Zalamegyei Ujság, 1942. április-június (25. évfolyam, 73-144. szám)

1942-05-06 / 101. szám

2. ZALiAMEGYIlI ÚJSÁG 1942. május 6. keleti indiai tartományok: Bengália, As,'jam. Bihar és Orissa adták... Az angolok bal­szerencséjéhez tartozik, hogy ezek a tartomá­nyok épen az északkeleti indiai tájakon fe- kűsznek, amelyeket a japánok a legközvetle­nebbül fenyegetnek és az is, hogy a világ jutakereskedelmi központja, Kalkutta kikö­tője is jóformán el van már vágva a világ­forgalomtól ... Hogy ez mekkora baj. azt csak akkor tud­juk megítélni, ha tudjuk azt, hogy például Dél-Amerikában máris valóságos gazdasági válságot okoz, — a hajótérhiány melleit, — a zsákhiány, amit most akarnak azzal orvo­solni, hogy a délamerikai nagy folyóvölgyek­ben — (a jutanövénynek nedves, szinte isza­pos talaj, meleg és sok csapadék kell, hogy aztán négy méter magasságig megnőj jön) -- hirtelen próbálnak nagykiterjedésű jutaültet­vényeket telepíteni... De mire lesz ebből zsák? És mikorra fognak akkora mennyiséget termelni, — évi 1.5 millió tonnát, — mint amennyit India liferált?! Teskándi leventék a katonákért A teskándi fiú- és leányleventék vasár­nap pompásan sikerült színielőadást rendez­tek, amelyen a kellemetlennek mutatkozó idő­járás ellenére is igen nagy számban vett részt a közönség. Megjelent Zsidó Sándor dr. or­szággyűlési képviselő, körzetparancsnok is. A jól kiválasztott szereplők a Meg van tiltva a szerelem és a Piros jegykendő darabok be­mutatásával állandóan derült hangulatban tar­tották a közönséget. A szereplők közül külö­nösen kiemelkedett a zsidó szerepében Nagy János, a tisztiszolga alakításával Farkas János és a cigány megszemélyesítésével Dömötör Ist­ván. Igen tetszett a leányok tánca is, ame­lyet Pesti Lenke, Dormán Mariska, Győré Mag- dus és Imre Magdus lejtettek magyar ruhá­ban. Sok tapsot arattak. Az előadás egész jö­vedelmét a külön gyűjtött 3000 darab ciga­rettával együtt a katonáknak juttatják. A nagyszerű rendezésért Egyed Józsefnét illeti a legteljesebb elismerés, aki, mint a leány­csoport vezetője, már eddig is szép sikereket ért el. A leánycsoportnak ez volt az első sze­replése s a meglepően szép előadásból to­vábbi, hasonló sikerű teljesítményekre szá­míthatunk. A polgármesterek nagy és felelősségteljes munkáját méltatja a Városok Lapja májusi számában Lukács Ödön. Rámutat arra, hogy a nemzeti élet nagy prob­lémái különösen súlyos feladatok elé állítja a polgármestereket. A mai helyzetben len­dületre vár a közszellem és a közszellemnek a lelkes bizakodás áramlatával való megtöl­téséhez feltétlenül szükséges a városok ma­gisztrátusának, a polgármestereknek erőkifej­tése. Ezt a feladatot a magyar városok pol­gármesterei elszánt hazafiassággal és lélek- erővel teljesítik, bár nehéz a szerepük, mert egyrészt a polgárok vágyait, követeléseit kell fölfelé képviselniük, de emellett, mint a köz­élet szolgáinak a nyugalmat és biztonságot is kell szolgólniok. A polgármesterek felelősség­tudattal szolgálják városukat, munkásságuk vezéreszméje az Isten és a haza áldozatos szol­gálata, s ezért nyugodt öntudatukat, polgár­ságuk íjracgbecsíilésében és szeretettben kere­sik méltó jutalmukat. Heisch! Richard, a keszthelyi kerület volt országgyűlési képviselője, a Balatoni Kurír­ban reflexiókat fűzött Cholnoky Jenő dr-nak a Balaton tájvédelméről írott cikkéhez, Iteischl cikkéből két szakaszt szombati számunkban közöltünk. Most közöljük a harmadik sza­kaszt, amely a keszthelyi kikötőről, illetve mólóról szól, a következőkép: Eredetileg Zala vármegye által hajóki­kötés céljára épített móló köztudomásúan nem felel meg a colnak. Elsősorban, mert a koesi- úttól körülbelül 600 lépést kell az utasnak gyalogolni, míg a hajóhídra ér, másodsorban, mert a móló végén immár annyi iszap ra­kódott le, hogy mélyen járó hajó ott csak nagy kínnal tud kikötni, miért is már sok évvel ezelőtt megmozdult az érdekeltség, hogy Keszthely, a Balaton legnagyobb és legforgal­masabb községe egy modern kikötőt kapjon. Már ezelőtt 15 esztendővel elhatározott terv volt, hogy a kikötő a vasútállomással szem­ben, annak a kikotort öbölnek a nyomán épül fel, ahonnét a kotrás által nyert anyaggal a sporttelep lett feltöltve. Az akkor készült költ­ségvetés szerint a kikötő 700.000 pengőbe ke­rült volna, de erre nem volt fedezet és így mi keszthelyiek lecsúsztunk a kikötőről, pedig Keszthelyen és Hévízen az összes balatoni