Zalamegyei Ujság, 1942. április-június (25. évfolyam, 73-144. szám)

1942-06-20 / 137. szám

1942. június 20. ZALAMEGYEI ÚJSÁG 3, Zalai telepítések Itt is voltak ilyenek, nemcsak az Alföl­di ön. Mert itt is járt a török s útját bizony felégetett falvak, rommá lett templomok s földönfutóvá vált, menekülő emberek serege jelezte. Zala megyében 1500. évben volt 1113 falu, a török pusztítás következtében, 1715. évben mindössze 380 falut találtak, de még 1910-ben is csak 555 falu állott a megyében. Nyugat-Zalában is ilyenforma a helyzet. Ez a terület Egerszeg—Nagykanizsa vonaltól nyugatra és a Murától északra eső rész, mint­egy 2100 négyzetkilométer. Itt 1500-ban kö­rülbelül 400 falu állott. Aztán 1547. év óta a török egyre pusztította. A szörnyű ellenség majdnem minden nyáron megjelent s min­den egyes látogatása után kevesebb falu, ke­vesebb templom és kevesebb ember maradt. A pusztulás nagy mérvére álljon itt a ka­nizsai uradalom 1619. évi összeírása. Ekkor ugyanis a királyi kamara bérbe akarta adni is a javait összeíratta. Eszerint a kanizsai uro- dalomhoz 67 falu és mezőváros tartozott, de 54 (ötvennégy)-ben egyetlen egy lakót sem talált a kiküldött bizottság. Sőt nem egy fa­lunak már a helyét sem találták: a török a földdel egyenlővé tette. Csak 13 faluban élt néhány ember nyomorúságos életet. Fityeháza, Semjénháza, Oltáré ma egyen­ként több, mint egyezer lakosú faluk, 1690. évben még egyetlen ember sem lakott ben­nük. Vagy a több, mint 2000 lakosú Murake - resztúrról és Szepetnekről még 1694. évben is azt írják, hogy teljesen lakatlanok. Mikor aztán a törököt Kanizsáról 1690- ben kiűzték, a királyi kamara embere kijött s »felértékelt« mindent. Mert ingyen földet senki, de senki nem kapott. De még érdemért sem, hanem csak kemény forintokért. Ester­házy Pál nádor például a tolnamegyei ozorai urodalomért íegyverváltság címén igen súlyos ezreseket fizetett s mégis hosszadalmas pö- rösködést kellett még folytatnia, hogy a 47 ezer holdas urodalmat a magáénak is mond­hassa. Vagy itt Zalában az alsólendvai uroda- lom ügye. Nádasdy Ferenc lefejezése után a kamara lefoglalta az egészet. Holott egyrésze épen Esterházy Pálé volt. Mégis Esterházynak évekig kellett utánajárnia, hogy a magáét visszakaphassa. Vissza is kapta, de csak sú­lyos ezresekért. Az előbb említett kanizsai urodalom sorsa is igen érdekes. 1694. év­ben négyötöd része puszta és lakatlan. Mégis a török háborúkban — épen Kanizsa alatt — annyi érdemet szerzett báró Gyöngyösi) Nagy Ferenc dunántúli vicegenerális csak 60 ezer forint lefizetésével kapta meg. Mindezek nagy, igen nagy birtokok vol­tak, de viszont értékük csak távolról nagy. Mert hiszen az urodalnxak nagyobbrésze lakat­lan falukból állott. Az üres faluból pedig igazán nem sok hasznot vehetett a földesúr. Még az alsólendvai urodalomnak is egyhar- mada puszta és benépesítésre várt, pedig a török pusztításnak nem volt úgy kitéve, mint például a kanizsai. A földesúr, ha valami hasznát akarta látni birtokának, benépesítette azt. Sok ilyen benépesítés történt 1690—1750. évek között. Zala megye mostani 555 falujának mintegy fele a török kitakarodása után népesül be újra. Gyönyörű történet ez az új honfoglalás. Az elmúlt 10—15 évben az amerikai pio- nér regények özöne hódította meg a magyar könyvpiacot. Ezekben a regényekben olvas­hattuk az amerikai »Vadnyugat« meghódítását és a kultúrába való bekapcsolását. Pedig nem kellett volna olyan messze mennünk ilyen történetekért, mert itt feküdt előttünk, csak nem tudott róla senki. A tö­rök idők után a magyar föld újratelepítése és meghódítása regényesebb, szenzációsabb és tü­neményesebb minden vadnyugati regénynél. Sajnos, csak még írójuk nincs ezeknek. A török kiűzése után a pusztán maradt falvak benépesítése úgy történt, hogy a föl­desúr »megszálló levelet« adott. Ebben egy jobbágy felhatalmazást kapott, hogy a puszta falut megszáll­ja s hozzon magával emberekét, akik a falut felépítsék, a határt pedig művelés alá