Zalamegyei Ujság, 1942. október-december (25. évfolyam, 221-294. szám)
1942-11-21 / 263. szám
2. ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1942. november 21. A Muraköz és vendvidék lelkisége Irta: Kosz Vince alsóbagodi plébános.51 I. A trianoni békediktáíumol követő szomorú időkben a magyar tanító — en legalább úgy gondolom — mindannyiszor bizonyos le- hiangoltsággal állt a trianoni határokkal elcsúfított Nagymagyarország térképe elé, valahányszor meg akarta kis tanítványainak mutatni. milyen hatalmas területeket szakítottak le ellenségeink az ezeréves magyar haza testéről. A magy ar Hiszekegyet naponkint elmondta — és elmondja — kis magyarjaival jegyütt, a magyar feltámadás időpontját azonban a messze jövőbe helyezte. És íme, a jó Isten segítségével előbb, mint gondoltuk és reméltük volna, ránk virradt a trianoni sírból való feltámadás boldog napja. A Felvidék után visszatért Erdély, vissza a Bácska és zalai vonatkozásban visszatért a nekünk annyira kedves Muraköz és Vendvidék. Azt hiszem, hogy7 sokan vannak honfitársaink közül olyanok, akik Muraközt csak európai hírű lovairól ismerik, illetve hallottak róla. a Vendvidék pedig — terra incognita, — azaz ismeretlen terület előttük. Vend? Miféle népség ez? Ilyesmi is létezik? — kérdezte ajkbiggyesztve nem egy magyar testvérünk. Nem vagyok sem murakö.zi, sem vend származású, ismerem azonban mind a muraközieket, mind a vendeket, mert mint lelkipásztor, két évtizeden át működtem közöttük. Még Ferenc József idejében mint kezdő káplán kerültem hozzájuk, a 20-as honv édeknél ezredlelkészi minőségben voltam velük a megszállás első 4 évében, majd csonkamagy arországi vend plébániát vezettem 12 éven át. Ez alatt az idő alatt tehát bőven volt alkalmam megismerni lelkiségüket, jellemüket, jó és rossz tulajdonságaikat. Együtt munkálkodtam magyar tanítótestvéreimmel, akik minden igyekezetüket és tudásukat latba vetették, hogv ezeket a nemzetiségeket a magyar haza hasznos polgáraivá neveljék. A muraközi horvátok és a muravidéki vendek nyelvileg keveset, lehet mondani: alig valamit különböznek egymástól. Olvasom a két — magyar és muraközi — nyelven megjelenő »Muraköz« című újságot. Ebből a lapból azt veszem észre, hogy, ha a horvát szöveget vendesen olvasom, a horvát újságot nevezhetem vend újságnak is. Viszont, ha vend nyelven írt újságot, vagy könyvet horvátos kiejtéssel olvasok, akkor meg a vend szöveg tűnik fel horvát szövegnek. Ennyire közeli A rokonság a két nyelv között. Földrajzilag is egymás szomszédságában élnek. A muraközi horvátok a Dráva és Mura folyók es a német határ által bezárt területen laknak. A vendek pedig a Rábának az országhatár szentgotthárdi szakaszától délre, a Muráig terjedő szentgotthárdi, illetve muraszombati járásban; Zalában pedig az alsólendvai járás nyugati részé Íven laknak. Néprajzilag a muraköziek horvát, míg a v endek a szlov én nyelv családhoz t artoznak. A muraköziek horvátoknak mondják magukat, de kihangsúlyozzák, hogy ők muraköziek meg- jiimircek. tehát nem olyan horvátok, mint amilyenek a Dráván túli horvátok. De mi az igazság a vendek körül? A vend elnevezés már valami különöset sejtet- Bitnicz Lajos, volt szombathelyi tudós paptanár, később nagyprépost (y 11)71) megállapítása szerint a Balkán szláv jai a föníciaiakkal kereskedelmi összeköttetésijén voltak. Tőlük vásároltak, nekik adtak el. Vendere latin szó, magyarul vásárlást jelent: ebből keletkezett a vend elnevezés. A németek is Werden néven jelölték meg ezeket a népeket. Bitnicz azt mondja, hogy' vendnek egy szláv nép sem nevezi magát. Maguk a vendek anyanyelvükön »szlovénéi7. egyes számban szlovén, szlovenka — nevezik magukat, amely név legelőször a VI. * * Felolvasta a novcm’er 11-iki pedagógiai szeminárium ülésén. század elején lordul elő. Sokán vannak közöltük, akik sértőnek találják a vend nevet, különösen akkor, ha némi gúnyt érezhető hang- hordozással ejtik ki. A múltban többször előfordult »tőt« nevet meg egyenesen csúfnévnek veszik. Ugyancsak nem hallják szívesen a német »windisch« nevet sem, mert ebből még több gúny, lenézés olvasható ki, mint a magyar vend elnevezésből. A vendeknek, illetve szlovéneknek tetsző elnevezés németül: der Slowene, die Slowenin. A volt Jugoszláviában szlovéneknek vallották és érezték magukat: szeretnék tehát, hogyha