Zalamegyei Ujság, 1942. április-június (25. évfolyam, 73-144. szám)
1942-06-20 / 137. szám
ÄRA 10 FILLÉR Felelős szerkesztő: HERROLY FERENC előfizetés: egy hóra 2 P, negyedévre 5.70 ] Postatakarék pénztári csekkszámla: 49.368. Hirdetések díjszabás szerint. XXV. évi olyant. 137. szám. Megjelenik hétköznaponként délután. Szerkesztőség és kiadóhivatal: {Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4. Telefon: 128. 1942. június 20. SZOMBAT. Angol beismerés a tengely fölényéről Vidéki központokat Számtalan esetben rámutattunk már arra az egészségtelen jelenségre* bogy a főváros túl- méretezettsége nem áll arányban az ország többi részének fejlődésével, sőt a fővárosnak határt nem ismerő fejlődése elvonja a vidéki központoktól a fejlődés lehetőségeit. A Budapestet tovább erősítő centrálizmus káros következményeit és a vidéki élet másodrendű- ségét nemcsak a kulturális élet síkjain érezzük, de ugyanúgy tapasztalhatjuk a gazdasági élet mindén vonatkozásában s a közlekedési berendezésnek a vidéket sújtó hatásaiban is. Az egész magyar élet szerkezeti hibákban szenved s e hibák kikorrigálására .egy egész korszak refőrmmunkájára iesz szükség. A magyar jövő alakulása szempontjából , nagy horderejű kérdést gyakorlati szempontokból nézve a centralizációnak a közlekedés- politika terén történt abszolút megvalósítása tűnik fel a legkirívóbban. A fejlődés Széchenyivel kezdődött, aki bölcsen meglátta azt, hogy, ha Magyarország meg akar erősödni, európai színvonalú fővárosra van szüksége. A zseniális Baross Gábor e nagyvonalú elgondolás szolgálatába állította a vasúti hálózat kiépítését is. A magyar gazdasági élet főütőerei, a vasúti vonalak mind úgy épültek meg, hogy az ország minden részéből a forgalom egyetlenegy központba, a fővárosba fussanak össze. Száz, nyolcvan, hatvan évvel ezelőtt teljesen helyes volt ez a központosítás,. mivel a további fejlődés előfeltétele valóban a fővárosi központ mindenáron való erősítése volt. Azonban ennek az erőszakos központosításnak a folytatása az utolsó félévszázadban már egyre kevésbé lett indokolt s különösen nem indokolt ma, amikor kétség nem férhet ahhoz, hogy erős vidéki központok nélkül a magyar élet fejlődése zsákutcába jut. Súlyos hiba volt az, hogy a kilencszázas években, tehát az első világháború előtt közlekedési politikánkat nem. állítottuk át az egy központ helyett a több központ alapelvére. Már akkor meg kellett volna kezdődnie annak a vasúthálózati átépítésnek, amely azt a célt valósítaná meg, hogy ne minden fővonal Budapestre és Budapesten keresztül vezessen, hanem egyes fővonalak Budapesttől függetlenül egy-egy országrészt kössenek össze közvetlenül egy-egy másikkal és egy-egy vidék központját hozzák közelebb egy-egy másikhoz. Különösen ma érezhetjük, milyen végtelenül fontos volna országos, honvédelmi szempontból is az, ha az ország nyugati és keleti részeit Budapest kikerülésével is közvetlen vasúti fővonalak kötnék össze. Természetesen a mai Asszonyok között szó sem lehet arról, hogy évtizedek mulasztásait most pótoljuk; ezt a második világháború lezajlása utánra kell halasztanunk. Hogy félreértés ne essék, hangsúlyozzuk, hogy távolról sem akarjuk Budapestnek az ország és a nemzet életében betöltött kiemelkedő, abszolút vezetőszerepét kicsinyíteni. Ezt a természetes vezetőszerepet soha senki sem vitathatja el a fővárostól. Csakis annak a szükségességére akartunk rámutatni, hogy a jövőben a főváros további fejlesztésének észszerű határokat kell szabni, — a vidéki központok kívánatos kialakulása és megerősödése érdekében. Egyetemes nemzeti érdek, hogy a főváros A Times »Tobruk sorsa« című cikkében foglalkozik ennek a fontos támaszpontnak a helyzetével s megállapítja, hogy Ritchie tábornok kezéből teljesen kicsúszott a kezdeményezés, továbbá, hogy a britek napok óta Winston Churchill angol miniszterelnök váratlanul az Egyesült Államokba érkezett, amint hivatalosan jelentik a Fehér