Zalamegyei Ujság, 1942. október-december (25. évfolyam, 221-294. szám)

1942-12-05 / 275. szám

1942. december 5. ÚJSÁG 3. 2 km hosszúságú és minden 50 méteren legalább egy-egy fedezék. Kimegyek az egyik megfigyelőhöz, ö is le­gelt helyen áll. Csak az ellenség felé eső oldalon Tan szem - magassá g ban hosszúkás alakú rés, ame­lyen keresztül jól beláthatja a vidékei. Innét fi­gyel az őr. Birkával bélelt köpeny rajta, amely szinte a bokájáig ér, lábán szőrcsizmák. Szinte lehetetlen így megfázni. Előtte a falon jegyzet­füzet, hogy felírhassa észrevételeit, továbbá táv­beszélőkészülék és a riadócsengő zsinórja. Nap­pal egyedül van; éjjel azonban kettesével. Odaüllek melléje. Előliünk nem messze hú­zódik a drótakadály. Ez is éjjel készült, hiszen nappal nem tanácsos oda kimenni. .Tóval távo­labb kivehetők az oroszok állásai. Főleg a reg)- geli órákban jól látható a felfelé kígyózó füst. Ok is füstölnek, mert a tél számukra sem farsangi lakodalom. Innét ismét egy fedezékbe megyek. Kettős ajtó véd1 a hideg ellen. Nehezen találom a belső fakilincset. Észrevették jöttémet. Hallom, amint mondja valamely ik: — Itt a vezérőrnagy ür! Az új hadosztályparancsnokot várják az ál­lásokba. — Na, nem egészen! — nyitok be hozzájuk és felelek az előbbi szóra. — Eggyel lejjebb! A szobaparancsnok jelentkezik. Idő kell, amíg megszokja a szemem a félhomályt és felismerem az embereket. Puskatisztítással vannak elfoglalva. Ma pi­henőnap van, de azért ilyen könnyebb munka mindig akad. Egy már végzett is, most a kályha mellett, lőszeres ládán ülve, ír haza az édesany­jának. Olvasnivalót osztok ki közöttük. Nem éppen a legfrissebb lapokat, de itt ez nem számít. Nin­csen kalendárium, a napok is úgy összefolynak, hogy csak a vasárnapra figyel fel az ember. Ismét az ái-okban megyek. Egy felderítő el­lenséges gép húz el felettünk. Fehér a teste, akár a hó. Nagy magasságban jár s megpróbál ellen­őrizni berniünket. Dél felé jár az idő. Nagy bádogkannákban hordják az ebédet. A faluban vannak a konyhák. Itt kint nincs mód, sem alkalmas hely a fő­zésre. Ilyen hidegben bizony elhül az étel, mire kihozzák, azért fel kell melegíteni a kis kályhá­kon. Ugyancsak kívülről hordják az ivó- és mosdó- vizet is. Amint járom az állásokat, észreveszem, hogy tent az egyik bunker tetején katona mosdik de­rékig levetkőzve. Mosolyogva jelenti, hogy ő nem fázik. Pedig ugyancsak rajzolja a hideg az ember képéi, ha elhagyja a szélmentes árok mélyét. A géppuskásoknál zsinóron függő kis Mária- érmeket osztok. Nem akarom, hogy esetleg olyan kapjon, akinek nem kell, azért inkább megkér­dezem, hogy ki tart rá igényt. Mindenki jelent­kezik. Még az is, aki az éjtszaka őrségen volt és fent aludt félemelet magasságban, felébred hir­telen és kér a kis kegytárgyból. Aki megkapja, mindjárt a nyakába is akaszl­sümaaKBaoEun 5 ja. Olyan jó látni ezt és tudni, hogy az ima- I könyvből és énemből itt sohasem elég. A legtöbb j katona hívemnek sapkájára oldalt kis érmecskc van ! felvarrva. Az egyik szabadságra induló mondta 1 félve, hogy otthon biztosan szólnak majd érte, i pedig ő így akar hazamenni. Megnyugtatom, hogy mint frontkatonának, j biztosan eltűrik ezt a kis szabálytalanságot. Itt van a közelben egy kis önkéntes. Tudom róla, hogy protestáns. Annál inkább észreveszem a sapkáján lévő kongregációs érmecskét. Csupán azt kérdezem meg tőle, hogy nős-e, a többit már úgyis tudom. Fiatal felesége egyesületi érmét varrta fel férje katonasapkájára. És az viseli szívesen, mert tőle való és ő — az életíárs — hisz annak erejében. Egy másik tiszttársam rózsavízért vesz elő és kérdezi, hogyan,szoktuk mi azt imádkozni. Sza­kácsnőjük adta neki, mielőtt kiindultunk. A harmadik feszületet Őriz zubbonya zsebé­ben. Menyasszonyától kapta és vigyáz rá hűsé­gesen. — Mennyire megváltoznak itt az emberek — mondja egy gyerekarcú őrmester, aki kísé­rőmül szegődött a futóárkok útvesztőjében. És beszél többek között egy honvédről, aki itt szo­kott le rövid idő alatt a káromkodásról. Talán megérezte önkéntelenül, hogy neki hamarosan szá­mot kell adnia az örök Bíró előtt. Az utolsó,, nehéz napokban már zokszó nélkül tűrt mindent. Amikor szíventalálta egy eltévedt golyó, csak any- nyit mondott: jaj Istenem!... Hát igen, nagy iskola ez a háború! És aki foglalkozik néha az élet nagy miértjeivel, rájön, hogy ez sincsen hiába. Három óra felé jár az idő, mire végigjárom az állásokat. Lassan sötétedik. A hó hull sűrű pelyhekben és leled utat, lábnyomot. Fehér Orosz­ország. Vájjon mikor jön el az idő, amikor nem­csak a természet, de az orosz lélek is fehér lesz e földön? Talán addig még hosszú az út, de bíz­zunk benne, hogy az is meglesz egyszer.