Zalamegyei Ujság, 1942. április-június (25. évfolyam, 73-144. szám)
1942-06-20 / 137. szám
1942. június 20. ZALAMEGYEI ÚJSÁG 3, Zalai telepítések Itt is voltak ilyenek, nemcsak az Alföldi ön. Mert itt is járt a török s útját bizony felégetett falvak, rommá lett templomok s földönfutóvá vált, menekülő emberek serege jelezte. Zala megyében 1500. évben volt 1113 falu, a török pusztítás következtében, 1715. évben mindössze 380 falut találtak, de még 1910-ben is csak 555 falu állott a megyében. Nyugat-Zalában is ilyenforma a helyzet. Ez a terület Egerszeg—Nagykanizsa vonaltól nyugatra és a Murától északra eső rész, mintegy 2100 négyzetkilométer. Itt 1500-ban körülbelül 400 falu állott. Aztán 1547. év óta a török egyre pusztította. A szörnyű ellenség majdnem minden nyáron megjelent s minden egyes látogatása után kevesebb falu, kevesebb templom és kevesebb ember maradt. A pusztulás nagy mérvére álljon itt a kanizsai uradalom 1619. évi összeírása. Ekkor ugyanis a királyi kamara bérbe akarta adni is a javait összeíratta. Eszerint a kanizsai uro- dalomhoz 67 falu és mezőváros tartozott, de 54 (ötvennégy)-ben egyetlen egy lakót sem talált a kiküldött bizottság. Sőt nem egy falunak már a helyét sem találták: a török a földdel egyenlővé tette. Csak 13 faluban élt néhány ember nyomorúságos életet. Fityeháza, Semjénháza, Oltáré ma egyenként több, mint egyezer lakosú faluk, 1690. évben még egyetlen ember sem lakott bennük. Vagy a több, mint 2000 lakosú Murake - resztúrról és Szepetnekről még 1694. évben is azt írják, hogy teljesen lakatlanok. Mikor aztán a törököt Kanizsáról 1690- ben kiűzték, a királyi kamara embere kijött s »felértékelt« mindent. Mert ingyen földet senki, de senki nem kapott. De még érdemért sem, hanem csak kemény forintokért. Esterházy Pál nádor például a tolnamegyei ozorai urodalomért íegyverváltság címén igen súlyos ezreseket fizetett s mégis hosszadalmas pö- rösködést kellett még folytatnia, hogy a 47 ezer holdas urodalmat a magáénak is mondhassa. Vagy itt Zalában az alsólendvai uroda- lom ügye. Nádasdy Ferenc lefejezése után a kamara lefoglalta az egészet. Holott egyrésze épen Esterházy Pálé volt. Mégis Esterházynak évekig kellett utánajárnia, hogy a magáét visszakaphassa. Vissza is kapta, de csak súlyos ezresekért. Az előbb említett kanizsai urodalom sorsa is igen érdekes. 1694. évben négyötöd része puszta és lakatlan. Mégis a török háborúkban — épen Kanizsa alatt — annyi érdemet szerzett báró Gyöngyösi) Nagy Ferenc dunántúli vicegenerális csak 60 ezer forint lefizetésével kapta meg. Mindezek nagy, igen nagy birtokok voltak, de viszont értékük csak távolról nagy. Mert hiszen az urodalnxak nagyobbrésze lakatlan falukból állott. Az üres faluból pedig igazán nem sok hasznot vehetett a földesúr. Még az alsólendvai urodalomnak is egyhar- mada puszta és benépesítésre várt, pedig a török pusztításnak nem volt úgy kitéve, mint például a kanizsai. A földesúr, ha valami hasznát akarta látni birtokának, benépesítette azt. Sok ilyen benépesítés történt 1690—1750. évek között. Zala megye mostani 555 falujának mintegy fele a török kitakarodása után népesül be újra. Gyönyörű történet ez az új honfoglalás. Az elmúlt 10—15 évben az amerikai pio- nér regények özöne hódította meg a magyar könyvpiacot. Ezekben a regényekben olvashattuk az amerikai »Vadnyugat« meghódítását és a kultúrába való bekapcsolását. Pedig nem kellett volna olyan messze mennünk ilyen történetekért, mert itt feküdt előttünk, csak nem tudott róla senki. A török idők után a magyar föld újratelepítése és meghódítása regényesebb, szenzációsabb és tüneményesebb minden vadnyugati regénynél. Sajnos, csak még írójuk nincs ezeknek. A török kiűzése után a pusztán maradt falvak benépesítése úgy történt, hogy a földesúr »megszálló levelet« adott. Ebben egy jobbágy felhatalmazást kapott, hogy a puszta falut megszállja s hozzon magával emberekét, akik a falut felépítsék, a