Zalamegyei Ujság, 1943. április-június (26. évfolyam, 73-144. szám)
1943-04-09 / 80. szám
% ZALAMRGYHf UJCÁG P. Gsávossy Elemér helyett Na^y Töhötöm tartja a zalaegerszegi lelkigyakorlatokat Mint előre jeleztük, csütörtökön délután, illetve este kezdődött meg a zalaegerszegi, értelmiség és az iparostársadalom háromnapos lelkigyakorlata. A három napos lelkigyakorlatot- P. Gsávossy Elemér, váratlan, súlyos megbetegedése miatt. Nagy Töhötöm, az ismert budapesti szónok, a Kálót egyik országos vezetője tartja. A helybeli értelmiségek közül szép számmal jelentek meg a lelkigyakorlaton, amelyen Nagy' Töhötöm ragyogó Fantáziával beszélt az Istenről, összehasonlította az emberi képzelet által felmérhető nagyságokkal az Isten végte- ségét és nagyságát, amelyet ha egyszer az ember megismerhetne, nem lenne szüksége semmire és senki másra, mert minden pillanata az Isten iránti imád ás lenne. Ez az oka annak is. hogy a mennyországban nem vétkezhetünk, mert eltelünk az ő végtelenségének nagy - ságával, amihez viszonyítva az ember felmérhetetlenül és felfoghatatlanul kicsi. Az Isten a leghatalmasabb' és a legnagv- vonahíbb, de egyúttal a legaprélékosabb is. <) a legnagyobb művész, aki a természetet alkotta. De legnagyobb ereje a halhatatlanságban van. Öröktől fogva volt és örökké lesz. Minden nyelven beszél és mindenhol jelen van. 8 amilyen nagy, éppen olyan végtelenül kicsi tud lenni és napról-napra közelei))) jön hozzánk. Ezért adta a kegyelmeket 'és ezért adja nekünk a testét és a vérét. Jót ismeri minden gondolatunkat és cselekedetünket, de hallgat és egyszer mindent számonkér, amely elől nincs menekvés. Éppen ezért vonjuk le a végtelenségének jelentőségét és életünkkel igyekezzünk a kegvelmeire érdemesek lenni. Este 8 órai kezdettel a helybeli iparos- társadalom részére tartott lelkigyakorlatot, amely előtt Horváth Ferenc ipartestületi elnök üdvözölte Nagy Töhöfömöt és Mindszentv József pápai prelátust. Majd Nagy Töhötöm j tartotta meg első elmélkedését Istenről. Ma délután 5 órakor temetik Kaltróy alezredest — Csáktornyái tudósítónk telefon jelentése. — Ma délután 5 órakor temetik Kaltróy: Antal m. kir. alezredest, a volt Csáktornyái helyőrség parancsnokát, akit a várostól adományozott díszsírhelyen helyeznek örök nyugalomra, a Csáktornyái temetőben. A hősi halottat nagy részvét és szívből fakadó mélységes gyásszal, de egyúttal büszkeséggel is helyezik el az ősi magyar földbe,\ amelyért vitézül harcolt és életét áldozta. Levél Göcsejbő Levelet talán mindenki vár valakitől, de nem mindenkinek, visz a posta. Ezért Van sok csalódott ember. Nálam, mint mindig,T most is fordítva történt. Nem vártam és mégis kaptam. Mégpedig a Nagy alföldről. Kelt: Mező- berény. A levelet előttem ismeretlen kéz írta. Az aláírás csak ennyi: »Icuka«. A levélíró úgy írt hozzám, mintha ismerősök volnánk, de arról, hogy honnan ismer, mélyen hallgatott. A pár soros bevezetés után megírta, hogy MezŐberény Békés megyében van, s hogy Békés megyének jelenleg nincs/ lapja s így kénytelen fős árosi, vagy más megyei lapokat olvasni. Azután bemutatta faluját, amelynek háromféle lakossága van: magyar, német és tót. Szerinte, ez az oka annjak,t hogy Mezőberénynek nincs »tájszólása«. Továbbá megemlítette, hogy náluk regen vol tak »fonókák«, amely abból állt, hogy a falusi asszonyok és leányok kibéreltek egy szobát, amelyet zsírral, szalonnával, vagy mákkal fizettek, ahova azután összejöttek »fonni«. De meglátogatták őket a legények is, ahol nagyszerű alkalom volt az ivásra, aminek aztán legtöbbször véres verekedés volt a vége. Ezért a hatóság végleg he is tiltotta. De nemcsak) a fonókák szűntek meg, — írja tovább — hanem a velejáró fonás is. Most, legutóbb, TÓTH GYULA úri és női szabóságából Kész nőikabát és ruhaosztály Uridivaf és 8zöveteladá‘ a műkedvelő ifjúság egy színdarabot adottá elő, amelynek egyik jelenetében »fonnak« a leányok. S mikor a leányok leültek a rokkák mellé, az idősebi) asszonyok legnagyobb mulatságára, visszafelé forogtak i rokka-< kerekek, ugyanis a leányok most ültek először rokka mellett, amit erre az alkalomra valahonnan a padlás valamely zugából kerestek elő. (Majd néhány sorban bemutatta Endrőd-öt, amely — mint írja — Békés megye legnagyobb kubikus városa, ahol a férfiak csak a téli hónapokban vannak otthon, nyáron munkát vállalnak az ország minden részén. Lakói elnyújtott, éneklő hangon beszélnek. írt egy keveset Köröstarcsáról is, amelynek lakói halászattal foglalkoznak, akiket a mezőberényiek! »halkörmölők«-nek neveznek. Ezekután arra kórt a kedves levélíró, hogy írja én is valamit Göcsejről.) Kedves Icuka! Maga ismeri az örök törvényt, amit Isten alkotott: »Először vetni, azután aratni, először adni s azután várni.