Zalamegyei Ujság, 1942. október-december (25. évfolyam, 221-294. szám)
1942-11-07 / 251. szám
6. ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1942. november 7. ŐSZI ESŐ Szépen sütött az őszi délutáni nap. A tájat valami érdekes arany fátyollal vonta be. Lustán nyújtózkodott az erdő: íürdött a napsugárban. Á léiig szántott föld fehérén, alel- tan feküdt. Szomjúságában várta az életet adó esőt. Az eső azonban váratott magára. A kint dolgozó emberek felsóhajtottak. Az állatok nyögve feküdtek neki az igának, hogy aztán négy-öt lépés után megálljának pihenni. Ember, állat, föld kínlódott: esőt! De a nap csak nevetett. Szeretem nézni az őszi munkát, szeretek elbeszélgetni a magyar paraszttal. Most is megszólítottam egy öreg gazdát: — Jó munkát, Károly bácsi! — Adjon Isten magának is! — Megy-e a dolog? — Csak menne, tanífó uram! — Aztán miért csak menne? — Csupán azért, kérem, mert tátogat a föld! — De miért tátogat? — Eső kéne, uram, eső! Fullad a föld! Hallia, ezek az ökrök hogy lihegnek, fújtatnak? Én már a hetvennvoleadik evemet tip- rom, de, hallja, ilyen időt még nem értem. Még én magam is hamarabb szomjazom. De én könnyebben is bírom. Ide készítettem ám a kulacsot a bokor alá, osztán amikor csak kell, hát előveszem. Hanem a föld, tanító uram, a föld! Bárcsak azt is ilyen könnyen meg lehetne öntözni! A föld olyan, mint a maga iskolájában a gyerekek. Ha a pihenési, meg a koszt meg van nekik adva, akkor minden rendben van. Hiába adnak a gyereknek kenyeret, ha vizet nem ihatik. Éppen úgy hiába trágyázza az ember fia a földet, ha esőt nem kap. Igazán nein tudom, hogy" jövőre mi lesz. — Majd csak lesz valahogv, Károly bácsi. Eddig is volt valami, ezután is lesz valahogy. De ilyen öreg létére hogyan dolgozik ennyit? Bírja még a munkát? — De bírom ám! — szuttyant a pipából, — még csak én bírom igazán! — Nono, azért nem kell úgy legénykedni. Minden farsangra nagyböjt következik és itt nincs kivétel! Hallottam én már olyan vitézkedő öregekről, akik ily enkor adtak be a kulcsot. Még hozzá egészségesek voltak. Szinte sértődötten kapta föl a fejet: — Hát én pedig azt mondom, tanító uram, hogy azok mégse lehettek olyan egészségesek, mint én! — Hogyhogy? — Hát csak úgy, szépszerűit. Mert teszem azt, hogy én soha életemben beteg nem voltam, még csak a fogam se fájt. Pedig a nagy háborúban nyakig vízben is aludtam, de rá se tüsszentem. A cigány asszony megmondta, hogy a századik évemet is elérem. Á mellett kívánom a munkát. így hát, tanító uram, engem semmi váratlan dolog nem érhet. — Még mit mondott a cigányasszony ? — Magának megmondom azt is. — Éspedig? — Egy nagy titkot árult el. — Mi lehet az a nagy titok? Talán csak nem esőt akarnak csinálni? — Pedig azt. — Azt ? — De azt ám! — Dehogy is, Károly bácsi. Csak két pohár zsírért bolondsággal akarja megtömni a maga ősz fejét. — Hogyan tudja, hogy két pohár zsírt adtam neki? , ; „ — Csak gondoltam. De hogyan ülhet fel ilyen tapasztalt, «reg ember egy cigányasszony butaságainak? — Nem butaság az, tanító uram, enge- “delmet kérek. De látom, hogy nem hiszi el. — Nem bizony! — Akkor rögtön be is bizonyítom, tessék csak idefigyelni. — Figyelek. — Azért mondom el, mert máma üjhold lesz. Ki kell menni a keresztútra, még mielőtt a hold fölkelne. De még azelőtt ott kell lenni, mert akkor nem ér semmit az egész. | Nmcs ezen semmi neyetnivaló, tanító úr, j mert most jön a veleje, a java. Szóval ki kell menni a keresztútra azon a napon, amikor először kel föl az újhold. Az pedig éppen mánia lesz. De a holdra nem szabad ránézni, háttal kell neki állani. Mozdulatlanul;. Mikor aztán fölkelt az újhold annyira, hogy az ember árnyékát jól meg lehet látni, akkor föl kell fogni egy marék port, aztán a fej felett hátra kell szórni az újhold felé és ezt1 a verset kell elmondani : Ujhold, újkirály, Engem vacsorára vár,- De én nem mehetek el, Száraz időt küldöm el! Ezt meg kell csinálni egymásután háromszor. Azután háromszor meg kell nézni a holdat. Három napon belül biztos az eső, tanító uram! — Károly bácsi, Károly