Zalamegyei Ujság, 1942. július-szeptember (25. évfolyam, 145-220. szám)

1942-08-08 / 178. szám

1942. augusztus 8. Zalai képek fclLéMEGYM ÚJSÁG Valahol Zalában, 1942. augusztus. Izzó lámpáké rés ke do je visszaváltja. .': 1 :• > .! ,;v . . *: ^ : '-•- '-■■■■■■■-■■■■>■•■•■■ *W' ■ Látogatás az ifjuvezetők táborában öreg újoncok vonultak be. Úgy hozta a Sors, hogy magukra kell ölteniök a katona­ruhát. Nekik is ki kell venniük részüket abból a szolgálatból, amit úgy hívnak: kötelesség. (Jobban szeretném, ha a magyar lélek úgy formálódnék át, hogy a hazát védő köte1 esség fogalma átalakulna ezzé a fogalommá: hazát védő jog!) A bevonulás napján forgalmasak voltak ia vasútállomások. Feleség és gyermek, nem kévés esetben több gyerek, búcsúzott a köte­lességét (jobban szeretem így: jogát) teljesí­teni induló férjtől, apától. A fényképezőgép pár kedves, több meg­ható és sok vigasztaló jelenetet örökíthetett volna meg. Egyiket kü'önösképen megjegyez­tem magamnak. A sármelléki állomáson egy teknővájó ci­gány, felesége és két gyermeke várakozott a vonatra. A cigány vállán az elmaradhatatlan fejsze. Az asszonyon pár ruhafoszlány. A na- jgyobbik gyerek talán 5—6 éves, a kisebbik úgy 2 éves. Ruha természetesen csak »el­vétve« a két rajkón. A férfi csak állt a fejszével, az asszony fült a földön. A kisebbik rajkót tartotta. A na­gyobbacska fiú szorosan az anyja mellett állt. Amint befut a vonat, búcsúzkodni kezd a cigány. Máskor is láttam már cigánybúcsút. Érdekelt, mint számomra ritkább élmény. Oda­néztem párszor és — mentem tovább. De ez a búcsúzkodás meghatott. A cigányújonc ebben az esetben nem a csavargó, henye, laza erkölcsű parazitája volt a társadalomnak, hanem férj és apa, aki ka­tonának vonul be és búcsúzik családjától. ölelte, csókolta az asszonyt és a gyereke­iket, mint akármelyik más ember, akinek csa­ládja és szíve van! Azi asszony csak ült és ölelte a két gye­reket. Görcsösen sírt. Nem jajveszékelt, nem rendezett cigányjelenetet. Amikor a férfi közvetlenül a vonat in­dulása előtt mégegyszer leszállt, átölelte és megcsókolta feleségét és a két gyereket, alig maradt szem szárazon. A bevonuló férj és apa búcsúzott az itt­honmaradt feleségtől és anyától. A cigány is ember, ha van szíve! Érző, emberi szíve! * * * Keszthelyen a vasúti átjárótól a halász­tanyáig vezető út két oldalán nagytányéros) “napraforgók hajtják lefelé fejüket. A látvány kedves is, szép is, ízléses is. A "kivitelezés okos gondolat következménye. Az út két oldalán elférnek a naprafor­gók. Virágjuk üdít. Máskor üres volt az út két oldala. Most tányérrózsa virít, a télen pe­dig talán épen pár nagyon szegény családot szabadít meg az olajgondoktól. így érvényesül a gazdasági elv mellett az annyit hangoztatott szociális felfogás. Ez a két sor napraforgó nem döntő jelen - tósegű sem a béke, sem a háború szempont­jából. De ez a két sor napraforgó a magyarság clniakarásának jelképe. Ha kicsiben is, de azt mutatja: a magyar föld — még a máskor hasz­navehetetlen, vagy ki nem használt is — életet terem. Életet a magyarnak, a magyar honvédnek, aki életet véd. Az örök magyar életet! Huhn Gyula. A leventemozgalomnak mind méreteiben, mind belső és külső jelentőségében messzire kiemelkedő eseménye az a 17 napig tartó tá­borozás, amelyet a szombathelyi honvéd had­test leventeparancsnoksága most rendez ,meg Zalaegerszegen. Ez év nyarán kerek számban