Zalamegyei Ujság, 1943. január-március (26. évfolyam, 1-72. szám)

1943-02-13 / 34. szám, (35. szám)

1943. február 13. ZALAMEGYEI ÚJSÁG 3« Alinak még a nádasok a Balaton parton Téli utazás a magyar tenger partján, ahol nem lehet halat kapni - Rian a jég és életveszélyben küzdenek a halászok a kenyérért ~ Nines lábbeli és rossz volt az idő, lábon maradt a nagy nem­zeti értéket jelentő nád - Kevés volt a sport-jég s kevesebb lett a kenyér is Balaton-partja, február hó. Zalaegerszeg felől hajnalban pöfékel a vp- fv.nnat a Balaton felé. Ahogy, a távolság nő, ídgy fogynak a vonatban az emberek. Sümegen aztán felfrissül az utas-közönség, hogy néhány állomással odébb ismét elfoggyon. Tapolcán bosszú, üres szerelvény kúszik ki az állomás- épület elől. Aztán csendesen zakatolunk to­vább. Lassan utolsó felhőpalástját is bevonta az éj és itt-ott felszakad a szürke burok, mint a dió héja, amely mögül kikandikál a Nap. Előreküldi egy-két sugarát követnek, aztán lassan maga is megmutatja az arcát. A földeken száraz kukoricaszárkupacok silbakolnak, s közöttük itt-ott egy leromlott nyúl gubbaszt. Ahogy erősödik a nap, jobban előjönnek a varjak is a rejtekhelyükből és a magas nyárfán úgv hintáinak, mint nyáron a gyermekek a balatoni strandon. S ahogy a lábdi és a badacsonyi hegy/ kibukkan a hósipka alól, jobbra elénk tárul a téli Balaton egyszerű, de fenséges pompája. A jég szürke ugyan, de köztesen itt-ott fel- vidanik a tiszta víz. Amott egy ember dib-Iából a somogyi partok felé. S a partokon végtelen kanyargós hosszú sorban, keményen állanak a nádasok s valahogy ez bántja az embert. Nagy nemzeti kincs ma a nád és baj, haj »lég most is lábon áll. Vágása mindig meg­kezdődik, ha beáll a fagy és ezzel együtt? «mbertbíró jégpallót ereszt az éji tündér a ’s íz fölé. A nád ügye — Sajnos az idén nem volt jő üdő erre — tanakodik magában az egyik atyafi. közelebb ülök hozzá és meghányjuk-vet­jük a dolgot a nádról es miegymásról, ami­ben, úgylátom, szakember, mert erre felé való. így tudom meg aztán nyomban, hogy mi is történt az idén. Nem volt elég jó fagy., amikor megjött a nagy hó. A széletáját meg­nyirbálták a nádvágók, de aztán, hogy be­jött a 40—50 eentnnéteres hó, egyszerre meg­állóit a tudomány. Meg, mert nincsen kellő lábbeli. Nagyon jó lábbeli kell ám ide. Lehe­tőleg csizma, de bőrből, mert veszedelmes' a jégháton diblábolni egész nap. A torzsák között könnyen szakad a jég és az ember, hamar a derekánál érzi a jeges vizet. De félszárig nieg ritka eset, ha nem kell tapis- kölni a vízben, meg a hóban. Veszedelmes? foglalkozás. Megfizetik ugyan szépen, Bunda, boa akkor j 6, ha de azért ember az ember, hogy óvja, magát, nem is annyira magának, hát a családnak. Meghűl és megbetegszik az ember, kenyér nélkül van a család g ha beköszönt a fekete kaszás, kigondol a családra? Nincsen nyugdíj! Hát addig kell vigyázni az egészségre, amig le­het. Sokszor úgy sem lehet, mert nem azért fa­ragtak bennünket vasból, hogy kényes pam- lagon pihenjünk, hanem azért, hogy dolgoz­zunk sokat és keményen. Balról a villák tarkállanak. Mintha mind­egyiknek le-lebilíenjne a feje a nagy álmosság­ban, mert ilyenkor bizony csak a szél jár be­léjük éjjeli szállásra. A falakra ilyenkor ma­gasra kúszik a víz és belül a bútordarabok között éhesen cincognak az egerek. Rossz volt az idő a halászatra is Jobbról, meg a szikrázó jégháton egy­mástól egyforma távolságra kapcsolódnak a lékek, mint a láncszemek, sorjában. Halászni vágták, de mint hallom, erre nem volt jó a jég. ^ ^ ^ [ — Sok volt a rianás az idén — állapítja meg félhangosan. — Mikor volt az utolsó — vallatom^ mint a csöndér. — Két hete, körülbelül. Úgy zengett, mintha az ég akart volna összeszakadni, s amint hallom, egészen Kenéséig szaladt fel a repedés. Először csendben jött, aztán nagy pattanással jelezte, hogy valami készük Mintha jó békebeli vásznat hasítottak volna az égi végekből. Majd rettenetesen nagyot csattant. Fel is szakadt a jég és bugyborékolva fel­szaladt a víz. Nagy baj, mint megtudom, hogy előbb alul már volt egy jégréteg és a víz feletti ismét jégképződött. Rosszak is voltak a hal­viszonyok. Keveset lehetett halászni az idén. Megtörtént heteken keresztül, hogy Alsóőrs környékén nem lehetett halat kapni. A halá­szok hiába igyekeztek, nem lehetett rámenni a jégre. A ladikok a jég miatt használhatat­lanok, rámenni meg a rianás miatt nem le­hetett. így azután ugyancsak nehéz napok köszöntöttek a halászokra, akiknek