Zalamegyei Ujság, 1942. október-december (25. évfolyam, 221-294. szám)
1942-12-05 / 275. szám
2ALAMRGYBI UJSÄG 2. Nálunk már tél van egészen. Éppen, hogy a Mindenszenteket hagyta megünnepelnünk az őszben, azután jött sietve. Hóviharral kezdte, mint a gőgös emberek, mindjárt a hatalmával akart kérkedni előttünk. Megváltozott itt minden, mint a színpadon, fea új felvonás kezdődik. Befedett a hó házat, temetőt, fulóárkot, bombalölcsért. Mintha csak óvni akarna életet, értéket és takarni bűnt, gyarlóságot. Fehér itt minden, akármerre néz az ember,, csak a vesszőből font és besározott kémények füstölnek feketén. De a katonát még a hideg se tudta födél alá kergetni. Már ugyan 2-1 fok hideget is mén- lek, de ettől még nem lehet megijedni, meri valószínűleg nagyobb is lesz. A leglöbb helyen a házakat javítják. A falakat vesszőfonással veszik körül és a kettő közét földdel töltik ki, hogy melegebb legyen és egyben védjen is. Másutt gyeptéglák fedik be a házak oldalait, nagy örömére a gazdátlan panyeknak. Egyik nagyobb udvaron faszenet égetnek. Kint az állásokban nappal nem lehet fával tüzelni, Miért a füst könnyen árulója lenne a csapatoknak. Az őrhelyeken lévő apró lábkályhákban pedig más meg sem égne. Orosz foglyok fűrészelik a fát, azután csomókba rakják, földet szórnak rá s így egeúk napokon keresztül. Úgy füstölnek itt ezek a behavazott dombocskák, mintha apró vulkánok lennének. Az éjtszalca egy orosz éjjeli bombázó kényszerleszállást végzett a falun kívül, azt megyek megnézni. 11 óra felé húzott el fölöttünk olyau búgással, hogy' a hangja majdnem levitte a házunk nádtetejét. Jó negyedóráimra tőlünk ért földet egy kis mélyedésben. Hatalmas négymotoros, Gorkij-min- tájú bombázó. Odaállok mellé. A gumikereke az orromig ér. Lehajtható vaslétra vezet fel a szárnyakig, onnét lépcsők a törzsön lévő bejáratig. Belül rengetek műszerhuzalok és támasztó acélrudak. Nemcsak a gép törzsében, de a szárnyakban is járni lehet. A nyolc főnyi személyzeten kívül vagyr 30—40 embert könnyen el lehetett volna helyezni rajta. Egy bomba még most is benne van. A törzs közepeiáján mint két fehér eszkimó-kunyhó emelkedik ki egy-cgy félgömb- alakú, törhetetlen üvegből való lövésztorony. Mindegyikben golyószóró, a harmadik pedig a gép orrában van felszerelve. Próbálom lefényképezni. Vagy 25—30 méterre kell menni tőle, hogy beleférjen rendesen a gépbe. Mint egy hatalmas ókori szörny, fekszik itt Mind a négy légcsavarja összetörve, hasonlóképpen a jobbszárnya is. Éjjelenként félelmetes bugással járt. Szinte még a lélegzetét is visszatartotta az ember, (úgy figyelt, amíg el nem húzott fölöttünk. Végignézem mégegyszer ezl a halott óriást, amely annyiszor zavarta társaival éjtszakai nyugalmunkat. Hamarosan szétrobbantják katonáink. Vasrészei az óvóhelyek tetejére kerülnek s akiket eddig zavartak, most ugyanazokat fogják védeni. Visszafelé megállók a huszároknál. Kint dolgoznak az udvaron. Drót akadályokat készítenek. Egyik csoport a fa vázakat fűrészeli és szögezi ösz- sze, a másik tüskés dróttal fonja körül. Azután szekerekre, rakják és viszik ki az állásokba, hogy az éj sötétjében helyükre kerülhessenek. Szabadságról jövő katona megy el ill mellettünk. Hátizsákja