Zalamegyei Ujság, 1942. július-szeptember (25. évfolyam, 145-220. szám)
1942-08-08 / 178. szám
1942. augusztus 8. Zalai képek fclLéMEGYM ÚJSÁG Valahol Zalában, 1942. augusztus. Izzó lámpáké rés ke do je visszaváltja. .': 1 :• > .! ,;v . . *: ^ : '-•- '-■■■■■■■-■■■■>■•■•■■ *W' ■ Látogatás az ifjuvezetők táborában öreg újoncok vonultak be. Úgy hozta a Sors, hogy magukra kell ölteniök a katonaruhát. Nekik is ki kell venniük részüket abból a szolgálatból, amit úgy hívnak: kötelesség. (Jobban szeretném, ha a magyar lélek úgy formálódnék át, hogy a hazát védő köte1 esség fogalma átalakulna ezzé a fogalommá: hazát védő jog!) A bevonulás napján forgalmasak voltak ia vasútállomások. Feleség és gyermek, nem kévés esetben több gyerek, búcsúzott a kötelességét (jobban szeretem így: jogát) teljesíteni induló férjtől, apától. A fényképezőgép pár kedves, több megható és sok vigasztaló jelenetet örökíthetett volna meg. Egyiket kü'önösképen megjegyeztem magamnak. A sármelléki állomáson egy teknővájó cigány, felesége és két gyermeke várakozott a vonatra. A cigány vállán az elmaradhatatlan fejsze. Az asszonyon pár ruhafoszlány. A na- jgyobbik gyerek talán 5—6 éves, a kisebbik úgy 2 éves. Ruha természetesen csak »elvétve« a két rajkón. A férfi csak állt a fejszével, az asszony fült a földön. A kisebbik rajkót tartotta. A nagyobbacska fiú szorosan az anyja mellett állt. Amint befut a vonat, búcsúzkodni kezd a cigány. Máskor is láttam már cigánybúcsút. Érdekelt, mint számomra ritkább élmény. Odanéztem párszor és — mentem tovább. De ez a búcsúzkodás meghatott. A cigányújonc ebben az esetben nem a csavargó, henye, laza erkölcsű parazitája volt a társadalomnak, hanem férj és apa, aki katonának vonul be és búcsúzik családjától. ölelte, csókolta az asszonyt és a gyerekeiket, mint akármelyik más ember, akinek családja és szíve van! Azi asszony csak ült és ölelte a két gyereket. Görcsösen sírt. Nem jajveszékelt, nem rendezett cigányjelenetet. Amikor a férfi közvetlenül a vonat indulása előtt mégegyszer leszállt, átölelte és megcsókolta feleségét és a két gyereket, alig maradt szem szárazon. A bevonuló férj és apa búcsúzott az itthonmaradt feleségtől és anyától. A cigány is ember, ha van szíve! Érző, emberi szíve! * * * Keszthelyen a vasúti átjárótól a halásztanyáig vezető út két oldalán nagytányéros) “napraforgók hajtják lefelé fejüket. A látvány kedves is, szép is, ízléses is. A "kivitelezés okos gondolat következménye. Az út két oldalán elférnek a napraforgók. Virágjuk üdít. Máskor üres volt az út két oldala. Most tányérrózsa virít, a télen pedig talán épen pár nagyon szegény családot szabadít meg az olajgondoktól. így érvényesül a gazdasági elv mellett az annyit hangoztatott szociális felfogás. Ez a két sor napraforgó nem döntő jelen - tósegű sem a béke, sem a háború szempontjából. De ez a két sor napraforgó a magyarság clniakarásának jelképe. Ha kicsiben is, de azt mutatja: a magyar föld — még a máskor hasznavehetetlen, vagy ki nem használt is — életet terem. Életet a magyarnak, a magyar honvédnek, aki életet véd. Az örök magyar életet! Huhn Gyula. A leventemozgalomnak mind méreteiben, mind belső és külső jelentőségében messzire kiemelkedő eseménye az a 17 napig tartó táborozás, amelyet a szombathelyi honvéd hadtest leventeparancsnoksága most rendez ,meg Zalaegerszegen. Ez év