Zalamegyei Ujság, 1942. április-június (25. évfolyam, 73-144. szám)
1942-06-13 / 131. szám
1942. június 13. ZALAMEGYEI ÚJSÁG 5. Hiram Motherwell érdekes áttekintésben ismerteti azokat az amerikai törekvéseket, amelyek Washingtont, illetően Newyörköt akarják! a világ központjává temii és cinikus örömmel állapítja meg, hogy London máris kénytelen volt helyét Newyorknak átengedni. Világosság dolgában az amerikai sajtó és irodalom, sőt magának Roosevelt közvetlen környezetének legújabb megnyilatkozásai sem hagynak maguk mögött kívánnivalót. Az isméit: amerikai hetilap, a »Life« társkiadója, Elliot Janeway, akit a »The President’s Álén« néven emlegetett csoporthoz szoros szálak fűznek, lapjának 1941. május 5-i számában »Roosevelt versus Hitler« felirattal írja: »Csak azért, mert az angolok bátor emberek, a mi nyelvünket beszélik és részvétünkre szorulnak, nem akarjuk és nem tudjuk Anglia támogatását tovább folytatni. Tudatában kell lennünk, hogy Nagybritannia megszűnik külföldi állam lenni és a mi 49. államunkká lesz, amely véletlenül a harcoló fronton terül el«. Végezetül érdemes a Fortuna című amerikai magazin 1941. augusztusi számát is meghallgatni: »A háború erkölcsi és ideológiai, de minden más fázisában is fel kell az Egyesült Államoknak arra készülnie, hogy Nagy- britanniától elragadja a vezetést. Énnél a problémánál alig van csiklandósabb kérdés. Melyik legyen az angol-amerikai demokrácia cégében a hangadó fél? A politikai hadvezetés egyik legkényesebb pontja az angol-amerikai viszony ... Mindazonáltal ennek a társasviszonynak feltételeivel kölcsönösen tisztában kell lennünk .. . A sors úgy hozta magával, hogy a cég vezetését az Egyesült Államoknak kell átvennie. Vegyük tudomásul ezt a tényt alázattal. — az angolok pedig viseljék el méltósággal...« Igen, mi mást is tehetne Anglia? Ha Franklin Delano Roosevelt kegyeit továbbra is élvezni akarja és meg akarja tartani barátságát, hallgatagon kell szemlélnie, miképen igyekszik Amerika a világbirodalom felbomlását siettetni, hogy romjain magát gazdagítsa. Távolkeleti befolyásának elvesztése után az Egyesült Államoknak valóban szüksége is van erre a kárpótlásra. WAAAWVWVWWWWWWWWWWVWW Newyork, az ezer zsinagóga városa (J. E. K.) A legújabb statisztika szerint Newyorkban ötszáz keresztény templommal szemben 1000 zsinagóga van. Nem is csoda, hiszen minden negyedik newyorki lakos — zsidó. Az USA-ban élő zsidók 46 százaléka, vagyis 2,035.000 zsidó Newyorkban lakik. A városban mindenfelé lehet imaházakat látni, de a legtöbbet persze a zsidónegyedben. Newyorknak ugyanis épen úgy megvan a maga zsidó, mint kínai negyede. És ez nem más, mint a Manhattn-félsziget déli része, a Hudson- és East-folyok között, a város szívében. Manhattan alaprajza sakktábla-szem. Utcái csupa egyenes vonal, hosszában az 1. Avenue-tol a 12-ig, keresztben az 1. Streetől a 90.-ig. A zsidók városrésze az alacsony számú utcák körül terjeszkedik. Ezen a környéken látható a legtöbb »lotfer« is. így nevezik Anici dcaban azokat, akik egesz nap az utcán a kis, fokhagymaszagú kávéházakban lődörögnek és senki sem tudja, hogy tulaj- donképen miből élnek. Semmittevésük az igazi amerikai számára teljesen érthetetlen. Sok gazdag zsidó természetesen már elhagyta a gettót és előkelőbb negyedbe költözött. Villákban laknak és hatalmas autókon járnak, de róluk sem igen tudják, hogy tulajdonképen miből is élnek. 