bácsi, hideg van ám őszi este holdat nézni a keresztárnál. Azt is mondta az a cigány asszon v, hogv amíg él, nem lesz soha beteg? — Igen, azt is. — Hát én biztosítom magát, ha ilyen hideg estén holdat kukkeroz, három napon belül ágyban lesz. — Tudja mit, tanító úr? Ne szóljon egyikünk se egy szót se. Három napon belül meglátjuk, melyikünknek lesz igaza. Nem szóltam többet. Elbúcsúztam. Két napra rá elborult ám az ég. A fecskék alacsonyan szálltak. Az ökrök visszafelé nyalták a hátukat. A falura ránehezedett az ólmos, páratelt levegő. — Na — gondoltam magamban —, az öreg Károly bácsi megbabonázta az időjárást. Most majd szentül hiszi, hogy a cigánvasz- szony ért az esőcsinál áshoz. Sötét felhő szállt felénk. A bokrok, fák hajladoztak. A tyúkok iszkoltak födél alá, szárnyukkal tartva az egyensúlyt. A libák, kacsák már az árokban voltak és nvujtogat- ták nyakukat az ég felé. Az igás-állatok beleszagoltak a levegőbe. Minden, minden várta az esőt. Két kövér csepp esett először a verandám ablakára. Pillanatra megállapodtak raitai, aztán lassan megmozdultak. Egy harmadik is esett oda, s lassan végigzsinórzott az üvegen. A cementlépcső nemsokára tarka lett. Már a másik ablakon is gördülnek, tekeregnek a zsinórok. Aztán egy hatalmas szélroham és végül szakad az eső. Az áldott eső! A föld elveszíti szikkadt, fehér színét, a zöld fű sötétebb színt kap. A libák emelgetik szárnyaikat, szellőztetik a tollúkat. A gyerekek födetlen fejjel szaladgálnak az utcán. Csak úgy porzik az eső. Minden csepp je aranyat ér! Végül már ömlik. Este azonban csillagos az égbolt. Másnap nem láttam az öreget. A vő je szántott helyette. Odamentem: — Hát a Károly bácsi? Egyet törölt a homlokán: — Múltkor este elment valahová, aztán jól megfázott. Tegnap meg, amikor esett az eső, kiállott a ház elé, csak úgy kalap nélkül. Valami cigányasszony mondta neki, hogy, ha így csinál, akkor legalább egy hétig esik. Most pedig három dunyha van rajta, aztán töltögetik bele a forralt vörösbort. Nyeli az öreg ijedten! Kocsis László. A*A****ft***ft****AA*AA*AA*VW**MWM*: Apróságok a nagyvilágból 1780-ban Párizsban az utcai csőcselék egy híres színésznőt sárral dobált meg, mert séta- kocsikázása alkalmával elkövette azt az illetlenséget, hogy" zsebkendőjét arra a célra használta, amelyre tulajdonképpen szolgál. A kaszálógépet már az ókor is ismerte. Plinius a természetről szóló könyvében (Kr. i után 70) leírja, hogy a nagybirtokok ökrök- i tói vontatott, szántalpas alkotmányt használ- i tak, amely forgó késekkel kaszálta a ^a-í bon át. A Tokió szó annyit jelent, mint a keleti főváros. Régi neve, Yedo, folyókaput jelentett. Jokohama harántpartot, Nagasaki pedig hosszú előhegységet jelent. A kémia szó az egyiptomi kérni« szóból származik, amely feketét jelent. XIV. Lajos, a francia napkirály nem kevesebb, mint 48 udvari parókakészítőt tartott. Akkoriban a párizsi parókakészítőknekí akkora keresletet kellett kielégíteniük, hogy a francia hajvásárlók egész Európát bejárták. Egy font hajért 50 tallért is fizettek, ez azonban még mindig nagyon előnyös befektetés volt, mert egy-egy kész paróka ára az ezer tallért is elérte. Bár a szövés és kötés közeli rokonságban lévő mesterségnek látszik, feltalálásukat több evezrednyi időköz választja el egymástól. Míg a szövés feltalálása már a történelem előtti időkre megy vissza, a sokkal könnyebbnek látszó kötés csak a 15. században jött divatba. Egy Lepage nevű londoni könyvkiadó francia nyelvkönyveit pontosan száz évvel ezelőtt azzal a megjegyzéssel ajánlotta a közönségnek, hogy könyvei elkerülhetővé teszik azt »az erkölcsi veszedelmet«, amely" a párizsi kiejtésnek' a helyszínen való tanulmányozásával elkerülhetetlenül vele jár. (MN} ************************************ **V^^>*y;.3i*WW****,t**»/W**^V/***********************HV,.A:iV*************** PREMIER VASÁRNAP AZ EDISON BAN! NAPJAINK MAGYAR FILMJE!-II.-I RSEGVALTAS Págeip Antal, Hidvéghy Valéria, Csortos, Kertész Dezső. (Előadások vasárnap: 2, V* 4, Va 6, V28, hétfőn és kedden 4, s/* 6 és Va 8 órakor.)
