Zalamegyei Ujság, 1943. április-június (26. évfolyam, 73-144. szám)

1943-06-05 / 126. szám

mozi és IRODALOm Irta: BITA JÓZSEF. lesz az a joguk, hogy műveiket ne engedjék megfilmesíteni, avagy pedig: csak az ér t i ^ hogy az összehasonlítás eredménye u rnái é ei- hűebben bizonyíthassa a mozikultúrával szem­ben a költői irodalom fennsőbbségét. Amióta megszületett a honi film, azóta *— technikai fejlődésről ezúttal nem beszélve -— pulzusán tartjuk ujjúnkat, hogy pontosab­ban figyelhessük eszmei fejlődésének ér veré­sét. Sajnos, ezt az érverést igen gyakran meg­lehetősen bágyadtnak, vagy szeszélyesnek ta­láljuk, aszerint, hogy számos esetben eszmei (tartalmáról lehet-e beszélni, vagy sem, avagy, mert csak külszínes ötlethalmazból épült fel, .vagy pedig izgalmas kalandsorozatbó!. S mind­járt készen is vagyunk azzal a megállapítás­sal, hogy az ilyenfajta mozidarabok élete csak addig tart, ameddig a gomblyúkba tűzött vi­rágé. Céljuk pedig láthatóan az, hogy ügyes reklámmal, lehetőleg minél szélesebb népréteg pzámára mutogassák azokat, kétségtelenül az anyagi nyereség érdekében. Mindazok tehát, akik az irodalmi és esztétikai kielégülés ma­gasabb szempontjából nézik meg az új dara­bokat, ilyenkor üres élménnyel távoznak az előadásról. Ez a jelenség jobbára az üzleti film­gyártásnak a hibája, ami annál nagyobb, ha meggondoljuk, hogy a merőben irodalmi al­kotások különben is soha, vagy a legritkább esetben vihetők ugyanazzal az élmény hatással és értéksúllyal vászonra. így például számos fel nem sorolt honi, vagy külföldi irodaim’ alkotás filmváltozata nem tudta megközelíteni az írott mű gondolatának és nyelvének ama szépségét, ami éppen örökérvényét jelenti (ezeknek a műveknek. Ellenben sajátsáén?, hogy a film éppen olyan témakörben talál és talált a multiján is önmagára, amit a filmgyártás középkorából majdnem mindnyájan ismerünk, s ami általában a ponyvairodalom remregyén- íermékeit képviselik. Ki ne emlékeznék a Ju­dex, Burlingtoni jaguár, Cynabar, Amerika leánya, vagy mégkorábbi időről a Fantomas, Rocembole-sorózatokra ? Valljuk meg, ezek a fantom-darabok a legidegtépőbb felfűtöttség hangulatát biztosították, mint a nemzetközi mozihatás-darabok igazi példányai. Kérdés, mi 'szükségé volt az emberiségnek mindezekre? Kétségtelen, hogy a veszélytelen izgalom iránti vágy a caligulai cirkusznéző korából átterjedt a szépkultusz huszadik századbeli ci- vilizáltjaira is, mint valami élettani jelleg­zetesség, ámde éppen ennek, a nemzedékekkel újraszülető, alacsonyabb ösztönösségnek fark­nyúlványát kellene intézményesen ollózni, mert amit egyebek mellett a 18. és 19. század iro­dalma és zenéje produkált, az emberiség di­csére és gyönyörködtetésére, annak hallatlanul művelő hatásával szemben a ponyva papír- ,s filmirodalma könnyelműen megengedett me­rényletnek számít. Végeredményben: a mozí- kultúra: kiancsalítója a tiszta irodalom jel­lemképének. Az irodalom, látszólag, a mozigép és mozi­vászon révén egyszerűen technfizálódott: át­alakult mechanikus zenei látványossággá. A gondolat — képszerűsödött, ami nem egyéb tisztán ncpszórakoztató alkalomnál. Va­Bunda, boa