pattanásig tömve. Ezenkívül mindegyik kezében még jókora csomag, tele a sok jó hazaival. Veti a fejét büszkén felénk, hogy megadja a tiszteletet. Odahívom hozzánk. Kikérdezzük az otthonról. És ő beszél, szívesen, könnyedén, mintha csak erezne, hogy most feleltünk áll, többet tud, mint mi. Elmondja, hogyan fogadták Kassán az első szabadságos vonalot: virággal, zenével és egy kis 'hazai jóval. Azután előkerülnek rokonok, ismerősök, a béke nehezen elképzelt élete, a magyar kenyér, amelynek ízéi nem ismerjük már. Mi csak hallgatjuk. Néha egymásra nézünk, «le közbe nem szólnánk, csak hadd beszéljen. Érdekes minden, amit mond, hiszen az otthont hozza közelebb. Csak akkor kérdezünk tőle, amikor kifogy belőle a szó. De most már alig Ind válaszolni, annyi kérdést szegezünk neki. — Milyen érzés volt visszajönni? — firtatja valaki. — Nehezebb, mini amikor tavasszal kiindultunk! De egy dolog megnyugtatott: hogy nem jöttem már egészen idegenbe és, hogy várnak azok, akikkel együtt voltam sok küzdelemben. Könnyek gyűlnek a szemünkbe. Hiába, hideg van már és érzékenyebb is az ember, mint máskor. Megértem, hogy nehezen távozik ei innét az, aki mehetne, mert testvérként forrasztott egybe bennünket a katonasors. Ugylátszik észrevette rajtunk a hazulról jött bajlárs, hogy válasza a szívünkbe markolt, azért hogy felvidítson, elmond egy kis úti élményt. — Amikor Pesten kiértem a vasúti állomásra, vagy tizen is megrohantak, hogy vigyek ki egy kis csomagol a hozzátartozójuknak. Persze, hogy egyet sem ismertem a Jelsorollak közül. De hiába tiltakoztam és emlegettem, hogy igen nagy Oroszország és nehéz itt megtalálni valakit! Nem hitték el. Egy falusi néni volt a leghangosabb. Megvádolt azzal, hogy csak azért tagadom le az ismeretséget, mert nem akarom elvinni a csomagokat. Az ő fiát biztosan ismernem kell, mosl az is huszár ott kint az orosz földön. — Láttam, hogy a szabadulásnak egyetlen módja van: ha átveszem a csomagokat. Beletörődve a megvállozlalhatallanba, vállaltam a hazai jóknak és az üdvözleteknek továbbításai. Azóta cipelem őket. Ha megkerülnek az illetők, megkapják, ha nem, kénytelenek leszünk megenni. Majd csak elmennek a tulajdonosaik is szabadságra és azok is felvesznek ilyen csomagokat. Nevetünk a huszár esetén, de méginkább azon, ahogyan azt előadta. Jó étvágyat kívánunk a csomagok tartalmához, majd nyomába szegődöm egy gépvontatási úthengernek, amely a havat igyekszik simára préselni. Eljutok lassan a faluvégre. Egy kis kutya fut a túloldalon. Szusza, gyere ide! — szólok oda neki. Mindjárt 1‘uL is, megértve a magyar szól. Vígan ugrál körülöttem a nagy hóban. Amikor tovább akarok menni, megfogja a köpenyem szélét cs húz visszafelé. Eljátszom vele még egy kicsit, hiszen olyan jó néha valamivel elszórakozni és mindent felejteni. A faluvégen az egyik háztól indul ki az első vonal. Lejtős éil vezet a mélybe. Elindulok benne, hogy végigjárjam a téli éillásokat. Olyan széles itt az árok, hogy egy szekér könnyen elférne benne. Egy darabon ki is van padlózva vastag gerendákkal. Az ősszel feljött a talajvíz s hogy ne kehijén benne járni, azért segítettek ígv rajta. De most 1S42. december 3.! már nem kell félni a víztől vág}' hal hónapig. Az árok két oldalál