vegyék. A megszállást vezető jobbágy és maradékai mindörökre mentesek voltak a földesúri szol­gáltatások alól. Ezért liberi, — azaz szaba­FERENCJÓZSEF KESERÜVIZ ************************************* dósoknak nevezték őket. A többi megszállói (is a megszállást követő 3—6 esztendőben min­den szolgáltatás alól mentes maradt. Csak ez idő letelte után adtak a földesúrnak rendsze­rint árendát, azaz a szolgáltatások helyett pénzt. Egy-egy sessió, azaz körülbelül 30 hold föld után évente 3—6 forintot és ezenkívül némi igás fuvart. Már Nádasdy Ferenc, a bécsújhelyi vér­tanú adott ilyen megszálló levelet a bánok- szentgyörgyieknek. Ekkor — 1654. évben — állítóan csak hét család lakott itt s ezek ké­résére ezt írja Nádasdy Sopronkeresztúrról: Mivel a nevezett falu fölötte puszta, hogy) megépüljön, mind mostan ott lakó s mind ez­után reá szállandó lakóknak adtuk tíz eszten­deig való szabadságot, hogy t. i. azalatt mi­nekünk se adózással, sem robottal ne tar­tozzanak, hanem közönségesen 20 forintot min­den esztendőben tartozzanak adni... Eltel­vén a 10 esztendő ... esztendőnként mindent jobbágy 3—3 forintot tartoznak mi nekünk és maradékinknak fizetni. — Amely egyezséget hg Esterházy Pál nádor 1691. évi március hói 20-án Lakompakon kelt levelében úri gesz­tussal erősít meg, írván: a bánokszentgyör- gyiek Nádasdy uram levele szerint fizessenek, Bánokszentgyörgy aztán a török idők elmúl­tával a telepítésben döntő szerepet játszik.. Mint a méhkasból szép tavaszi napon rajzik ki az új raj, úgy bocsátja ki Bánokszent- györgy évről-évre a megszálló seregeket. Pin­tér György vezetésével Várföldét, Salamon Miklóssal Bucsutát, Fata Jánossal Pördeföl- dét, Kovács Balázzsal Oltárcot, aztán Szent- péterföldét, Kerettyét s így tovább valami 10—12 falut a szapora szentgyörgyiek száll­nak meg és indítják el a kultúrmunkát a mű­veletlen, a puszta és a lakatlan területen. Esterházy Pál nádor örömmel adta a vál­lalkozó bánokszentgyörgyi jobbágyinak bele­egyezését az új, meg új megszálláshoz. A megszállók viszont örömmel mentek, mert hi­szen a "kezdeti rögös út után bizonyosan nem rosszabb sorsba kerültek a nádor nagylelkű­sége folytán. Az akkori divatos 3—6 esztendei mentes­ség helyett is a nádor eme megszállóknak nyolc esztendei adó- és robotmentességet ad. így írja például 1690. évi június hó 21 -én Kis­martonból: Kovács Balázsnak magának, úgy mint nevezett Oltáré nevű puszta első megszál­lójának firól-fira mindennemű adózástól és robottól teljes szabadságot és immunitást en­gedtünk, melléje szállónak pedig kinek-kinelő a megszállásának idejétől fogva nyolc egész esztendeig való szabadságot adtunk és azo­kat hasonlóképen mindennemű robottól és adózástól az említett szabadságnak ideje alatt megmentettük. Eltelvén a nyolc esztendő, an­nak utána esztendőnként bizonyos summát fizessenek. A bizonyos summa pedig ez lett: eszten­dőnként minden egyes család fizetett kész­pénzben 3 forint árendát és adott egy hosz- szú fuvart. 1690. évben Nyugat-Zalában mintegy 120 faluban laktak emberek. (Ma 218-ban). A kö­vetkező 60—70 esztendő alatt körülbelül 90 falut népesítettek be. A betelepítés, illetve benépesítés terén Esterházy Pál nádornak és utódainak óriási a szerepe és elévülhetetlen az érdeme. Hiszen e falvaknak legalább egy­negyed részét ők telepítették be és indították el ott a kultúrmunkát. Különös érdemük azonban nem ebben van. Mert a telepítést más is elvégezte volna. A föld csak úgy ért valamit, ha élt is rajta em­ber, aki ezt megművelte. Márpedig minden földesúrnak saját érdeke volt, hogy a földje valami jövedelmet hozzon is. Telepített te­hát más földesúr is. De valóban kevesen te­lepítettek úgy, mint az Esterházyak. Először is: abban az időben az újonnan NYOMDAI MUNKÁK KÖN YVEK PAPÍRÁRUK ISKOLAI CIKKEK ISKOLAI KELLÉKEK KEGYTÁRGYAK legolcsóbb beszerzési helye ZALAEGERSZEG, Széchenyi-tér 4. Tel. 128. *******************************************************************

Next

/
Thumbnails
Contents