Zalamegyei Ujság, 1942. július-szeptember (25. évfolyam, 145-220. szám)
1942-08-08 / 178. szám
4 ZALAlfBGYSI OJ»4* 1942. augusztus 8. Levél a harctérről gyalogéit és az egyik honvédtói elkérte a puskát, megtámasztotta a fa derekához, célba- vette az egyik ellenséges orvlövészt. -Egymásután öt lövést tett rá. Az egyik orvlövész a melléhez kapott és a többiek karjaiba hullott elettelenülZúg az erdő, száll a gránát. Egyszeriben vége lett a csendnek. Minden oldalról megnyitották az orvlövészek a tüzet. Félelmetesen zúgott az erdő. Hatalmas tiíízharc fejlődött ki. Néhol közelharc dúlt. Busái János gyalogos kézigránáttal küzdött le egy ellenséges fészket. Parancsnokok, honvédek együtt harcoltak a magyar becsületért. Német gépágyúk pásztázták az er- ■dőszegélyt. Mindig a legjobbkor szóltak bele a küzdelembe, amikor a mi tűzgépeinknél pillanatnyi tűzszünet állott be. El sem tudták képzelni honvédeink, hogy ki irányíthatja ilyen nagyszerűen a német gépágyúkat, amelyek az erdőszegélyt mindkét oldalon állandóan verték. Egy magyar vezérkari százados volt. Fiatalos lendülettel, bátor rámenőssel vetette magát a harcba s vitte a gépágyúk tűzét mindig oda, ahol épen a legnagyobb szükség volt (tájuk. Egymásután némították el az ellenség fűzgépeit. A vezérkari százados bátorító szavaira a honvédek tigrisként rohantak az ellenség után. Az előőrsök már elérték a füstölgő falut. A tank-árokból is elmenekült az ellenség. Most azt kellett kikutatni, hogy hova? Csakhamar kiderült, hogy a falu másik végében állították fel főéi len állási vonalukat. A faluba betörő honvédeket onnét akarták tűz alá venni. Azonban a magyar honvéd nem ug- frott be a csapdába. Nem a falura ment, hanem egyenesen az ellenség fészkeire tört rá. Az orv- lövészek igen sok halottat vesztettek. Tíz órakor örömmel jelentették a jelenlévő vezérkari századosnak, hogy a község elesett. Az Actio Catholica filmkritikája A dzsungel titkai. Cambodzsa táji és régészeti szépségeinek bemutatása, tisztán tudományos és felvilágosító célzattal. Ég és föld között. Egy polgári család életében mutatkozó erkölcsi szakadás rajza a hasonló című klasszikus novella alapján. A rossz útra tévedt fiú öngyilkossága ugyan disszonáns végső akkord, de egyébként tiszta levegőjű film. A damaszkuszi oroszlán. Grandiózus történelmi film a török-keresztény harcok idegéből, kifogástalan, sőt egyenesen katolikus szellemű beállítással. Szerelmes levelek. Részleteiben megejtően szép, de a válás alapmotívuma miatt erkölcsi szempontból elutasító film. wwwwwwwwwwwwwwvwvw Küzdelem Romániában az arcfestés, a feltűnő haj és a rövid szoknya ellen Bukarestből jelentik: Az államvezető elrendelte, hogy azokat a fiatal nőket, akik! túlzott arcfestés, feltűnő hajviselet, rövid ruha s a mozgószínházakban, parkokban és utcán tanúsított kirívó viselkedés miatt feltűntek, tovább^ azokat a férfiakat, akik a hőség ürügyén az utcán, vagy nyilvános helyen lehúzzak kabátjukat, ingujjukat feltűrik, vagy pedig sporteseményeken, az utcán és a nyilvános helyeken kirívó viselkedésükkel feltűnnek, a rendőri közegek igazoltassák. Ezeket: a személyeket külön jegyzékben tartják «számon. Visszaesés esetén az illetőket javító- intézetbe, vagy pedig gyűjtőtáborba utalják. Pehm József pápai prelátus az alábbi levelet kapta: Méltóságos Prelátus Ur! A nehéz napok elteltével, hogy munkám is kissé szűnőben van, illőnek találom, hogy beszámoljak eddigi ténykedésemről. Legelőször is azt írom, hogy, hála a jóságos Istennek, e nehéz és küzdelmes időkben mindig velem volt, pedig igazán ott tartottunk, hogy ösztönösen behúzva