még magas földhányás is emeli. Persze most minden fehér itt is a hótól. Csak a távbeszélő vezetékek mutatják, hogy emberi munka ez is és nem valami óriás va- ! kond vájta a csatornát. Hány éjiszakát átdolgoztak Ul katonáink, amíg elkészült ez a pár kilométeres állás. Pedig ez csak elenyésző kis darab a nagy egészhez viszonyítva. Merni}"! áldozatról beszél ez a néma, hideg orosz föld. Most egy híd alatt kell átbújni. Éjtszaka szekerek is eljárnak erre, de fönt a parton. S hogy a másik oldalra is át tudjanak jutni, arra- valók ezek a korlát nélküli hidak, amelyeket távolról nem lehet észrevenni. A íó-futóárokból jobbra és balra mellékutak vezetnek a léli. zárt fedezékekhez és lövészfészkekhez. Mindegyik elágazásnál kis tábla, különböző jelekkel és felírással, például: Bolond, Hunyadi. Az itt levők már tudják, hogy melyik vezet a puskásokhoz, aknavetőkhöz, vagy a tüzérekhez. Bemegyek az egyik fedezékbe. Leginkább az otthoni pincelakásokhoz hasonlíthatnám. Szoba a föld alatt. Padlója a puszta anyaföld, négy oldala szintén a föld, az eiőkelőbbeké vesszőionás- sal tapétázott. A teteje gerendák, vasrudak, felett® föld. Ablak rendszerint elérhetetlen magasságban, az is kicsi és sötét. A berendezése is nagyon egyszerű, mert itt nem a kényelmen a hangsúly, hanem a használhatóságon. Egymás felett két sor prices. Ez a hálóhely. Ezen kívül esetleg még egy asztal akad, padokkal. Persze mind házilag készítve. A háromszögletű kis bádogkályhák csak úgy ontják a mű- legei. Megég benne minden, nem válogat a tüzelőben. A katonákon kívül majdnem minden fedezéknek van egy macska lakója is. Nagy értéke van itt az egérpusztítóuak. Vigyázni kell rá miu- • dig, hogy a szomszédok cl ne csalják. A hideg I mindenkit fedél alá hizlal, még az egerek is be| felé igyekeznek. Van is belőlük mindenhol elég. j Egy egér az ablakon ágaskodik kívülről és pró> bál valahol bejutni. Könnyű dolguk van ill a macskáknak, szinte j a helyükbe jön a csemege, azért nem is kíván- : koznak el innét. Nem sokáig időzhetek egy helyen, mert szerelném ma végiglátogatni ezt a részt, amely vagy Részes* Reapsnö mint férje úgy a maga, valamint az összes rokonsága nevében fájdalomtól megíört szívvel, de a jó Isten akaratában megnyugodva tudatják, hogy forrón szeretett hitves, szülőit szerető gyermek, jó testvér és rokon R é x s a mű* e 2£ 2 Fehér- Mária folyó hó 4 én este 7a9 órakor hosszú szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után életének 29 ik, boldog házasságának 8 ik évében vallásos lelkét visszaadta Teremtőjének Felejthetetlen drága halottunkat a róm. kát. egyház szertartása szerint december 6 án délután 724 órakor helyezzük az újtemetőben örök nyugalomra. Az engesztelő szentmiseáldozatot f. hó 10-én reggel 8 órakor mutatjuk be az Urnák a zalaegerszegi plébániatemplomban. Zalaegerszeg, 1942. évi december hó 5. Btstesra Eleied, 6» Jó fistest éfidái»a és m mi *»:««*>-«tetüwte fcisé«»j»ni öröfic utódén ! Fehér Lajos, Fehér Lajosné Tóth Erzsébet szülői. Rózsa János, Rózsa Jánosné Kozár Anna anyós és após. Halász Gyulánó szül. Fehér Erzsébet, Fehér Lajos, Fiahér Zoltán testvérei. Halász Gyula sógora. Halász Erzsiké unokatestvér. FAZEKAS LÁSZLÓ írja: Tél » Ociü-parton . ..
