Zalamegyei Ujság, 1942. október-december (25. évfolyam, 221-294. szám)
1942-12-12 / 280. szám
1042. ifeceaÉer IS. BLLAJÜCYH ÚJSÁG 5. * Egy bokkállával kevesebbet... Irta: Kecefe László. A kis kályhábanf égett a fa. Jó meleget árasztott szét. Kellett is a meleg ilyen hideg időben. Kü- löaaösen így éjjel. Az ablakokon szeszélyes jégvirágok, a kéményen kereszlüldudorászott a csípős téli szél. Néha még az ajtót is megrázta. No, iszen rázhatta! A bent ülők rá se figyeltek, vígan itták a nohát. Mert a noha a legjobb bor a világon! Nincs igazak azoknak, akik csak liigy- gyesztenek rá a fszájukkal. Mit ér a badacsonyi a falusi embernek, amikor még sunyorgatni se leket tőle! bezzeg a nohától még a sógorát is végrehajtónak nézi a pógár. Ez aztán bor! — Várgyalok, még hozok egy bokállával, altul majd haza tudunk menni. A házigazda — János sógor — kétfelé törölte a bajuszát, aztán kézbe ve tie a bokállás korsói. — Sok lesz a, sógor! - vélte Miska sógor. — Te csak őre beszélj, sógor! — formed! rá Abris sógor. — Te vagy a legfiatalabb. Gyerefc- eszű embérnek pedig nincs szava! — Jót beszélsz, sógor! — bólintott Ákos sór gór —, a hidegbe köll ekkis bclülmelegítő. Ha megcifrázzuk tüle a lépést, hát nem fázik meg a lábunk. — De clbódulunk tüle, osztón nem tamilunk haza! — csóválta fejét a gyerekeszű sógor. A házigazda — János sógor — lekicsinylőé» nézett végig rajtuk. — Én még sohase bódultam el. Még mindig hazatanáltam. Aki'fél, csak kapaszkoggyon bele a ködmönömbe, osztán majd csak elböcöUérezünk. Még két ember ült ott, két koma. Ez a két ember az óra. Egyik a kismutató, másik a nagymutató. ök bírják legtovább a nohát. Amikor már ők is sógornak szólítják egymást, mindenki tudja, hogy itt az idő. indulni keli. Éjfél után egy órakor a kismutató rászól a nagymutatóra: — Van még bagó, sógor? A nagymutató biccentett: — Vau, sógor. János sógor az utolsó kortyokat is elosztja a sógorok közölt. A bokállás korsót az ágy alá teszi: í — Na, indulás! Belekapaszkodhattok a ködmönömbe ! Furcsa egy helyen van ez a pinoe. Fölfelé könnyen megy az ember, de amikor haza kell jönni, akkorra ez az út járható legnehezebbé», Misk*: — Ne fuss annvirán, János sógor! János: — Ne féccs éngemel. Miska sógor! Mondom, hogy kapaszkoggy belém! Mire Miska kapaszkodna, Jánost nem látja sehol. Tenyerét a szájához veszi: — Sógor!! Ábvis odaugrott: — Mi b*j? A nagymutató csendet intett; legszebb ajándék egy jó könyv PHILIPS , I —tóiys. Wí VILLANYBOROTVA EGYEN. ÉS VÁLTÓÁRAMON MINDEN FESZÜLTSÉGRE szappan, penge, víz és ecset nélkül tükörsimára borotvál. Minden 'megjelent könyv kapható a ZRÍNYI könyvkereskedésben MINDEN SZAKÜZLETBEN KAPHATÖ ^ß^ß0^ß^ß0ß0^ß0tß^ß0^ß0tß0^ß0ß0ß0tß0ß0l^l^ß0ß0^ß0f^ß0^0ß^ß0tß0^ß0ß0tß0tß0^ß^tß0iß^tßM^tß^ — Vigyázzatok! Itt valami mozog! Fülel, közben tisztogatja a havat a csizmár járól. — Nem hallod, Miska? A gyerekeszű nem felelt. — Sógor! Semmi hang. — Sógor, hé! Miska sógor! Miska nem válaszolt, ellenben a morgás erősebb lett. Ákosnak Valami derengett a fejében: — Te, ezek nem a horgosba estek? — Lehet! Ákos botjával tapogatott a hóban: — Na, majd utána nézek. A botja egy helyen csak a havat szúrta. Földet nem talált. Ákos utánarándult. — Ugy-e, mondtam! — nyögött diadalmasan, de már a mélyből. A két koma is így járt. Jó másfélméteres hó szorult meg a horgosban, így nem ütötte meg magát egyik se. Amikor újra összeverődtek, Miska méltatlankodott: — Ugye, én megmondtam! — Ne óbégass, sógor, inkább azt mondd meg, hogyan kerülünk ki innejd! — Hogyan, .hogyan!? Fele indulton erre, fele meg arra. Valahun csak kiérünk. így is lelt. Elindultak, fele erre, fele arraMár pirkadott, amikor a két csoport éppen ott találkozóit, ahonnét elindultak. Csakhogy, amelyik balról indult, most jobbról jött. Csodálkozva nézték egymást. T Ággyisten, János, na hová, hová? — Mink hazafelé. Hát tik? — Mink is! A nagy sétától ltiszellőzöü a fejük. Már egyik se volt sógora a másiknak. — Hunnan gyüttök? — Én osztán igazán nem tudom! Iszen együtt indultunk el. leveletek. Hogyan gyű vünk szembe egymással? Miska szótlanul legyintett. Fölnézett az égre. — Innejd pirkad. Ha erre, menünk, akkor hazamenünk. Odaszólt Jánosnak: — Máskor majd egy bokállával kevesebbet köll inni! János már látta a tornyot Megörült Csak félvállról felelt: — Nem értesz le ehhöz! S szaporábban rakta a lábait. Pietykázzuk el, . • • hogy az egyik ismeri ifjúsági vezetőnek biarálai mikulásnapi ajándékul — tekintettel a tekintendőkre — egy cuclit vettek és ünnepélyes keretek között adták át... •• • hogy az ismert fiatal újságíró az elmúlt héten betegen feküdt. Az orvos megállapítása szerint alaposan átfázott és nem tartotta be az or<- vos által már előbb megrendelt vörösborkúrát, arai pedig biztosan eredményre vezet a második liier elfogyasztása után... . • • hogy nagyon sokan érdeklődnek Töhö- lömke iránt. A fiatal óriás 4.(»ö kg, íífl cm hosszá, egész éjjel alszik, sokat nevel, ha nem írhatja meg, amit akar, akkor sír. az üres cuclinál pedig jobban szereti a kanalas kóstolást. Ha sétál, huncutul lehúzza szemhéját, de ennek ellenére mindenről tud, mindent lát és hall. Egyéb adatait nem közölhetjük, mer! az szerkesztőségi titok. i 1
