Zalamegyei Ujság, 1942. október-december (25. évfolyam, 221-294. szám)
1942-12-19 / 286. szám
2. ZALA MEGYEI (JJSÁG 1942. december 19. latta, hogy a német nép ellen súlyos reud- iszabályokat kell életbeléptetni a háború után, hogy megsemmisüljön teljesen a kémiai ipara vs rep ü lő ®ép ár tósa. Ismét korlátozták a húsfogyasztást Amerikában (MTI) Madridi jelentések szerűit Washingtonból jelentik, hogy ismét korlátozták a húsiogyasatást. Bekerítették Rommeít? (MTI) Egyes angolszász jelentések arról Számolnak be igen szerény hangon, hogy a S. brit hadsereg bekerítette Rommel csapatait, űzzél kapcsolatosan tengely részről megjegyzik. hogy hamarosan a méltó válasz fogja kiál »rándítani a túlságos vérmes reményűeket. A Giornale d’Italia szerint Amerikában a hadsereg egyik parancsnoka kijelentette, hogy Amerika egyre nagyobb mértékben vesz részt a háborúban és különösen Olaszország bombázásában. A lap megjegyzi, hogy ez csak megkeményíti az olaszokat az ellenállásban, annál is inkább, mert a támadásokat minden eszközzel meg kell torolni. PWVWWWWWWWWWWNWVWWWWWWWW Apróságok a nagyvilágból A régi források szerint az ébresztőóra fel- alálója nem kisebb személyiség volt, mint Platon, a nagy görög filozófus. Á leírás sze rint Platon vízióráját csappantyús emelővel kapcsolta össze, olyanformán, hogy amikor a víz magassága elérte az emelő csúcsát, ez egy nyílást nyitott meg, amelyen át a víz hirtelen egy csappal ellátott csőbe ömlött. Ez adott azután sípoló hangot. A vilájg legpontosabb órája a hamburgi csillagvizsgáló kvarcórája, amely napi egyezred másodperc eltéréssel mutatja a pontos időt. Az órával való érverésszámlálást Herophi- los arab orvos is alkalmazta. Herophilos természetesen még víziórát használt. A régi Rómában sűridisznótüskéket hasz náltak fogpiszkálónak. Később mézgásfából és ezüstből készült fogpiszkálók jöttek divatba. A világ legrégibb kenyerét a beriini egyiptomi múzeumban őrzik. A kenyér korát, amelyet egy fáraó feleségének sírkamrájában találtak, 4— 5000 évre becsülik. A régi rómaiak élesztő helyett köles kovászt használtak. A kovászt úgy állították elő, hogy a köles- térsztát egy éven át sörben er jesztették. A szalmakalap divat Európában majdnem ) egy évezredes múltra tekinthet vissza. A szá- j szók nemzeti viselete a 10. században a szal- raakaíap volt. Az első rejtvénymegfejtési versenyt 1803- ban egy párisi újság rendezte. A gyászruha színe nem mindenütt és nem mindig volt fekete. A kínaiak gyászszíne például fehér, a törököké kék, az egyiptomiaké sárga, a francia királyoké lila, a francia királynőké gesztenyebarúa volt, a római nők pedig j a császárság korában fehérben gyászoltak. JWWWWWWWWtiiWWWWWWtPWW ! Sztálin és a kötél ára Sztálinnak a sálban elakadt gépkocsiját | kivontatta egy orosz a lovaival. Közben elsza- J kadt a vontatókőtél. Sztálin európai módra ki j akarta fizetni a kötél árát. Megszólal erre az orosz; — Nefizess semmit, Sztálin elvtárs. Sem- \ miség ez az egy kötél, megérdemelsz te még• \ ■ gyet is. A drótosok itt is hősök . . Bizony már régen számoltam be sorsom | folyásáról,^ de igazán nem rajtam múlt az. I Most azonban, hogy közeleg a szeretet ünnepe, alvásomból veszek el egy keveset, hogy jó- kivánataimat kifejezhessem. Igaz, amennyit itt aludni lehet, az nem sok. Vagy az esemény ek miatt nem lehet, vagy az ember sokszoros összeíázása az oka annak, hogy nem tud; aludni. Utóbbi kínoz engem is. No, de munkánk befejezése után lesz idő és alkalom otthon kikúrálni mindezeket. * Mit írjak, hol kezdjem? írhatnám azt, hogy az augusztusi események óta nagyobb- szabású dolgok nem történtek. Talán mégis. Mégpedig az, hogy háborús feladatunk mellett még elkészítettük téli szállásunkat, egy meredekfalú völgyben egy rendes kis bunker-várost. Mondhatnám azt, hogy igen kitűnő hely. Olyannyira, hogy, ha itt kell majd hagyni, fáj érte a szívünk. Padlós, oldala deszka,, teteje 3 sor gerenda. 