nyarán kerek számban tízezer levente táborozik, hogy ifjúvezetői kiképzést kapjon. A leventeintézmény alapgondolata, hogy maga az ifjúság vegye át az alsófokú vezetést és ezáltal a leventeintézmény ifjúsági intézménnyé fejlődjék. A táborokban, amelyeket már Vácott, Agárclon, Esztergomban, Kaposvárott, Szegeden, Ujverbászon, továbbá Szolnokon, Debrecenben, Losoncon, valamint Egerben, Huszton, Kassán, Rónaszéken, Kolozsvárott és most Zalaegerszegen rendeztek meg, önként jelentkező kiváló magyar leventék készülnek vezetői hivatásra. Maga a táborparancsnok is leventeköteles 19—21 éves if jakból kerül ki. A zalaegerszegi tábor augusztus 3-án nyitotta meg kapuit és parancsnoka Paul István joghallgató. A táborparancsnok már résztvett hasonló minőségben a váci táborozáson is és a magyar leventékkel kint volt a firenzei és weimari ifjúsági találkozón. Az oktatást az úgynevezett Kiképző Keret végzi. Ennek tagjai is már több táborozáson vettek részt és valamennyien pesti ifjúvezetők. Karjukon ott díszeleg a levente-jelvény. A jelvényen ott ragyog minden, ami a magyar életet magyarrá és értékessé teszi. A krisztusi kereszt, a vitézi pajzs, a hatalmunk királyi koronája, a Kárpátok hármas kupolája és rajta a jelszó: Isten! Haza! Király! S rajta a felkelő nap: a fényes magyar jövő biztató sugárzása. A táborparancsnok engedélyével belépünk a »laktanyába« és résztveszünk az ifjúvezetők délutáni munkásságán. Először a gimnáziumba látogatunk el. Az öreg épület, az egyszerű fal most komornak tűnik fel. A kapujában j őrség áll. Mert idegen előtt nem nyílik meg. j ezért kívülről titokzatos, a járatlan előtt rejtélyes hely. A belül lévők röviden így hívják: laktanya. Annak a magyar leventének) a szállása, a tanyája most a gimnázium, aki a magyar hitet hordozza, a magyar erőt jelenti és a magyar jövőt építi. A laktanya csald kívülről egyszerű, a fala csak messziről komor. Bent a nemzet lelke él, a magyarság legnagyobb értéke: az ifjúság honol. Minden egyes fiú lelkében lángol a honszeretet tüze, szívében, vérében lüktet a büszke, a magyar öntudat, ami minden pillanatban tettre készteti. No, de lássuk, hogyan is töltik napjaikat az ifjúvezetők itt a táborban. Reggel ébresztő után zászlófelvonulás következik, majd reg- , geli-osztáshoz sorakoznak fel az ifjú vezetők1. »Forgószínpad« a délelőtti programúi legérdekesebb részé. A kiképző keret tagjai ilyen» kor tartják meg szakszerű előadásaikat és vezetik be az ifjú leventéket a kiképzés művészetébe. Az előadások között világnézeti és vezetői ismereteket oktatnak a kiképzők. Sző volt már a zsidókérdésről, a földkérdésről, a| népbetegségekről, s végül a fiúk életének kérdéseit is megvitatják. Ebédszünet után nótával kezdődik a délutáni munka. Régi dalokat próbálnak és újak tanulásával gazdagítják tudományukat. Puskafogások és alaki kiképzés következik a dallal bevezetett délutáni műsoron. Egyöntetű mozgás és pompás együttműködés jellemzi leventéink gyakorlatát. Zászló elvonulás előtt kétórás testedzéssel fejezik be a napot és tábortűz köré gyülekeznek. Itt azután a kemény leventearcokon kisimulnak a vonások. Ábrándos merengés játszik rajtuk az édes-bús nóták dallamára, a tréfák mosolyt csalnak a szemekbe, az ajkakról elszabadul a mosolygás, de csupa figyelemmé válik a tábortűz köré sereglett ifjúság, amikor a táborparancsnok szavai sf-.
