Zalamegyei Ujság, 1942. április-június (25. évfolyam, 73-144. szám)

1942-06-20 / 137. szám

2.

ZALA MEGYEI ÚJSÁG

1942. június 20.

Munkában van Zalaegerszegen is a bajtárs iszolgálat

Baleset érte Miron Lajost, a bizottság elnökét

Országszerte megtörtént a bajtársi szolgálatnak bevezetése. Nap-nap után hallhatunk is arról, hogy a magyar ezekben a rendkívüli időkben milyen szíves készséggel áll rendelkezésére magyar testvérének a szükséges munkák elvégzésében. A levente ifjúság, — amint arról lapunkban is már többször megemlékeztünk, — a magyar ifjúsághoz méltóan jó példával szolgál ezen a téren mindenkinek. A zalai falvakból érkeznek a tudósítások sűrű egymásutánban a leventék bajtársi szolgálatáról.

A plébániák, lelkészi hivatalok, testületek, egyesületek, körök magukra vállalták a munkát a hadbavonultak itthonmaradottainak megsegítésére. Zalaegerszegen is munkában áll a szervezet s amint érthető, akinek szüksége van valamire, az azt az egyesülettet keresi föl,

amelyhez a hadbavonult tartozik. Az egésznek van természetesen középponti szerve, amelynek vezetését Miron Lajos ny. postafő- felügyelő-íőnök vállalta. Miron Lajost azonban, — amiről a legnagyobb sajnálattal kell megemlékeznünk, — a napokban súlyos balleset értet s most a kórházban ápolják. De ez a sajnálatos körülmény nem szolgál akadályul az ügyek lebonyolításánál, mert úgy a plébániai és lelkészi hivatalok, mint az egyesületek, testületek, továbbá a városi hatóság minden késedelem nélkül teljesítik a méltányos é3 teljesíthető kérelmeket.

Forduljanak tehát a segítségre szorulók ezután is bizalommal azokhoz, akik ezt a nemes szolgálatot vállalták. Bizonyosak lehetnek afelől, hogy jogos és méltányos kérelmeik meghallgatást és teljesítést nyernek.

Kallódó magyarok

Irta: Szabó Pál.

ősz végén leszakít a szél egy fürtöt a juharfa terméséből. A mag szárnyat kap és repül, míg a szél el nem ül. Akkor leesik. Ott, ahová épen ért. S a mag vagy sziklára esik, vagy termő talajba.

Mint a juharfa termését a szél, úgy hányja a magyart az élet. Fürtönként-egyenként tépi le a haza testéről és messzire repíti. Ha leesik, gyökeret ereszt, vagy kiszikkasztja az idegen nap.

A rokonsarjat kereső vándor útján ezer ilyen kallódott magyart talál. A tikkadó segélyt kér, de a gyökeret vert is Peer Gynt- nek érzi magát.

Lássunk közülük néhányat.

Várna: Kettő az oldott kévéből.

Várnában sok magyar él. Az elsővel a Boris cár-utcában találkoztam. Fiatal, 20—22 éves fiú. Kiss Istvánnak, vagy Nagy Andrásnak hívják. Vagy valami más, ilyen semmihez nem kapcsolható, semmit nem jelentő, nehezen tapadó neve van. Szivart kerestem Nyigrinek. Amikor meghallotta egy utcai tra- fikosnál, hozzámszegődött és elkalauzolt a Hotel Szlivnicáig. Közben beszélgettünk.

A Nagykúnságból származott el ide a Balkánra. Eleinte levelezőlapokat árult, majd cipőt tisztított a szófiai gőzfürdő előtt, kifutófiú volt, kisegítő-pincér egy várnai vendéglőben, de kikopott mindenünnen. Most Alinak, a várnai főtér egyes számú cipőpuco- lójának a segédje. De csak a kommenciósok- nak pucol. A futó vendéghez nem engedi Ali, mert azok többet fizetnek és borravalót is adnak. 0 csak ritkán kap borravalót. Amikor a fényesre kefélt cipőket hazaszállítja. Ali

TÓTH SYULA

úri és női szabóságából vmmBM/mmamaamm

Kész nöikabát és ruhaosztály

Uridivat;

és szöveteladás

azonban itt is megrövidíti. Azokhoz, akik rendesen adnak valamit, ő maga jár. Mindent összetéve: ez a vén Ali a legkeményebb szívű rabszolgatartó Várnában. Nem is marad nála sokáig Kiss István. Csak azt várja, hogy összegyűljön egy pucolóládára való. Akkor mindjárt otthagyja és önállósítja magát. Már alkuszik is egyre. Az eleje, oldala sárgaréz-szegekkel van kiverve. Csak 200 leva kell még hozzá. Megéri. A kefék, a bársony egészen újak, a kénőcsök sem száradtak még be. Most kellene megvenni. Segítsem hozzá legalább 10 lovával.

. Hozzásegítettem.

Megmutatja a Hotel alatti trafikot. Valóban van itt mindenfajta dohánynemű. Még szivar is. összesen és pontosan két darab. Százszor összefogdosott külföldi gyártmányok. Az egyiknek a borítólevele hiányzott, a másik törött. Nekem nem kellettek, de megvettem. Nyigri megcsókolt érte s azóta jó- barátom.