nyakunkat, mikor fog ránk esni a fentről vagy élőiről küldött Csomag. A ma egy hónapja a szürkületben megindított támadásunk idejétől e hó 12-ig Szakaszomból 7 embert magammal vive, elváltam egységemtől és egy, erre az alkalomra összeállított gyorscsoportba lettem beosztva. Ennek feladata volt, hogy a támadás előrehaladtával sajátainkon keresztültörve üldözze, illetve kerítse be‘ az ellenséget. Amint így ebben az összeállításban mentünk előre, láttuk a nemet stukák 55 darabból álló tömegét, mint dolgozta az oroszokat, láttuk saját véreink által elfoglalt területek véráztatta földjét. Büszkén írhatom: a magyar katona kiválóan megállotta helyét. Olyannyira, hogy a mellettünk lévő német pk. is csodálkozott azon a félelmetes erővel megindult s továbbra is megtartott gyors és lendületes támadáson, mint amit a mi fiaink véghez vittek. i\.zok, akik Isten kegyelméből átélték azokat a napokat, sokat mesélhetnek otthoni ismerőseiknek, barátaiknak. Akik pedig a véres csaták közben a legdrágábbat, az életüket adták »hazájukért« és Legfőbb Hadurukért, akik a hősök mezején megdicsőültek, hozzájárultak ahhoz, hogy az otthonmaradt hozzátartozóik és az egész magyar nemzet tovább folytathassa a maga becsületes munkáját, hozzájárultak ahhoz, hogy az újjárendezés idején mi is súly- lyal odaüthessünk az asztalra, s mondhassuk', követeljük az ezeréves Magyarországot, követeljük a nyugodt életet, s a világ is lássa, van egy kis nemzet, amelyik tud és akar küzdeni nemesebb és szentebb célokért. A jó Isten adjon minden elesett bajtársunknak örök nyugodalmat, hozzátartozóiknak pedig megnyugvást azzal a tudattal, hogy nem gyáván meglapulva, hanem bátran, halált nem ismerő kötelességteljesítés közben érte őket a halál, hősök voltak, egy elkövetkezendő boldogabb korszak hősei. Feladatunk olyan területeken vezetett, ahol senki sem tudta, mit várhat és honnét. Csak azt vettük észre, amikor az előrehaladó csoport előtt az űt és a környező terep porzik, robban a gránát. Ilyen eset nem is egy volt. Megkezdődött ilyenkor az ottrekedt ellenség megsemmisítése közös, jól megszervezett munka révén. Továbbhaladva sorozatosan követlek egymást a felrobbantott hidak, mint egy- egv akadály, amelyet rögtönözve újra kellett építeni. Anyag volt hozzá bőven, hisz elég üres ház volt mindenütt, csak széjjel kellett (szednji s hidat összerakni belőle. V olt egy hely, ahol az út erdő mellett vezetett el. Az út alá volt aknázva. Mielőtt még baj történt volna, utászaink felszedték azokat. Ennél a helynél volt egy villanyoszlop-sor, s az egyik oszlop melleit a dróton egy, felismerhetetlen, ösz- szeszáradt hulla lógott. Hogy mit vétett szegény, nem tudni, de, hogy orosz munka volt, az bizonyos, hisz ezen a területen más katonaság nem járt akkor még. Útközben régi templomokat is láttunk. Valamikor nagyon szépek lehettek, most összedőlve, az épen maradlak pedig színháznak, magtárnak s légül óbb amint láttam, gépgyárnak voltak átalakítva. Pedig a nép az vallásos. Minden házban a szoba sarkában felfüggesztve ott találjuk Krisztus, a Szűzanya és több szentnek a képét. Ahogy így előrementünk, természetesen biztosítva, a közelben feltűnik egy város kepe, mint amilyeneket a Magyar Futárban is látni, leomlott házak, még füstölgő romhalmazok látszottak már messze belőle. Egyszerre csak az erdőből erős fűzrajtaütést kantunk. Kerékpárosaink1 »csikóikat« az űt melle rakva, felfejlődtek s megindult a támadás. Nem sokáig tartott, mert egy részük az oroszoknak az erdőrengetegben eltűnik, de azért 10—15 »partizán« így is előkerült. (Partizán=visz- szamaradt katona, aki