Zalamegyei Ujság, 1943. január-március (26. évfolyam, 1-72. szám)
1943-02-27 / 47. szám
B. ZALAMMW BJSiC 1943. február 27.* Dante utján előre... P. Fekete Géza riportja a keleti hadszíntérről j j : I, y (Elnézést kérünk kedves olvasóinktól, hogy Igen nagy, lélegzetvetel után most jelentkezik) p frontriporter, de „.. szabadjon azonban az ódium egyrészét átutalni csekkszámlán a tábori, postára, amely kurtán kijelentette, hogyjt a tábori postaküldeményekért nem vállal sem- minnemű felelősséget. Márpedig a küldemények tábori posta útján indultak el. Na és ki {tehet róla, ha a háborúban néha lőnek is, haf éppen nagyon unatkoznak, a Don-parton? Azóta fúl pedig mindezekért a mulasztásokért tessék felelősségre vonnni Sztálin bácsit* aki a klasszikus műveltéség hiányában nem tudta és nem tartotta tiszteletben a régbevált re-( eeptet, hogy »inter arma silent musae«, vagy; háborúban szünetel a ?művészihlet, viszont ennek cáfolatául és élő bizonyítékául be kell vallanom, hogy ezentúl én is kénytelen leszek a fenti állítást tagadásba venni, mivel az éló» valóság az, hogy Sztálin bácsiék igén ihlet ten orgonáitok naphosszán át, ami vászon ti ja mi ihletünket, a zenei élvezetünket vette él, Szóval, hát nem a fotoriporter a bűnös, hogy, olyian kevés sora látta meg a göcseji nap-* világot. Háry János az örökké élő tanúm,; hogy öt levelem és ebben öt riportom esett; áldozatul a kiéhezett farkascsorda támadásának, amelyek, miután kocsistól felfalták a sof- fŐröket, a kocsi rágógumimból készült ke-! r,ékabroncsain vesztek össze s eközben terí-* tettem le őket üres pisztolyommal.) , . 1. Bevallom, néha téved az ember! De mégsem egészen tévedtem, amikor Dévényi Nagy Lajost megcáfoltam, hogy nem Tarnopolból! indult el, hanem Tarnopolba érkezett! miután megérkezett és sokat várt (nem a regény karakterisztikus hőse, hanem a fehér* sereg, akikről már első cikkemben is írtam), és még többet látott, ha nem is akart, Ós] rengeteget nevetett, lévén a szomszéd eín-i pár tele olaszokkal, akiket níű-macskanyá-} vogással igyekeztek indulásra bírni, hát el isi indultak, de északkelet felé. A mozgás mari éltető» elemünk, van tehát öröm, ha robogunk mi is. Már pedig robogunk s hozzá: jegy nélkül. (Tessék megpróbálni idehaza!) Nem zavar, se kalauz, se ellenőr, hát ráérünk lesni ^ nyelvtörő állomásneveket. Igaz, hogy Bogdo- nowka ezt kikéri magának, hiszen egészen! szépen ejthető becézve is. Na becézték is ele-{ get, amikor órák hosszat veszteglettünk az) állomásán. Csodálkozom, hogy el nem tűnt a földszínéről szégyenéban. Sejtem, hogy Povvo- loczyka szemérmesebb volt, mert az eltűnt: a föld sáros színérőről s csupán dugóhúzóvá, csavart vasrúdak s valamikor téglának ne* vezeti cserépdarabok hirdették az üszkös tör-j melékek között, hogy egyszer volt, hol nem: /volt, volt egy Powolofezyka, amely Oroszországban egy elég jelentős vasúti csomópont volt. Lassan leszáll az est. Grebschany, Schmerinka már csak ködösen fut át szemeink / előtt s általános a csodálkozás, amikor Gni-V vánban este kivilágított várost láttunk meg., HA LESZÁLL AZ ÉJ.*, \ aj jón mi történik akkor a muszkaföldön? Ha leszáll az éj, akkor a vonatban isj és az egész európai Oroszországban éjtsizakjíj van. Természetes, hogy ilyenkor azok, akiknekf a háta alatt majd, hogy a fű ki nem nő aí sok alvástól, azok ilyenkor már unatkoznak! az álmatlanságtól. Márpedig ez nem jó ígyvj Éppen ezért keresnek maguknak egy-egy. »PaMagyar honvéd megközelít egy ellenséges fészket a keleti fronton. lit«', akit nyugodtan »áldozatnak i*. lehet nevezni. S ha akad, kész az ejtsz kának. Kezdi' egy, válaszol legalább kettő 9 la san kialakul) laz áldozat, akinek azután egyhamar nincsj nyugta. Ki-ki nyugalomban ... Tvi fenni a csomagtartón. ki lent az összehúzott üléseken. S' lassan a csituló nesz egyenletes szuszogáísbif megy át. A szuszogásokból pedig egyre dinamikusabb erővel