akkor jö, ha j Laky szűcstől való ! Bundák mérték után, ( mikádók bélelése és g&llémása legolcsóbban ! ifj.Laky Sándor ! szócsmesternól készülnek t ZALAEOERSZEO |í Bethlen Qábor-u. 5. sz. t lóban azonban semmi kétség, hogy a fajtiszta irodalom, a maga eszmei és nyelvi mélységé­vel megmaradt irodalomnak, míg a mozi^ ami ugyan, a szövegkönyv szempontja alapjai az irodalomból táplálkozik, a unnak útjáról, de jelentőségétől is eltér. Hivatása az volna, hogy az irodalom érdekeit előbbre vigye azonban az irodalom művelő, nevelő és szórakoztató kölcsönösségeiből a legszívesebben veszi a leg­utóbbit, akár önkéntelenül a mozisajátság al­kalmatossága miatt, akár pedig, tudatosan, a kasszasiker érdekében. S ennek a gondolatnak görbéje visszavisz bennüket a honi filmgyártáshoz is. Vessük fel a kérdést: miért panaszkodnak írók és mozi- látogatók, alkotók és szói akozó k arról, iiogv »magyartalan íihirgyártók« élősködőéi a tö­megek félrenevelt, elrontott ízesén? Frrr* \ kérdésre túlnyomórészben az ötlediauís es a színpadi hatás hangulatában kigyartott Hím­jeik célja adja meg a feleletet. Milyen jogon kívánhat megfelelő értékelést például az a film, amelynek gyártása, mondhatni, a karzat közönsége kedvéért, a kultúrnéző érdekének teljés mellőzésére történik? Mert gyönyörköd­tetésre kevésbbc. A mozi teljesen külön világa hozta r;.a- gával, a maga látványossága számára a színes képeket, a hangot és a trükkfelvételt, ahol minden más körülmény másodrangúvá válik. Az irodalom eszmei szempontjának reásod- rangúsága mellett szól az, hogy a legtöbb esetben a szereplő színészek egyéniség, sőt testalkata szabja meg, milyen legyen a darab, benne, mondjuk, egy gróffal, két, civodó la­kájjal, egy csavargóval, aki történetesen, min­dig nagyszerűen énekel, meg egy szakácsnővel, akinek “a kedvéért a darabhős mindig éppen olyan, mint á szerepet vállaló egyéniséze. így azután, ha új filmről értesül az »irányított« ízlésű publikum; már jóelőre tudja, hogy a friss darabban hány szakácsnő, me<r énekes szépasszony, ideiglenesen cserbenhagyott arany- hajú kisasszony fog szerepelni. A tárgyilagosság nevében azonban szol­gáljon »testre szabott« honi filmjeink ment­ségére, hogy a szerepkenek az egyes jellegzetes szereplő számára való elképzelése tulajdon­képpen nem is volna lényeges hiba, hiszen a régi jó bekevilag külföldi filmjei is erősen, magukban hordták az ilyen értelmű céltuda­tosságot s ha végigelmélkedünk a tíze3 évek­ben virágzó Henuy Porten-filmek bájos, több­nyire alpesi történetein, a \aldemar Psylander számára fenntartott elegáns világfiszerepeken, a Max Linder részére előírt komikus szerep­körön, ott ugyanezt a jelenséget láthatjuk. Csak ott a baj! hogy nálunk mintha kizárólag az ilyen rögzített szerepkör számára írnák a darabokat, abból a célból, hogy az ismert* énekesből következetesen csak a hangot hoz­zák ki, a komikusból a humort és a hosszerel- mesből a páthoszt, míg a tartalomszeruse g kérdése háttérbe szorul. Még világosabban: a moziirodalom nem áll a szép­irodalommal abban a szoros kapcso­latban, amely kapcsolat egymás ki­egészítését biztosíthatna, akar