« Éppen ezért szívesen teszek eleget kérésének, bár nem írta meg, hogy melyik oldaláról mutassam be Göcsejt. Nem tudom, kielégíti-e az, ha lefestem Göcsej hegyes- : völgves vidékét, ha írok járhatatlan útjairól, amely száraz időben portengér, esős időben pedig feneketlen sártenger. Avagy kielégíti-e az. ha írok Göcsej égbenyúló kilátóiról, melyeknek versekkel, dátumokkal, nevekkel teleírt deszkái és gerendái okiratszemen igazol ják sok magyar író és külföldi vendég látó-» gátasát, akiket idevonzott ez a begyei vei-völgyeivel olvan csodálatosan szép Göcsej. \ agy a nép szokásai érdeklik? Talán az lesz a legjobb, ha bemutatom1 minden oldaláról. Bemutatom a hegy óit-vö'- gyeit, falva it, : 'elszórt vályogházaival s annak lakóival együtt. Bemi’ta om ársaclalmi életéjt auiak sejtjeit, az egyént, már amennyire T-eke' « sikerül. Először is göcseji utazásom ee !cg-i szebb emlékérő' írok: egy göcseji d> ,ótorról. Igaz, hogy a disznótorról ívem tavasszal) kell írni, de ez nekem olyan feledhetetlen1 emlékem, hogy mégis csak ezzel kezdem göcseji levelemet. 1943. április 9, Hogy milyen körülmények között kaptam meghívást a disznótorra, az most nem fontos, sokkal fontosabb, hogy ott voltam. Nem voltunk sokan, de azért jóléreztükl magunkat. Szokás szerint evéssel kezdődött, ivással folytatódott. Koccantak a poharak, a) a hangulat is emelkedett. A férfiak letárgyalták, hogy a levágásra került disznó mennyi kukoricát evett meg* az asszonyok pedig arról beszélgettek, hogy> mennyi zsírja lett. Egyszercsak a fiatalság ajkán felcsendült a nóta: »Akácos út, ha végig megyek rajtad! én...« Valaki közbeszólt: — Más nótát, valami időszerűt. A következő percben már felcsendült: Zsindelyezik a kaszárnya tetejét. Mind elvitték a legények elejét, Maradt itthon kettő-három nyomorult, Rátok, lányok még az ég is beborult. A nóta elhangzott és ekkor a házigazda C5 o egyik kedves leánya felállt: — Ez a nóta már a múlté — mondta — ez a nóta, — bár háború van — elvesztette időszerűségét, mert ma itthon maradt nyomorultak nincsenek. Ma mindenki katona, mindenki harcol. Egyik a harctéren, a másik itthon. Az egyik íegvverrel, a másik kaszával,, vagy kapával. Ma mindenki katona, nemcsak a férfiak, hanem a nők is. Anyák leányaikkal egyformán. — Hát a mi vendéglátó kisasszonyunk hogyan harcol? — kockáztattam meg a kérdést. — Hogy én hogyan harcolok? — kérdezte — Ha érdekli, megmutatom — s ezzejf egy másik szobába vezetett bennünket. — Én így harcolok — mondta s leült egy szövő-; szék mellé. Álig tudtam szóini a csodálkozástól. — Nagyon szép — mondtam —. de sajnos, ennek most semmi hasznát sem veheti, mert nyersanyaghiány van. — Az igaz, de mi segítünk magunkon. Nem kell mindent az államtól várni, -termelünk lent, kendert, tartunk néhány birkát s így nyersanyaghoz jutunk, amit azután iel• fonunk és megszövünk. Ez a mi hazafias kötelességünk. Munkánkat gyümölcsöztetni hazánk javára. Termelni minél többet, kenyeret, nyersanyagot, s ha kell olajat is. Szinte csodálkozásba ejtett ez az okos beszéd. Mert bizony ilyent, ettől a kultúrában olyan szegény Göcsejtől nem vártam. Később megtudtam, hogy ez az értelmes leány népfőiskolát végzett. A disznótor elmúlt, de én sohasem fogom elfelejteni. Azóta sokszor elgondolkozom. Milyen nagyi érték volna nemzetünknek, ha minden faluban volna egy ilyen népfőiskolás egyén, aki a hosszú, téli estéken, disznótorok, vagy egyéb összejövetelek alkalmával, szinte észrevétlenül oktatná a falusi ifjúságot, s ezzel beoltaná lelkűkbe a boldogulásunk egyik legfontosabb tényezőjét: a műveltséget. Polgár Lajos.;-----—mi Bunda, boa akkor jó, ha Lakj szűcstől ?aló Bundák nté^ék után, mikádók bélelése és gallérosa iegolCí>or»b n ifj.Laly Sándor ^Ácsmesternél készülnek ZALAEGERSZEG Beth’"!!'’ G ) >r-u ó. sz.