Kiss István pedig várt az ajtóban és tovább kísért. Boldogan, hogy magyarul beszélhetett és most már önzetlenül. A terveit mondta tovább. Ha majd standja lesz, kereskedik is. ügy, mint Ali. Őcska tőrökkel, szemétdombról felszedett repedt fazekakkal, kilyukadt rézlábossal, ócska pénzekkel. A török pénzből, ha kissé kopott, az új is elmegy ócskának. Azok a bolond fürdővendégek mindent megvesznek. Minél vacakabb, annál drágábban. Megkövetelik, hogy becsapják őket. Ali legutóbb lakása rongyos függönyét adta el egy pesti nagyságának régi lakodalmas fátyolként.

— Sok pénzt fogok keresni, azután hazamegyek J ászkaraj enőre és földet veszek'. Földet! — mondja reménykedő hangon Kiss Pista, a széthulló magyar kéve messzire esett sovány kis pelyvalevele.

De esett ide acélos, termő búzamag is az oldott kévéből. Varró Antal dr., a várnai kórház szemészorvosa, kiterjedt, jövedelmező prakszist hagyott ott a magyar Alföldön. Megnősült, de felesége — a pesti egyetemen tanult fogorvosnő — nem akart elszakadni a szülőföldjétől. Hát elszakadt Varró Anti a magáétól. Éz öt évvel ezelőtt történt s ma már szép nagy modern háza van Várna legdrágább helyén. Egy szófiai úr a plovdivi vonaton, amikor dicsekedtem neki Varró dr.

I barátságával, megmondotta, mikor rendel a kórházban, mikor a lakásán otthon. Egy íöl- dink megvetette a lábát Bulgáriában, gyökeret eresztett. Menthetetlenül halad a megBABY

kelepgye és gyönyoruszép b a b a r «i h á k

Horváth Jenő

divatáruüzletében Zalaegerszeg, (Plébániaépület)

gazdagodás felé. Itthon keszeg minden ija-fija, ott ő — előbb-utóbb — hasat ereszt.

Értékes, jnunkás fajta ez a Varró Anti. Kár, hogy oly messzire esett az oldott magyar kévéből. Kár érte, mert Varró dr.-ból nem lesz máx magyar soha. ö még magyarul érez, sok érzés köti ide, de a beszédén már érzik a bolgár, ha bólint, keletiesen ingatja a fejét és 500 leváért vett sorsjegyet a várnai repülőnapon. Fia, — kis pajkos, eleven gyerek, — egészen bolgár. Sok hálával emlékszem rájuk, de fáj a szívem miattuk éa nem tudok mást mondani, mint kókadt varjú a messzire esett termőmag után, hogy: kár, kár, kár.

Sumen: A két tolmács.

Kétségkívül — Sumenben Pista mérnök a legeredetibb ember. Bátyja bolgár kertest valahol a Csepel-szigeten. így jutott ő a pesti műegyetemre. Most a sumeni államépítészeti hivatal mérnöke. Huszonhat éve3. Hidakat épít, utat és vasutat. Kőbányát tár fel, folyót szabályoz, s háromezer munká3 munkaadagját méri ki naponta. Dolgozik és örül az életnek. Annak is örült, amikor megállapítottuk, hogy öcsém tanárja volt a Műegyetemen. Ez a körülmény aztán másfél napra elválaszthatatlanul összekovácsolt bennünket. Megmutatta a preszlávi vasutat, amit — úgyszólván — unalmában épített a környék népe. önkéntes felajánlással. Még- csak nem is a munkaszolgálat eszközeivel.

S kész a töltés, a bevágás, az alagút. Halomba rakva áll a sok talpfa. Kőpillér, betonhid, áteresz, tárház, állomás bepucolva, sárgára festve egészen föl Varbitzáig. A kilométerkövek fehérre mázolva s rajtuk a szám. Minden, minden kész, csak épen sín nincs az úton. A vas idegenből jön és szegény az ország.

Mint már említettem, Pista mérnök a tolmácsok dísze. Félórás beszedeket három- négy szóval ad vissza. Szabadság, Sumen, Kossuth mondja a tisztikaszinó bankettjén a dandárparancsnok beszéde után es Sumen, Kossuth, Szabadságot mond tisztán csak a változatosság kedvéért, amikor a polgármester bejegyzi a negyedórás szpicset. Csak sejtjük, hogy hasonló sorsra jutnak a mi szónokaink hazulról készen hozott toasztjai is. ^

De Szabó úr is tolmács. Csak egeszen másfajta. És ez is érdekes ember. Kis alacsony, fürge, szolgálatkész. A magyar újságírók Kossuth-zarándoklata idején hozza utánunk a monoki zsákot s a bolgár és a magyar föld egyesítésének szent pillanatában megspórolt magának egy maréknyi magyar rögöt. Elvitte haza a muskátlit nevelni. Fájt a szíve Budapest után, pedig már negyven éve eszi a bolgárok kenyerét. Nyergesmester volt a mille- neum évében Budapesten, amikor a bolgár kormány szakelőadót keresett a sumeni bőripari iskola részére, ö jelentkezett és Sumenben ragadt. Ma igazgatja az iskolát és ápolja a két nemzet barátságát. Ha magyar vetődik arra, ő a vezetője és ő a tolmács. Ha például azt mondod: »Éljen Bulgária«, Etelköznél kezdi és a Nagy Lajos korabeli vidint bánságon át a világháborúig elmondja^ minden közös örömünket és bánatunkat es úgy megtisztel a kis öreg, hogy félóráig cseng a i füled a nagy tapsolástól.