Zalamegyei Ujság, 1943. április-június (26. évfolyam, 73-144. szám)
1943-06-05 / 126. szám
2. ZALAMEGYE1 ÚJSÁG 1943. június 5. } A szovjet európai expanziós programmja Berlinből írják a Zala megyei Újságunk. Amerika egykori moszkvai követe, Josef Dawies, mint azt röviden megírtuk, a »Life«, című folyóiratban olyan formában nyilatkozik a szovjet háborús célkitűzéseiről, amely világszerte nagy feltűnést keltett. Az amerikai diplomata fejtegetései nem utolsósorban azért különleges jelentőségűek, mert moszkvai küldetése idején személyes tapasztalatai alapján, kitűnő információkat szerezhetett a bolsevista politika meghirdetett és rejtett céljairól. Az említett cikkben arra törekszik, hogy a bolsevista szövetséges hatalmi politikai törekvése iránt megértést keltsen saját országában. Céljának elérésére a Szovjetuniót magasku 1 túrájú állalmiak állítja be, amelyben teljes vall ás i- és politikai szabadság uralkodik. Szerinte Moszkva már régen felhagyott világforradal- masító álmaival, idegen államok belső egységét törvénytelen módszerekkel nem akarja többé zavarni, a nemzetközi szerződések és előírások betartásában pedig egyetlen állam sem múlja felül. Ördögi félrevezetéssel óhajt Da wies a szovjet territoriális expanziós programúinak híveket szerezni cikkében, amelyet a következő pontokban szemléltet: Az Atlantik-Charta meg- semmisítése mint „jóvátétel“ Egészen természetes, hogy Oroszország mindazt visszaköveteli, amit az első világháborúban erőszakkal kiszakítottak testéből. Dawies ezzel kapcsolatban elsősorban felemlíti a balti államokat, az egykori lengyel területek jelentékeny részét és Besszarábiát. Az európai fejlődés tökéletes ismerethiányában azl: a megállapítást teszi, hogy a németek az első világháborúban mindazon területeket elrabolták Oroszországtól, -amelyeket a nagy keleti, birodalom Nagy Péter cár ideje óta szerzett. Az okoskodó amerikai természetszerűleg tartja, ha a Szovjetunió »j o go s Örökse g é r e« igényt tart. Az amerikai diplomatának kétségtelenül semminemű sejtelme sincs arról, hogy ezúttal olyan területekről van szó, amelyek a versaillesi szerződésben megadott irányelvek alapján önmaguk döntöttek sorsukról es saját elhatározásuk a1apján felszabadították magukat az orosz uralom alól. Stratégiai határok primátusa az önrendake- zéssel szemben Dawies megállapítása szerint a Szov jetunió nyugati határán csupán stratégiai okból óhajt bizonyos területeket birtokába venni, amelyek esetleges európai támadással szemben biztosítanák. Határozottan kifejezésre juttatja, hogy a szovjet Finnország és Lengyelország jelentékeny részét követeli. Moszkva expanziós törekvésének jogosságát feltétel nélkül elismeri. A tengerszorosak kérdése Moszkva Európában a Szovjetunió számára életfontosságú területek bekebelezésére törekszik. Davvies ezzel kapcsolatban a skandináv államokat közvetlenül érintő jégmentes kikötőket, továbbá a Dardancllákat említi fel. amely utóbbiról megállapítja, hogv a Szovjetuniónak nagy fejtörést okoz. Az amerikai diplomata megállapítása mellett Törökország sem mehet el szótlanul, annál is inkább, mert a Szovjetunió területének megőrzésére esetleg bizonyos előretolt védelmi pozíciókat is követelhet. A Kuusinsn-elv Az amerikai diplomata végül is nem felejti el megemlíteni a bolsevista infiltráeió és expanzió különleges módszerét, amely abban áll, hogy »a Szovjetunióval határos államok önként kérjék az Unióba való felvételüket«^ Ez a módszer, amelyet Moszkva urai Kuusien bábkormányával először Finnországban, majd később pedig a balti államokban keresztülvitt, Európa országaiban egyhangú elutasítással találkoztak, annál is inkább, mert a moszkvai erőszakpolitika gyalázatos következményeiről pontos információkat szereztek. Az amerikai politika fejtegetései nyílt szó- kimondással, tehát cáfolhatatlan bizonyító erővel ismertetik azon territoriális és politikai háborús célokat, amelyeket a bolsevizmus Európával szemben kigondolt. Újból igazollak a kérdéssel kapcsolatban többször elhangzott ncmet megállapításokat. Európa többi népei egyre világosabban meggyőződhetnek arról a tényről, hogy Anglia és az Egyesült Államok tudatos beleegyezésüket a bolsevista raldóhadjáarat célkitűzéseihez és mindig jobban meggyőződnek, hogy csupán saját ka onai erőnk, haláltmegvető harc- készségünk és hadfelszerelési iparunk fokozott üteme mentheti meg kontinensünket az általános bolsevizálás szörnyű napjától. 