Zalamegyei Ujság, 1942. október-december (25. évfolyam, 221-294. szám)
1942-11-07 / 251. szám
1942. november 7. fcALAMBGYEI ÚJSÁG 9< Töhötömke véleménye a világról Kedves Bácsik és Nénik! Tudom, hogy nem illik még egy tíznapost legénynek a közönség elé, lépni. De tessék ezt nekem megbocsátani, mert hiszen rendkívüli idő van. Legalább is Édesapukám ezt mondotta ma reggel Anyukámnak, amikor kinyitottam a szememet. — Mi az a rendkívüli idő? — kérdeztem tágranyilt szemeimmel. Mert biztosan sejtik a Bácsik és Nénik, hogy én nem tudok beszélni. sőt írni sem, ezért kértem meg jó édes- japukámat, hogy írja le helyettem, amit én gondolok. Ezért Van az, hogy én nem is sej- pítek és helye: írási hifcá'm is csak kis számban fordulnak elő. — Nézd, Töhötömke, — mondotta édes- japukám, — most háború van, mindenfelé! Szaladgálnak az emberek, hogy új szigorításokat, új adakozási módot találjanak ki. Ilyenkor le kell mpndani például — anyuka szerint — a délutáni alvásról is. Ezért mondják, h agy rendkívüli időket élünk. Őszintén megmondom, nem nagyon értem ezeket a dolgokat még. Egyrészt nem értem, hogy mi az a szigorítás és az adakozás. ÍAzt láttam az ablakon keresztül, hogy az emberek szaladgálnak össze-vissza, ha ugyan ezek voltak az emberek. Bá is mutattam az (egyikre, amelyik a kocsit húzta. Apuka cinévé tte magát és azt mondotta: kisfiam, az nem ember, az szamár. Hm. Szamár? Miért szamár vájjon? Hiszen csak annyi különbség van közte és a fal mellett szaladgálok között, hogy azt valamivel noszogatják hátulról, míg ezek maguktól szaladgálnak le és fel. Ezt nem értem, hát melyik nagyobb szamár, aki noszogatásra szalad csak, vagy, aki minden ok nélkül ? Igaz, hogy még sok mindent nem érthetek ebből a világból, mert itt van például az alvás, meg az evés ügye is. Mindig, amikor az angyalkákkal játszom és nagyon jól érzem miagam, akkor elkezdenek pofozni. Nem hagynak békén. Anyuka így szól: — Ferikém, kelj fel, enni kell, három óra. Apuka meg így: — Töhötömke, tessék felkelni! — és kezd engem csiklandozni. Amikor meg felébredek magamtól is és sírva követelem, hogy nekem enni adjanak, akkor meg azzal fogadnak, hogy aludjál kisfiam, mert még nincsen itt az idő. Hát milyen időt várjak én? — gondolom ilyenkor) magamban —, de nem szólok, inkább ösz- szeszorítom a kezeimet és bömböléssel szórakozom, amire aztán azt modják, hogy: na, csak hadd sírjon,/nő a tüdeje. Most aztán okosodjék ki az ember: ha alszik, felkeltik; ha meg fenn van, elaltatják. Meg is kérdeztem édesapukámtól, miért van ez így ? — Ah, kisfiam, ezt így írják elő a doktor- bácsik, meg a nénik, mert azok tudják ám, mi kell a Töhötömkének. Most meg Töhötömke! Anyukám azt ímondja: Ferikém, édesapukám meg Töliö- tömkének mond mindig. S ha anyuka e nr- latt szól valamit, apukám hatalmasat nevet rjajtam. Nem is tudom, hogy rajtam-e, vagy Töhötőinkén? Egyáltalán: ki lehet az a Tö- hötömke? Anyukám azt mondta, hogy ugyanaz a nevem, ami apukáé, tehát Ferike. Ha Ferike vagyok, akkor ki a Töhötömke és, ha Töhötömke, akkor miért hívnak Ferikének1? Eh, de mit is gondolkozzam a dolgon! Nem igaz? Az ég peremén angyalkák integetnek felém, ott jászának a végtelen, csillogó mezőkön, mögöttük mosolyog egy áldott, kékszemű ember, olyan, mint az édesapám és azt mondogatja nekem: kis unokám! Megyek is játsziani a többivel. Mit törjem a fejem a nagyok érthetetlen dolgaival, majd máskor... OLVASSA A ZALAMEGYEI ÚJSÁGOT! Pletykázzuk ...hogy Kocsis László rész ne ki munkatársunk családjában nemrégen örvendetes családi esemény következett be. A fiatal kán- tortanító ugyan most katonai szolgálatot teljesít és már hetekkel ezelőtt újságolta baj- társainak a kántortanító-Utánpótlás hamarosan bekövetkezendő megszületését. Büszkén düllesztette ki mellét, amikor szóba került a dolog, mert — mint azt többször is kijelentette — náluk csakis fiú szüle (hetik. Annál nagyobb volt azután a csodálkozása, amikor a kórházbot telefonon kapta a jelentést, hogy felesége őnlagysága egy egészséges kisleánynak adott életet. Munkatársunk nyelt egy nagyot a dologra, de aztán hamarosan elfelejtette az egészet és megírta lapunk más helyén található tárcáját. A bajtársak pedig távolról kuncogva figyelték az újszülött boldog édesapját, pld éppen úgy örült, mintha fiú született volna ... * * * ... hogy felelős szerkesztőnknek meleg napja volt tegnap délután, amikor az »Asszonyok