Zalamegyei Ujság, 1942. április-június (25. évfolyam, 73-144. szám)

1942-05-06 / 101. szám

XXV. évfolyam. lOf. szám. ÁRA 8 FILLÉR 1942. május 6. SZERDA. Megjelenik hétköznaponként délután. • POLITIKAI NAPILAP j Előfizetés: egy hóra 2 P, negyedévre 5.70 P, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felelős szerkesztő: Postatakarékpénztári csekkszámla: 49.368. Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4. Telefon: 128. 1 _________H E R B O L Y FERENC ! Hirdetések díjszabás szerint. An gol támadás Madagaszkár ellen A brit tengerészeti és légi haderők ked­den a kora hajnali órákban erős hadművele­teket kezdtek Madagaszkár francia sziget el­len, amelynek főkormányzójához a támadók ultimátumot intéztek. A brit parancsnok a francia katonaságtól feltétel nélküli megadást követelt. Ä főkormányzó azzal a válasszal uta­sította el az ultimátumot, hogy végkimerü­lésig elhatározta magát a sziget védelmére. Erre kapott utasítást Vichyhől is. Az angolok nagy légi haderővel jelentek meg á sziget főkikötője, Suarez Diego fölött. Vichy-i kor­mány- és politikai körökben a Madagaszkár elleni angol akciót nyilvánvaló támadási cse­lekménynek mondják, amely sem erkölcsi, sem nemzetközi jogi szempontból nem jogosult. Nem lepődnek meg az angoloknak e miatt az eljárása miatt. A szigeten angol katonák partraszálltak. Ilír szerint Pétain tábornagy és Darlan tengernagy táviratot intézett a madagaszkári szárazföldi, tengeri és légierők főparancsno­kához, amelyben a szigeten állomásozó fran­cia csapatokat a brit támadással szemben való ellenállásra és a francia lobogó becsületének megvédésére hívják fel. A Wilhelmstrasse illetékes szóvivőjenem volt hajlandó állást foglalni a Madagaszkár ellen intézett angol támadás ügyében. Mind­össze arra utalt, hogy angol forrásokból ér­kező hírek szerint angol csapatok szálltak part­ra és egyes kijelentések szerint a franciák ellentálltak. A Wilhelmstrasse felfogása az, hogy előbb be kell várni a részletes jelentést] és majd csak akkor dől eh hogy mit szól az eseményekhez Franciaország, Németország, Olaszország és Japán. A burmai japán csapatok átlépték a kínai határt és benyomultak b YOnan tartományba Maróthy Károlyt 1000 P-re ítélték a főpolgármester megrágalmazása miatt Homonnay Tivadar főpolgármester bűn­vádi feljelentést tett Maróthy Károly dr. or­szággyűlési képviselő ellen, mert Maróthy a parlament folyosóján őt strómannak nevezte. Az ügyet Bérczy Géza, a büntető já­rásbíróság elnöke kedden tárgyalta. Maróthy; Károly dr. tagadta bűnösségét és a bizonyí­tás elrendelését kérte arranézve, bogy Ho­monnay Tivadar főszerkesztője annak a lap­nak, amelynek felelős szerkesztője és kiadója; Berénvi Sándor dr., akinek viszont mind a négy nagyszülője zsidó. A járásbíróság a valóság bizonyítására vonatkozó indítványt elutasította és Maróthy, Károly dr.-t bűnösnek mondva ki, ezer pengő pénzbüntetésre ítélte. Az indokolás szerint az a körülmény, hogy Berényi neve nyíltan fel van tüntetve a kérdéses lapon, kizárja a zsidó- bújtatást, mert Berényi vállalkozói tevékeny­sége nincs leplezve. Az ítélet nem jogerős. Olaj és juta A kínai katonai szóvivő közölte, hogy a burmai japán csapatok átlépték a kínai—bar­mai határt és benyomultak Jünan tartományba Az erőteljesebb Kína elleni hadjárat új helyzetet teremthet Ázsiában. Igen feltűnő a japán lapoknak ama közlése, hogy Csangkai- sek ezentúl már csak a Szovjettől kaphat hadi­anyagot. Rámutatnak árra is, hogy legutóbb Kínában szov jet-rendszer szerint partizáncsa­patok dolgoztak a japán megszálló csapatok háta mögött. Erre a harcmodorra szov jet tisz­tek képezték ki a kínaiakat és most a japán lapok rámutatnak arra, ' hogy ez a szovjet anyagi és szellemi támogatás seb ogy sem egyeztethető össze a Japán iramában han- goztatott semlegességgel. Zalaegerszegen is felülvizsgálják az iparjogosítványokat \ ±í:éz famásy István dr. polgármester közhírre teszi, hogy a kereskedelem- és köz­lekedésügyi miniszter a közellátási bűncse­lekmenyek megelőzése végett az iparjogosít­ványok felülvizsgálatát elrendelte. Tájékoztatásul az alábbiakat közli: Az 1922:XII. te. 72. §-át alkalmazó jog- gyakorlat szerint az ipar jogosítvány hatálya megszűnik, ha a kereskedő kereskedését egy ev en at bármilyen oknál fogva nem gyakorol j^. 