Zalamegyei Ujság, 1942. október-december (25. évfolyam, 221-294. szám)
1942-11-14 / 257. szám
4. & ALAMiáG Y tói UJSaG 1942. november 14. Szovjet foglyok-magyar táborban Allah „felhívására“ dobták el a fegyvert — Hálairatban köszönik meg a magyar táborparancsnoknak a jó bánásmódot (Honvéd haditudósííó század. Bá {hőnyi János hdp. őrmester). A szovjet hadifoglyok kígyózó oszlopa az országutak megszokott, mindennapi képéhez tartozik. Mennek, bandukolnak, arcukon békés, szelíd beletörődéssel, megelégedettséggel. Ok már túl vannak a veszélyen, számukra befejeződött a háború. Fegyver helyett konzerv- bádogdobozt szorongatnak kezükben, merd most már csak ez az egy érdekli őket: élelem. Ha szegényes is, de még mindig jobb, mint a ezovjet hadseregben. Á szürke, piszkos rongyokba bugvolált társaság beér a táborba. A drótkerítésen túl is látszik a tábori konyha gulyáságyúja, ahol ia meleg levest főzik. Egyik honvéd-tizedes, kenyeret oszt és eléje sorakoznak tolongva, egymást lökdösve a szov jet foglyok. Arcukról a békés vonások eltűnnek, szemeikben barbár fénvek viliódznak. És amikor a bádog-dobozból szürcsölve isszák a zöldséglevest, még morognak is, ha valaki közeledik feléjük .. . Hányszor láttuk ezt a képet, ezt a türelmetlen falánkságot és mindig belénkdöbben a kérdés: emberek, vág)' állatok? Allah mx as&erbeíel&sáitfi (rtsdié A szovjet föld tarka, ázsiai népegyvelege ka varog előttünk a táborban. Van itt mongol, kirgiz, grúzán, tatár, kozák, baskír.... Csupa érdekes tanulmány fej... Harcban kegyetlenek, elszántak, vérengzők és most itt, a fogolytáborban szelídek, mint a bárányok. .. fíörénk gyűlnek, bámészkodnak, tereli is őket a közülük kinevezett .táborparancsnok ... Ivan Alexejevics Ivancsenbo, akinek széles, fehér karszalagja hirdeti, hogy ő a »koméndánt la- gera . Ő veszi át a magyar táborparancsnok utasításait és ő ügyel a rendre. Láthatóan büszke »rangjára«, most is kemény hangon utasítja rendre társait. Van köztük mohamedán is, aszerbeidzsáni türkmen. Ezek önként jöttek át. Mindjárt meg is tudom, hogyan. A magyar hadsereg és a szövetségesek a repülőgépről leszórt röpcédulákon kívül külön bomlasztó rajokkal is dolgoznak. Ez a kétségkívül modern fegyvernem, a bomlasztó, nagy hangerejű hangszóróberen- dezéssel dolgozik. A hangszórót az első vonalakig tolják és rendszerint egy önként átszökött tiszt hanglemezre vett beszédét közvetítik az ellenséges állások felé. Hogy milyen eredményeket ér el a bomlasztó, arra jellemző. ami Ambrus József karpia szom anyós tizedes, bomlasztó-rajparancsnokkal történt. Egy önként átszökött szovjet tiszt, laki civilben aszerbeidzsáni mohamedán orvos, vállalkozott arra, hogy a Don túloldalán mohamedán aszerbeidzsániakból álló zászlóaljhoz beszédet intéz, hogv tegyék le a fegyvert. Beszédét a hatalmas hangszóró sugározta a túloldalra: Női ; férf : hat ; gyermek j risnya ttorvftth J^ndné : 1 divatüzletében: Plébánia-épület. ; — Allah akbar... — ezzel kezdte, aztán koráni idézetekkel bizonyította, hogy a vörösök oldalán az istentélenség győzelméért har- colnak. Felszólította testvéreit, hogy jöjjenek át fegyver nélkül, mert itt a vallás védelméért folyik a harc az istentagadó vörösökkel szemben... A beszédnek meglepő hatása volt : este a Don vízében egyre-másra bukkantak fel a fejek. Körülöttünk fröccsent a víz, a politru- kok géppisztolya küldte utánuk lövedékeit. De a mohamedánok nem törődtek ezzel, úsztak, úsztak, hisz Allah nevében szólt hozzájuk alz aszerbeidzsáni rádióban . . . mint később elmondották . . . „URélységts hálával “ A táborparancsnok főhadnagy úr jön most felénk. Láttára megszelídülnek az arcok. A vad vonások meglágyulnak és a szőrös, szakállas arcok mosolyognak. Iván Ivancsenko ugrik elő, fegyelmezetten je'ent. Aztán elővesz egy fehér lapot, amit a foglyok szerkesztettek és írtak alá. Átadja a főhadnagy úrnak. Ez persze nem érti, mit akarnak. Kis, mongolképű fogoly ugrik elő. — Majd én lefordítom — mondja egész jó magyarsággal és mindjárt kezdi is a fordítást: Mi, hadifoglyok, mélységes hálával köszönjük az önök gondosságát. . . Nézzük, hallgatjuk a kis mongolt, hogyan igyekszik a fordítással. Aztán megkérdezzük: — Hát maga honnan tud magyarul? — Voltara én már hadifogoly Magyarországon .. . " — Hogy hívják? — Csornij Szem jón Niki forovics ... 