Zalamegyei Ujság, 1943. április-június (26. évfolyam, 73-144. szám)
1943-04-03 / 75. szám
' 1943. április 3. Töhötömke véleménye a világról XV. vélemény. Kedv ■e** Nénik és Bácsik! Nagy«11. nagyon szomorú az én kicsi szí- vem. Hát hogyne lenne szomorú, amikor olyan stagy csapás ért engem. Ugyanis szerdán jön haza édesapukáin és újságolja, hogy meghalt) az én doktor bácsim. A múlt héten voltami nála, amikor megvizsgált engem és elánon -j dotta, hogy mit is szabad ennem ezentúl.» Csak jókat mondott. Le is vetkeztetett édes- aenyukám és a doktor bácsi megveregette a v állaim at és azt mondotta: — Na, Töhötömke, te vagy a legszebb ben fejlett legény .az egész városban. Nem tudom, hogy miért modta ezt, de azt tudom, hogy nagyon megtapogatta a csontjaimat, megrugdosta a karjaimat és megmért engem, őszintén megmondom, hogy nem szeretem ezt a méricsg élést, de most nem. sírtam, mert olyan szeretettel nézett rám és; olyan szépen mosolygott. Azután mesélt. Elmesélte, hogy mit szabad majd ennem ebben a hónapban és a jövő hónapokban. Azután eljöttünk tele. Vidám volt és sokat nevetett rajtam, amikor nézegetett s most meg azt mondja édesapukáin, hogy meghalt; szegényke. Nem tudom elképzelni, hogy mi az a halál, hiába magyarázza meg édesapa kám. Csak azt értem, hogy nem jön el hozzánk többet és nem is megyek én se hozzá.} Csak azt tudom és azt értem, hogy a hálálj csúnya fekete valami, amitől mindenki fél és ami azt jelenti, hogy nincsen többé az ember. Azt is mondja édesapukám, hogy a halál az Isten akarata, am£t nem lehet megvásárolni, amj. ellen nem lehet ellenszegülni, amivé! szemben nem Számít a vagyai és nem számít a rang. Az egyszerű favágót éppen úgy magával viszi, mini a király bácsikat. Hát nem különös,, hogy vannak ilyen nagy emberek is. Pe'dijJ azt mondja édesapukám, hogy nagyon sokan Äg<-n sok pénzt adnának azért, ha nem kel-j lene meghalni, még öreg korban sem. Hát, még milyen nagy kár az ilyen fiatal embe-5 írekért, különösen, akik ennyire szeretik a gyermekeket. Én mindenesetre nem tudom, ki hogy} volt vele, de én nagyon szerettem a doktor- bácsit. Amikor fájt a kis hasam, vagy akármilyen bajom volt, mindig meggyógyított és amit rendelt, az műidig jó is volt nekem^ "Tessék csak elképzelni, hogy mi left volna/ velem, ha nem ad nekem jó ennivalókat^ hiszen édesanyukám nem tudott nekem tejet adni. Talán meghaltam volna én is, pedig azt igazán nem kívántam. S biztos vagyok benne, hogy a többi kisgyermek is csak sok jói* köszönhetett a doktorbácsinak. Csak azt nem tudom, hogy mi lesz ezentúl velem, ha beteg leszek? Ki gyógyít meg engem? Ma nem is írok olyan hosszan, mint máskor, mert nagyon-nagyon sajnálom, s azt hiszem, hogy a többi hasonló korú fiú is nagyon sajnálja a doktorbácsit és nagyon fáj a kl$ szívünk, hogy elvesztettük a gyógyítónkat. Kérem a kedves néniket és bácsikat, nézzék el ezt most nekem s amíg ismét írok» kézcsókkal vagyok: Töhötömke. fcn**MM***www*ww*»M*ww*u*M**y Régen bevált, lódenkabátok, esőköpenyek, női tavaszikabátok és ruhák nagy választékban Tóth Gyula divatházában. ZALAMEGYEI ÚJSÁG 3., Egy ország ahol a csempészés a legnagyobb tekintélyű foglalkozás (MN) Andorrában csak egy ember képviseli a törvényt és a jogrendet: a francia rezidens. Minden vitás, vagy peres kérdésben laz ő kezében van a döntés, jogi formalitások, törvénykezési, szervezet, tárgyalás, ügyész és védőügyvédek nélkül. Az ország 6000 polgára, ezek a nyers, mindig sötét ruhákba öltözött, mindig esernyővel és hatalmas gyapjú nyakra- valóval járó hegyi lakók nem is kívánják ezt másképpen. Amit a rezidens a kormányhatalom másik részével, a szomszédos spanyol határváros, Seo de Urgel püskökével együtt kimond, az ellen egyetlen andorrai állampolgár sem fog sohasem szót emelni. '■ Andorra lakói valósággal középkori szigorúsággal őrködnek a jó erkölcsök felett és árgusszemekkel figyelik a különböző nemű. fiatalság gyengéd kapcsolatait. Ma az ország valamelyik újszülött polgára nem egyházi lag jóváhagyott házasságból származik, semmi körülményiek között sem kerülheti el a kiutasítást. Mint nem kívánatos idegen kénytelen Franciaországba, vagy Spanyolországba kivándorolni, és sohasem