Zalamegyei Ujság, 1943. január-március (26. évfolyam, 1-72. szám)
1943-02-13 / 34. szám, (35. szám)
ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1943. február 13. ! 2. Tíz lap egy orvl naplójából (Honvéd haditudósító század. Fercsey 3á~ mos zászló».) Ezeket a napló részletek egy olyan bajtársunk naplójából írtam ki, aki résztvett az jorvlövészek ellen még az ősszel végrehajtott tisztogató harcokban. Csillagok sziporkáztak a fekete égen, amikor útnak indultunk. Fényesre mosta a bakancsomat a hideg harmat és vágott a szél, akár a borotva: hidegek már az orosz éjtszakák. 'A nagy festő, az Ősz, színesre festette már a lombokat, csak az óriási fenyők tűlevelét nem tudta pirosra csípni a hideg. Délután három órakor dörrent az e.ső puskalövés: hátoldalról is tüzelt a sűrűből a láthatatlan ellenség. Tűzharc után nyomultunk Mostki-ig, a kis orv lövész-telepig. PÉNTEK. Megeredtek az ég csatornái: zuhogott egész nap az eső. Pirosra dagadt már a nyakam a szúnyogcsípésektől, pedig egy pillanat: a se oldottam le a szúnyoghálót. A lovak ha$ig' süppedtek a mocsárba: egész szakasz húztál ki a kátyúból a páncéltörőt, amelynek négy lova leragadt az ingbványba. Délelőtt egy szakállas emberre bukkantunk. Krumplit kapált a falu szélén. Föl- íogadtuk vezetőnek a mocsaras erdőn át. A gazember! Elvezetett bennünket egy fűrésztelepig, ahol gyilkos tűz fogadott 1 »címüket. Fölvettük a há re oft s fél óra múlva szétfutottak' a bujkáló orvlövészek. De kereket oldott a szakállasunk is: beugrott már az erdőbe. Igaz, hogy így is golyó érte. mert a nyomai körül vércseppek voltak. SZOMBAT. Éppen a mocsárban vergődtünk előre, amikor rajtunk ütött az ellenség. Persze, szétugrattuk. R.-nél megsebesült az ellenség ve- vezére, de golyót röpített a fejébe, mielőtt) elfoghattuk volna. Marhát, lőszert, gabonát zsákmányoltunk. Este jött a hír, hogy a magyar, német és a mi lie csapatok összesen 950 foglyot ejtettek, s 57 orvlöv észhullát találtak az erdőben. Pedig, még a sebesült • orvlövész I is elvonszolja maga után társa hottest ét. Honvédőink egészen közelről támadunk meg egy ellenséges fészket. VASÁRNAP. A brjanszki erdő északi részét már ' égigfésülték csapataink. Minden kilométeren keményen tüzeltek a menekülő orvlövészek és elkeseredett ellenállás után vonultak vissza. Az ellenséges repülők az éjiszaka cédulákat szórtak szét az erdőben. Ma hirdették ki, hogy a tisztogatásban, résztvevő német csapatok parancsnoka in legen megdicsért bennünket, s többünket \ as- kéreszt-el való kitüntésre terjesztettek fel. HÉTFŐ. K. és W. községek között meneteltünk, hogy kifüstöljük ezt az erdőrészt, amikor tüzelni kezdett ránk az ellenség. Késő éjtszakáig tartott a hajsza. Három faluból ugrasztottunk ki a banditákat. KEDD. Megnőtt a szakái lünk: olyan torzonborz a képünk, mint a foglyainké, akiket magunk »előtt kísérünk, hogy felszedjék előttünk az aknáikat. Mocsárban járunk megint. Nyakig. A hadnagy úr lovát agyon kellett lőni, mert már semmiképpen sem lehett kiemelni a, mocsárból. Kél kis névtelen falu között, egy tisztáson jártunk, amikor kétoldaliéi lövöldözni kezdtek az orv löv észek. Volt egy rozsdás harckocsijuk is. Páncéltörőnk ezt telibetalálta. Két harcosa, egy fiatal legény, cc egy Öreg) ka to n a I lenneégett. Az ellenség vesztesége ötven fő volt. É j (szaka G. községet bombázták az ellenséges repülők. j ,vi , j ,j [bfeí g yj SZERDA. Váratlanul kisütött a nap. Lakatlan falvakon vezetett át utunk, de a mocsár nemi maradt el mellőlünk. Az erdő még sűrűbb! lett, bakával, szuronnyal, késsel vágtunk útat magunknak a bozótban. Elszántan védekezett, tüzelt a sötétből az ellenség, estére mégis) elértük B. községet. háláltunk egy ellenséges lőszerraktárt, amelyet a leiemén es ellenség egy fa gyökerei alá épített. Valóságos földalatti barlang... CSÜTÖRTÖK. Tegnap eltűnt egy emberünk. Ma váratlanul előkerült: vízszínű volt az arca, a szeme két mély gödör. Nem csoda. — A halál torkából menekült meg. Nagyon előre merészkedett tegnap az erdőben, a. lőszere is elfogyott, s nem volt már visszaüt. Amikor; halottá, hogy- az orvlövészek törik az ágakat, elbújt egy bokorba. Ott lapult tizenkét hosszú órán át. A hajsza hevessége fokozódott: a patak' V . község között húzódtunk előre. Egyetlen tanyatelepen: S-ben, köze! száz fegyveres halottat hagyott az ellenség. PÉNTEK. í). falu fjeié nyomultunk előre: a testvérzászlóalj századai A. és Sz. községekhez értek, a német és milieista csapatok pedig bezárták a gyűrűt az orvlövészek körül. SZOMBAT. 