orvul, lesből támad, sok esetben átöltözik civil ruhába is. Itt, ahol most vagyunk, a Don mellett, a hátunk mögül most is szivárognak előre, de az éber honvéd minden ereiben elfogja azokat.) Sorsukat nem kerülték el! Majd az égő városon haladtunk keresztül. Itt-ott még egy utórobbanás hallatszott, a város másik szélén pedig láthatóan dúlt még a heves csata. Mi tovább "«ütünk, hisz a legutolsó parancsunk az volt, hogy a Donig előre! Utunk megsemmisített (németek egy részén erre is áttörtek) harckocsik, gazdátlanul maradt traktorok es orosz hullák közt \ezetett el. Eddig sár, most a homok volt feneketlen s bizony néhány eset után újból tolni kellett a jó erős »Botondo- kat« is. Már majdnem z ákuteába szaladtunk, amikor végmegoldásként egy patakmederben haladtunk felfelé s így kijutottunk a tengelyig érő homokból. Természetesen több alkalommal olyan záport kaptunk, hogy minden leállt, nem lehetett ha’adni. Ilyenkor rövidebb-hosz- szabb időre leállt minden. Szegény kerékpárosaink ilyenkor euvették a fakést, s minden öt méter tolás után lekotorták a sarat s úgy tudták tovább tolni »csikóikat«. Lhunk továbbra is változatos volt s ilyen körülmények között értünk a Don partján lévő nagyobb' községbe, ahol a németektől átvettünk egy 24 km-es folyamszakaszt. Parancsnokságunk' egy gyógyszertárban volt, ahol 2 napig takarítottunk, amíg be lehetett menni. A menekülő oroszok mindent összetörtek, pedig egy hadtestet el lehetett volna látni abból, annvi gyógyszer volt benne. Pár nap után utolértek bennünket saját csapataink, s akkor a gyorscsoport feladatát befejezve, feloszlott, s így én is visszakerültem oly rég látott szakaszomhoz. Jóleső érzés volt együtt látni valamennyit a hosszú út után. Szegények velem együtt vastagön porosak voltak, de ez nem vette el jókedvüket. Este találkoztam velük, de sietni kellett a cserjésben való elhelyezkedéssel, mert ilyenkor már megkezdődik a »rata-járás«. Nappal ritkán, de éjjel annál szorgalmasabban). Ahogy a Don partjára értünk, reggel és még ugyanaznap délben olyan alacsonytámadást kaptunk a rátáktól, hogy isteni szerencse volt, Hogy senki sem sebesült meg. Egyszerre 9 gép géppuskázott, ugyanakkor a többi a felvonulás útját bombázta. I E helyünkön körülbelül ió 2 hete vagyunk. Az első időkben, az utolsó 3 nap kivételével, alig aludtunk valamit. Este 8 órától éjjel 2 óráig állandóan zúgtak a gépek, s állandóan bombáztak. Hatalmas világító rakétákat szórnak le s nappali fényességben bombáznak'. Egy-egy fénvpontra, vagy fénvsorozatra 5—6 gép is odacsődül s reng a föld, remeg minden alkotmány. Egy nagy várostól körülbelül 30 km-re vagyunk D-re, jelenleg a németek kezében van. De minden este 8—10 rakéta lóg a levegőben (5—10 percig ég). Az emberek viccelődve mondják, most aggatják a faluban a mécsest, hogy a spicces emberek hazataláljanak. Mostani helyünk egy erdőben van, de hamarosan átmegyünk egy völgybe, lahol a partbavágott hajlékaink már készülnek^ akár télre is megfelelnek! Beszámolóm, tele hibákkal, elég hosszúra nyúlt, miért is bocsánatot kérek. Arra kérjük a jó Istent, adjon az otthoniaknak türelmet és kitartást, nekünk pedig erőt a további harcokhoz s óvjon minden magyart minden bajtól, hisz áldoztunk már eleget, szükség van minden magyarra, hogyha hazamegyünk, az újjáépítésben annál többen résztvehessünk. Az összes ismerősöket sokszor üdvözlöm. — Láncohík ügye. Légrádi József mura- ícereszfúri hentesmester és segítőtársa, Horváth Anna, akik hosszú időn át hússal, vajjal és tojással láncoltak, a nagykanizsai rendőrség kezére kerültek. Átadják ügyüket a kir. ügyészségnek.