1 eljesen közömbös az, hogy a kereskedés nem- gyakorlása a kereskedőtől függő, vagv attól független körülmény folytán állott-e elő. Ha tenaí valamely kereskedő kereskedését, vagy annak egy részét egy évet meghaladó idő óta azért nem gyakorolja, mert a szóbanlévő árucikkekkel való kereskedéshez szükséges ha­tósági kijelölést npn nyerte el, az ipar-jogosít­ványának, illetően armak megfelelő részének hatálya a nemgyakorlás tényéből folyóan meg­szűnik. A rendelet végrehajtása céljából a leg­nyomatékosabban felhívja a polgármester az összes zalaegerszegi kereskedőket, hogy az ál­tala és hivatali elődei által kiadott és birto­kukban lévő összes ipar jogosítványaikat 1942. évi május hó 16-án szolgáltassák be a hely­beli Baross Szövetség elnökségének, a Baross Szövetség székházába, Petőfi-u. 19 szám alatt. Az ipar jogosítvány ok ‘mellé csatolni kell a hatósági kijelölést tartalmazó határozatokat. Jelenleg a textilnagykereskedés, bőrtalpú lábbeli és talpbőr. szén, tűzifa, cukor, petró­leum, mosószappan, hízósertés, tojás és ga­bonakereskedés v an hatósági kijelöléshez kötve Egy vidéki gazdálkodó mint vaskereskedő A magyar gazdatársadalom, főképen a földműveléssel foglalkozó osztály, eddig meg­lehetősen idegenkedett a kereskedői pályától. Iparos még került ki ebből a rétegből, keres­kedő azonban, főképen kereskedelmi vállal­kozó alig. Nemcsak kivételes, de dicséretes és útmutató példa a keresztény társadalom szá­mára Horváth József gazdálkodó, aki merész elhatározással Szatmárnémetiben vaskereske­dést nyitott. Ez az üzletnyitás a magyar gazda­osztály új térhódítása s az a hozzáértés és rátermettség, ami Horváth Józsefet mint vas­kereskedőt jellemzi, nemcsak egy vállalkozás sikerét biztosítja, hanem bizonyára új és ér­tékes réteget hódit a kereskedői pálya szá­mára és hozzájárul a magyar gazdatársada- lom anyagi megerősödéséhez. Miközben az európai államok, — nagyold és kicsik, —- a maguk belső erőit igyekeznek koncentrálni, hogy minél nagyobb teljesítőké­pességgel vehessen részt a fehéremberi kö­zös kultúráért vívott harcban, azalatt sárga testvéreink, a japánok, az őket megillető ke­letázsiai térség roppant távolságain át, 'dia­dalmasan ostromolják azokat a számukra lét- fontosságú gazdasági kincseket, amik nélkül1 nem tudnák biztosítani nemzeti fennmaradá­sukat. Az egyik ilyen kincs az olaj ... Borneó- ban és Jáván már foglaltak el olajmezőket,. de a hozzáférhetőség és a szállítás szempont­jából tán legfontosabb számukra a burmai olaj, amelynek az Iravadi völgyében elterülő dús mezőit most hódítják meg, kemény, de ellenállhatatlan harcokban. Az angolok ezen a tájon mintegy 3000 olajkutat fúrtak már és ezeknek termését egy, 600 kilométer hosz- szú, abszolút modernül épített vezetéken vit­ték el Rangun kikötőjébe. Az Iravadi-vidéki angol olajtermelésnek közel kétharmadát ad­ták a burmai olajkutak, amelyekről a japán gazdasági szakértők azt állítják, hogy az utóbbi időben már évenkint 2.5 millió tonnát szol­gaitattak. A szakértők becslése szerint azon­ban ezt a mennyiséget játszi könnyedséggel lehet legalább 50 százalékkal fokozni. A bur- mai olajnak eddig elsősorban India ellátása szempontjából volt fontossága, mert a pri­mitív civilizációjú, hatalmas félsziget lakos­sága aránylag rengeteg petróleumot fogyaszt világítás céljaira. Ha most a burmai olaj- mezőket elfoglalják a japánok, India a szó szoros értelmében »sötétben« marad, mert alig képzelhető el, hogy akár a Szovjet, akár az iráni angol olajforrások könnyűszerrel szál­lítani tudnának az indusok számára mécses- olajat. A japánok által most már közvetlenül fe­nyegetett másik nagy gazdasági kincs: az in­diai juta. Ez a fontos zsák-textília jóformán kizáróan India területén termett. A világ juta- termésének több, mint 90 százalékát az észak-

Next

/
Thumbnails
Contents