Zalamegyei Ujság, 1942. április-június (25. évfolyam, 73-144. szám)
1942-06-06 / 125. szám
6. ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1942. június 6. 10-12 perc alatt sülyednek el a korszerű módon megtorpedózott hajók Különös könyv kiadására készül egy angol állami bizottság. A könyv címe: »A tökéletes hajótörés kézikönyve« és azokat az utasításokat tartalmazza, amelyeket a kereskedelmi hajók matrózainak követniök kell hajóik elsüllyedése esetén. Á háború egyik érdekes kortörténeti dokumentumának számító kézikönyvét minden hajóra szálló tengerész megkapja és annak elolvasása kötelező. Ezt a határozatot a hadianyag ellátási minisztérium keretében megalakított bizottság hozta. Ennek a bizottságnak az elnök% Lord Chatfield admirális, akinek feladata annak megállapítása, milyen módon lehet legkönnyebben és legbiztosabban megtalálni és megmenteni a hajótörötteket. Az angol kormányt a súlyos hajóveszteségek késztetik e kérdés tanulmány ozására^ Lord Chatfield kijelentése szerint a háború kitörése óta az angol kereskedelmi tengerészet tízezer hajóstisztet és matrózt veszített,, akiknek pótlása nem könnyű feladat, mert ugyanakkor a haditengerészet emberveszteségeit is pótolni kell. A régebben kiszolgált kereskedelmi tengerészeket a flotta alkalmazza és a szállítói hajókon a matrózok még az igen magas zsold ellenére sem vállalnak szívesen szolgálatot. Lord Chatfield kijelentése szerint nem elegendő új és új hajókat építeni, hanem tisztekből és legénységről is gondoskodni kell. Az admirális elnöklete alatt álló »hajótörött bizottság« a nagy nyilvánosság előtt folytatta munkáját. Igen sok hajótörést szenvedett matrózt hallgatott ki és az újságok útján felszólították a nagyközönséget, hogy javaslatait, a hajótöröttek megnemtésére vonatkozó ötleteit juttassa el a bizottsághoz. Harc a cápákkal. A matrózok között volt olyan is, aki már tizenkét hajótörést élt át. Elbeszéléseikből regénybe illő kalandok bontakoznak ki. Az elsüllyesztett hajókról megmenekült matrózoknak gyakran élet-halálharcot kell vív - niok a cápákkal, amelyek még a mentőcsónakokban is megtámadják őket. Egy bárkán menekülő tizenhét matróznak evezőkkel kellett hadakozniuk a cápákkal, amelyek a vízből felágaskodva igyekeztek kirántani a csónakból az embereket. Edward Eliot tüzér, aki egy kereskedelmi hajón szolgált, előadta, hogy a hajó megtorpedózása után egy kis csónakon menekült a rádióstiszttel és egy szabadságából visszatérő tan- ganyikai rendőrrel, A csónakot cápák támadták meg és a három embernek naphosszat a bárka fenekén irodák, ok, Prémezett kábái Mikádók, Városi bundák Moly kár elleni megóvását vállalom. if|. SÁNDOR szücsmester Zalaegerszeg Bethlen Qábor a.5. kellett kuporognia, nehogy a vízből felugráló cápák elragadhassák őket. A negyedik napon Edward Elliot idegrohamot kapott és a tengerbe ugrott, társ aj' azonban kimentették. Újabb négy nap múlva a csónak egv német tengeralattjáróval találkozott, amelynek parancsnoka konyakkal, cigarettával, kétszersülttel és ivóvízzel látta el az angol hajótörötteket. A tizenkettedik napon egy angol kereskedelmi hajó megmentette őket. Két nappal előbb a rádióstiszt meghalt, Edward Elliot pedig súlyos betegen került, kórházba. Evans kapitány negyvenhat emberével tizennégy napig hányódott a tengeren egC nagy mentőcsónakon, amíg megmentették. Amikor ivóvízkészletük elfogyott, a' kapitánynak sikerült elfogni egy sirályt és a szenvedő matrózok a madár vérével enyhítették szórójukat. A keserves kalandokat átélt kapitányok és matrózok előadásaiból megállapította a bizottság, hogy a mentési munkálatokat elsősorban a rendkívüli gyorsasággal történő hajó- elsüllyedések nehezítik meg. A megtorpedózott hajók gyorsabban süllyednek, mint az első világháború idején. A megtorpedózás után legfeljebb tíz-tizen- két percig maradnak a víz felszínén és ilyen rövid idő alatt nem lehet megszervezni a mentést. A mentőcsónakoknak nem sok hasznát veszik, mert a féloldalra dőlt hajókról nem lehet a csónakokat vízrebocsátani és a