Zalamegyei Ujság, 1942. október-december (25. évfolyam, 221-294. szám)
1942-11-20 / 262. szám
ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1942. november 20. Fedor Sabanyin bosszút áll Hogyan hozott át 76 oroszt és 5 géppuskát egy orosz fogoly? Keleti front, 1942. szeptember hó. A hajnali ólmos derengésben, valahol a Don mentén egy frnesa emberke jelentkezett iaz egyik magyar parancsnokságon. Bokáját illedelmesen összevágta s félszegen meghajolti — Fedor Sabanyin vagyok — krákogta a tolmács felé. önként szöktem odaátról, a gép- puskás félszázadtól. . . Zsíros zubbonya alól körülményesen kotorászta elő a szovjetcsillagos katonakönyvecskét. Sabanyin Fedor őr vezető, az X. géppuskás félszázadtól — olvassuk a cirilbetuket... Érdekes figura, alacsonytermetű, száarz emberke. Sovány arcában okos madárszemek villognak. Szalmaszínű haja kócosán türemlik ki a gyűrött sapka alól. Derűsen, szinte kisfiús vidámsággal néz körül. Kikérdezik. Nyugodtan, értelmesen válaszol. Vallomása egyezik, fedi a korábbi orosz hadifoglyok adatait — igazat mond. Huszonnyolc éves. Elmeséli, hogy odaát igen keserves a helyzet, elkeseredett a hangulat. Az oroszok legszívesebben átjönnének, de a politrukok igen vigyáznak. Ha nem sikerül a szökés — irgalmatlanul elbánnak a szerencsétlennel. Legjobb esetben golyót kap a fejébe, de előbb meg is kínozzák elrettentésül... Harcolni is csak kényszerből harcolnak. Hátuk mögött géppuskát állítottak fel, a hátrálóra is halál vár. A vágóhídra vitték valamennyiőket- Ellátásuk silány. Van olyan nap, hogy csak vizet és fekete kenyeret kapnak. A bakkanc uk már amerikai, tengertúlról kell pótolni ezt is. .. Komisz a helyzet. Azután, kis zavart tűnődés után,' váratlan kijelentést tesz: — Pán officéru . .. Én visszamennék, áthoznám a többieket is... Jönnének, de nincs hozzá bátorságuk. Én meg ismerek itt egy gázlót a Dón-on. Baj nélkül átjöhetnének mindnyájan.... Elhallgatott és szinte könyörögve nézett a parancsnokra. A kihallgatást vezetők összenéztek. Mit forgat a fejében ez a furcsa emberke?... De Fedor Sabanyin, tovább beszélt: — Saját akaratomból jöttem át pán oííiezéru . . . Gyűlő löm a vörösöket! Még kisgyerek voltam, amikor a kommunista betyárok ki fosztották szüléimét. Ide, erre a környékre valók vagyunk. Gazdag földművesek voltunk. Elvették a házat, földet, szüléimét pedig elhurcolták Szibériába. Ott sínylődtek, pusztultak az ólombányákban. Még akkor, gyerekkoromban megesküdtem, egyszer majd bosszút állok... De ismer engem az itteni sztaroszta is — tessenek csak megkérdezni. Tgazol ja minden szavám... i | ?;j !|j| A madárszemű Fedor Sabanyin most sem hazudott. A községi bíró valóban igazolja minden kijelentését. Szóról-szóra úgy történt, a- hogy mesélte. A kis Sabanyint a faluban nevelték lel könyörületből a jóemberek... Aztán hogy félcseperedett, elment közülök. Várost- járni. bosszúterveket kovácsolni... Női férfi | gyermek harisnya íffcrvátth Jenőmé di vatüzletében Plébánia-épület. A parancsnok végül is beleegyezett Sabanyin kérésébe. De olyan feltétellel, hogy erős járőr kísérje fogolyszerző útjában. Sabanyin boldog volt. Egész nap fütyült, dndorá- szott. Alig várta az estét. .. Az idő kedvezett Sabanyin tervének. Éjfél táján beborult az ég és a fényes hold piszkos felhőrongyokba búrkoiódzott. Halkan, lopakodva indult el a járőr az orosz őrvezető irányításával a Don felé. A csendesen foly- dogáló folyó partján Sabanyin némán megállást intett. A járőr emberei lövésrekéez puskákkal mozdulatlanul meglapullak a kis í’ü- zesben. Sabanyin pedig elindult. Lerángatta lábáról a bakkancsát, feltúrté lábaszárán a nadrágot és biztos érzékkel vágott neki a; sok vért látott Donnak. Valóban jólismerte' a gázlót — a vízitérdig sein ért, míg átjutott a túlpartra. Odaát pillanatig feszülten hall- gatódzott, figyelt a néma éjtszakában. Olyan csend terpeszkedett a vidékre, hogy a lélck- zetet is hallani lehetett volna. Sabanyin ekkor halkan pisszegni kezdett. Odaát rövidesen elvált a fatörzstől egy imbolygó árnyék. Az orosz őrszem. Valamit suttognak, majd mindketten eltűnnek a sűrű homályban ... A