Zalamegyei Ujság, 1942. április-június (25. évfolyam, 73-144. szám)
1942-06-23 / 139. szám
XXV. évfolyam. 139. szám. Megjelenik hétköznaponként délután. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4. Telefon: 128. ,wa 2 P, negyedévre 5.70 B, ] Postatakarékpénztári csekkszámla: 49.568. Hirdetések díjszabás szerint. Felelős szerkesztő: HERBOLY FERENC Nyaralás és háború szük'ség, aki a megriadt tanítványokat így bátorította: »Mit féltek kicsinyhitűek« és parancsolt a tajtékzó tengernek. Nem vártam meg, amíg a víz pihenőn elnyugszik. Hazatértem, rábízva mindent arra, < aki Ur a vihar felett. —rög. Három brit gyorsAgyu» naszád elsüllyesztése Az Anglia ellen folyó harcokról jelenti a német véderő főparancsnoksága: A hollandiai partok előtt aknakereső naszádok éjtszalcai tengeri ütközetben elsüllyesztettek három angol gyorságvúnaszádot és súlyosan megrongáltak több ellenséges egységet. Az ellenség ezután feladta a küzdelmet. Zártörőhajók és haditengerészeti tüzérség lelőtt két angol bombázót. Southampton kikötőjének és városának vidéke a hétfőre virradó éjjelen a német légi haderő támadásainak célpontja volt. Robbanó- és gyűitóliombákkai jelentős károkat okoztunk a háborús szempontból fontos berendezésekben. H finnek szétszórtak egy sznvjet felderítő osztagot A finn hadijelentés közli: A Karéliai földszoros legnagyobb részén az ellenség tüzérségi tevékenysége élénkebb volt, mint rendesen. Egy ellenséges felderítőosztag erős tüzérségi előkészítés után akadályainkig hatolt előre, ahol azt szétszórtuk. Az Aunuszi földszoroson tüzérségi tűzzel szetugrasztottunk néhány ellenséget osztagot. A keleti harctér déli részén kölcsönös zavarótűz. Tüzérségünk és gránátvetőink felrobbantottak két lőszerraktárt. A harctér északi részén, megsemmisítettük az ellenség több szálláshelyét. A Finn-öböl keleti részébe berepült két ■ repülőgép, ezért néhány parti városban légi- j riadó volt. Bombákat nem dobtak le. Szozjetorosz közlekedési viszonyok Mindenekelőtt a kérdést vágy vádat kell megválaszolni: mégis csak haza fiai lanság szelíden szólva nyaralni, amikor kemény háború folvik és mindenkinek akármilyen formában ' ki kell vennie a részét az erőfeszítésekből és áldozatokból. Ez a közvetlennek látszó vád semmivé foszlik, ha arra gondolunk, hogy a nyaralás és áidoxaihozatal nincsenek ellentétben egymással. Sőt a minél termékenyebb, eredményesebb munka előfeltétele a párnapos pihenő, jótékony kiszakadozás, az erő- tartaiélcoíás, amely a munkás év kemény robotjában biztosítja a lendületet, kitartást. Ez a gondolat vezeti a háborús, különösen tudottal! a tengelyhatalmak vezetőit, amikor katonáik számára minden körülmények között biztosítják a föíváítást. Ez az egyenes következtetés az oka annak, hogy a szabadságok felfüggesztését az utolsó percig elhalasztják. Csak amikor már más mód nincs, akkor tetszik, de akkor is a lehető legrövidebb időre. Hiszen a jól megérdemelt pihenő erősíti azt a vonalat, amelyet belső frontnak nevezünk. Ezek után nézzük, mint hat a háborús helyzet a nyaralásra. Mindenekelőtt megnyugtatom kedves olvasóinkat, hogy a nap épúgy ragyog, a Balaton cpoly fényben csillanó és símogatón frissítő, a szabad levegő cpoly egészséges, a szemünk elé táruló panoráma époly lélegzetelállítóan szép és sok mindent fölsorolhatnék, ami mind olyan, mint a béke nyugalmas éveiben. A nyaralók is ugyanolyan barnára, vagy fájdalmasan hólyagosra sülnek, mint azelőtt. Csak valahogy a gondolkozás változott meg. Nem lehet kikapcsolódni egészen a történésekből. Ki tehet róla, ha a Balaton sziklához verődő tajtékjának láttára arra gondolunk, milyen jó lenne, ha ezt a habot szilárddá lehetne süríteni és a háziasszonyok] szappangondjait megoldhatnék vele. Á közellátási minisztériumban is megkönnyebbüli] lélekkel tehetnek félre az erre vonatkozó