Zalamegyei Ujság, 1942. január-március (25. évfolyam, 1-72. szám)

1942-03-21 / 65. szám

1942. március 21. ZALAMEGYEi ÚJSÁG S. A fenyegető lakásínség csak építkezésekkel szüntethető meg Zalaegerszegen már fenyeget a veszedelem Zalaegerszegen is működik már a lakás- hivatal és \an is munkája bűveit. Fölállítása azorl' vált .sziiksű.»-ess«-í. hagy a lakásügyek­ben biztosítsa a rendet, gátat emeljen a hí- kásüzeknek elé, amelyek a mai időkben bi­zony igen nagy arányokat ölthetnének. A meg­üresedő lakások fölött most a lakáshivatal, illetve a polgármester rendelkezik. A bérlő pedig csak akkor köteles a felmondást el­fogadni, ha a háztulajdonos megfelelő lakást tud a részére biztosítani. io'riő nevét, lakását közölve helyben lakók­nak bér beadhatják. Hivatásos katonatiszt, vagy bármely al- j tiszt bármely okból felmondja a lakást, kö- j teles a bérbeadó 3 napon belül ajánlottan postára adandó levélben a helybeli katonai állomásparancsnokságot értesíteni és azt is kö­zölni. milyen címen küldje a parancsnokság a választ. A katonai állomásparancsnokság jo­gosult az így felmondott lakást vidékről ide­helyezendő tiszt, illetőleg alíiszt részére fenn­tartani, tartozik azonban erről, évi bérlet ese­tén a bérnegyed első hónapjának utolsó nap­jáig, havibérlet esetén pedig 8 napon belül bérbeadót értesíteni. Amennyiben az adott határidőn belül sí parancsnokság ide helyezendő katonai egyéni részére nem tartja lenn a lakást, vagy egyál­talán nem válaszol, bérbeadó a fel mondást! hozzám időben bejelentve hozzájárulásomtól függően a lakást bérbeadhatja, de csak hely­ben lakóknak. Lakáscsere előzetesen szintén bejelen­tendő. Bármilyen okból megüresedett lakásís vagy lakásrészt hozzájárulásom hiányában sem bérlőnek, sem háztulajdonosnak vagy hozzá­tartozójának kiadni nem szabad. , Az ismeretlen Japán A kérdés bizottsági és közgyűlési tár­gyalásán a városnál rámutattak a városban tapasztalható lakáshiány okaira. Az egyik ok az, hogy a hivatalok száma szaporodik s az egyes hivatalok személyzetének létszáma a folytonosan jelentkező munkatöbblet következ­tében emelkedik; új hivatali helyiségekről kell tehát gondoskodni, ami csak úgy lehetséges, hogy magánlakásokat foglalnak le hivatalok számára. A másik ok az, hogy’ a falvakban lakó jegyzők, tanítók házat építtettek a vá­rosban, hogy nyugalmi idejüket saját háza­ikban élhessék le. Addig, amíg szolgálatban voltak, bérbeadták házaikat, nyugdíjaztatásuk alkalmával azután felmondtak bérlőiknek, akik így a régi házakban kénytelenek voltak más lakást keresni. Épen ezért mondta ki a vá­ros képviselőtestülete, hogy felkéri a közii- leteket építkezésre hivatalaik részére, hogy a hivatalok ne foglaljanak le magánlakásokat, vagy, ha ilyeneket már lefoglaltak, azokat hagyhassák eí. Természetes, hogy ilyen célú építkezésre elsősorban is a vármegyénél gondol mindenki, mert hiszen a vármegye megvásárolta áz is­kolaközijén azt a rozoga épületet, amely a megyeháza nyugati szárnyával párhuzamos s amely tovább már nem csúfíthatja a város középpontját. Egyébként az Iskolaköznek egy része a Tompa-utca jórészével megérett már a — helyzetváltozásra. Az építkezést illető felhívás azonban nem­csak a közülcteknek, hanem magánosoknak is szól. Az építkezés ma igen jó befektetés. Azért csodálkozunk, hogy például a Kossuth Lajos-utcán újraépítésre váró házak