lesben fekvő honvédek nyugtalankodni kezdtek. Tíz perc, negyed óra. már húsz perc is elmúlt, hogy eltűntek' a túlparton. Hiába várunk — döxmögnek a honvédek. —- Nem jön vissza már. Talán- elkapták, vagy becsapott minket és kém volt... Szaglászni jött csak át... Fedor Sabanyin azonban becsületesen járt odaát. Hirtelen újra megelevenedett a túlpart. Árnyak közeledtek, nesztelenül, némán, mint a kísértetek. Elől a fogolyszöktető. Mögötte libasorban az orosz katonák. Nyolc, tíz, tizenkettő, tizenhat. Ennyit hozott át Sabanyin, fegyverestől... S boldogan jelentkezett a járőr parancsnokánál. Másnap nem volt vidámabb ember nála. Jókedvűen járt, kelt, fütyürészett, így csakhamar kedvence lett a parancsnok-ágnak. A bakáink csak »Savanyúnak« szólították. De Fedor Sabanyin még nem elégelte meg a dolgot. Este újra jelentkezett: átmegy a többiekért is. Áthozza az egész félszázadot, géppuskástul, fegyverestől. Addig nem nyugszik. Hétszer ment még át a vállalkozószellemű Fedor »Savanyú«. Mindaddig, míg az egész géppuskás félszázada együtt nem volt Névszerint szólította magához az éjtszakábat az embereit, akik jöttek utána boldogan, jókedvűen. Végén már merészségében odáig ment, hogy nappalra is odaát maradt. — Buta képet vágtam köztük s nem tudtam semmiről semmit — magyarázta azután a mellének szögezett kérdésekre. — Amikor kérdeztek: így csináltam... és olyan semmitmondó, buta, gyámoltalan arckifejezést vágott, hogy clnevettük magunkat. Amikor a félszázada együtt volt, 76 ember és 5 géppuska, Sabanyin is abbahagyta veszélyes v állalkozásait. Most vígan dolgozik a többiekkel, az egyik munkásszázadban, este pedig, a párolgó csajkával körbeülnek, majd pedig az egész géppuskás félszázad nótára gyújt. Énekelnek szívből, felszabadultan, jókedvűen. Számukra véget ért a háború. .. Fedor Sabanyin teljesítette gyermekkori esküjét... Bosszút állt! Közzétették a zsidék bevonulási hirdetményét Tegnap a Házban vitéz nagybaooni Nagy Vilmos nagy beszédet mondott, amelyben bejelentette, hogy 10 korosztály zsidót front- szolgálatra hívnak be. Ma reggelre meg is jelentek a fairagaszok, amelyek értelmében 1909—1918. évben született zsidók, akik akár katonakötelesek', tartalékosok és póttartalékosok, vagy még sorozaton sem voltak, kötelesek katonai szolgálatra bevonulni. A részletes bevonulási hirdetményt holnapi számunkban közöljük. 60 szegényt vendégeltek meg tegnap délben a ferences otthonban Mint megírtuk; már, a magyarországi Szent Erzsébet ünnepét megelőzőleg a ferences templomban triduumot tartottak. 17-én P. Takács Gyárfás ferences káplán Szent Erzsébet, iaz Isten és a felebaráti szeretetről, lo-árf P. Illy Károly plébános Szent Erzsébet éá az imaélet-ről és 19-cn pedig P. Hársligeti Viktor házfőnök pedig Szent Erzsébet és lemondás címen beszélt a nagy magyar harmad- rendi szentről. A szentbeszédeket napról- napra, nagyobb és nagyobb számban hallgatták nemcsak a ferences harmadrend tagjai, hanem igen sokan más hívek közül is. Szent Erzsébet ünnepén reggel 8 órakor ünnepélyes nagymisét mondott P. Uly harmad- rendi igazgató, amelyen minden tag a szent- áldozáshoz járult. Délben a harmadrend otthonában Szent Erzsébet módjára a város szegényeit az adakozásból megvendégelte. 60 szegény gyűlt össze ezen az ebéden. Az Ur- angyala elírnád kozása után énekeltek, majd P. Illy harmadrendi igazgató Szent Erzsébet sze- retctével fogadta a szegényeket. Szerinte az élet olyan, mint egy nagy színdarab, amelyben nem az a fontos, hogy kinek milyen szerepe van, hanem Iaz, hogy jól játsza azt meg. A gazdagság nem egyenlő a boldogsággal, viszont a szegénység, ha Isten akaratából viseljük, boldogság is lehet, A meghatóan szép beszéd után a harmadrend buzgó tagjai szétosztották a bőséges ebédet. * * * Itt említjük meg még, hogy a harmadrend igazgatója ezúton mond hálás köszönetét mindazoknak, akik adakozásukkal hozzájárultak a szegények megvendégel éséhez és egyúttal lehetővé tették, hogy v alóban Szent Erzsébet legyen az Erzsébet napja'.. Öltözködjünk TÓfH’ CYULA úri és női szabóságából Kész nöikabát és ruhaosztály Uridivat1, és szöveteladás
