Zalamegyei Ujság, 1942. április-június (25. évfolyam, 73-144. szám)
1942-04-22 / 89. szám
2. ZALAMBGYHI ÚJSÁG 1942. április 22. Torbecsalfták a japánok a támadó angol tankokat Az Asahi harctéri tudósítója hosszabb cikket közöl egv, Ranguntói északra lezajlott csatáról. Néhány japán kötelék Ranguntói észak felé nyomult előre, amikor hirtelen egy, számbeli fölényben lévő ellenséges csapattal került szembe. Az ellenség nem kevesebb, mint 450 páncélos harckocsit vetett harcba. Az első hullám visszaverése után a japánok fedezékekbe vonultak és csapdát készítettek az ellenségnek, amely gyanútlanul közelítette meg a japán állásokat páncélos harckocsik védelme alatt. Amikor az első harckocsik mintegy 50 méterre megközelítették a japán állásokat, a japán katonák hirtelen benzinnel telt üvegekkel támadtak. A csata majdnem egész napon át tartott és az ellenség egy kelepcébe került vadállat kétségbeeséséhez hasonlóan harcolt, míg a japánoknak végül is sikerült őt teljes mértékben felmorzsolni. Adózási kedvezmények a többgyermekes adózók részére Zalaegerszeg város adóhivatala a következő gyermekkedvezményre hívja fel a több-' gyermekes adófizetők figyelmét: A 166.000/940. VII. sz. P. M. rendelet (alapján annál az adózónál, akinek háztartásához kettőnél több gyermek tartozik és egyáltalában nem alanya a jövedelemadónak, a terhére előírt földadóból, házadóból és általános kereseti adóból, valamint ezek után járó pótlékokból az első és második gyermek után 5—5 százalékot, a harmadik cs negyedik gyermek után 7—7 százalékot, minden további gyermek után 10 százalékot kell törölni. A törvény alkalmazása szempontjából az adózó háztartásához tartozó gyermekek alatt a közös háztartásban élő törvényes, törvényesített, mostoha vagy örökbe fogadott kiskorú gyermekeket cs unokákat kell érteni és csak azokat a gyermekeket szabad figyelembe venni, akiknek önálló keresetük nincsen. Az adózók a kedvezmény igénybevétele céljából bejelentéseiket a városi adóhivatalnál írásban legkésőbb április hó 30-áig nyújtsák be. Közös népszokások bizonyítják a finn-magyar rokonságot Irta: Afraffy László. A Saimaa-tó ott van a magas északon. Az északi testvérek fenyőerdőkkel borított, tízezernyi tó tükrétől csillogó országában. A nagy tó partján kis városka van, úgy hívják, Hogy Lappeenranta. Furcsa ország az északi testvérek fagyos ország!a. Nincs bor, nincs pálinka, tilos a Bzesz-ivás, Finnországban tehát korcsma sincsen. Csak éttermek vannak, — ravintolák és kedélyes kis kávéházak, — kahvillák. A finn legények és leányok ezekben gyülekeznek össze a hosszú téli estéken. Itt nó- tázgatnak a finn fiatalok szép, hideg finn dalokat a Kalevalából, Stool zászlósról, —néha pedig furcsa ütemű népdalokat Karélia földjéről. »Szuomira jobb idők következnek!« A télidonek azonban Finnországban is csak végeszakad egyszer minden évben. Olyankor mondják aztán finn atyánkfiái: Soumessa on kesä!...« »Szuomira jobb idők következnek!« A jobb idők, a nyár közeledtekor pedig, az utolsó hó elolvadása előtt tehát még egyszer összegyülekeznek valamelyik étteremben a finn legények, meg a leányok. Mindig egy péntek este: iltasaunan saapuessa... esti fürdő idejekor. A nagy teremben összeállauak párosával: Terttu (magyarul Szőlőfürt), mellé kerül az Eoro, (Erik) és Pirkko (Piroska) párt a Paavo (Pál) lesz, míg Helmi (Gyöngyvirág) a Jauko (Jóska) karjába kapaszkodik. Mindegyik legény és mindenik leány kis gy ci ty ácskát tart a kezében. Bent a teremben meggyujtják a gyertyákat. Azután kimennek az udvarra, ott sítalpat kötnek valamennyien, elindulnak a partra. Elindulnak a bajtemetésre. Az esztendő utolsó haván vígan siklanak a sítalpak, leányok, legények pedig szélsebesen haladnak egymás mellett. Közben énekelnek. Ilyenformán: »Oi kysüt, oi, Voi tuletíe, voi, Voi kysät oi...