tulajdo­nosai nem mozdulnak. Van ott néhány ház, amolyan hatásrontó, amelyek emeletrehózás- sal igazán jól kifizetődnének. A város belső területén találkozunk még beépítetlen telkek­kel is. Nagy könnyelműség tulajdonosaik ré­széről ezeknek a telkeknek »parlagon« lia- gyása. Tudni kell azt is, hogy Zalaegerszegen igen nagy a rossz, a nedves lakásoknak a száma és, hogy épen ezért kiadatlan maradt több lakás. Az említett okok miatt ezek a la­kások lassan-lassan megint benépesednek, mert a valami mindig több a semminél s inkább megy a rossz födél, alá az ember, mint, hogy födél nélkül maradjon. Már pedig ilyen lakás­ban lakni kész veszedelem. Várjuk, hogy a tavasz valami jót hoz az építkezések terén és elkerülhetjük a lakás­ínséget, amely eddig még csak fenyeget, de még nem csapott ránk súlyos öklével. A lakások bérbeadására vonatkozóan egyébként a polgármester, ma a következő felhívást bocsátotta ki: Ismételten és nyomatékosan felhívom a háztulajdonosokat, haszonélvezőket és általá­ban mindazokat, akik lakások, üzletek, mű­helyek bérbeadására jogosultak, hogy a gon­doskodásuk alá tartozó megürült, vagy fel­mondás folytán, vagy bármely más okból meg­üresedő, továbbá lakásnak készült, de más célra hasznosított vagy használatlanul liagyött lakásokat, férőhelyeket, — a megüresedés okát és időpontját is feltüntetve — kötelesek min­denkor késedelem és haladék nélkül a pol­gármesterhez címzett, a városi iktatóba adan­dó írásban bejelenteni. Áz üres, vagy megüresedő lakásszükség- Jetül szolgáló helyiségeket a bérbeadásra jo­gosultak hozzájárulásomtól függően (az áj Európa Marco Polo (yl'323), a híres ve­lencei utazó, könyvéből értesült először .Ja­pánról, a mesés Zipangu szigetéről. A do­monkos rendnek megvan egv hagyománya, hogy a középkorban \ ilmos francia domon­kos térített már Japánban. A híres Zipangut — azaz Japánt kereste Columbus is az Antillá­kon túl. • Az újkorban a merész portugál hajósok kötöttek ki először Japánban, 1542-ben. Az­óta a portugál k ereskedők évről-évre m eglá­togatták a szigeteket. Igazában azonban csak akkor került az érdeklődés homlokterébe, ami­kor Xavéri Szent . Ferenc a missziós munkát itt elindította. Rendkívül érdekes Xavéri Szent Ferenc útja és működése itt Japánban. 1547-ben Ka- gosima vTiros (ma 150 ezer lakója van, a leg­délibb szigeten Kiusiiui) kikötőjében hor­gony zó portugál hajóra egy Yajiro nevű em­ber menekült. A hajó másnap elindult Ma- lakkába, A gyilkosságba esett Yajiro kezdet­ben nagyon magába zárkózott, de a barátsá­gos Alvarez kapitány hallatlan érdekes be­szédére egy-kettőre megnyílt szívc-lelke. Al­varez kapitány pedig nem beszélt másról, mint a keresztény vallás igazságáról és a nagy szentről, Xavéri Ferenc atyáról. Yajirot rop­pantul érdekelte a hajóskapitány beszéde s mindjárt ellenállhatatlan vágy hajtotta a szent­tel való találkozásra és a keresztény vallás bővebb megismerésére. Azonban amikor meg­érkeztek a maláj i félszigeten fekvő Malakka városba, Xavéri Szent Ferenc épen nem tar­tózkodott ott. Mivel a malakkai püspöki h'ely- nök nem keresztelte meg Yajirot, ő vissza­indult hazájába. De beleszólt a. sors, úgy, hogy mégis csak találkozott Szent Ferenccel. Ugyanis ami­kor Yajiro hajója közvetlen a japán partok­hoz ért, hirtelen olyan vihar tört ki, hogy a hajó kikötni nem tudott. A rettenetes vihar