1.5 m föld. Mindez a földben s tökéletesen rejtve és láthatatlanná téve. Arról sem írok, hogy olyan meleg, hogy 3 darab fa elégése után ablakot, ajtót ki keil nyitni. Mindez saját munkánkkal, műszaki segítség nélkül, saját elgondolás alapján készült. A tél elég keményen köszöntött be, erős, I hóvihar kíséretében. Azóta is volt már jó- j néhány (november ó. első hó) esetben ilyen nap, egy alkalommal Isten segített meg, hogy beteg emberemet kórházba szállítva, el nem i tévedtem. Ha hőmérőnk lenne, úgy 25 fokot I is mértünk volna már. De mi ezt nem érezzük, j Az ország áldozatkészsége folytán kötött al- | sónadrág 2, gyapjúkapca, 2 pár bakancs, be- I kecs, érmelegítő, hószemüveg, őrbundák, filc. j csizmák stb. óvnák minket a hideg idő ei- ! len. Az kellemetlen a dologban, ha éjjel viharban vonalszakadás történik. Lépésről-lépésre kell menni, nem ,látni, s a hibát ki kell javítani. Beletelik 4—5 óra is ilyenkor, amíg a sötétben elérik a baleset helyét. De a dró- : tosok itt is hősök, öníeláldozóan végzik lei- adatukat, hisz az egész front az általuk épített hálózat működése folytán tudja csak feladatát elvégezni, ök képezik az idegrendszert, s ha rövid zavar állna is be, sok-sok áldozatba kerülne az a vezetésnek. így ma már köztünk is vannak vitézsági kitüntetést Viselők. Két emberem Magyar Bronz Viléz- ségi érmet kapott, 6 pedig Honvéd Vezérkari Főnöki Okirati Dicsérő Elismerést. A napokban pedig az egyik emberem, nem is tudtam róla, önként jelentkezett egy járőrbe,, átkeltek a Donon s az ellenség mögött jártak 3 km-nyíre az egyik faluban, ott felrobbantottak több, házba épített bunkert, foglyot hoztak magukkal stb. Szóval a drótosok erre is vállalkoztak. Ugyanakkor résztvett egy szakaszparancsnokom és még egy emberem. De ez csak kiragadott példa, mert számtalan esetben kötelességükön túlmenő hőstetteket vittek véghez. Magamról sokat írni nem, tudok. Még a múltban összefáztam s most is azt nyög- dicsélem. Munkám az van rengeteg, hisz egv egész nagycsalád híradását kell vezetnem, sokat kell lefelé és felfelé harcolnom, hogy a követelményeket elérjük, s hog) a legjobbat biztosítsuk. Mert az nem elég, hogy a drót csak ki legyen húzva, azt el is lövik, tehát többleté meg kell szervezni, hogy fennakadás ne álljon be. Ha mégis szakad a kötél, illetve a drót, akkor üzembelép a rádió. Az itteniek szerint a tél januárban, februárban és márciusban a legkeményebb, még előtte vagyunk, de azzal is megbirkózunk. A hó elég Imagas s az utakat rövid percek alatt láthatatlanná teszik az erős szelek, s ilyenkor elég lónak, embernek egyaránt. A nagyobb baj az, hogy rettenetes szakadékos az egész terep, sohasem tudja az ember, mikor borul fel, vagy esik egv völgybe. Hogy szabadságra mikor mehetek, azt nem tudom, talán február elején. Először jönnek a tartalékos nősök, azután a tényleges nősök s végül a nőtlenek. Természetesen, akinek életbevágóan fontos ügyei vannak, az megelőz mindenkit. így van ez rendjén. Ugyanez az elv a legénység szabadságolásánál is. Aki különösen kitűnik, a kitüntetésen kívül még jutalom-szabadságra is mehet. Ismerősök akadnak mindenütt. Nagyon sok olyan katona van, akikkel már a Felvidéken, Erdélyben is együtt voltam. Ezek már előre mosolyogva köszöntik az embert, s jólesik a közös emlékeket felidézni. Gondolataim itt-ott össze-vissza kalandoznak, de én ezen nem csodálkozom. Néha egészen kihagy az ember gondolata. De hisz már a hetedik hónapja v agyunk elől, az oroszlánrész nekünk jutott mindig. A közelgő Szent Karácsony ünnepére soksok szeretettel szívből kívánok nagyon kellemes ünnepeket és áldásos újesztendőt. A Zalamegyei Újság sorain át hasonlóképpen összes ismerőseimnek, barátaimnak és tanáraimnak, jótevőimnek ugyanezeket kívánom s üzenem, hogy a magyar katona mindenütt vitézül megállja a helyét, ahova Legfelsőbb Hadurunk parancsa állította őket. Azoknak pedig, akiknek hozzátartozója a 219/ 23. tábori postán a »drótosok családjában« van, üzenem, mindannyian jól vagyunk és sok szeretettel gondolunk hozzátartozóinkra és ismerőseinkre. Hogy újság útján üzenek, annak oka az, hogy képtelen itt az ember külön-külön mindenkinek írni, hisz erre egyáltalán nincs idő, ha meg van egy kevés szabad idő, úgy igen is szükséges a pihenésre, nehogy felkészületlenül érje az embert bármilyen meglepetés is. Jókív-állataimat szeretettel megismételve, búcsúzom, a fenti kis üzenetért pedig hálás köszönetét mondok. Sok szeretettel: Tábori posta 219/23, 1942. december 6. Sólyomvári Gyurka. Nyomtatványban. Papíráruban Könyvekben Kegyszerekben SSSS Ü I ü Y I j hír szolgálatban, elevenségben, színességben pedig a alamegyei Újság mindenkor vezet.