tízezer le­vente táborozik, hogy ifjúvezetői kiképzést kapjon. A leventeintézmény alapgondolata, hogy maga az ifjúság vegye át az alsófokú vezetést és ezáltal a leventeintézmény ifjúsági intézménnyé fejlődjék. A táborokban, amelye­ket már Vácott, Agárclon, Esztergomban, Ka­posvárott, Szegeden, Ujverbászon, továbbá Szolnokon, Debrecenben, Losoncon, valamint Egerben, Huszton, Kassán, Rónaszéken, Ko­lozsvárott és most Zalaegerszegen rendeztek meg, önként jelentkező kiváló magyar leven­ték készülnek vezetői hivatásra. Maga a tá­borparancsnok is leventeköteles 19—21 éves if jakból kerül ki. A zalaegerszegi tábor augusztus 3-án nyi­totta meg kapuit és parancsnoka Paul István joghallgató. A táborparancsnok már résztvett hasonló minőségben a váci táborozáson is és a magyar leventékkel kint volt a firenzei és weimari ifjúsági találkozón. Az oktatást az úgynevezett Kiképző Keret végzi. Ennek tag­jai is már több táborozáson vettek részt és va­lamennyien pesti ifjúvezetők. Karjukon ott dí­szeleg a levente-jelvény. A jelvényen ott ra­gyog minden, ami a magyar életet magyarrá és értékessé teszi. A krisztusi kereszt, a vi­tézi pajzs, a hatalmunk királyi koronája, a Kárpátok hármas kupolája és rajta a jelszó: Isten! Haza! Király! S rajta a felkelő nap: a fényes magyar jövő biztató sugárzása. A táborparancsnok engedélyével belépünk a »laktanyába« és résztveszünk az ifjúvezetők délutáni munkásságán. Először a gimnáziumba látogatunk el. Az öreg épület, az egyszerű fal most komornak tűnik fel. A kapujában j őrség áll. Mert idegen előtt nem nyílik meg. j ezért kívülről titokzatos, a járatlan előtt rej­télyes hely. A belül lévők röviden így hív­ják: laktanya. Annak a magyar leventének) a szállása, a tanyája most a gimnázium, aki a magyar hitet hordozza, a magyar erőt je­lenti és a magyar jövőt építi. A laktanya csald kívülről egyszerű, a fala csak messziről ko­mor. Bent a nemzet lelke él, a magyarság legnagyobb értéke: az ifjúság honol. Minden egyes fiú lelkében lángol a honszeretet tüze, szívében, vérében lüktet a büszke, a magyar öntudat, ami minden pillanatban tettre kész­teti. No, de lássuk, hogyan is töltik napjaikat az ifjúvezetők itt a táborban. Reggel ébresztő után zászlófelvonulás következik, majd reg- , geli-osztáshoz sorakoznak fel az ifjú vezetők1. »Forgószínpad« a délelőtti programúi legér­dekesebb részé. A kiképző keret tagjai ilyen» kor tartják meg szakszerű előadásaikat és ve­zetik be az ifjú leventéket a kiképzés művé­szetébe. Az előadások között világnézeti és vezetői ismereteket oktatnak a kiképzők. Sző volt már a zsidókérdésről, a földkérdésről, a| népbetegségekről, s végül a fiúk életének kér­déseit is megvitatják. Ebédszünet után nó­tával kezdődik a délutáni munka. Régi da­lokat próbálnak és újak tanulásával gazdagít­ják tudományukat. Puskafogások és alaki ki­képzés következik a dallal bevezetett délutáni műsoron. Egyöntetű mozgás és pompás együtt­működés jellemzi leventéink gyakorlatát. Zászló elvonulás előtt kétórás testedzéssel fe­jezik be a napot és tábortűz köré gyülekez­nek. Itt azután a kemény leventearcokon ki­simulnak a vonások. Ábrándos merengés ját­szik rajtuk az édes-bús nóták dallamára, a tréfák mosolyt csalnak a szemekbe, az aj­kakról elszabadul a mosolygás, de csupa fi­gyelemmé válik a tábortűz köré sereglett if­júság, amikor a táborparancsnok szavai sf-.

Next

/
Thumbnails
Contents