hajó ágyúzása esetén a fedélzeten áldozatául esnek az ágyútűznek. A tutajokat viszont könnyűszerrel a tengerre lehet dobni veszély esetén. Irányításuk azonban igen nehéz és hullámverés esetén rendkívül kényelmetlenek. Másik nagy problémája a hajótörötteknek vízzel és élelmiszerrel való ellátása. A tartályokban őrzött ivóvíz a esetben megromlik és a matrózok légment sen elzárt fémtartályokat kértek a fahordók helyett. Evans kapitány kondenzált tej helyett rágógumit kért azzal, hogy ez jobban oltja a szom j at. legtöbb! Gazdaság hetők. A kapálást lehetően mindig napközben, meleg és száraz időben végezzük, hogy- a gyökereiktől elvágott gazok a forró napon el is pusztuljanak. Esős időben, nedves talajon végzett kapálás csak félmunka, mert az edzett gyomok a nedves földben, ha el is vágtuk gyökereiket, hamarosan újra iábra- kapnak. A későbbi palántázásoknál nagy előny, hogy közvetlenül ültetés előtt egy gyors sa- rabolással az összes kikelt gyomokat már fiatal korban kiirthatjuk és ezzel szaporodásuknak elejét vehetjük. A kapálás másik célja a talaj nedvességtartalmának megőrzése. A föld felületének kapálás útján történő meglazítá- sával elromboljuk azokat a hajszálcsöveket,; amelyeken keresztül a víz felfelé áramlik és pára alakjában elhagyja a földet. Ellentétben a gyomirtó kapálással, ezt az utóbbi kert- munkát mindig nagyobb esőzések vagy árasztóöntözés után — tehát a talaj nedves állapotában — végezzük. Gyümölcsfák ifjiíás után. Az ifjított fák R U F mm u R D WW o H Pál és Indra cégnél Zalaegerszeg Te le fon: 17 0. Sárgadinnye a h ázik erí ben. A sárgadiny- nye kifejlődve elég jelentékeny helyet igényel. Ha mégis sikerül néhány tőnek helyet szorítani a házikertben, igyekezzünk azokon tökéletes termest biztosítani. Tudjuk, hogy a dinnye gyümölcse csak teljesen napsütötte helyen lesz igazán zamatos. Ismerjük magas trágyaigényeit is. így olyan fészekbe ültetjük, amelynek talajálja négy-öt lapát érett trágyát kevertünk bele előzőén. Lehetően cse- j répben vágy gyepkockában előnevelt palán- j tákat ültessünk ki, mert ezeken hamarább) j lesz termés és jója! többet is termeszthetünk,t j mert a későbbiek is tökéletesen beérhetnek még. A sárgadiimve a továbbiakban már nem O 4jO J igényel sok gondot és kezelést. Kétszer vissza1 kell ugyan vágni, de ez gyors munka. Először hatleveles korában csípjük vissza (2—3!> levél felett), a levélhónaljakból előtörő 2—3; hajtást ismét hatleveles korában 2—2 levél felett. A most fejlődő 4 vagy 6 másodrendű hajtáson azután 2—2, vagy 3—3 gyümölcsöt hagyunk meg} a tő erőssége, vagy a fajta nagyságához mérten. A gyümölcsök felett 3—4 levelet hagyunk még és a szárat végleg visz- szacsípjük, mihelyt a dinnyék ökölnagyságúak. öntözni nem kell, de, ha mindenáron hizlalni akarjuk őket, vagy nagy aszályban kora reggel egyenesen a tövéhez öntsünk egy-eg}* * * * * * 7) kanna vizet. 2—3 hetenként ragya ellen 3/4 százalékos bordói lével ajánlatos permetezni. Az érés előtt gyengéden és folytatólagosan) forgatjuk a gyümölcsöt, hogy a nap minden oldalát érje. Nedves időben egy-egy tetőcse- rép-darabra is reáhelyezhetjük őket, így alulról sohasem fognak megrothadni. A kapálás a köztudatban elsősorban mint gyomirtó tevékenység szerepel. A zöldségfélék, amelyeket magról vetettünk, különösen érzékenyek a gyomok elszaporodása iránt. Tudjuk, hogy a sorbavetett gyökérzöldségek, sóska, mák stb. igen finom apró kis növények, amelyek a kikelés után rendszerint c.sak lassan fejlődnek és csak néhány hét után jutnak nagyobb erőhöz. Ha idejében nem kapálunk, úgy a gyorsnövésű, hamar kivirágzó és igen gyorsan magot termő gyomok annyira elhatalmasodhatnak rajtuk, hogy egy idő után már nagyon nehéz megtalálni közöttük ve- teményeinket. Az ilyen zöldségfélékből, amelyek a fejlődésük kezdetén azonnal nagymértékű elnyomásban részesülték, ritkán lesz elsőrendű termény. A kapálást tehát gyomirtás céljából fontos idejekorán elvégezni. Tvehetően már akkor, amikor a kultúrnövényeink kikeltek és a ^ etett sorok világosan felismer-
