Zalamegyei Ujság, 1943. április-június (26. évfolyam, 73-144. szám)
1943-06-05 / 126. szám
1943.J június 5. ÄkLAMEGYEI ÚJSÁG millióra, vagy Argentína lakossága az alig fel millióról 13 millióra. ‘ Ám ez az ugrásszerű fejlődés nem szorítkozott csupán a feliér világrészekre. Kínának például '1600 körül'még erak 160 millió lakosa van, ez a szám azonban a megjelelő települési terüle'.e.c hiánya, a pusztító háborúk,, iélpnségck,. já: yáuyok és áradások elleaére napjainkban már elérte a 430 milliót. Indiában 1.800 körül 170 millió ember élt, 1940-ben pedig, anélkül, hogy az éjetíenatartási lehe- tő,ségc|>bejii lényege?, javulás következett volna lep 40.0 millió., A japánok száma 1800 ótű 20 millióról 80—90 millióra emelkedett és Tokit) Osakával együtt New-Yorknak és Londonnak is veszedelmes versenytársa lett a nagyvárosok statisztikájában. A kicsiny, de termékeny Jáván az 1854-ben kimutatott 10 millió malájjal szemben ina 35 millió él. De mi következik ezekből a kevésbé ismeretes, dé annál jelentősebb számokból? Ha hiás nem, legalább is az, önmagában is valószínű tanulság, hogy az 500 millióról hirtelen ugrással 2000 millióra felnnövekedett és a természet törvényei szerint előreláthatólag számában továbbra is gyarapodó emberiség fennmaradását és jólétét csak a tervszerű munka iés a világ nyersanyagkincseiben való méltányos részesedés bizonyíthatja. Ha az emberiség életfeltétele a föld nyersanyaggazdaságának feltárása és igazságos elosztása, az emberiségi ki is fogja magának harcolni ezt az elemi életfeltételt, mert az élet alapvető természettörvénye, hogy gondoskodik magáról. Töhötömlce véleménye a világról XX. vélemény. Kedves Nénik, és Bácsik! Ne tessék félreérteni, hogy ilyen sokáig" nem jelentkeztem, de nagyon el voltam foglalva, ami nem is csoda, ha számításba vqsz- szük, hogy most vagyok hét hónapos és, éppen azon töröm a fejem, Hogy miképpen L tehet a kocsiból kimászni. Már háromszor majdnem sikerült, de aztán édesapukám elcsípett és. jói rám húzóit. Persze, én nem sírok ilyenkor, mert nem tartom 1 ildomosnak az ilyen! dolgokért sírni. De nem tudom megérteni,, hogy miért ellenzik, hogy én kiszálljak y kocsiból? Vagy ha nem akarják, hát minek az ördögnek csinálták olyan sekélyre, hogy alig ér a combomon felül? Sajnos azonban, látnom keli, hogy nagyon rosszmájnak az emberek, mert most, hogy én ne léphessek kij a kocsiból, kitalálták, hogy meg keli kötözni engem egy buta szijjal. Tessék elképzelni, hogy mit érzek én most, amikor ide-oda mászkálni akarok, de nem lehet, mert meg vagyok kötözve. Felállók ugyan, de Idába minden erőlködés, amikor hol az egyik, hol a másik oldalamon ránt rajtam az a nyavalyás szíj. Sokszor annyira elkeserít a dolog, hog> sírni tudnék. De nem vagyok én erre hajiadé, mert nemi szeretem, ha becéznek, inkább éneklek. Ha ez jobban tetszik édesanyukámnak, akkor esek hallgassa, amíg meg nem jön édesápukáni, aki azonnal felvesz és azt mondja: drága kis angyalom, aranyos kisfiam. Úgy szeretek nála. Mindig felnyújt magasra, ahonnan vissza- nevetek rá. Olyan régen módiam cl már a magam! véleményét, hogy egy másik újítással kapcsolatosan is kell valamit mondjak. Ugyanis nemrégen édesanyukám vett nekem olyan ruhát, aminek nincsen szár a és így az egész Gombocskámat sütheti a nap. Olyan jó benne lenni. Persze, kaptam hozzá rövid fehér harisnyákat és kis szürke cipőt is. Hát ezt már szeretem. Végre valami, ami nekem is tetszik, de az a, derékszíj, az nem tetszik! Ugyanúgy nem tetszik, ha sárgarépát kapok. Édesapukám azt mondja, hogy ő sem' Főzzük így: o Egy liter hideg vízbe tegyünk 3 evőkanál Franck cikóriakávét. • i3kv?i--í ■ • 'JáklÓi'o Forraljuk körülbelül 5 percig, míg a habja teljes fő. Egymagában fagy fejjel keverve kitűnő f >t»ift*aiÉi>i« b m««"»■l^^r^^r||^irinin.^[|nirirrif.^riri--yrrlrr''--> ^"n^rnnrn^nrrinrtPirirtfWki ette meg az efféle répaféleségeket s magam is rájöttem, hogy sokkal jobbján érzem magamat, ha olyat kapok, amit szépen megeszegetek és megrágogatok a négy fogacskámmal, ami mar vau. Olyan jókat harapok vele, hoíxy az csoda- . Most legkedvesebb szórakozásom egyébként, hogy a kocsimban felülök és feltérdelek, amikor édesanyukám tologat az utcán. Ez igen, ez komoly szórakozás, akár reggeltől estig is elsetalgatnek, csak az a baj. Hogy nagyon keveset ér rá edesanyukám. Csak az nem tetszik nekem, hogy mindem néninek olyan feltűnően piros a szája. Azt mondja édesapukám, hogy azt úgy festik ki.: Csak azt nem tudja ő sem megmondani, hogy, mire jó az, mert azzal nem lett még egjj tetszett jobban, mint a pirosra mázolt száj tetszett jobban, mint a pirosra mázolt szál nélkül. De nem akarok niagyon belemerülni at dolgokba, inkább, mindenkinek b ékess égés kéz- csókot küld: l i • Töhötömke*