télen-nvá- ron járni kell a vizet. Itt terem a búzájuk, ■s itt csinálják a lábbelit is a lábukra. Inkább csak csinálnák ezt is, mert nagy szeme van most a halászcsizmának is. Ha van is utalvány, ki tudja megcsinál­tatni. Egész hónapi bér sem elég egy halászcsizma elkészítésére. Nem egy­szerű dolog ez. Térden felül kell érni és vízmentes is legyen. Lakyszűcstől való Bundák mérték után, mikádók bélelése és gallérosa legolcsóbban ifj.Laky Sándor Mint érdekességet említi meg egyik uti- társam, hogy bizony Balatonfüreden is sok­szor megtörténik nyáron is, hogy nem lehet halat kapni s bizony, ami talán hihetetlenül is hangzik, a Balaton mellett dunai halat árulnak igen sokszor. szücsBiestsrnél készülnél ZALAEGERSZEG Fakutyázás Kenésén Bethlen Gábor-u. 5. sz. Kenésé táján a fakutyátok élvezik a teii nap örömeit. Balatonfüreden nagy murikat emlegetnek. Egyesek nehezménezik ezt, a má­sikak helyeslik. Én nehezményezem a háborít* miatt. A sportesemények nem maradhattak e| az idén sem, a főváros minden jégkirálya( és jégki rálynője bemutatta tudományát azok­nak, akik eljárnak ide, hogjr nocsak nyárom,, ! hanem télen is magukba szívják a inagya* j tanger páradús levegőjét. ... Mát így vagyunk. Raj, az van elég, i Jó a gyenge tél, de egyúttal baj is jár vele.) ! Számszerűleg csak kettő, de annál jelentősebb,, | mert a Balatoni ember csak ezekből él. A ' halból, illetve a halászatból, meg ilyenkor ri nádból. | Nagyjelentőségű ez az utóbbi, különö­sen ebben a műanyago* világban, ami­kor a nád olyan nemes és annyi min­denre felhasználható. De, ha rossz voll az idő és főleg nem lehetett lábbeli! Í szerezni hozzá. Úgy gondolom, hogfyl igen fontos lenne pedig ennek a kér­désnek is a megoldása, mert nap, mint nap kijjebb csúszunk « télből és egy­szer csak észre sem vesszük, itt lesz aj tavjaPz, a sok nád, a nagy nemzeti va ­gyon pedig ott marad korhónak. Mer# ez is csak addig jó, amíg a tőből nemj , sarjad ki az új, meg elképzelhetetlen! is ezt a töméntelen mennyiséget, am8 nyáron zöld, télen meg szürkés-barma» koszorút vont a hatalmas Rálátom ki­rálynő fejére, csónakból kivágni. így is sok ember és sok munka kell hozzá* úgy meg lehetetlen. Pedig valamit tenni kell. Nagyon kevés a levágott nád. pedig pusz­tulni hagyni, nem szabad! Azt mondják, min­den nemzeti értéket meg kell védelmezni^ hát ez meg olyan érték, amit csak le kell] aratni. Amikorra végigszaladunk lassú masinánk­no kai a parton a Nap magasra hág, csalogatva megmutatja a tavaszt. Persze, tél van még, csak éppen kelleti magát és úgy tesz. mintha! közeledne, talán közeledik is .. . Kenésétől mégegyszer visszalekintiinkl cs a borzas fák között eltűnt a rettenetes nagy} Balaton, amelynek hátán a távolban nehézí köd ül, de a réseken kicsillamk a tiszta viz* a nyár és a tavasz ígérete, csak a sok nád ne lenne még lábon, talán könnyebb szív vel hagynánk itt mindannyian. Pusztul a vagyon napról-napra jobban beleroskaJ a tavaszodé szürkeségbe ... (Szakái) Megtalálták a tökéletes talpbőr utánzatot? Az ember a háborúban sok mindent meg­tanul és sok mindent kipróbál. Különösen) így van ez azóta, amióta a cipőtalp beszerzése nagy nehézségekbe ütközik a tengertúli be­hozatal szünetelése miatt. Talán, még soha semmiben annyi szabadalmat nem adtak ki, műit éppen a cipőtalpban. Készült az már az elmúlt egy-két év alatt egyetlen fából, csavarokkal felerősítve, készült fadarabokból, Bőrdarabokból, d isznóbő ri >ői, alumii úuml túl, üvegből, múgummiboi és ki tudná még fel- sorolni, hogy miből. Ideig-óráig persze, mindegeik bevált, leg­jobban azonban a fa felelt meg. Sok és nagy gond ez ma is a családban. Másnak is, nekem is. Az ember örökké keres, kutat, hátba rá­akadna valami jő anyagra. 'mit meg is lehet fizetni és jó is. így vetődtem he Kiss Jánosi kereskedésébe, ahol egy Celotex nevű szaba­dalmat raktak elém. Jobban szemügyre vet­tem és hajlítani* dögöm öxni kezdtem az anva- got, végül vettem belőle egy párat és azóta: azt viselem a cipőmön. Ez v alami zsákszerű anyagból készült, ami teljesen át van itatva rugalmas celud-szerúj anyaggal. Teljesen olyan kinézesre, mint a bőr és használatban is legalább annyit kiáll. Körülbelül 7—8 pengőbe kerül egv pár talp és nem is kell hozzá jegy. Ugv hiszem, hogy tartósságban és rugalmasságban teljesen egye­dül álló mútalpat sikerült a Celotex-ben gyár­tani. Egyelőre még korlátlan mennyiségbe» kapható Kiss János bőrkereskedésében. ^

Next

/
Thumbnails
Contents