Zalamegyei Ujság, 1942. július-szeptember (25. évfolyam, 145-220. szám)
1942-07-07 / 150. szám
ZALA MEGYEI ÚJSÁG 1942. július 7. Nem mehetett a harctérre, leugrott a robogó vonatról ' Lakos Imre 28 éves asztalos, újpesti lakos Nagykanizsán teljesített katonai szolgálatot. Lakos nagyon szeretett volna a harctérre menni, hogy segítsen leszámolni Sztálin ördögeivel. Nem is bírta sokáig, önként jelentkezett, hogy osszák be harctéri szolgálatra. Feletteseinek azonban nem volt módjukban teljesíteni kérését. A derék magyar fiút ez annyira telkeserítette, hogy elhatározta, ha nem mehet ö háborúba, akkor végez magával. Szombaton délután jegyet váltott a szombathelyi vonatra, bement az egyik kocsifülkébe, majd amikor a vonat teljes sebességgel haladt már, a 115. számú őrház tájékán öngyilkossági szándékból kiugrott a vonatból, hogy kerekei ke- resztulmenjenek rajta. Az ugrás azonban olyan szerencsés volt, hogy bár elterült a földön és nem tudott sokáig feltápászkodni, de mire a telefonon odahívott mentők megérkeztek, az ijedtségen kívül komoly baja nem történt. Mindazonáltal beszállították a kórházba, hogy megvizsgálják. A mentőknek kijelentette, hogy ha most nem sikerült is, de majd legközelebb a gyorsvonattal próbál szerencsét. Most a kórházban tartják, amíg le nem mond szándékáról. Rejtélyes körülmények között halt meg egy ember a kórházban Borsos Zsigmond csáfordi lakost július 3-án súlyosabb természetű külső sérülésekkel vonaton szállították Zalaegerszegre a kórházba. Fel is vették és azonnal ápolásához fogtak. Bemondása szerint ismeretlen autó gázolta el. Később azonban, amikor részletesen ki akarták hallgatni az esét körülményei felől, elhallgatott az autóval és csak annyit mondott, hogy I baleset érte. Többet nem tudtak meg tőle, sőt személyi adatai is tisztázatlanok marad- ■ tak. Állapota folytonosan rosszabbodott, úgy, hogy kihallgatásáról már szó sem lehetett és ma reggelre meghalt. A rejtélyes eset körülményeinek tisztázása végett a csendőrség széleskörű nyomozást indított. Kincs ükapja a magyar embernek ... ....... avagy érdekes nyelvészeti bonyodalom a családfa körül Manapság épen elég gondja van jó néhány embernek az okmány beszerzésével. A családfa kiderítése közben aztán csak úgy röpködnek a nagyapa, nagyanya, dédszülők, Szépapa és ükapa elnevezések. Mi, okmánybeszerzők és elődnyomozók eddig jó polgári ésszel azt hittük, hogy akit dédapánknak nevezünk, az a nagyapánk, vagy esetleg nagyanyánk apja, aztán a mégelőbbi emberöltőt az ükapánk, majd pedig a szépapánk képviselte. (De beszéltünk n\ár olyamial is, aki a szépapa-ükapa sorrendet tartotta helyesnek). Most aztán kiderült, hogy ha beszereztük is minden okmányunkat, akkor sem vagyunk rendben őseinkkel. A dédapánk ugyanis nem dédapa többé, ükapja pedig egyáltalán nem is lehet jó magyar embernek. A felfedezésre a Magyar Tudományos Akadémia nyelvművelő folyóiratának, a »Magyarosan«-nak a legutóbbi számában bukkanBABY kelengye és gyönysrüsxép babaruhák Horváth Jenő divatáruüzletében Zalaegerszeg, (Plébániaépület) tunk. A »Magyar családfa« címet viseli a cikk. A tudományos felkészültség mellett a mai életei is szemmel látó cikkíró sem titkolja a zűrzavart, amely e körül a rokonságnévcso- port körül uralkodik. »Fiú, apa, nagyapa, vagy öregapa... kezdjük nagy magabiztosan a felmenő sort, — írja cikkében, — de mindjárt meg is botlunk valamiben. Gondolkodóba £sünk: dédapa-e, vagy szépapa, vagy talán épen ükapa (?) a sorban következő ős neve? Hát egyik sem, vagy, ha úgy tetszik, mindegyik. Bármily hihetetlenül hangozzék is nyelvünk története, csaknem