visszasodorta a hájót a kínai partokra, ahol negyednapra- ki is kötött. Yajiro Isten ujját látta ebben. Amikor a vihar lecsendesült, nem ment tehát Japánba, hanem visszament Ma- lakkába. Ott most csakugyan találkozott Szent Ferenccel. Elmondta neki életét és jövetele célját. Xav éri Szent Ferenc csakúgy nvelte Ya jiro szavait s érdeklődése és szent buzgalma a fortissimóba hevült. Rögtön elhatározta, hogy elmegy Japánba. Mindenkit kikérdezett, aki csak valamit is tudott a mesés szigetről. Sőt Alvarez kapitánnyal le is íratta a Japánban szerzett tapasztalatait. Alvareznek ez a kis fü­zete a legrégibb leírása Nipponnak. E füzet szerint Japán lakói büszkék, önérzetesek, nem kapzsik, hanem inkább bőkezűek'. Rendkívül tanulékonyak. A tolvajlást gyűlölik s halál­lal büntetik. »Tapintatos, finom emberek, hal­kan beszélnek és kissé lenéznek bennünket, külföldieket, hogy olyan hangosan beszélünk«. Egynejú házasságban élnek s az asszonyok rendkívül udvariasak, kedvesek és hűségesek a férjeikhez. Leírja ezután Alvarez még a vallásukat is, a sintoizmust és a buddhiz­must. Xavéri türelmetlen érdeklődéssel olvasta Alvarez leírását. Mindjárt észrevette, hogy ü japán nép egészen másfajta, mint a többi keleti nép. Nincs bennük nyoma sem a hin­duk közömbösségének, a malájok szelíd és. lemondó önmegtagadásának és a Molukki szi­getiek vadságának. Tele vannak szent kíván­csisággal és mohó tanulniv ágyassal. Azután is­mét Yajirot faggatta s amikor megtudott any- nyit, amennyit akart, elhatározta áz indulást. 1549. június 24-én egy kis kínai dzsunkárai szállt társaival. Az utazás mesébe és regénybe; illő volt. A kínai kalózok egész nap a bálv á­nyuk előtt áldoztak és lazsáltak. Úgy lát­szik, pénzt akartak zsarolni a Szenttől. Köz­ben a kis karaván az életéért is aggódott, mert? a hajósok nem egyszer világosan céloztak arra, hogy bálványuk nem jó szemmel nézi az utasok szállítását. Augusztus 15-én mégis megérkeztek a vágyódott földre. Japánba. Xavéri két esztendőt töltött itt s elhin­tette az ő csodálatos szentségével és tudásá­val a keresztény hit magvait. Míg Indiá-t ban tömeges volt a megtérés, itt nem. Egyen­ként tértek meg a japánok, de viszont a hit­élet sokkal mélyebb is volt. Persze néni volt elegendő a keresztényi vallás tétefeit hirdetnie. A japánok hallatla­nul nagy érdeklődését is ki kellett elégítenie. Ezek pedig tudni akartak mindent: a világ teremtéséről, a napról, a holdról, a csilla­gokról, az időjárásról stb. Amely kíváncsisá­got Xavéri Szent Ferenc, az egykori párisi egyetemi tanár, remek tudással és egyszerű1 kifejezéssel elégített ki. Amikor ezekkel végleg sarokba szorította a boncokat (japán papokat) is, ezek végül is nem tudva, mit mondjanak, Kínára hivatkoz­tak. Nevezetesen azt mondogatták XavérinekL hogy ezt a tudományt Kínában nem isme­rik. Márpedig, ha igaz volna, ott is ismer­nék. Mert ott mindent tudnak. Ekkor derenget fel Xavéri Szent Ferenc­nek Kína fontossága. Ráeszmélt, hogy Japán­ban tartós eredményt csak úgy érhet el, ha először Kínát téríti meg. 1551. év őszén te­hát elhagyta Japánt, hogy Kínába menjen. Oda azonban sohasem jutott el, mert 1552. december 1-én a kínai partok előtt San-Csoan szigetén 46 éves korában meghalt. —gy —. TÓTH GYULA ári és nőj szabóságából Kész nöikabát és ruhaosztáiy Uridivat és szöveteladás ¥

Next

/
Thumbnails
Contents