50 50 minta szebbnél-szebb imprimé női ruhára található a Schütz Áruházban. Külföldi lakodalmi szokások A magunk szokásait, babonáit eléggé is- • merjük, nézzünk szét egy kicsit, milyen esküvői babonák divatoznak külországokban. Sok olyant találunk, ami a magunkéhoz hasonlít kissé, de van sok egészen furcsa és idegen elképzelés közöttük. Tiroli szokás, hogy a nászlakomán az anyós ügyesen leborított, tele pohár bort nyújt át vejének tányéron. Ha az ifjú férj ügyetlenkezű és kiönti a bort, nemcsak kinevetik, de azt jósolják neki, hogy nem fog tudni bánni a feleségével, viszont, ha ügyesen bánik a tányérral és egy csöpp bort sem önt ki belőle, miközben felköszönti a vendégeket, akkor meg vannak elégedve vele és azt mondják, hogy úr lesz a házban. Ugyancsak itt szokás a menyasszonyt »megszöktetni«, — elrejteni a vőlegény elől. Ha hamar megtalálja, akkor azt mondják, hogy a menyecske nem elég ravasz, ellenben, ha sokáig kell keresgélnie, míg ráakad, akkor ünnepük a fiatal asszonyt és azt mondják, hogy ügyesen, derekasan fogja vezetni a férjét. Linz környékén volt szokásban, hogy amikor a fiatalasszony férjével új lakásba jön, kenyeret nyújtanak át neki. Az asszony megszegi a kenyeret és a levágott sarkát elteszi, hogy házasságában ne lásson szükséget, ne szenvedjen. Rendesen adnak egy fakést is a kenyérhez, ezt el kell a menyecskének hajítani, de úgy, hogy a ház felé vesse a szerencsét. Ha az első kenyér nem penészedbe meg, akkor a házasélet boldog lesz. A menyasszonynak fel kell hágnia a terített asztalra és tányérok, poharak között úgy kell végigmennie, hogy semmit fel ne döntsön, mert ez rossz jel lenne a házasságra. A babonás jósolgatások azonban jóval az esküvő előtt megkezdődnek. Ha a szerelmesek párosán visszatérő fecskét látnak me^ tavasszal először, akkor még abban az évben meglesz az esküvőjük. Ida akár leány, akár legény tükröt tör, hét esztendeig kell' várni az esküvőre. Akik szeretik egymást, ne adjanak egymásnak se szúró, se vágó szerszámot, mert elvágja a szerelmet. A lakodalmon rossz jelnek veszik, ha az idő iysm kedvez. Ha esik az eső, azt tartják, nyalánk a menyasszony. Ha temetéssel találkozik a lakodalmas menet, szomorú lesz a házasság is. Ha a menyasszony borral önti le magát, akkor azt mondják, hogy iszákos lesz a férje. Fia a menyasszony elérzékenyül és sír, azt tartják, hogy akkor majd nevető asszony lesz belőle. \ an olyan hely is, ahol az esküvő napján botot égetnek el a menyasszonyi háznál,; hogy az új asszonyt ne verje az ura. Viszont rozmaring-ágat szúrnak a földbe. Ha megered, akkor a fiatalok boldogok lesznek. Franciaországban azt tartja a nép, amikor együtt játszik szembekötősdit a fiatalság, hogy akire a leány zsebkendőjét dobja bekötött szemmel, az lesz a férje, vagy pedig, hogy az fog először házasodni abban az} évben. A nászmenetben a templom felé a fiatal pár elé fahusángot és fűrészt tesznek, szembe