Zalamegyei Ujság, 1943. április-június (26. évfolyam, 73-144. szám)
1943-05-20 / 113. szám
XXVI. évfolyam, 113. szám. Felelős szerkesztő: SZAKÁL FERENC 1943. május 20. CSÜTÖRTÖK. Zalaegerszeg hódoló szeretettel fogadta a hazatért honvédeket Én megismertelek benneteket és tudom, hogy valameny- nyien férfiak voltatok! — mondotta Závodszky százados Napok óta lázas izgalomban elünk, egymást érik szerkesztősegünkben az emberek, akik értesülést hoznak, vagy érdeklődnek a zalaegerszegi honvédek hazatérésének időpontjával kapcsolatosan. Nos, most már megírhatjuk, hogy várva-várt fiaink, a keleti hadszíntér rettenetes téli csatáinak legendás hősei már hétfőn megérkeztek városunkba, csak várni kellett néhány napot, hogy a különböző technikai nehézségek után, úgy fogadhassuk j őket, ahogy azt megérdemlik. Testvéreink! Hős fiaink, fogadtatástok »agy pillanatában nem tudjuk visszaszorítani szemeinkből szívünk örömteli fájdalmának kiesillanó könnycseppjeit. Hosszú hónapok lázas éjtszakái, gondtól terhes nappalai teltek eí azóta, hogy a város főteréről elindultatok)' tele életkedvvel, harci vidámsággal, hogy millió veszéllyel száljjaíok szembe a mi nyugalmunkért. a mi békessége» mindennapi munkánkért, a mi megbámult, de elégséges istenadta magyar kenyerünkért. Hosszú szenvedések és borzalmak vannak már mögöttetek, akik a földretelepített pokol minden borzalmai között állottátok meg helyeiteket olyan legendás hősiességgel, hogy könnyes meghatottságában és büszkeségében nemcsak a város és a vármegye, hanem az egész ország1' felzokogotí. Mi ekkor egy fejjel magasabbra nőttünk mindenkinél és titokban hálát adtunk a sorsunknak, hogy Csaba vezér csodás legendáinak katonáival egy megyébe tartoztunk. Ez a büszkeség most felétek sugárzó szerété then olvad fel, és ölei keblünkre benneteket, akik testben, talán megtörtetek a rettenetes harcok idején, de lélekben, tudjuk mindannyian, megerősödve viszonozzátok ölelésünket. Tudjuk, hogy sokan nem jöttekfj haza közüietek, akiket a rettenetes vérzivu- tar szeríedobált a hatalmas földiekén. Ezek legnagyobb része kórházakban várja a gyógyulást, n éh anyu L a hadifogság keserű kenyerén reménykedve álmodja a hazatérést és talán, néhány közüietek ott, a végtelen orosz mezők, kihalt és feldúlt, vérreláztatott humuszában pihenik ki a fáradalmaikat cs várják •zt a boldog feltámadást, amikor mind&nj ember megtalálja a másik kezét és kéz-kézbe fogva áíhink mindannyian az örök bíró elé, ahol elnyeritek az örökélet csodás pálmáját. Isten hozott benneteket! Ezek a gondolatok tolultak fel bennünk, »amikor szerdán este a vármegyeháza előtti gyönyörű katonamuzsikával szórakoztatta az ♦arodzenekar a város lakosságát, egyúttal jelezve, hogy közeledik az óra, amikor nyilvánosan és ünnepélyesen fogadhatjuk régen- várt testvéreinket. Innen, a megyeháza elől indultak el azután és megkezdődött a fáklyás, zenés takarodó. Ma reggel a nap is komoly, nyári kedvvel ébredt, a szél is elcsendesült nagy megillető- döttségében, amikor a zenés ébresztő pattogó ritmusai verték fel Zalaegerszeg ünnepi csendjét. Hamarosan megjelentek a zászlók is és város ragyogó, tavaszi pompában ünnepelt. Megkezdődött a fo^adtatási ünnepség Háromnegyed tízkor már najyszámú közönség verődött össze a gyalogsági laktanya udvarán. Ekkorra már ott sorakoztak a hazatért katonák Závodszky István százados parancsnoksága alatt és a zászlóalj itthon lévő egységei. Hamarosan megérkezett a vármegye élén Brand Sándor dr. alispán, a városi küldöttség élén vitéz Tamásy István dr. polgármester, Homoródy József ezredes, a leventeleányok küldöttsége, a vasútállomás küldöttsége, a postaküldöttség, az iskolák képviselői, a katonai alakulatok, az ügyészség, a bíróság és sokan mások. Pontosan 10 érakor érkezett meg báró Can dórnak Emil ezredes, aki fogadta a zászló- aljpáráncsnok jelentését, majd. beszédet mondott a hazatérő katonákhoz. — Büszkék vagvunk rátolc, — mondotta — mert nem egyszer említették illetékes helyen, hogy a zalai honvédek, mint a világ első katonája, mindenhol és minden körül menyek között, helyt álltak. A háborúnak azonban még nincs vége, a nagv erőfeszítéstekre még szükség van, hogv zászlónk győzelmesen felvonulhasson. Hosszú és kemény harcok vannak még vissza, amelyhez egy régi hadvezér szerint, három dolog kell: pénz, pénz, pénz. A mi győzelmünk befejezéséhez, én azt mondom, izzó hazaszeretet, a legnagyobb fegyelem és a legerősebb munka szükséges. \ A fegyelem a legfontosabb, mert csak így tudjuk a túlerővel szemben megállni a helyünket. Beszéde további során rámutatott arra, hogy ma mindennél nagyobb a kishitűség és a rémhírterjesztés, holott a múlt vBágháhom- val szemben összehasonlíthatatlanul kedvezőbb helyzetben vagyunk. — Nehéz bajtársi kötelességemnek kell még eleget tennem, mert sokan voltak, akik elindultak veletek, de sajnos, nem jöttek visz- sza, mert életüket és vürket áldozták fel a hazáért. Áldozzunk emléküknek pár percnyi magunkba szállással. (Itt a közönség felállt, a katonazenekar pedig el játszotta a Magyar Hiszekegyet.) Dr Brand Sándor alispán beszéde A vármegye alispánja a vármegye minden lakosa nevében mélységes szeretettel és ragaszkodással köszöntötte a hazai, ér őket, akiivért az elmuit egy esztendő alatt sokat aggódott a vármegye minden lakosa, de büszkeség is. töltött el bennüket, — mondotta — amikor hallottuk, hogy még a hátvédek védelmezői is a zalai honvédek voltak. — A félmilliós Zala vármegye jnevéban ígérem, — mondotta emelkedett hangon — hogy' a hősök emlékét úgy őrizzük és ápoljuk, ahogy azt ezer, éves történelmünk hagyománya előírja. Legyetek oszlopos tagjai a békés, teremtő munkának, hogy a szükségleteket úgy a magunk, mint a szövetségeseink részére elő tudjuk teremteni, hogy aztán a győzelem után boldog és megelégedett napokkal szolgálhassuk a haza üdvét. A polgármester meghatott üdvözlése Vitéz Tamásy István dr. polgármester beszélt a város nevében: — Az en erőtlen szavam gyenge lenne ahhoz, hogy az eddig hallottakat’ kibővítsem, gyenge, hogy kifejezze azt a végtelen, hullámzó érzéstömeget, ami az elmuit esztendőben athullámzott a lelkűnkön. Beszéljen helyettem a közönség, beszéljenek a boldogok, Áfe»: 10
