókuszdiónagyságú időzített bombát dobott a tengerbe, hogy a robbanás hangja alapján a szokásos méréseket elvégezhesse. A véletlen azonban úgy hozta magával, hogy a bombát egy közelben ólálkodó cápa észrevette, nyomban utánaerédt és iziben bekapta. Ez még magábanvéve nem lett volna szerencsétlenség, a cápa azonban, nyilván újabb kövér falat reményében, semmiképpen sem akart a hajó közeléből tágítani. A rozoga kis hajó legénysége rémülten számlálta a perceket, amikor a hajószakácsnak az utolsó pillanatban mentő ötlet jutott az eszébe: a konyha készletéből egy tyúkot ragadott fel és messze ívben a tengerbe hajította. A cápa természetesen tüstént a rémületében egész repülési tudományát összeszedő szárnyas után vetette magát, ezalatt pedig a teljes sebe* éggel menekülő hajócskának sikerült »lőtávolon Icí- I vül« kerülnie. Alig érte el a hajó a biztos ta- I volságot, a bomba a falánk állatot ezer fos/.-» lányra szaggatva felrobbantotta.