esz­meiség, akár iránybeliség szerint. Megállapítható tellát, hogy a mozihatás és a képszerűség egészen mást kivan, mint ami az irodalom hivatása. Mindkettő végeredményé­ben egészen inás világot jelent. Kérdés ezek. után, hogy a moziirodalom, akár presztízsből, akár lelkiismeretbal, köteles-e alkalmazkodni a költői irodalom, szorosabban a feldolgozott mű színvonalához, vagy pepiig, a kritika, nem­különben az izgalom és szórakozás után vágyó tömegek verdiktje alapján végérvényesen el- nyerje-e cselekvő autonómiáját. Ha igen-nel szavaznának, akkor egyszersmind cukorra szH- jelválaszthatjuk a mozit az irodalomtól s ebijén az esetben a költői művek alkotóinak níeg­Légoltalmi Liga felhívása! A Légoltalmi Liga helyi csoport elnök­sége felhívja a varos összefüggően beépített területén fekvő 1. és II. légo. csoportba so­rolt vagyontárgyakat, úgyszintén a háztulaj­donosokat és lakókat, hogy a gyújtóbombák hatásának csökkentésére — a padláson tárolt homokmeraiyiségen kívül — az egy és két szobás lakásokban legalább kétszer 5 kg., a három- és ennél többszobás lakásokban leg­alább háromszor 5 kgr., továbbá az emeletes épületek minden lépcsőházában emeletenként háromszor 5 kgr. száraz homokot ke l készen­létben tartani. A nem lakás céljaira szolgáló helyiségekhez (például: műhelyek, raktárak, üzletek, irodák, stb.) az alapterü'ei minden megkezdett 30 négyzetmétere után kell 5 kg. száraz homokot tartani. Lakásokban a homokot az előszobában, ha pedig előszoba nincsen, valamint a nem lakás céljára szolgáló helyiségekben a szabadba nyíló bejárati ajtó közelében kell elhelyezni úgy, hogy' az átnedvesedéstől a lehetőséghez mérten védett legyen. Lépcsőháziján a homokot úgy kell elhelyezni, hogy az a szabad közlekedést ne akadályozza. A homokot, a könnyű szállítás és kezelhe­tőség céljából, 5 kilógrammonként megfelelő méretű és erősségű papírzacskóban, vagy más, e célnak megfelelő anyagból készült zacskóban kell tárolni. A homok készenlétbentartásáról és a zacs­kók beszerzéséről a bérlő (lakó), a lépcsőházak részére szükségességekről az ingatlantulajdo­nos köteles gondoskodni. A homokzacskók töltéséhez szükséges ho­mokot a bérlőknek az ingatlan tulajdonosa tar­tozik rendelkezésre bocsátani. Felhívjuk a légoltalmi vezetőket és ház­csoport parancsnokokat, hogy a fentiek meg­történtét ellenőrizzék addig is, amíg a hivatalos ellenőrzés megtörténik. Egy úttal közöljük, hogy június 15-ike után házról-házra járva ellenőrzik az oltóhomok elhelyezését és akinél mulasztást állapítanak meg, a fennálló rendelkezések értelmében, szi­gorúan megbüntetik! Tehát most már saját érdekében mindenki tegyen eleget a szigorú rendelkezésnek. 10 éve annak, hogy az emberiség egyilci legveszedelmesebb ellensége, a malária ellen hathatósan védekezni tud az orvos­tudomány. — Képünk a malarial azt. h or­dozó szúnyogot ábrázolja sokszázszoros nagyításban. A Magyar Papiroaipari Nyersanyag- beszerző Kft. a hulladékpapirgyüjtés zalaegerszegi körzetére öskeresztény bizemányost Itenes. írásbeli ajánlatok közvetlenül a Kft. címére: Budapest, V., Arany János-utca 10. küldendők.

Next

/
Thumbnails
Contents