-"tezi Jettarft POTlófj ciKÓm0$* Yuuikak gyártmányuk, nmei,vek :i kávéhoz keverve azt Ízesítik (kávépótlékok). Vannak dyanak, amelyek a szemeskávét helyette- ■» sitik(kávéDÓtlók). Mimikéi asyag* különbözik egymástól, azonban együttesen is jó kávcitalt adnak. Van azonban olyan gyártmány is, amely ezektől különbözik ugyan, azonban alkalmas mindkét hass- nálad módra. Ez a tikóriakávé. A Franek cikóriakávét, akár mint zamatosítót, akár mint önálló jé kávéalapanyagot egymagába.* is — lejjel keverve — használhatják. Használják is sok millió háztar­tásban több mint 100 esztendeje. Ml «( A leventék szeretetcsatújába Zalaegerszeg minden egyesülete bekapcsolódik Tegnap délután meglelt a városháza köz­gyűlési terme azokkal a meghívott egyesületi ve­zetőkkel, akik bele akarnak kapcsolódni abba a hatalmas munkába, amelyet a levente-egyesületek rendeznek meg 1942. karácsonyán. Ma már min­denki előtt ismeretes az a nagyarányú akció,) amelyet *• a Szebb Jövőt! című levente-lap kez­deményezett és a Leventék Országos Parancsnok­ságának irányítása mellett a leventefiúk és leá­nyok bonyolítanak le. Tudvalevő, hogy több tár­sadalmi egyesület tett olyan irányban lépéseket, hogy a karácsonyi ünnepek alkalmával a hadba- vonullak hozzátartozóit valami kedves ajándék­kal meglepjék. Hogy ennek a sokrétű ajándéko­zásnak elejét vegye a levente-egyesület, a vezető­ség indítványára elhatározta, hogy közös gyűlésre hívja egybe a zalaegerszegi társadalmi egyesü­letek vezetőit s így hozzák közös nevezőre az egyesületek kívánságait és felkérjék őket arra, hogy kapcsolódjanak bele a leventék gyűjtésébe és vegyék ki részüket a leventeifjúság honvéd­karácsonyából. A polgármester nyitja meg a gyűlést Déli 12 órakor már megtelt a városháza köz­gyűlési terme és vitéz Tamásy István dr. pol­gármester, levente-egyesületi elnök nyitotta meg a gyűlést. — Nagyhorderejű és szép akció lebonyolítá­sának megbeszélése végett jöttünk össze — kezdte beszédét a polgármester. — A honvédelmi minisz­ter úr 1942. év karácsonyát a harcoló honvédek és hozzátartozók karácsonyává teszi, önagymél- tóságának az az akarata, hogy az idei karácson}" alkalmával minden hadbavonult magyar katona és annak minden hozzátartozója megérezze azt a nagy szereletet, amivel az egész magyar társada­lom kíséri önvédelmi harcunk legnagyobb teher- vállalóit, a magyar honvédet és annak hozzátar­tozóit. Ennek az akciónak minél eredményesebbé válása érdekében szükségesnek tartjuk, hogy az elindítandó mozgalom egységes lehessen s hogy ezt a mozgalmat minél eredményesebbé lehessük, hívtam önöket össze és kérem, közös megbeszé­léssel tegyük lehetővé a szeretet csatájának a mel­rendezését. A polgármester szavai után Simon József, a levente-egyesület titkára ismertette a honvédelmi miniszter rendeletét. A mozgalmat három ütem­ben bonyolítják le. I. A harctéren lévő honvédek hozzátartozódnak első meglátogatása, környezetta­nulmányok elvégzése. A II. ütem: a mozgalom .anyagi szükségleteinek előteremtése, a hátramara­dottak ajándékainak előkészítése és december 20-án országos betlehem-járás keretében történő meg- 1 ajándékozása. III. ütem: a harctéren küzdő hon­védőinknek küldendő szeretetcsomagok elkészítése és elküldése. Az első ütem a környezettanulmány a hadba­vonult családjánál. Rögzítik maguknak, mit is lát lak a meglátogatott családnál? Yan-e gyermek? Milyen a ház Iája? Miben lehet a visszamaradot- taknak igazán segítségére lenni? Ezután közösen levelet írnak a harctérre, vagy a kórházba. Tu­dósítják a fronton lévő magyar honvédet a csa­lád itthoni helyzetéről, a város érdekesebb hírei­ről, de írnak a levente-egyesületről is és 1 adat­ják velük, hogy az ünnepek előtt újra felkeresik itthon szerelteiket. 30 fillérnél kezdődik az adakozás Simon József részletesen ismertette a moz­galom anyagi szükségletének előteremtésére tett

Next

/
Thumbnails
Contents