előretör a horkolás. Több se kell, hogy kitörjön a botrány. Elkez/ik az álhorkolók is a hallott melódiákat. Előbb1 egy, később kettő, azután az egész. A vége persze; laz, hogy felébred az igazi tettes. Azután folytatódik tovább fenn az »emeleten«. A co- magtartó feletti fülke válaszfalat odakinn rács! helyettesíti. Mindkét oldalon pedig »bolfdogí szunnyadó« az akasztófahumor forrás innen crJ névre hallgatott s híűne annyi, hogy aznap eigyi heves szakvitában szörnyen elcsúszott. Tehá'i rájárt a rúd egész nap. Aztán, amikor ismét*f csend lett, újra kezdődött. Mielőtt azonban1 újra megkezdődik, megszólal az emelet: la kiszemelt »Palin«; fúl. Jelenleg a Pali, Gyula — Te, Gyula, alszol? — Igen! — Mer én is. — Hát akkor maradj veszteg! — Csak úgy megkérdeztem, mert elfelejtettem jó éjtszakát kívánni, és nem venném) ,a lelkemre, ha emiatt reggel rossz álmodról panaszkodnál. Rövid csend, majd ismét hallani: — Te, Gyula alszol? — Hagyj békét, oszt dögölj! — Egy igen fontos dolgot elfelejtettem megmondani. — No? — Csókoltál Sztálin! 'Általános röhej az egész ébredő v onalon. — Pukkadj meg! — Igenis, Gyulám. Parancsodra megpukkadok. De mi lesz akkor, ki fogja harcsa-; bajszú öregapádnak tolmácsolni kézcsókodat?, Pc a szaglószcrveidet is molasztálná az. — öregapja az öregördögnek, meg neked! Nyughass. — Na jó, aludj Te is, szép. álmokat! / Egy hang: S Rózsás Sztalin-csókokat! A szaporodó szuszogás az alvók számának emelkedését árulja el. Csak a humor virxasz« már ébren. , — Te Jula! — kezdi az előbbi. — Alszikl ■— mire a rácson újra átnyúl és úgy biztatja: Jula! — és meg se várja a pokolba küldő feleletet, bömbölve énekli: — Jajb de jó a habos sütemény! — A fene egye meg a habos fókedvedof* lelőllek, ha nem maradsz veszteg — tör Ui Gyula. — Na, csak olyat ne tégy, inkább v áld ha őszintén, hogy megennél egy. kis habos süteményt. — Eszek is, mihelyt lehet. — Hát Julám, holnap kapsz! — Te is! — Mit? — Cúgot! De legyen már eszed és aludj. — Te, Julám tudod, hogy nem Í3 lenn« rossz egy ki aludt tej, a habos sütemény-' hez! — Ha el nem hallgatsz, előveszem a revolveremet és modtam, hogy lelőllek. Az embernek már csorog a nyála, annit beszélsz. — De én is lövök! — hallatszik a mögöttes fülkéből. (Folytatjuk.) Apróságok a nagyvilágból Éppen 450 évvel ezelőtt ismerkedett meg európai ember a dohányzással, mégpedig Kuba, dohánytermeléséről ma is leghíresebb részén* >a mai Pinar del Rio tartományban, amely a jubileum alkalmával az örökké szivarozó Chujr- ehiiit díszpolgárrá választotta. , A tubák és cigaretta szavunk még most' fis ennek a két indián szónak emlékét Őrzi. * Az öreg földrészünkön kívül még egy) Európa van, egy 12 méter magas jelentéktelen homoksziget, a Madagaszkár és Kelet-,1 Afrika között fekvő Mozambik-csatornában.í Kontinensünk név rokonának, amelyet Francia- ország értékes guanotelepei és korallzátonyokkal védett kitűnő kikötői miatt Franciaor-. szag 18'97-ben annektált, ma is csak néhány; tucat lakója van. * Hollandia neve a nemet »Holz« szóval van összefüggésben és eredetileg erdős országot jelent. Hollandia elkeresztelésének idején Rajna torkolatának vidékét sűrű bozótos erdő borította. * A regi kínaiak a nyugati kultúrkör terü- le.tén v alamikor divatos v ízi és homokórák lie-, lyett »tüzórákat« használtak. A legérdekesebb' ezek között az úgynevezett »szagéra« volt, amely különböző füstöt adó gyertyákból úgyj volt összeállítva, hogy az órákat különbözői szagok jelezték. Egy másik megoldás abban) állott, hogy a mindig fogyó gyertya lángjai bizonyos időkben egy kis golyócskával ellátott fonalakat égetett át. A golyócska fémtálba, esett, amely csengésével jelezte egy-egy időegység elmúlását. Bunda, boa akkor jó, ha 1 Bundák mérték után, mikádók bélelése és gallérosa legolcsóbban Lsky szűcstől való ZALAEGERSZEG Bethlen Gábor-u. 5. sz. ifj.Laky Sándor szficsinesternól készölnek