1 la kétszáz évet élnek, akkor se felejteném1 el sohasem ezt a napot. Heves tűzharc után megsemmisítettük a körömszakadlig védekező orvlövészek zömét. Vállalkozásunk ezzel be is fejeződött. Orv! övésznek pillanatnyilag nyoma sincsen. De éjtszaka nagy magasságban már repülőgépek zúgtak az erdő felett, fi az orvlövtesterádió bem ondónője németül és magyarul m közölte a nagy újságot: ejtőernyősöket kfild Moszkva a halottak helyett. Ma azonb an tiszta, csillagos az é j tszlak*, csönd van. Ma jól éltünk, mi honvédek, megj a Kaínerádok is: libamájat vacsoráztam két disznókaraj között, merthát a kenyérrel — takarékoskodni kell... Finn lották — msgyar lányok Finnország, ezer tó országa, maroknyi nép. Három év óta néz farkasszemet a vörös rémmel, hóban, fagyban harcol a finn katona. Mellette áii, ha kell, fegyverrel a kezében a finn asszony, leány, szembenéz a halállal. — Lották. — Egyszerű szó; s mégis mennyit rejt magában. Ott áll a munkapad mellett, tá- virdagépet kezeli, mozdonyt vezet és mégiai megmarad annak, aki — nőnek. Lelkét nem durvítja el a férfi munka, mindenütt ott van, ahol női kéz segíthet. Ott van az elsővonalban* gránátrobbanás mellett osztja ki. a kimerüli harcosnak az ételt. Ott áll a sebesült katona mellett, s bársonyos kézzel igazítja meg a párnát a feje alatt. Meleg pillantással bátorítja, buzdítja. Ha kell meghal a hazájáért, Finnországért. Magv aroszág hullámzó búzatenger, maroknyi nép. A sors közös, mert közös a veszély, is. Kinyújtotta felénk karjait a vörös polip. De szembe száll vele a magyar honvéd, neki veti mellét a vörös karmoknak, bár tépi, szaggatja a húst, a magyar honv éd ökle visszavág s állja a vártát. Állja a szebb, jobb magyar jövőért, Nagymagyarországért. Ha nem is áll mellett, fegyverrel kezében a magyar asszony, magyar leány, mégis érzi, tudja, hogv lélekben ott van a doni vérzivatarban, hóban, fagyban. Ott vau forr* imában, gondolatban. Minden magyar honvéd szemét, aki életét adja a szebb jövőért, gondolatban magyar asszony, magyar leány keze fogja le. Ez a kéz itthon rcm tétlen, állandóan dolgozik s a szeretet-csomagok százezrei vándorolnak a végtelen hómezőkön az őrt álló honvéd felé. Mi pedig, akik »onnét« sebesülten, betegen visszajöttünk, itthon érezzük a meleg sz*- retetet, kedvességet, simogató kezet, a magyar lották áldásos munkáját. A Notre Dame zárda falai között, csendben. szerényen meghúzódva fejti ki áldásos munkáját az ifjú Vöröskereszt. Egymással versenyezve igyekszik minden tagja elsírni- teni kell. Legutóbb is »vásárt« rendeztek a arcáról. Félre rakják filléreiket, házról-házira járva gyűjtenek sebesültjeiknek. így mondják: »sebesültjeink«. S ők talán nem is tudják, hogy az épület másik szárnyában, e szó hallattára sok-sok sebesült: honvéd szeméből elindul egy gyöngyszem, az öröm könnyceppjc. De ezt a könnyet nem kell letörölni, hadd! föl Ivón végig a gyógyuló katona-arcon. A k'önny is gyógyít, ha örömből fakad. Sokszor éreztük már az ifjú Vöröskereszti segítő kezét. Mindig ott vannak, ahol segíteni kell. Legalább is »vásárt« rendeztek a sebesült honvédelmek és 1005 pengőt juttattak el illetékes helyre, amiből rádió, cigaretta, újság lesz a »sebesültjeik«-nek. Do nem szű- jnik a munka ezután sem. Csendben, szerényen dolgoznak, a Notre Dame zárda ifiií vöröí- keresztesei, a sebesült honvédeket segítő magvar lották. Köszönjük nekik! És köszönjük azoknak, akik terhes munkájukat irányítják, segítik. A jó Isten áldása legven minden lépésükön. (R.) I S Megbízható, közszolgálati nyugdíjast keres jj bányavállalat eceditióhoz.< ~"T~1— ---------------------------- ~T TÍTrrw IHM ^ Ajá nlatokat: i |Transdannbia Bauxit Rt.! ( Budapest, Báthory ut I. II. 5. címre küldendők 5
