Zalamegyei Ujság, 1942. október-december (25. évfolyam, 221-294. szám)
1942-11-21 / 263. szám
1942. november 21. KaLAMBGYEI újság 3. anyanyelvűket, tehát nem az irodalmi horvát, illetőleg az irodalmi szlovén nyelvet, hanem megszorítással: a muraközi horvát és a vendvidéki szlovén nyelvet, amely nyelveket nevezhetjük muraközi és vendvidéki táj szólásoknak is. Megtanulták ugyan a jugoszláv éra alatt az irodalmi horvát, illetve az irodalmi szlovén nyelvet is, de nekik'mégis csak legkedvesebb — hogy úgy mondjam — az »otthoni« nyelv. Magyarul sokan tudnak, főként az öregek, akik közül a régi beke\ilágban számosán a magyar vidék munkásai voltak, itt keresték és találták meg kenyerüket, ruházatukat és a télire valót. Ezek az öregek most büszkén beszélnek magyarul és emlegetik a boldog-magyar időket unokáik előtt, akik csak Jugoszlávia dicsőségéről hallottak és látták gyászos letűnését. A magyarokat ugyanis mindig nagyon szerették; jobban, mint a Dráván, illetve a Murán túli testvéreikét. És ez érthető is. Hisz hosszú időkön át egy hazának, a magyar hazának voltak polgárai, együtt élvezték a hon- polgári jogokat és együttesen viselték a honpolgári terheket is. Találkoztak egymással városi) elven ügyes-bajos dolgaik elintézésekor), találkoztak munkában, főként azonban emlékezetesek az együtt töltött katonaéveik úgy a régi, jó békevilágban, mint az elmúlt világháborúban, amikor igazi bajtársiasság fejlődött ki közöttük, például a 20-as honvédeknél, vagy a 48-as közösöknél. A 22 éves trianoni elszállítás alatt a Dráván és Murán túlról átjött nyelvtestvéreinkí és a közéjük került jugoszláv hivatalos közegek igyekeztek ugyan a magyarokkal békésen együtt töltött szép idők emlékét elhomályosítani és a magvarok iránt táplált baráti, helyesebben szólva testvéri érzelmeiket megváltoztatni. Az idősebbeknél ezt a céljukat! nem tudták elérni, mert hiszen már a fejenc- józsefi időkre való puszta gondolás is örömet keltett szívükben, amikor megelégedésben. békében és boldogságban éltek. A fiataloknál azonban más volt a helyzet A »magyar járom«, alól való felszabadulás frázisát tálalták fel minden kínálkozó alkalommal, változatos körítéssel és ezt a frázist öntözgettéki a magyarok elleni gyűlölet szószával. Jugoszláv érzelmű generációt akartak nevelni, de nem tárgyilagos alapon, hanem a rágalom, a hazugság eszközeivel. Szegény muraközi és muravidéki ifjúság két évtizeden át téves beállításban hallott a magyarokról az elemi iskolában és középiskolában egyaránt. Akik [vedig főiskolát végeztek, azok előtt még jobban befeketítették a magyarokat. (Ez áll mind a világi, mind az egyházi főiskolákra.) Hogy igazat mondok, bizonyítékul hozom fel a visz- szaterést követő első hónapok eseményeit. A jugoszláv mentalitásban felnevelkedett fiatalság azt vette észre, hogy máról-holnapra ösz- szeomlott Jugoszlávia és Magyarországtól Trianonban elszakított részek egymásután térnek vissza az anyaországhoz. Mint önérzetes jugoszláv hazafiak1, többen veszedelmes kalandokba bocsátkoztak, amiért néhányat! életükkel is la- koltak. Egyike: ezeknek a rebbelia ifjaknak magyar származású volt, szép magyar nevet viselt, akinek atyja a régi Nagyinagyarország- ban magyar hivatalnok volt. Sokan tétován kérdezték: bogy lehet ez? Magyar fiatalember lázong és lázit Magyarország ellen? A jugoszláv nevelés eredményezte és tette országunk ellenségévé. Tudjuk ugyanis, hogy a nevelés hatalom. Az iskolai nevelés pedig nagyhatalom. A tanító nevelői erős akarata éf( telkes odaadása rendkívül nagy eredményeket tud felmutatni: a magyar tanító idegen ajkú tanítványait önérzetes, jcllcmes magyar emberekké alakíthatja; de viszont az idegen uralom alá került magyar gyermekből is re- negátot képes nevelni az ellenséges állam tanítója, mint a felhozott példa is mutatja^ •mely pedig nem egyedülálló. (Folytatjuk). i^örictJmyé hogy a szóval kifejezett eredeti gondolatot az emberek már régen elfelejtették, de a közhasználatban a szó maga még mindig a régi, ma már téves fogalmat tükrözi, így még ma is gyakorta halijuk a pótanyag kifejezést, holott ae újonnan előállított és megkedvelt árucikk már önálló ipari termék. Ilyen termék például a Franck eikóriakávé, mely a napóleoni idők kontinentális zárjának köszönheti elterjedtségét. Még a legválasz- tékosabban főző konyhákban is nagy becsületet szerzett nevének mint bármilyen kávéital zamatos és nemes ízesítőszere. Ezenfelül mint önálló élelmi cikk — keverve — megannyi millió háziasszony szeretetét érdemelte ki. UC0;V.V..V