élvezheti az andorrai polgárja-* gokat, amelyek közül a legnagyobb nagyrabecsülésnek egy különben nem is nagyon erkölcsös foglalkozás, a csempészet gyakorlása örvend. A 3000 méter magas hegyek közé elrejtőzött állam alattvalóinak nem szabad rossz kenyeret sütniök, nem szabad nyilvánosan flörtölniük, de csempészni — azt szabad nekik. Nem mintha a »kormány« nem tilalmazná, de vájjon hogyan jelenthetne fel valaki egy csempészt egy olyan országban, amelynek minden lakója csempész? A csempészet mindeneseire az ország legtiszteletreméltóbb és legjobban becsült hagyományai közé tartozik. Lemondóan jegyzi meg maga »Andorra hivatalos kereskedelmi kézikönyve« is, amelyből egyébként csak egyetlen példány van: ; »Az ország legfőbb jövedelmi forrása a csempészet«. Amióta ez a rezignált megállapítás a kézikönyvbe belekerült, a csempészet tekintélye, természetesen még jobban megerősödött, mái amennyiben fokozásról még egyáltalán szó lehetett. A rezidens, a két miniszter és a kilenc rendőr — ez a minatür köztársaság egész fegyveres ereje — hiába folytatja szélmalom- harcát a közéleti erkölcsöket megcsúfoló főfoglalkozás ellen, de talán jobb is ez, meri) ugyan honnan is folyhatnának be az adók az államkincstárba, ha nem »az ország legfőbb1 jövedelmi forrásából?» A mellékfoglalkozásként űzött dohánytermelés és ál 1 atkivitel-sem- miképpen sem jövedelmez annyit, hogy a köz- igazgatási szervezetet eltarthassa. Az idegen ebbe a boldog országba, amely az általános jólét ellenére még egyetlen nagyBunda, boa akkor jő, ha Laky szűcstől való Bundák mérték után, mikádók bélelése és gallérezása legolcsóbban iO.Laky Sándor szficsmesternól készülne! ZALAEGERSZEG Bethlen Gábor-u. 5. sz. hatalom féltékenységét sem keltette fel, csak akkor nyerhet felvételt, ha egy állampolgár-» nőt az oltárhoz vezet, ebben a rendkívüli^ esetben azonban nemcsak önműködői cg, hanem ingyen és bérmentve kapja meg az államé polgárságot — és ezzel együtt a csempészés jogát. Ilyen módon eddig összesen hat külföld;?, lett az andorrai köztársaság polgára, sőt egyikük azoknak a férfiaknak a körébe is bekerült* akik havonként belovagolnak a fővárosba, hogy mint képviselők a komor Lan ácsházbiut az ország" sorsáról tanácskozzanak. \ végre- hajtóhatalom azonban egyedül a rezidens kezében van, a »parlament tehát csupán dekoratív intézmény'. J* Magyar NokLípja I új formában, gazdag illusztrációval, film, Hl szépségápolás, divat, szép otthon, kézi- 1 munka rovatokkal kibövitve jelent meg s ezzel az új, pompás külsőjével és gazda gabb tartalmával nagy előfizetőiáborán tál teljesen meghódította a nagyközönséget. Papp Jenő, a lap medern szellemű kitűnő főszerkesztője kizárólag a Magyar Nők Lapjá-ban írja ismert művészi szinikriIlkáit,,amelyek „Színházi Krónikák" címmel jelenaek meg. A nemes irodaimi versenyben az első helyem vezet ma a SÉök &.apja és ezt a helyet meg is fogja tartani, mert a magyar írók szinejavának válogatott írásait közli s emellett gazdag rovataival érdekese~>bnél-érd< kesebb meglepetésekkel szolgálja a közönség igényét; Ebből az átalakított áj lapból minden érdeklődőnek ingyen kü!d mutatványszámot a MAGYAR hők lapja I kiadóhivatala, Budapest, IV., Ferenciek-tere 7, Kérje« mutatványszámot! Ibolyák közül 1 rat: Novak Mária. ( A kis Zalától alig pár lépésre . illatos, szelíd ibolyát szedek. 1 Fölöttem vidáman madárka röppen s a napsugárhoz egy pille lebeg. A fény elönti arannyal a tájat. A lankákra zöld vetés borul. Kócos hajammal játszadozik a szél s az arcom mégis, mégis elborul. s A Zalavölgyhől most messze látok: * Látom azokat, kik elől járnak, kik véres arccal lebuknak az élen, kik sebes karral is visszavágnak. Kiknek nem nyílik azért a tavasz, hogy itthon szárbaszökjön a búza ' s a bokrok alján ilíetos kéken > kinyíljon nekünk az ibolya. ' Kiket Híjába várnak jó anyák. Fiatal szívóik tűzpiros vére kemény, orosz rögökre fagyott vagy becsurgott a Donee vizébe. L — Tekintetem büszke fájdalommal Kelet messzi egére tárom ( W virágszorító két kezemet forró lelkű imába zárom. i S míg mellettem csobog a Zala s rügy pattan az árokparti bokron, a szélbe szórva sírjaikra küldöm J j illatos, sötét ibolyacsokrom, ‘