ezt tanítja. Nyelvűnk története ugyanis, minden sorakoztató, okoskodó igyekvésünkre fittyet hányva, e kérdésben az alább következő vallomást teszi«. És következik a vallomás. Eszerint.... »A »déd« (apa, anya) szláv' eredetű szó a magyarban és eredeti jelentése, mint az útadó nyelvben: nagyapa«. Aztán a tovább következő adatokból kiderül, hogy őseink sem voltak tisztában őseik elnevezésével, mert ők sem használták sokáig nagyapa jelentéssel a szót. A jó Baróti Szabó Dávidnál például már a nagyapa nagyapja megnevezésére szolgál, tehát azt a tiszteletreméltó úriembert nevezte dédapának, akit mi szépapának (vagy talán ükapának?) hívunk ma. A nyelvtörténet folyamán aztán még hűtlenkedett egynéhányszor a »dód« szó az eredeti nagyapa jelentéshez, (sőt a Baróti Szabó-féle nagyapa nagyapjához is. A »szépapánkról« is furcsa dolgok sülnek ki a cikkben. Elsősorban az, hogy őseinknek! ő sem szépapja volt, hanem nagyapja. »A szépanya eredeti jelentése ugyanígy Verbőczy 1611. évi fordításában is: mert az en anyámnak aZ annyja ennekem szép avagy nagy anyain — idézi a cikkíró Verbőczy eredeti szövegét is. A XIX. századtól kezdve aztán a nagyszülők szüleit jelenti. A fejtegetésből az a FERENCJÓZSEF KESERÜVIZ lényeges, hogy a szépapa a nagyapa nagyapját sohasem jelentette. Az eddigiek tanúsága alapján tehát a következő rokonsági sort állíthatjuk fel: apa, nagyapa, szépapa és dédapa. Most már aztán nyelvészeti boncasztalra tehetjük a lépten-nyomon használt őükapa«; szavunkat is. A cikkíró szerint »az újabb időkben legtöbbet talán épen ük szavunk használata ellen vétünk. Alkalmasint Jókai hibázta el először, amikor apára is vonatkoztatta. Feltétlenül igaza volt ugyanis Eötvös Károlynak, amikor azt állította, hogy ük csak nőnemű lehet«. Hogy biztosak legyünk ebben a dologban, megtudjuk, hogy rokonaink, a vogulok is, akik »ak« néven nevezik az üköt, női rokonra értették. A magvar nyelvtörténeti adatok szerint az ük mindig csak nagyanyát jelentett és »egyetlen adatunk sincs, mely ük szavunkat férfi elődre alkalmazza. A legtamásabh’ kételkedő sem vonhatja tehát kétségbe: csak ükanya van. Az ükapa telivér nyelvtörténeti képtelenség«. (Itt látszik igazolódni a magyar népdal: nem apától lettél, rózsafán termettéi...) A cikkíró ezek után felszólít minden magyar embert: »Ne tegyük derék ükanyáinkat férfiakká«. Megfelelő és mindenki által nyugodtan használható genealógiai sornak pedig a következőket ajánlja: apa, nagyapa, vagy öregapa, szépapa, dédapa, aztán jöhet déd- nagyapa és így tovább, őseink tiszteletreméltó feleségei természetesen nagyanyák, szépanyák és dédanyák. VERSENYTÁRGYALÁSI HIRDETMÉNY! Alulírott hivatal a Bekcsénypólya községben építendő községi elemi iskola építési munkáinak biztosítására folyó évi július hó 26-án versenytárgyalást tart. Bővebb felvilágosítás alulírott hivatalban nyerhető. Zalaegerszeg, 1942. évi július hó 6. Államépítészeti Hivatal. Zalaegerszeg, 1942. évi július hó 6. A hivatal főnöke: h. Nagy János sk. kir. műszaki tanácsos. A kiadmány hiteléül: Sebestyén irodatiszt. — Számos női bajnál gyakran igen nagy megkönnyebbülést szerez reggel éhgyomorra egy félpohámyi természetes »Ferenc József« keseruvíz azáltal, hogy a belek tartalmát gyorsan felhigítja és akadálytalanul kiüríti, aa anyagcsereforgalmat pedig hathatósan előmozdítja. Kérdezze meg orvosát! FIGYELE —=Á ÉPÍTÉST VÁLLALOK ÉPÜLETFA METSZETT ASZTALOS ÁRU TŰZIFA ÉS SZÉN > > > m * J « (0 I (HO | ARANY ].-U.28.| építkezési" VmLULKOZÍ Faanyag-, szén- és tüzifanagykereskedő. Kérem a nagyközönség -szíves pártfogását. TELEFON 1—69 SZ,