és Leányok« rovat megírására került a sor. Ugyanis neje még ágyban fekve nem tudta megírni a rovatot, viszont őszerkesztősege meg már előre megígérte a dolgot nőismerőseinek s nem volt mit tennie, nekiült: és összekábálta a nőknek va*ót. Este, amikor »aztán leadta a cikket a népszerű »Sanvi«- kának, keserűen megjegyezte: a fiam könvnyebben jött a világra enné!... * * * ... hogy a városban szerkesztőnkön mi lden nő a pletyka-rovatot követeli... * * * ... hogy Szakái Ferike, felelős szerkesztő- utánpótlásunk írói nevet vett fel és ma már elmondja véleményét a világról. írói neve: Töhötömke! * * * ... hagy nagy csillaghullás volt 3 napokban országszerte, de a csillagok fényét betakarta az őszi szemerkélő esőfelhő ... Hirek mindenfelől Nagyváradon Horváth József gazdálkodót a korcsmából hazafelé menet többen megtámadták és félholtra verték, majd néhánv- szor megszórták. Hamarosan belehalt sérüléseibe. Három tettest elfogtak és letartóztattak. Vácról nemrégen megszökött Papp János betörő, akit megbízható rabként munkára is kiadtak. Budapest határában elcsípték és visz- szavitték Vácra. Azzal érvelt, hogv megunta a rabságot. CsaHóközaranyoson a hatóságok letartóztatták Fél Lajos malom tu! aj dón őst, aki 21 vagon gabonát értékesített zúgforgalomban. Vele egyidőhen Vendég Imre dr. Hombár- bizománvost szintén letartóztatták, mert ő játszotta kézre a gabonát. Szegeden a statáriális bíróság kötél általi halálra ítélte Szabó Jánost, akit éjtszaka tvxik- tolvajláson kaptak. Azzal védekezett, hogy törött kezével másképpen nem tudott keresni szüleinek. Nyíregyházán Labancz Mihály 10 hÓna- dos kisgyermek a kon vitában mászkált és közben beleesett az ételes fazékba. Sérüléseibe1 belehalt. Kiszombor községben Daróczi János 6Ő éves gazdálkodó fejjel lezuhant a kocsiról és meghalt. Rcgőcz községben Ilenyitl István napszámos vasúton utazott, ahol nagyon belemelegedett a politizálásba. A szegedi ölöstanács négv- hónapi fogházra ítélte jogerősen. Kassán Ortancsik Istvánnét tejfeldrágításon fogták. Az uzsorabíróság, tekintettel, hogy visszaeső bűnös, hathónapi börtönre ítélte. Makón özvegy Páger Jánosáé tüzifakereskedő a kukoricát egy pengőért árusította kilónkéul. Nyolchónapi börtönre ítélték. Pénz áll a házhoz, ha idejében beszerzi államsorsjegyét! A pénz zel együtt nyugalom és boldogság költözik otthonába. A M. Kir. Államsorsjáték 49.000'— ar. Pengős ■>. főnyereményének, összesen 29.360 kisebb-nagyobb nyeremény húzása. december 4-én. Egész sorsegy 31— P > Fél 1*50 P. TECCIK? NEM TECCIK?! — hangzik az erélyes, szinte kiabáló felszólítás a piaci hentesüzletből. Az asszonyok türelmesen várakoznak és kérnek is néha. A hentes mogorván lenyisszant egy darab húst, aki combot kér, annak oldalast, s aki csontosat kér, annak húsosat. — Teccik, vág}' nem teccik? — kiált aztán mogorván, amikor a vevő akkora bátorságot is mert venni magának, hogy szólni mer a hús miatt. S aztán nagy lendülettel félredobja a kért húst. — Elmehet! — hangzik utána a goromba vezényszó. ...Mélyen tisztelt hentes és mészáros úr! Idát azért ilyen impertinen, ilyen szemérmetlenül hetyke módon mégsem lehet a vevők- het beszélni. Jól tudjuk, hogy vannak szekáut vevők, akik dekákon és fajtán félórát képesek elkócolódni, de engedje meg a világ a vevőnek, bármilyen szűkös világot is élünk, mégis csak joga van arra, hogy megmondja, ilyen, vagy amolyan húst kérek. Az árak között is van különbség s így mindenkinek joga van, hogy az olcsóbbat, vagy éppen a drágábbat kérje. De nincsen j-oga a hentesnek ilyen! goromba módon elbánni a vevővel. Éppen a Baross Szövetség múltkori ülésén mutatott rá az elnök, hogy ma úgyis mindenki meghajszolt életet él, amikor sorbán állni és valósággal fizikailag kell megküzdeni az élelmiszerekért, éppen ezért a kereskedőknek és iparosoknak fokozottabban kell udvariaskod- niok a közönséggel. Elvégre is kettőn áll a vásár, jelen esetben a vevőn és az eladón, nemdebár a közönséggel hetykén gorombás- kodó mészáros és hentes úr? És arról sem szabad megfeledkezni, hogy nem a közönség van a kereskedőért és iparosért, Iranern megfordítva. Felhívjuk a hatóságok figyelmét, hogy néha tekintsenek be egyes hentesüzletekbe, vagy hasonló árusítási helyekre és, ha éppen épületes dolgokat tapasztalna, vagy hallana, hát koppintson a törvény erejével az ilyen nagylegények körmére, mert elvégre a közönség sem egészen kutya!