für- dővendégeknek legalább 20 százaléka nyaral és így a hajóforgalom bizonyára élénk lett Alsólendva község a régi várépületet fel­ajánlotta polgári fiúiskola és a hozzátartozó intemátus céljaira az államnak. A napokban a vallás- és közoktatásügyi miniszter küldött­ségében Alsólendvára érkezett Zivuska Alfonz építészmérnök, aki Küronya Jenő polgári is­kolai igazgató kalauzolásával alaposan meg­vizsgálta a vár épületet és megállapította,» hogy az a felajánlott célra teljesen megfelel és átalakítása nem is, kerül túl nagy összegbe. A szakértő jelentésének alapján dönt majd a Május 4-én múlt egy éve, hogy elsik­kadt az éjfél. Az történt ugyanis, hogy be­vezették az úgynevezett nyári időszámítást, amikor is április 30-án éjjel 11 óra 59 perc után nem 12, hanem 1 óra következett. így az éjjel és május 4.-e egy órával rövidebb lett; másnap azután rendbejött minden. Igen, rendbejött minden, de nem min­denütt. Különösen falun nem. A legtöbb fa­luban ugyanis, sőt a városi lakosság egy ré­szénél is nagy idegenkedés mutatkozik az új időszámítás iránt. Sok zavar és kellemetlen­ség származott ebből. A munkások nem egy időben álltak munkába, nem egy időben tar­tottak pihenőt s ugyancsak nem egy időben fejezték be a munkát. Nem az ipar és keres­kedelem, hanem a mezőgazdaság terén je­lentkeztek ezek a zavarok. Sok bosszúságot! okozott a népnek ez a merev ellenkezése, amit pedig komoly, elfogadható okokkal nem igen tudtak megmagyarázni. Sokan az­zal is ráfizettek makacsságukra, hogy lekés­tek a vonatról, autóbuszról, későn érkeztek a kitűzött tárgyalásokra stb. / Most azután, amikor azt látják, hogy/nem az ő felfogásuk és akaratuk szerint igazodik’ a világ, kezdenek megbarátkozni a helyzettel és áttérnek az új időszámításra. Egy ismerős falusi asszony ma a szokott­nál korábban kopogtatott be hozzám. — Ne tessék csodálkozni, — kezdte napi összefoglalóját —, hogy illen korán gyűltem, dehát mosmá mink is az új száméttást tar­volna, most pedig az említett okból, hogy a hajóhoz való jutás oly körülményes, keve­sen használják a Balatonon való hajózást. Ugyanakkor szomorú szívvel kellett néznünk, hogy egészen kis fürdőhelyek mind megkap­ták az állam jóvoltából modern kikötőjüket. De már csak azért is szükség volna a terve­zett kikötőre, mert a mostani hosszú móló, Vmnt iszapfelfogó, nagyban elősegíti az öböl eliszaposodását és a községi szigetidrdőnél a mély iszap most már igen kellemetlenné vált. Itt győződhetnek meg a kételkedők, hogy a keszthelyi, öböl évről-évre milyen mértékben töltődik fel, mert közvetlen a móló bejára­tánál lévő fahíd alatt most már nem lehet csónakkal átjutni, holott azelőtt 15—16 év­vel még 60 cm mélyjáratú hajóval is el lehe­tett alatta csúszni. Hivatkozom megelőző cik­kemre, amelyben rámutattam, hogy rövid né­hány év múlva már a hercegi strandfürdő is hasonló sorsra fog jutni, mint a községi szi­getfürdő, miért is ajánlanám az új kikötő meg­építése alkalmából a lebontandó móló anya­gából a strandfürdő alatt egy, 200—300 méter hosszú móló megépítését, hogy a keszthelyi öböl végleges eliszaposodását néhány évre el­odázhassuk. Ezt a megállapításomat különö­sen Keszthely község vezetőinek figyelmébe ajánlom, nehogy akkor ébredjenek fel, ami­miniszter. Kutatás közben találtak a várban egy vé­sett címeres követ. A címerpajzson egy sas eteti a fészekben lévő fiókáit. A címer-íarag- vány egy része hiányzik. A vésett követ ugyan­is a jugoszláv katonák favágó tőkének hasz­nálták. Az értékes leletet Küronya József igaz­gató lefényképezte. Zivuska mérnök az igaz­gatónak sok más felvételét is magával vitte a régi lendvai vár nevezetességeiről. tyuk, mér muszáj. Ha má eccer minden hi­vatalba, minden botba usszáméttanak, hát mér száméccsunk mink máskép. A zuramböstör- ködik még velem, hommit akarok, mér vü- szöm ollan korán az ebédet neki, de, mondok neki, hagasson kee, akkor van dé, amikor harangoznak. Egy év kellett tehát ahhoz, hogy bele­nyugodjék népünk ebbe a kis változtatásba,] de azért természetesen még marad egy-két ellenző, akik azonban hamarosan megunják a kisebbségi sorsot és szintén beletörődnek a változtathatatlanba ... TÓTH GYULA úri és női szabóságából Kész nőikabát és ruhaosztály Uridivat és szöveteladás Most már a falu népe is áttér az új időszámításra Az alsólendvai várban helyezik el a polgári fiúiskolát és internátust A Balaton tájvédelme

Next

/
Thumbnails
Contents