Zalamegyei Ujság, 1942. október-december (25. évfolyam, 221-294. szám)
1942-11-14 / 257. szám
9. 1942. november 14. Töhötömke véleménye a világról II. vélemény: Kedve» Nénik és Bácsik! Most a Bácsikai kérem, ne haragudja! i*ak rám, hogy a Néniket szólítom meg először, de édesapukáin azt mondotta: — Nézd, Töhötömke, nem illik ám a bácsikat először megszólítani, ha mindenkihez ( beszélsz, mert a nénik mindig elsőbbséget; «íveznek. Hát jó, nein bánom, ezentúl a néniket ▼eszem előre, elvégre is, nem történik semmi bajom, ha így csinálok s úgy gondolom, jó is lesz egy kicsit vigyázni, mert édesapnka szerint jobb a nőkkel békességben leírni. Örülök, bogy ezt mondta, mert legalább tudom, mi az a békesség. Egyik nap ugyanis édesapuka hazajött és valami szülési segélyt hozott, nem tudom, mekkora összeget, de 'anyuka azonnal követelte tőle, mire aztán apuka megjegyezte: na, itt van, jobb a békesség! Ebből aztán azonnal tisztában voltam vele, hogy azt jelenti a békesség, ha édesapuka pénzt ad édésanyukának. Még azt ia mondotta nekem apukám, hogy: látod, Tökölő inke, minden nő egyforma. így aztán már látom, hogy csak akkor van meg az a bizonyos békesség, ha a bácsik odaadják a |*énzüket a néniknek. Valószínűen ezzel van 'összeköttetésben az is, hogy először kell a ■»élűket szólítani, illetve pénzzel kielégíteni és csak aztán jönnek a bácsik. Anyuka ugyan megindokolta, hogy miért kell a békességhez a pénz. Azt mondotta: leéli Iára, mert meleget kell csinálni a Tö- hötömkének. Éhbe aztán bele is nyugodott édesapukám, annál is inkább, mert — mint mondotta — az egyik fakereskedő bácsi ígért ■eki fát. Azt nem hallottam eddig, hogy a fa fciíegérkezett-e, vagy nem, csak azt tudom1, hogy sokat kell prüszögnöm, amire azt mondják, hogy hideg la szoba és megfáztam. Valószínű tehát, hogy nincsen itthon elég fa. — Hiába szaladgálok mindenfelé fáért, #ehoI sßm kapok, — mondotta apukám ma reggel is. Anyuka meg is jegyezte, hogy hiszen nemrégen valami nagyon előkelő bácsik megígérték, hogy lesz fa elég. Még valami méltó- ságosokat is emlegetett édcsapukám. Meg is kérdeztem tőle rögtön: ki az a méltóságosi bácsi és miért nem küld fát Töhötömkének? Apukám aztán megmagyarázta azt az egésiz ■néltóságos-dolgot. — Tudod, Töhötömke, a mcltóságos bácsik azok igen nagy urak, akiknek nagyot köszönnek az utcán s akik igen sokat tehetnek, ha akarnak. Rendszerint sokat ígérnek és igen keveset tesznek meg. Volt idő, amikor könnyen lehetett ezt a címet megszerezni, de akadnak azért olyanok is, akik kemény és becsületes munkával cs nem bcsú- gásokért kapják ezt a szép címet. Ahá, most már értem az egészet! Ki is nézek az ablakon, hogy nem jön-e erre valami méltóságos, hadd lássak én is ilyent. Nem is kérdeztem meg, csak amikor az ablakkal szemben láttam jönni egy bácsit, akit M Öltözködjünk TÓ m CSVULa úri és női szabóságából Kész nőíkabát és ruhaosztály Uridivat. és szöveteladás mmmmm mätAMScrm újság A esendőrseg megindította a nyomozást a szurkaid legények kézrekerítésére. szegről, s Luttert beszállították a kórházba, ahol azonnal ápolás alá vették. nagy hangon üdvözölt egy fehér, vörösítarfca néni a kocsiútról. Előírásosan volt felöltözve, jobban, mint a múltkori néni, akire apukám Jazt mondotta: na, ennek is csak két szarv kellene a homlokára. Hát ennek a néninek, aki most ilyen hangosan nagyot köszönt, valóban volt szarva is. Aplukam meg is magyarázta : — Nézd, Töhötömke, nem illik így ösz- szehasonlítani senkit sem, mert az nem néni, hanem tehén s a borjúja után bőg. — Tehén? — kérdeztem csodálkozva. Az meg micsoda? — Az egy nagy állat, amely arra van hi! válva, hogy tejet adjon. Meg is adta az eddig békességgel a maga adagját, csak amióta háború Van, azóta van velük háj. Valahogy nem hajlandók annyi tejet adni, mint máskor, legalább is azt mondják a nénik, s csak 50 fillérért hajlandók tejelni... Most már tudom, akkor a háború az oka tannak, hogy édesanyukám is grammra adja a tejet, bár — megjegyzem — anyuka tőlem még egyszer sem kért 50 fillért. Igaz ugyan, hogy azt sem tudom, mi is lehet lehet az s iaz is lehet, hogy nekem nincs is 50 fillérem. No, de erről majd később számolok be. Szurkálás lett a rekrufa-mulatság vége A salomvári legények is tegnap álltak a Borozóbizottság elé, hogy bevonuljanak a honvédség kötelékébe. Lutter Lajos és Németh Kálmán több salomvári legénnyel együtt a sorozás befejezése után — Ő3i magyar szokás szerint — betértek az egyik vendéglőbe, ahol nagy mulatóst rendeztek. A mulatozás aztán heves szóváltásba fulladt, majd összevesztek. Bicskák is kerültek elő és valóságos késcsata fejlődött ki, amelynek befejezésével Lutter Lajos 20 éves legény eszméletlenül maradt ;a csatatéren. A jegyzőségről azonnal autót hívattak Zalaeger-