határt pedig művelés alá vegyék. A megszállást vezető jobbágy és maradékai mindörökre mentesek voltak a földesúri szolgáltatások alól. Ezért liberi, — azaz szabaFERENCJÓZSEF KESERÜVIZ ************************************* dósoknak nevezték őket. A többi megszállói (is a megszállást követő 3—6 esztendőben minden szolgáltatás alól mentes maradt. Csak ez idő letelte után adtak a földesúrnak rendszerint árendát, azaz a szolgáltatások helyett pénzt. Egy-egy sessió, azaz körülbelül 30 hold föld után évente 3—6 forintot és ezenkívül némi igás fuvart. Már Nádasdy Ferenc, a bécsújhelyi vértanú adott ilyen megszálló levelet a bánok- szentgyörgyieknek. Ekkor — 1654. évben — állítóan csak hét család lakott itt s ezek kérésére ezt írja Nádasdy Sopronkeresztúrról: Mivel a nevezett falu fölötte puszta, hogy) megépüljön, mind mostan ott lakó s mind ezután reá szállandó lakóknak adtuk tíz esztendeig való szabadságot, hogy t. i. azalatt minekünk se adózással, sem robottal ne tartozzanak, hanem közönségesen 20 forintot minden esztendőben tartozzanak adni... Eltelvén a 10 esztendő ... esztendőnként mindent jobbágy 3—3 forintot tartoznak mi nekünk és maradékinknak fizetni. — Amely egyezséget hg Esterházy Pál nádor 1691. évi március hói 20-án Lakompakon kelt levelében úri gesztussal erősít meg, írván: a bánokszentgyör- gyiek Nádasdy uram levele szerint fizessenek, Bánokszentgyörgy aztán a török idők elmúltával a telepítésben döntő szerepet játszik.. Mint a méhkasból szép tavaszi napon rajzik ki az új raj, úgy bocsátja ki Bánokszent- györgy évről-évre a megszálló seregeket. Pintér György vezetésével Várföldét, Salamon Miklóssal Bucsutát, Fata Jánossal Pördeföl- dét, Kovács Balázzsal Oltárcot, aztán Szent- péterföldét, Kerettyét s így tovább valami 10—12 falut a szapora szentgyörgyiek szállnak meg és indítják el a kultúrmunkát a műveletlen, a puszta és a lakatlan területen. Esterházy Pál nádor örömmel adta a vállalkozó bánokszentgyörgyi jobbágyinak beleegyezését az új, meg új megszálláshoz. A megszállók viszont örömmel mentek, mert hiszen a "kezdeti rögös út után bizonyosan nem rosszabb sorsba kerültek a nádor nagylelkűsége folytán. Az akkori divatos 3—6 esztendei mentesség helyett is a nádor eme megszállóknak nyolc esztendei adó- és robotmentességet ad. így írja például 1690. évi június hó 21 -én Kismartonból: Kovács Balázsnak magának, úgy mint nevezett Oltáré nevű puszta első megszállójának firól-fira mindennemű adózástól és robottól teljes szabadságot és immunitást engedtünk, melléje szállónak pedig kinek-kinelő a megszállásának idejétől fogva nyolc egész esztendeig való szabadságot adtunk és azokat hasonlóképen mindennemű robottól és adózástól az említett szabadságnak ideje alatt megmentettük. Eltelvén a nyolc esztendő, annak utána esztendőnként bizonyos summát fizessenek. A bizonyos summa pedig ez lett: esztendőnként minden egyes család fizetett készpénzben 3 forint árendát és adott egy hosz- szú fuvart. 1690. évben Nyugat-Zalában mintegy 120 faluban laktak emberek. (Ma 218-ban). A következő 60—70 esztendő alatt körülbelül 90 falut népesítettek be. A betelepítés, illetve benépesítés terén Esterházy Pál nádornak és utódainak óriási a szerepe és elévülhetetlen az érdeme. Hiszen e falvaknak legalább egynegyed részét ők telepítették be és indították el ott a kultúrmunkát. Különös érdemük azonban nem ebben van. Mert a telepítést más is elvégezte volna. A föld csak úgy ért valamit, ha élt is rajta ember, aki ezt megművelte. Márpedig minden földesúrnak saját érdeke volt, hogy a földje valami jövedelmet hozzon is. Telepített tehát más földesúr is. De valóban kevesen telepítettek úgy, mint az Esterházyak. Először is: abban az időben az újonnan NYOMDAI MUNKÁK KÖN YVEK PAPÍRÁRUK ISKOLAI CIKKEK ISKOLAI KELLÉKEK KEGYTÁRGYAK legolcsóbb beszerzési helye ZALAEGERSZEG, Széchenyi-tér 4. Tel. 128. *******************************************************************