19 lobén és 1916-han voltara Budapesten, Gomboson, Szabadkán . . . Ott tanultam magyarul. Amikor most behívtak a szovjet hadseregbe és kihoztak a frontra, mondtam én a többieknek, hogy nein igaz az, amit a szovjet propaganda mond a magyarokról, hogv azok levágják a foglyok kezét, lábát, kiszúrják a szemét és más ilyeneket. Mondtam nekik, gyertek csak velem, én már voltam közöttük, tudom, hogv jobb' dolgotok lesz... — És hányán szöktek át magával? — Vagy buszán. — jelentem a’ázato-an és vágja magát v igyázzba Csornij Szemion Niki foro vies .. . Körüljárjuk a tábort, éppen vasárnapi pihenő van. A tábor sarkában ’fa-barakk énül, téli szállás. Az oroszok nagyon értenek az ilven műszaki munkához. Egy-kettőre felhúzzák a faliakat s estére kész is már a házikó... A másik helyen meg házi kováesműhély működik saját készítésű szerszámokkal. Konzervdobozokból ügyes csajkát készítenek. Látunk (mosodát is: egv hadifogoly fehérnernŰrnösásra specializálta magát és társainak néhány deka kenvér fejében végzi el a munkát. Az erdőbon eltévedt fogoly 5nEr ént jön vissza Most vasárnap van. Mivel foglalkoznak a foglyok hétköznap ? — Béggel négykor kelnek, — adja meg a felvilágosítást a főhadnagy úr —, aztán tisztálkodnak és jelentkeznek reggeliért. Csaját kapnak és négyen egv nagy kenyeret naponta. öt órakor különböző csoportokra oszlanak, ki-ki beosztása szerint és munkájukra! indulnak őrök kíséretében. A mi foglyaink; fői cent útépítéssel és erdőkitermeléssel foglalkoznak. Munkájukat nagyon szorgalmasan végzik. Ha valamelyik közülük valami rangot kap, mondjuk munkafelügyelő, vagy más-hasonló címet, rögtön szolgálatkészebb, engedelmesebb. De különben sincs velük sok haj. Előfordult, hogy egyik' csoportunk Hz erdőben dolgozott és egy fogoly munka közben eltévedt az erdőben. Az őr már azt hitte, hogy megszökött és jelentette is nekem. Estére egy- szercsak megjelenik a fogoly és könyörög, hogy bocsássunk meg neki, eltévedt és órákon keresztül kereste az utat, vissza a táborba. — Általában a műszaki munkák elvégzéséhez nagyon értenek. Mi igyekszünk nekik a lehetőséghez képest jó kosztot adni, mert elvünk, hogy táplálék nélkül nincs munka. Délben zöldséglevest kapnak, néha húst, vagy lóhúst, amit nagyon szereinek még nyersen is. Estére ismét levest kapnak és természetesen zsoldot. Nagy gondot okőz a tisztaság fenntartása, mert ezek teljesen műveletlenek és tisztálkodni nem nagyon szeretnek. A házi parancsnokuk azonban ezen a téren is igyekszik eredményt felmutatni. Hetenként kétszer orvosi vizsgálaton esnek keresztül. A közel ötszáz fogoly közül eddig csak négy-öt halt meg vérhasban és tífuszban ... Iván és SRiohsel kiszabadul Megnézzük ezután a tábor berendezését. A drótkerítés ajtaja előtt asszonyok és gyermekek ácsorognak... — Érdekes — mondja a táborparancsnok —, hogv a felszabadított területekről vafé foglyok feleségei néha többszáz kilométer távolságban is értesülnek, hogy férjük melyik táborban van... A legősibb, legprimitívebb hírközlés módján, egyik mondja a másiknak, megtudják, hogy férjük mondjuk itt van. Ilyenkor megindul mindjárt az akció a férj kiszabadítására. Ha a falujuk általunk kijelölt sztarosztája igazolja a fogoly megbízhatóságát és a katonai hatóság írásban közli, hogy hazatérése után otthon munka várja, mi elengedjük a jó maga viseletű foglyot. Ezek a most itt álló asszonyok is bizonyosan a férjeiket keresték fel... Odamegyünk a kis csoporthoz. Megtudjuk, hogy a kyt asszony a mégy gyerekkel ízjumbó! jött, csekély háromszáz kilométert gyalogolva, hogy kiszabadítsák férjüket. Könv- nyes, boldog szemekkel ismerik fel férjüket, vajat, mézet nyújtanak be a kerítésen. Aztán meglátva a parancsnokot, írásokat lobogtatnak. Néhány percig tart a hivatalos aktus. Egy szakaszvezető jegyzőkönyvet vesz fel, megvizsgálja az írások hitelességét, Hansin Ivan Sztepánovics és Mezssrszkij Michael Andréje- vics szabadok... Kinyílik a tábor kapuja... Ivét boldog férfi öleli magához a gyermekeket és asszonyokat. Aztán az egyik a parancsnok felé köszön tört magyarsággal: — Isten áldja meg a magyarokat... A többiek reménykedve néznek utánuk... iwwwwwwwwwwwwAmmmmmm í& ZMdEGERSZEII KÖL3SÖIKÖNIITÁ8. LORD ROTHERMERE UTCA 5. Újdonságok: ’ Mollináry: Betévedt Európába. ! Mollináry: Betelt a föld hamissággal. i Collius: John Marco bűne. ; Holland: ...És újra kezdődik az élet. ! Waln: Kína, édes gyümölcs. j i Hab: Miért Dániel? !