állanak egymással és a fűrész egyik végét Tüzelőjét a les Németh tüzelő és építkezési szerezheti be. Megbízható pontos kiszolgálás. (előnyösebben József enyagkereskedőnél Kossuth L. u. 62 Telefon 228 Épületfa, metszettáru, asztalosáru, mész, ce« ment, terméskő, szigetelő és fedéllemezek, stokaturnád stb, Tűzifa Kőszén Brikett Kox és Kovácsszén Valahol Magyarországon. Nem fütyörészve, nem nótázva, hanem nagyokhoz illő komolysággal hordta a követ. Nagynéha felébredt gyermeklelke és kicsit irigykedve el-elnézte az utcán gondtalanul játszó sok nevető gyereket. De egyébként nem fájt neki a »gond és a munka«. Sót sokszor olyan öntudatos büszkeség fogta meg a lelkét és oly boldogan mondta el a metazo gyerekeknek, hogy ő 12—13 éves létére mar kenyeret keres!... Egyszercsak, jaj, ájultan, véresen összeesett. Élütötte a kocsi. Amint összezúzott arccal, könnyező szemmel ébredezni kezdett, nagy csodálkozással látta, hogy puha-fehér ágyban, sok-sok bácsi között fekszik. Kórházba került. Egészséges, fiatal szervezete hamarosan magához tért, pár nap alatt felépült. Cí;(kidben sétálgatott a parkban, figyelmesen hallgatta a járókelőket, s néha csöndes beszéddel szótváltott a »nagy« emberekkel. Bárhol is kezdődött a beszéd fonala, a kis emberke a szót mindig küzködő otthonára fordította. Beszélt testvérkéiről, akiknek kezében kisebb lesz a kenyér, mert ő, a legidősebb testvér s nincs, aki megtoldja a levágott kenyeret. Napszámban dolgozik majd a nyáron. Vézna kis teste erősen tartja magát. Nem ismeri a boldog, gondtalan nyarat, fehér kalácsot és csengő gyerekkacajt. Pedig jólesnék neki is a nyaralás, hogy megerősödve kezdhetné az új iskolaévet. Esténkint Ids testvérei meglátogatják. Magához húzza őket és okosan elbeszélget velük. Fehér pengőket szorongatnak, amit cukorra kaptak, de így oktatja őket: Kenyérre kell most, cukorra nem telik. És pénzüket összeszedve, anyukájuknak küldi. S aztán összesúgnak, marasztalja őket. Mikor aztán munkái után édesanyja is meglátogatja őt, Ids családjuk gondját ketten szépen megbeszélik. Volt-e otthon édesapám az este? Adott-e pénzt édesanyámnak? Nem bántotta-e úgy, mint a múltkor és öcsikéhez volt-e jó szava? Édesanyja könnyes kicsi fiának csöndben el-elpanaszkodik nagy szomorúságáról... Nem tudni, miről folyt a szó, mi az a nagy bánat, de a kis fiúcska másnap illedelmesen a főorvos elé áll és szépen előadja kérését: Tovább nem maradhatok, ma okvetlen haza kell mennem!... Faggatják, kérdik, miért siet, mi hajtja, de a fiúcska egyre csak azt mondja: Nem lehet megmondani, miért, de ma okvetlen haza kell mennem. Kezdik más szemmel nézni, hisz felnőttnek is becsületére válnék határozottsága. Ekkor a »fő bácsi« nagy komolyan csak ennyit kérdez tőle: »Négyszemközt se, gyerek?« — Igen, négyszemközt lehet. S kézenfogva mennek: az erős, tudós orvosbácsi, meg a nagy gonddal küzködő »gyerekember«. A kis fiú beszélt szívvel-szóval, meggyőzően. S a néhányperces beszélgetés után már készülődik is. Búcsúzóíil még valakinek odasúgja: — Nem maradhatok, nekem most otthon a helyem, mert apuka ott akar hagyni minket és én ezt nem engedhetem!... A proletár^yerek