Házból. A miniszterelnök kíséretében van Sir Allan Brooke, a brit birodalmi vezérkar főnöke, valamint Isrpey tábornok, a vezérkari bizottság titkára. Churchill látogatásának oka a szűkszavú hivatalos jelentés szerint Roose- velttel való tanácskozás a háború folytatásának kérdésében. A Fehér Házban még éjfélkor értekezletet tartottak, arról azonban nincsen semmi értesülés,, hogy Churchill részt- vett-e rajta, vagy sem. A véderő főparancsnoksága közli: A Szebaszíopol elleni támadás döntő eredményekre vezetett. A védelmi övezet északi szakaszán bevetett német gyaloghadosztályok áttörték az erős tüzérségi és repülőbevetéssel lekötött utolsó ellenséges védelmi vonalat és széles arcvonalon elérték Szebasztopol városával szemben a Szeverhája-öblöt. Ezzel t.i~ zenkétnapi kemény harc után az erődítmény- egész északi része, egy erődítmény kivételével, kezünkre került. Ezeknek az utolsó támaszpontoknak bevétele küszöbön áll. A szovjet csapatok kétségbeesett ellentámadásai ösz- szeomlottak. Az erődítményvonal déli részén román csapatok kemény harcok árán kivetették az el lenséget fontos állásokból. június 7-től 17-ig a foglyok és zsákmány száma 7585 fogolyra, 20 harckocsira, 68 löés a vidék fejlődése között ugyanarra az arányosságra törekedjünk, ami évszázadok óta megvolt és megvan Olasz- és Németországban. A fejlődésnek ezt az arányosságát azonban nem szolgálja az a látszóan mellékesnek feltűnő rendszer, ami például a városoknak a köztisztviselői lafiásbér szempontjából történő osztályozásban nyilvánul meg. Ma is csak Budapest tartozik az első lakásbérosztályba s az ezzel járó aránytalanul magasabb budapesti lakásbér behozhatatlan vonzóerőt gyakorol a köztisztviselőkre a főváros javára és a vidéki városok rovására. A nyugdíjba készülő köz- tisztviselők javarésze ugyanis mindent elkövet, hogy magasabb nyugdíj járandósághoz jus várt ellentámadása is elmaradt. A Times ezután megkísérli a britek vereségének megoldását, s kijelenti, hogy a tengelyhatalmak a korszerű fegyverek minősége és mennyisége tekintetében kétszeres túlerőben vannak. Churchill látogatása a legnagyobb meglepetés erejével hatott az amerikai fővárosban. A sajtó képviselői nyomban megrohanták a Fehér Házat, ahol még az éjtszakai órákban fogadta őket Early, Roosevelt titkára. A sajtóértekezleten azonban semminemű közelebbi felvilágosítást nem adott. Kijelentette, hogy Churchill látogatásának egyes részleteit a legnagyobb titokban kívánják tartani. Sem Roosevelt elnök, sem Churchill nem fognak nyilatkozni a hét folyamán megbeszéléseikről. vegre és egy páncélütegre emelkedett. Igen súlyos részleges harcokban 1288 föld- és betonerődítményt elfoglaltunk és 40.239 aknát felszedtünk. Az Exchange Telegraph tudósítója behatóan foglalkozik a szebasztopoii katonai helyzettel és megállapítja, hogy az erődítmény súlyosan szenvedett az ellenséges tüzérségi és zúhanóbombázók gyilkos bombazápora alatt. A lakóházak százai, egész utcasorok romokban hevernek és a lakosok már hosszú idő óta tulajdonképen barlanglakok lettek. Május vége felé már lehetetlenség volt a városban tartóz- todni. A legtöbb ember katakombákban várja sorsa beteljesedését és az ellátást már kizáróan csak tábori konyhák biztosítják. Hogy ez a helyzet még meddig tart, azt senki nem tudja. sanak. Tehát ez is azt a nem kívánatos folyamatot segíti elő, hogy a vidéki városokból az emberek lehetően a fővárosba özönlenek. (Ez is a\fővárost erősíti és a vidéki központokat gyengíti. Elsősorban a nagyobb peremvárosoknak, Dunántúl Győrnek, Sopronnak, Szombathelynek, Pécsnek kellene a rendszer megváltoztatására törekedniök s így biztosítaniok! azt, hogy a nagyobb magyar városokban is legyen olyan köztisztviselői ellátás, mbit a fővárosban s ne menjen áldozatszámba az, ha a nyugdíjas Budapest helyett vidéki városban marad, ahol pedig a magyar ügynek reá aránytalanul nagyobb szüksége van. Churchill Washingtonban Szebasztopol ostroma