magyar testvéreik is szlovénnek írnák és hívnák őket. Miként a tótokat most már nem tótoknak, hanem szlovákoknak; a volt ruténeket nem ruténeknek, hanem ruszinoknak hívják, úgy — szerény véleményem szerint — vendjeinket is nevez- hetnők szlovéneknek, ük örülnek ennek az elnevezésnek, ezt az örömet könnyen megszerezhetjük nekik. Ezek előrebocsátása után nézzük vissza- tért zalai és vasi nemzetiségeink lelkiségét. Mindenekelőtt az őket legjobban jellemző vallásosságukról kell megemlékeznünk. Ez a vallásosság közismert: mély és hiten alapuló vallásosság. Megállapításom vonatkozik a muraközi horvátokra, vonatkozik úgy a katolikus, mint az evangélikus vendekre, azaz szlovénekre is. Mindent a vallás szempontjából néznek: a vallásos élet hatása alatt állónak érzik magukat. Éppen ezért Isten házát, a templomot nagyon szeretik: a vasárnap megülése parancsának szíves-örömest tesznek eleget. Közönséges vasár- és ünnepnapokon is zsúfoltak templomaik, oly mértékben, mint Zala völgyében a nagy ünnepeken: karácsonykor, húsvétkor, pünkösdkor, no meg búcsú napján. Öröm is nézni az Isten házába igyekvőket,, az ott áhítatba merült imádkozókai. Templomi énekeik fülbemászó, kedves daliamnak, igazán áhítatra hangolok. Énekelnek is mindnyájan; hozzá még 2—3 hangon, velük született képességüknél f ogva. Egyházi éneik csendül ajkukon (különösen a szlovéneknél) nemcsak a templomban, hanem azon kívül is,, mind otthon, mind erdőn, mezőn munka közben. Amikor napi munkájukból estefelé haza igyekeznek, népdalokat ritkábban énekelnek, legtöbbször gyönyörű Maria-éneket zeng ajkuk. Életemben amikor először hallottam az esti szürkületben Maria-énekeket énekelni a haza igyekvő vend munkásoktól, azt hittem, hogy búcsúsok jönnek. Pedig nem azok voltak, hanem aratók: vállravetett kaszákkal a férfiak, sarlókkal kezükben a nők. A vallásos élet gyakorlásában, a szentségekhez való járulásban is dicséretes buzgósá- got tanúsítanak. Nem szükséges lelkipásztoraiknak ékes szavakkal figyelmeztetni és hívogatni őket például a húsvéti gyónás elvégzésere, bűnösségük tudatában úgyis oda- állnak a gyóntatószék elé, ahol hosszú sorban türelemmel várják, mikor kerül rájuk a sor. Mindennapi beszédjüket is ál-átszövik istenes, jámbor íohászokkal, Jézus, Mária szent nevének emlegetésével. És ezt nemcsak a katolikusok, hanem az evangélikusok is megteszik. Tavaly egy evangélikus vend férfi szolgáik Alsóbagodban. Gazdája földjét szántotta, éppen a dűlő végére ért, amikor találkoztam, vele. Beszélgetésünk közben meglepődve vettem észre, milyen sokszor szövi észrevétlenül mondatai közé a Mati Kristusova, azaz Krisztus Anyja fohászt. Ezt még egy evangélikustól sem hallottam, akivel életemben beszélteim Úgy látszik, a katolikus vendek gyermeki Maria-tiszteletéből az evangélikus testvéreikre is ráragadt v alami; hiszen voltak pásztoraik, akik híveikkel egy ütt megülték a Mária-ünnepeket is. (Tcrplán Sándor 1869.) A muraköz! horvát és a szlov én nép között hitetlen, v allását nem gyakorló csak ritkán akad. Vállásos lelkületűkből kifolyólag örömmel áldoznak templomaikra; szinte versenyeznek! az adakozásban. Plébániájuk legnagyobb büszkesége: templomuk. Nemrégen képes hetilap került kezembe, amely Muraközből hozott felvételeket. Kitűnő volt ezeken a képeken a templomok nagy szerűsége mellett a muraközi házak igény telen egyszerűsége, amely ellentét a nép mélyen vallásos lelkülete mellett bizonyít. Isten háza — gondolja — legyen ragyogó, imponálóan díszes, hogy mindig örömmel léphessen he az ember szívét-lelkét Istenhez emelni, — míg lakásnak megfelel a kis házikó is, mert hát mi is az ember a felséges Istenhez képest? ! Megemlítendonek tartom visszatért testvéreink nagy tanulékonyságát. Különösen a nyelvek iránt van kiváló érzékük. Természetesen anyanyelvűket szeretik azért legjobban; Értesítési Tisztelettel értesítem a város és a vármegye igen tisztelt közönségét, hogy a ZRÍNYI rt. nyomda- és könyvkötőüzemét r november 23-tól kezdődően bérbevettem s minden igyekezetemmel azon leszek, hogy az eddigi munkámhoz híven, gyoyggiÁnbait, ízlésben és érban a lehetőségek határain belül mindenkinek az igényét kielégítsem. Kérem az igen tisztelt közönség és a vállalatok szíves támogatását. Zalaegerszeg, 1942. november hó 21-én I I ... GAAL ISTVÁN a Zrínyi rt. nyomdavezetője