rendeletek tömkelegét. Zalaegerszeg utcáin pedig zenekísérettel hirdetnék, hogy csak Ba-„ laton-szappannal mosson. De ez csak buborékos gondolat. Egy másik, komolyabb gondolatomat akarom lerögzíteni. Vihar volt. Fekete felhők ösz- szecsapásából égzengés közepette fényesen cikkázó villámok pattantak. A máskor szelíd zöld tükör, a Balaton is piszkosan fekete hullámokban zúgott, mintha valahol a víz alatt h'aragvó szörny hatalmas karjával kavarná szüntelen. Ostromló harcban örvénylett, mintha felhő testvérei égi háborúját vívná visszhangozva. Mikor kisírta az ég esőkönnyeit, a felhők mind mint vert had eltakarodtak. A szél is fáradtan pihenőre tért. Ä parton a szilfák, platánfák, gesztenyefák lombja meg se moccant, csak a rezgő nyárfa szélső ágainak levelei reszkettek fázósan. A Balaton azonban egyre viharzott. Bár szellő se rebbent, hullám hullámot ért. Eszembe jutott a múltból, hogy a Genezáreth taván valakinek a parancsszavára egy pillanat alatt csend lett, békés, néma csend, csoda. Azután fel sötétedett bennem a ma háborújában viharzó világ. Egyszer vége lesz a harcnak. Vége a bombák robbanásának, ágyúk dörejének, zuhanóbombázók sivításának, tankok tipró dübörgésének. A haldoklók jajgató sikoltása is elnémul. A sebesültek is meggyógyulnak. De elül-e utána a lelkek forrongása? Áz élet feldúlt arca nyu- godtra tud-e simulni. Annak csodájára van Régi politikai és katonai igazság, hogy a térbeli távolság a térség nagyvonalú legyőzésére csábít, sőt kényszerít, ha a kormányzat a kiterjedt állami terület minden részét politikailag és gazdaságilag harmonikus egészedé akarja összekapcsolni. De úgy a cári Oroszország, mint a Szovjetunió bámulatosan elhanyagolták ennek a felismerésnek megvalósítását. Pedig a közlekedésügy mint a térség legyőzésének eszköze, a modem háborúban óriási jelentőséggel bír a honvédelem] szempontjából. Ezért nyugodtan állíthatjuk, h°gy — a szovjet állam egyéb népi, gazdasági és szervezési gyenge pontjai mellett — a meg nem felelő közlekedésügy egyike a veszteség főokainak. És annál inkább lesz a veszteség okozója, minél előbbre nyomulnak a szövetséges csapatok. A szovjetorosz vasúti és országúti hálózat védőföldrajzi képe ugyanis a közlekedési súlypont eltolódását és a közlekedési vonalak feltűnő sűrűségét mutatja az ország nyugati és délnyugati részeiben. A vasúthálózat] már a Szentpétervár — Moszkva — Rosztov vonaltól keletre a nyugati vidékek amúgy is csekély sűrűségének egyharmadára csökken és a még ósdibb országúti hálózat pedig már csak egyötöde a nyugatinak. Ezért szokták a Szovjetunió közlekedésügyét féloldalra dőlt hajóhoz hasonlítani. A jelenleg folyó háború igazolta ezt a hasonlatot. A szövetséges csapatok a vasúti és országúti hálózat olyan lényeges és hadászatilag fontos részeit szállták meg, hogy a szovjet hadsereg utánpótlása és ellátása egyre kevesebb vonalra van utalva, amelyeket ezenkívül légi erőink állandóan zavarnak. De már nemcsak a katonai utánpótlás akadozik, hanem a hátországi közlekedés és árúcsereforgalom, valamint a nagyvárosok és ipari központok ellátásának menetét is súlyosan befolyásolták. A legegyszerűbb térképen is jól láthatjuk a Szovjetunió kiterjedt vasúti hálózatát. Ennek összesen kerek 100.000 km. hosszúságii 1000 négyzetkilométerre csak átlag 13 km. hosszú vfísutat mutat fel, ami azt jelenti, hogy a vasúti hálózat tízszer annyira szétágazó, mint a Német Birodalomé. A hálózat legnagyobb része még mindig egyvágányú., A szovjetorosz vasút teljesítőképessége a középeurúpai viszonyokkal összehasonlítva, meglehetősen ósekély, mert például a katonai szállítások átlagos sebessége óránként 20, legfeljebb 25 km. Ezt még csak növeli a vasúti felépítmény elhanyagolása, a gördülő anyag rossz állapota, a hiányos pályafelügye- let, a téli fagy és a tavaszi olvadás okozta] károk.