150 év alatt négyszeresre emelkedett a Föld lakóinak száma Érdekes összehasonlítások egyes országokban Az újkori természettörténelem egyik legnagyobb csodája a technika korának beköszöntésével fellépő »emberözön«. amely évezredeken át tartó lassú fejlődés és sok súlyos visszaesés után a Föld lakosságának számát két és fél század alatt 545 millióról több, mint két milliárd 100 millióra sokszorozta meg. Híres tudósok mutattak rá, hogy itt nem valamilyen magától értetődő természetes folyamatról van szó, hanem valóban nehezen magyarázható, szinte csodaszámba menő jelenséggel állunk szemben, amelyet az egészségügyi viszonvok javulásává!, az életkor általános meghosszabbodásával és a járványok elleni küzdelem eredményességével csak részben lehet megindokolni. Mivel már a légi római világbirodalom is szokásba vette a gondosan végrehajtott nép- számlálást — mindenki tud Augusztus császár népszámlálásáról —, nem nehéz megállapítani, hogy mennyi ember élt ennek az akkori viszonyokhoz képest páratlan világ- birodalomnak területén. Nos, sokan bizonyára csalódottan veszik tudomásul, bogy a szinte az egész világot uralnia alatt tartó római Imperium lakosainak száma csupán 55 millió volt, tehát alig több, mint a mai Olaszország népességszáma. A külföldi rabszolgák időszámításával Itáliának akkoriban mindössze hat-hét mill ió lakosa volt és ez a helyzet majdnem 16 évszázadon át alig változott. Itália népességének száma csak 1880-ban érte el a 16 milliót, hogy a világháború után már a 40 milliós határt is átlépje, amelyről gyorsan 48 mi11 iúra emelkedett. A régi Egyiptomban a római uralom 1 i- rágkorában nyolc millió ember, a fáraók korában csak mintegy iiét millió ember éli.. Egyiptom népességszáma csak 1882-ben leple ál a nyolc milliós határt és ma körülbelül 15 millióra rúg. Miután teliál 19 évszázad nem tudott lényeges változást hozni, hatvan év alatt Egviptom lakossága hirtelen megkétszereződött. A Némethirodalom lakosságának száma 1800 körül, azaz Goethe idejében, 24 millió volt, 1900-ban azonban már elérte az 53 milliót, a világháború kitörésekor a 70 milliót,, ma pedig már közel jár a 90 millióhoz. Az angol szigetország népességszáma 1000 táján még csak 3 millió körül mozgott és miután egy pestis átmenetileg két millióra csökkentette, Erzsébet királynő koráig lényegében ugyanezen a szinten maradt. A 17. században azután 5 millióra szökött fel és ettől kezdve meredek ívben tör felfelé: 1750-ben 6 és fél millió, 1780-ban nyolc, 1800-bian; 10, 1800 táján 14, ma pedig már 48 millió, annak ellenére, hogy időközben hatalmas tömegek özönlöttek a gyarmatokba. Mondani sem kell, hogy éppen a nagy ki- vándorlási területek ebből a roppant nagyarányú szaporodásból különös mértékben kivették részüket. Pontos számítások sze-int. a nyugati népek (Oroszországot nem számítva) népességszáma 160 millióról 430 millióra emelkedett, ezenfelül azonban még mintegy 200 millió embert adtak a többi földrészeknek! is, valóságos szaporodásuk tehát kereken 370 milliót tesz ki. Ez magyarázza meg; hogy az Egyesült Államok lakossága az 1800 körüli öt millióról hogyan emelkedhetett a inai 130 nnivrrvriv ■ A kígyó fogaiból a méreg kis ü véges észébcl cseppen — és máris rendelkezésre áll a kígyómarést gyógyító szérum alapanyaga.