« Vagy magyarul a furcsa ütemű szavakat: »Hej kiszem hej. Búval jöttél, bajjal, Jaj kisze, hej!...« Énekszó mellett futnak a finn legények, meg leányok a Saimaa partjára. Énekelnek és féltő aggodalommal ügyelnek a gyertya lángjára. Öltözködjünk TÓTH GYULA úri és női szabóságából Mert, amelyik legénynek, vagy leánynak kioltja a szellő a gyertyáját, az máris ráfek- hetik a Szent Mihály lovára, ősi babonák hite szerint annak már nemsokára harangoznak. Amelyik pár ellenben égő gyertyával jut le a Saimma-partra.. hát ennek is v an jelentése. Nemcsak ősi babonák hite, hanem fiatal szívük szerelmetes akarata szerint is. Kész nöikabát és ruhaosztály Uridivat és szöveteladás »Oi kyüt oi!« Nálunk is ismert népszokás a bajteinetcs. A bajtemetés magyar földön? Tavasz elején szokott lenni. Böjti idők múlásakor. Virág vasárnapján. Bökényi partok alatt osszegyülekeznek olyankor a legények az ivóban. Sokszoknyás Akivel senki sem ill le kártyázni Magister Danieli, a világhírű telepatikus illuzionista, a hindu maharadzsák udvari bűvésze, kinek szenzációsnak Ígérkező előadásai pénteken kezdődnek a Kultúrház nagytermében, köz íudomású dolog, hogy egyben a világ egyik legkitűnőbb káríyamani- pulálóknak egyike. Amikor fantasztikus kártyatrükjemek sorozatát bemutatja, azokra a közönség minden esetben hangos megjegyzéseket tesz: „na ezzel sem ülnék ie kártyázni“. Nem is lenne tanácsos. De ki tudná felsorolni azt a rengeteg bűvész és illúzió csodát, mellyel háróm órán keresztül szórakoztatja közönségét Danielli, a hindu maharadzsák udvari bűvésze. — Öröm tr el állapítjuk meg, hogy Danielli péntek, szombat, vasárnapi előadásai iránt kivételes érdeklődés nyilvánult meg városunkban, épen ezért jegyekről ajánlatos idejében gondoskodni. jegyelővétel naponta a „Zrínyi“ könyv- kereskedésben. magyar leányok pedig a korcsma udvarán. Énekelnek, dalolnak. Mikor aztán odafent az ég alján Sánta Kata már együtt mulat az Ur bérösivel, akkor megindulnak a partra. Mindegyik legény, meg mindegyik leány méteres husángot visz magával. Erre száraz szalma, száraz virág, meg egyéb, könnyen gyűlő szerkezet van reákötve madzaggal. A husángnak a neve: kisze. Amikor a legények megérkeznek a parthoz, megállanak1. Tőlük lejebb, vízfolyás irányában a leányok Í3. Mindegyikük gyertyát erősít a kisze közepére. Aztán meggyujtják a gyertyákat. A legények égő gyertyástól a vízre engedik a kiszét. A víz viszi le ezeket lassú csobogás-* sál. Le a leányokhoz. Azok már eddigelé térdig tűrték fel a sok szoknyát. Aztán szép sorjában belegázolnak a vízbe. Beáerigedik a vízre a kiszét ők is. Aztán kimennek a partra és együtt haladnak a legényekkel. Kísérik a kiszéket. Közben énekelnek. Ilyenformán: »Hej kisze, haj ki! Gyertyámat ne ótsd ki, Úgy vidd a tengörbe...« Mert teszem, ha valamelyik legénynek, vagy leánynak a víz kioltja a gyertyáját, akkor az a legény, vagy leány máris fekhe- tik a Szent Mihály lovára. Mert annak máris harangoznak, legalább is így véli babonás öregek hite... Néha azonban mást énekelnek!. Azt, hogy: »Hej kisze. baj ki! Gyönge Erzsi gyér ki, Balog Estván vár ki! Hej kisze, haj ki!...« Persze: a Túri Kata a Suba Sandrit énekli ki. A vak Gera leánya pedig ismét mást?. Akit a szíve óhajt, a Páncél Gyurkát. Ezt olyankor énekelgeti, amikor odabent a vízben két kiszét egymás mellé sodor a vífc árja. Mert ennek is van jelentése. Nemcsak babonás vén öregek, hanem fiatal szívük szerelmetes akarata szerint i», Hej kisze, haj ki!...« • • • Évezredes elszakítottságokon túl is, Saimaa partján, bökényi vizek menten azonos lélek őrködik azonos népi szokásokkal az nem tiporható testveri mivolt fölött.
